Fezejet
1 I | tudni, hogy ő, ki vénségeig mindig a maga emberségéből élt,
2 II | volt sem étele, sem itala, mindig róla törődött. Azután azok
3 III | beszélni vagy dalolni kell mindig, és amellett a legháladatosabb
4 IV | Senkit sem bántok meg. Mindig a zsebemben van az osztrák
5 IV | szüksége volt a népnek, mindig kenyeret talált nálam. Ennek
6 IV | hagyja el a házát.~– Még mindig fogadása tiltja? – kérdé
7 IV | csak „máskor is” legyen mindig jó.~
8 V | Valahányszor összejött velem, mindig szidott, hogy tudok valami
9 V | mihozzánk vissza. A féreg persze mindig a fiatalabb vetést keresi.~–
10 V | kivált az olyan iránt, aki mindig veszt.~A szerelmes ifjú
11 V | az íróasztala fölé, hogy mindig ráláthasson; de azontúl
12 V | lesz, mert az én térdem azt mindig megérzi, amióta a kassai
13 V | völgyből a másikba átterelik; mindig csak a hűlt helyére akadnak.
14 VI | a drágaságról, az ember mindig azon töri a fejét, hogy
15 VI | adás-vevési viszony óta; mindig is nagyon magasztalólag
16 VII | bizományosára, aki azóta is mindig jön a yorkshire-iekkel.
17 VII | tréfás ember volnék, aki mindig humorizál. Majd nagyon is
18 VIII | Elizre; te már nagyobb vagy, mindig okos voltál. Téged sohasem
19 VIII | szíves közremunkálását, mindig meg fog róla emlékezni.~–
20 IX | a könnyelmű, szeleburdi, mindig szidott, mindig fenyíték
21 IX | szeleburdi, mindig szidott, mindig fenyíték alatt tartott hamupepejkének
22 IX | tévedhet ilyenkor, de a szív mindig eltalálja az igazi hangot,
23 IX | után, s a kulcsot vegye mindig magához. Isten önnel, missz
24 IX | nyakkendőt viselt –, én kegyednek mindig őszinte tisztelője voltam.~–
25 IX | mulatsága. Szerencse, hogy ezt a mindig kész hangszert mindenüvé
26 IX | nemigen maradok, mert biz ott mindig járni kell.~Ankerschmidt
27 IX | leültem önhöz levelet írni, mindig oly szívnyomás fogott el,
28 IX | vele kapni.~– Hát’sz ez mindig úgy történik. Hát újság
29 IX | volt; mikor nem sírt, akkor mindig nevetett.~ ~Ankerschmidt
30 IX | puskát megláttad vállamon, mindig azt mondtad: papa, aztán
31 IX | virrasztanak fölötte.~A beteg mindig arról álmodik, hogy ő most
32 IX | jókedvű cselédek. És utoljára mindig visszatér őreá magára, aki
33 IX | Óh, az rettenetes, hogy mindig álmodni kell!~Az orvos,
34 IX | no, csak ötezret, hanem mindig kétannyit íratott.~– Én
35 IX | pörölje be egyszerre, hanem mindig csak egyet-egyet; ön sohasem
36 IX | velem ezúttal Grisákhoz; ön mindig rontja a maga spíszburgeres
37 XIII | fognak ottan nőni. A patak mindig fogja dúdolni az örök álomdalt
38 XIV | tudósítások szerint még mindig növekedő áradástól tarthatunk.
39 XIV | egyik a másik munkáját mindig ócsárolja. Még sohasem találtam
40 XIV | kikötni merészkedőt, s azután mindig odábbszaggatta a töltést.~–
41 XIV | víz, mint gondoltam, s még mindig szemközt megyünk neki –
42 XIV | széles fodrokban jött felé, mindig új meg új rohammal s elsepréssel
43 XIV | veszni. A kormányos vigyázzon mindig, hogy a tutaj bal szegletét
44 XIV | egy-egy meztelen boltozat, mindig világosabban rajzolódtak
45 XV | volna. Én azt regényben mindig úgy olvastam. Hiszen mink
46 XV | melyet végtére azóta is mindig a tárcámban hordozok.~Azzal,
47 XV | megtekinteni.~Az ár még mindig tenger volt körül, de már
48 XVI | arról semmit”. (Azt gondolta mindig, hogy asszonyról van szó.) –
49 XVII | tudja ezt is? Ilyen monda mindig van elég.~
50 XVIII| spekulációk oda vitték (persze mindig rosszkor ugrott át hol a
51 XVIII| Corinna reggeltől estig mindig írt, s csak akkor lett készen
52 XVIII| sohasem kinyitott szájal, mindig csak az orrán keresztül.~
53 XIX | vége lesz.~S a medvének mindig igaza van.~Honnan vette
54 XIX | Garanvölgyi Ádám még mindig nem lépte át háza küszöbét.
55 XIX | már könnyen folytathatta, mindig volt körülötte olyan arc,
|