1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1765
Fezejet
501 VI | inggallérát oly magasra felhúzza, hogy egészen elrejthesse magát
502 VI | én intézkedni akarok, hogy egy megkegyelmezési folyamodványi
503 VI | s kezeskedem a sikerért, hogy két hónap múlva Garanvölgyi
504 VI | vonta elő.~A doktor érzé, hogy el van veszve.~– Ez egy
505 VI | kezecskéjével fog letisztázni. Kell, hogy lássék rajta a szerető kéz
506 VI | kell, s biztosítom felőle, hogy ha valami, úgy ez a kérvény
507 VI | Doktor Grisák úgy érzé, hogy két éles nyíl ahhoz a fotölyhöz
508 VI | együgyű vénember ahelyett, hogy kapna az alkalmon, amidőn
509 VI | előidézni; s még azt kívánja, hogy ezt mint nagylelkűséget
510 VI | érdemesek volnának mind arra, hogy egytül egyig mind be legyenek
511 VI | sem várt kevesebbet, mint hogy a szép özvegy sírva fog
512 VI | vőlegényemet kiszabadítani, hogy „önnek” útjában ne legyen.~
513 VI | végig kell otthon gondolni, hogy micsoda paragrafusokkal
514 VI | Corinna megtámadásai ellen, hogy kerüljön felül incattusból
515 VI | pedig csak az a feladat, hogy retirálhasson el szerencsésen
516 VI | No hát azt mondom önnek, hogy olyan elevenen elásott fölösleges
517 VII | vállalták volna magukra, hogy majd védeni fogják a viharok
518 VII | után mindent s eltávozott.~Hogy e rendes negyedéves megjelenés
519 VII | lépve elébb körülnézett, hogy jól be vannak-e vonva az
520 VII | Az kikerülte figyelmét, hogy az egyik ablak ónkarikája
521 VII | függönyt annyira felemelheti, hogy a nyíláson át megláthassa,
522 VII | igen alkalmas volt arra, hogy tárgyakat láthatókká és
523 VII | szekrénykét felnyitotta. – Kár, hogy úgy állt vele, miszerint
524 VII | kivenni. Annyi bizonyos, hogy amint a házat ismét elhagyta,
525 VII | elhagyta, nem látszott, hogy vinne magával valamit.~A
526 VII | hivatalosan felszólíttaték, hogy haladéktalanul nyissa fel
527 VII | uramnak nem mondta senki, hogy mit keresnek, ő pedig nem
528 VII | keresnek, ő pedig nem kérdezte, hogy mit akarnak megtalálni.~
529 VII | praktikus talentum, jól tudá, hogy a kemencék, kályhák, kandallók
530 VII | fenekét beütve felfordították, hogy a víz egyszerre szétömöljön.
531 VII | szétömöljön. Ez azért történik, hogy ha valahol el van ásva valami
532 VII | buzgalmában akkorát lépett, hogy bokáig esett a tocsogóba.~–
533 VII | gyanússá tette magát azáltal, hogy éppen a veszélyes hely fölé
534 VII | struflijait is legombolta, hogy jobban hozzáférjen. Valami
535 VII | abban a tulajdonságban, hogy semmi tartalom bennök nem
536 VII | Pedig ő mindjárt kitalálta, hogy volt egyszer a tekintetes
537 VII | pincemagányt arra használta fel, hogy bűntette néma tanújeleit,
538 VII | ő bizony ráért elnézni, hogy ülnek neki a vizsgáló urak,
539 VII | elismerésre méltó buzgalom, hogy egy helyütt meglelve a kandalló
540 VII | uramban volt annyi malícia, hogy vállat vonítson s azt felelje:~–
541 VII | készen volt arra a gráciára, hogy ha Kampós uram kérezkedni
542 VII | Kampós uram kérezkedni fog, hogy már ebédelni kellene menni,
543 VII | nehezen megengedi neki, hogy őrizet alatt hazamehet,
544 VII | meghiúsítá e szándokát azáltal, hogy amint a déli harangszót
545 VII | kezeit, s nézte tovább, hogy vizsgálnak egyik paksamétát
546 VII | falatozik hozzá, anélkül hogy a dolgozóktól azt kérdezné,
547 VII | dolgozóktól azt kérdezné, hogy miben fáradnak; a kutatóktól
548 VII | fáradnak; a kutatóktól azt, hogy mit akarnak feltalálni;
549 VII | valamelyiket megkínálná, hogy „nem tetszik egy korty ebből
550 VII | méregtől veresen, jól látva, hogy így levelenkint nagyon soká
551 VII | mindjárt neki is veté a vállát, hogy kiteremtse a földre az egész
552 VII | meglátta, mindjárt tudta, hogy mi lesz ennek a legközvetlenebb
553 VII | elővigyázati rendszabálya hogy nem volt indokolatlan, az
554 VII | tárgyaknak, nem válogatva, hogy asztalláb-e vagy emberláb,
555 VII | nem esett más kár, mint hogy egy puskatussal Mikucsek
556 VII | ütni hátulról a bal szemét, hogy mindjárt feldagadt a képe;
557 VII | biztos páholyból nézve, hogy most már ő biztatta a tisztelt
558 VII | biztatta a tisztelt urakat, hogy van ám még itt egy irtóztató
559 VII | indítványozóra. Azt nem gondolhatta, hogy a veszélyben forgó férfiúnak
560 VII | papirosok közt már látni való, hogy semmi gyanúra méltó nincsen.~–
561 VII | tapasztalt ember; de látni fogja, hogy a vén róka mégis tovább
562 VII | annyira szubordinálta magát, hogy még a kendőt is fölemelte
563 VII | kendőt is fölemelte szeméről, hogy jobban lásson.~– Látja ön
564 VII | a deszkák között.~– Ugye hogy eltűnt a deszkák között?
565 VII | Mikor már Kampós uram látta, hogy de most mindjárt szétszedik
566 VII | bútort, nem állhatá tovább, hogy meg ne kérdje:~– Ugyan,
567 VII | uraságok, nem mondhatnák meg, hogy mit akarnak itten találni?~
568 VII | találni?~Bräuhäusel úr, látva, hogy áldozata már meg nem menekülhet,
569 VII | önök szemei előtt, csak hogy meg nem szólal.~A keresett
570 VII | ki van téve az asztalra.~Hogy emberi tévedését álcázza,
571 VII | Bräuhäusel úr.~– Azért, hogy valamit bele ne tegyenek,
572 VII | van uraságodnak a kezében, hogy nézze meg.~– Kinek a tulajdona?
573 VII | vetőjének:~– Fogja ön.~Azáltal, hogy bicskáját önként átszolgáltató,
574 VII | elég biztosan fejezé ki, hogy védelmezni nem akarja magát.~–
575 VII | bosszútöltő szentencia, hogy gyalog kísértesse be a refraktáriust;
576 VII | de azután eszébe jutott, hogy ezt a mulatságot a kísérők
577 VII | megengedé Kampós uramnak, hogy a tiszti lakba izenhessen,
578 VII | tiszti lakba izenhessen, hogy a kocsis a lovakkal és a
579 VII | lelkére kötve az őrmesternek, hogy minden vagyonával felelős
580 VII | Azért adtam oda a kulcsot, hogy bontsák fel; s ha már most
581 VII | majd meglássák az urak, hogy milyen nagy lármát csapok
582 VII | gondol ön?~– Azt gondolom, hogy elébb nézzék meg az urak,
583 VII | elébb nézzék meg az urak, hogy van-e abban a ládában valami,
584 VII | Pesten sokat, s nem hiszem, hogy ennek a puszta fájáért fáradtak
585 VII | Akkor aztán megtudták, hogy van abban egy arckép, mely
586 VII | levelek borítékán látni, hogy azok mindennemű ellenőrségen
587 VII | elmosolyodva.~– Hát tetszik látni, hogy ezek a levelek valami idegen
588 VII | én uram pedig azt mondá, hogy ő ilyen formájú betűkkel
589 VII | írta: tehát azt parancsolá, hogy dugjam el azokat valahol
590 VII | hivatalosan megintem önöket, hogy jövőben minden olyan működéstől
591 VII | Kampós uram annyit értett, hogy:~– Eszerint tehát nem vagyok
592 VII | leereszkedés mozdulatával inte, hogy fel van oldva.~– Tehát fel
593 VII | tetszik?~– Önök látják, hogy én már veszélyen kívül jutottam;
594 VII | mármost tudják önök meg, hogy igenis van ebben a ládában
595 VII | levelekbe írva. Én akarom, hogy ezt minél magasabb urak
596 VII | úrnak értésére adatott, hogy nem fog ugyan megvasaltatni,
597 VII | még a nagyságos urakat, hogy a kályhákat megint rakják
598 VII | ha érteni lehetett volna, hogy miért jelentette fel azokat
599 VII | megmenekült rejtett iratokat; meg, hogy mi lehet azokba írva? –
600 VII | bölcsességnek úgy tetszett, hogy a Bábel tornya építésekor
601 VII | vendégeknek, valamint azt is, hogy a Hof-Schematismus szabályai
602 VII | csillaguk van, tudtára adod, hogy az inspektor úrnál van számukra
603 VII | csendőröknek is megmondod, hogy majd az ispánháznál kapnak
604 VII | az volt adva utasításul, hogy egy lelket se bocsásson
605 VII | előkészületeket tett rá, hogy közelítés esetében arra
606 VII | hazaszaladt, s elmondta, hogy őt nyársra akarták húzni.~
607 VII | visszaküldé azon paranccsal, hogy ha az őrhöz ér, tegye magát
608 VII | kezét, s mondja el neki, hogy miért jött, majd akkor beereszti.~
609 VII | azonban úgy intézék a dolgot, hogy az őrt álló csendőr ne értse
610 VII | előre fenyegette ököllel, hogy „gyere csak közelebb”.~A
611 VII | a ház háta mögé került, hogy majd az ablakon kiált be
612 VII | majd meg azt gondolta ki, hogy felmászik egy gesztenyefára
613 VII | gesztenyefára s onnan mondja meg, hogy miért küldték. De már ezen
614 VII | nagyságos urak elé, jelentve, hogy itt fogott egy veszedelmes
615 VII | Szegény kis Gyuszival jó hogy valami nem történt, amint
616 VII | oldalról azzal biztatták, hogy megeszik. Szerencséje, hogy
617 VII | hogy megeszik. Szerencséje, hogy eszébe jutott, amiért jött.~–
618 VII | a három haragos ábrázat; hogy megcirógatták a kis fickó
619 VII | eszetlenségről stb.”; szerencséje, hogy nem értett belőle semmit.
620 VII | tán maig is töri a fejét, hogy mi megoldása lehet e rejtélynek.~–
621 VII | hanem a missz küldött, hogy nem akarnak-e ebédelni?~–
622 VII | tudniillik a nagy munka után, hogy torokgyíkot ne kapjanak,
623 VII | Gyuszi nem tudta elintézni, hogy kit hova hívjon.~Bräuhäusel
624 VII | csendőr urakat a missz, hogy számukra a kastélyban van
625 VII | azt megegyeztetni magában, hogy miféle csodálatos pénz lehet
626 VII | lehet az, ami kicsiny híja, hogy aranyból nincsen, aztán
627 VII | mégis az van rá nyomva, hogy „egy krajcár”.~Bräuhäusel
628 VII | elment a Tiszára vadászni, hogy jelenléte által semmi ismerős
629 VII | meg elfogták; szerencsére, hogy interveniáltam, különben
630 VII | fogságba kerül.~– Reménylem, hogy küldetése mentségül szolgált –
631 VII | szakács jól látszik tudni, hogy milyen levest kell olyankor
632 VII | sőt inkább alig várta, hogy valaki által e tárgyban
633 VII | viseltetett Bräuhäusel úr, hogy szinte megkínálta a kezében
634 VII | aláírott névből látható, hogy az öreg Garanvölgyi Ádám
635 VII | kétséget sem tartogatott, hogy e jó érzelmeiről ismert
636 VII | tudhatták a ház őrei mind, hogy van egy tagja a lovagi családnak,
637 VII | törekvésben működik régóta, hogy e nyájas, barátságos idegen
638 VII | idegen nép nyelvét megértse, hogy Eliz kisasszony másfél évi
639 VII | tudatlanságában senki sem ügyelt arra, hogy azalatt, míg missz Natalie
640 VII | magának Bräuhäusel úrral, hogy akadtak rá e rejtekre, hogy
641 VII | hogy akadtak rá e rejtekre, hogy nyitották fel, hogy kapták
642 VII | rejtekre, hogy nyitották fel, hogy kapták rajta ezen és amazon
643 VII | puskával; nagy szerencse-e, hogy e kabale felfedeztetett;
644 VII | e kabale felfedeztetett; hogy e kedélyes rémledezés alatt
645 VII | Ki sejtette volna azt, hogy ő e levél sorait is érti.~
646 VII | vagy veszélyeztessem azt, hogy görcsösült kezem rászalad
647 VII | eláruljam feljajdulásommal, hogy én vagyok benned százszorosan
648 VII | benned százszorosan büntetve, hogy együtt ülök veled fogva,
649 VII | együtt ülök veled fogva, hogy ami neked hiányzik, magamtól
650 VII | magamtól is megtagadom, hogy amikor te egyedül vagy,
651 VII | a tenger közepén tudja, hogy ezer mérföld a part, hanem
652 VII | semmi sem ízlett többé; – hogy olyan nagy baj a szemben
653 VII | küldik, azt se kérdik tőle, hogy falt-e már valamit. Egész
654 VII | szintén erősen állíták, hogy mikor az ember reggeltől
655 VII | árulja el valaki?~– Én tudom, hogy nem.~A példálódzásnak utóbb
656 VII | utóbb is az lett a vége, hogy amint a „Megitató” csárdához
657 VII | azt az indítványt tevé, hogy ha Kampós úrnak nem volna
658 VII | Mikor egyszer lehajolt, hogy elejtett kését felvegye,
659 VII | káplár inte két legényének, hogy fegyvereiket tartsák kéznél.
660 VII | észrevevé az intést.~Láthatta, hogy itt most bajba jutott.~–
661 VII | becsuknak; de a héten olvastam, hogy ki van hirdetve a statárium,
662 VII | megadom magamat, mert tudom, hogy könnyen elbánnak velem.
663 VII | ingyen?~A káplár átlátta, hogy igen jámbor ördöggel van
664 VII | s olyat húzott belőle, hogy megfogyott húsz percenttel.~–
665 VII | komiszárus?~(Pedig tudta jól, hogy kasznár.)~És azután ismét
666 VII | kulacsból, annak bizonyságára, hogy nincs benn méreg, sem altató.~
667 VII | kérte a csendőrök egyikét, hogy mármost hát húzza rá a kesztyűket
668 VII | arra kérve feldíszítőjét, hogy majd aztán, mikor megszomjazik,
669 VII | Európa-szerte hirdetés, hogy ő volt az, aki a hírhedett
670 VII | annyira vitte a generozitást, hogy fagylaltot is parancsolt,
671 VII | No nagyuram; köszönöm, hogy idáig elhozott, már most
672 VII | vonított; nem volt rábízva, hogy utána szaladjon.~Nem is
673 VII | Nem is tett egyebet, mint hogy a köpenyegébe húzta magát,
674 VII | saraglyában, s gondja volt rá, hogy mikor a csendőrkaszárnya
675 VII | elébb bámulva nézett körül, hogy hová lett Szemes Miska,
676 VII | gazember még arra vetemedett, hogy az üldöző hatalommal fizetesse
677 VII | életfilozófiája mind a háromnak volt, hogy egy szóval sem hozta elő
678 VII | Első gondolatra azt hitte, hogy a lengyeléért jártak ilyen
679 VII | állapotba.~– Jól van; örülök, hogy szerencsém volt, magamat
680 VII | elég keserű tapasztalás, hogy éppen azok hagyják el a
681 VII | bírta elhatározni magában, hogy nemes méltatlankodását mily
682 VII | elkövetni a másik ellen, hogy arról azalatt megfeledkezett.~
683 VII | megfeledkezett.~Alig várta, hogy hazaérjen.~A legelsőhöz,
684 VII | zongoramester?~Miután megtudta, hogy az ifjúúr a vadászatról
685 VII | hozzá azzal a kéréssel, hogy tiszteli a missz a méltóságos
686 VII | anglaise fürtei voltak, hogy arca még hosszabbnak és
687 VII | Uram, gondolja meg ön, hogy családjának jó híre megőrzendő.~–
688 VII | ugyan nem engedem mondatni, hogy Ankerschmidt házánál olyan
689 VII | ma. Kiadom a parancsot, hogy, ha még egyszer az udvarba
690 VII | kedvencetek! Én régóta tudom, hogy csal, de elnéztem a ti kedvetekért.
691 VII | házat; majd megmutatom én, hogy micsoda statárium tudok
692 VII | hívta Hermine kisasszonyt, hogy az is segítsen a papa indulatját
693 VII | engedjék meg excellenciátok, hogy ha valaki érdemtelenné tette
694 VII | érdemtelenné tette magát arra, hogy velem egy födél alatt lakjék,
695 VII | nyájasan megmondhassak annyit, hogy „édes lelkem, ott az ajtó,
696 VII | Őelőtte, hát persze, hogy őelőtte. Nem szoktam én
697 VII | az Isten akkora hangot, hogy az utcára is kihallik. Jön-e
698 VII | rá a lovag, mikor látta, hogy ez esküdni akar. – Mit mondtam?
699 VII | Jobbra át!~Straff átlátta, hogy nincs haladék, azért hirtelen
700 VII | most már csupán azon volt, hogy a hölgyektől vehessen búcsút
701 VII | háza szentélyében, mint hogy azt ilyen könnyen kitéphetné.~–
702 VII | S ha nekem bebizonyítja, hogy nem ez a csavargó volt az,
703 VII | nevéhez?~– Mi köze? Az a köze, hogy ő politikai és csatatéri
704 VII | ellenfelem; s én nem engedem, hogy azt mondhassa felőlem, hogy
705 VII | hogy azt mondhassa felőlem, hogy én kémnek jöttem ide mellé
706 VII | mondhatni, méltóságos úr. Azt, hogy azért jött ide mellé lakni,
707 VII | öregnek, akinek udvarlok, hogy elvegyem?~– Neki nincs,
708 VII | gondolatra fog jönni ugye, hogy valamelyik leányomat az
709 VII | Ankerschmidt azt hitte, hogy a hír gyorsabb volt, mint
710 VII | Méltóságod azt hiszi, hogy családjának tagjai nem tudnak
711 VII | Nem kívánja méltóságod, hogy én is jelen legyek?~– Nem.
712 VII | semmije, kigondolta maga, hogy mit kellene tenni egy szegény
713 VII | már bűnének súlyát, tudta, hogy bírája elé idéztetik; nem
714 VII | szabad annak megtörténni, hogy te azon embert valaha meglásd,
715 VII | fölemelé leánya gömbölyű állát, hogy szeme közé nézhessen.~–
716 VII | szemére vethesse valaki, hogy önérdekből járt ellenségének
717 VII | Megfogadom.~– Azt is megígéred, hogy amíg én a birodalmi fővárosból
718 VII | örömmel tért vissza szobájába, hogy íme, amit „az egyik” elhajított,
719 VIII | mindenkinek a háznál azt mondta, hogy Pestre megy, csupán Eliznek
720 VIII | csupán Eliznek súgta meg, hogy másfelé viszi az útja.~Azt
721 VIII | leánykáját.~– Önre bízom, missz, hogy a kimondott házi fogságot
722 VIII | soha figyelmeztetni arra, hogy mit tégy, rendes, figyelmes
723 VIII | távozó hintó után, nem bánva, hogy senki sem ügyel rá. Egyszer
724 VIII | kihajolt a hintóból, s látva, hogy a többi kíséret eltávozott
725 VIII | Mindezekből előre lehet gyanítani, hogy a tisztelt úr nem tréfál.~–
726 VIII | Natalie. Csókolom a kezeiket, hogy méltóztattak aludni?~– Jó
727 VIII | Már el is felejtettük, hogy aludtunk, olyan régen volt.
728 VIII | Én pedig azt hittem, hogy nagyon korán jövök, missz;
729 VIII | alkalmatlankodni. Oh, én tudom, hogy mi a staatsvisitek (jó lesz „
730 VIII | olyan prózai ember volt, hogy tarka hímvarrást értett
731 VIII | tűzésekkel, s mosolyogva mondá, hogy „az igaz”.~– Tehát beszélhetek
732 VIII | vett elő, s azt affektálta, hogy ő most abból olvasni fog. –
733 VIII | előttem, missz; mindent. Hogy a lovag úr őt házából kiutasítá
734 VIII | Nagyon kérem.~– Megvallá, hogy ez semmi más, mint az, hogy
735 VIII | hogy ez semmi más, mint az, hogy a lovag úr észrevevé, miszerint
736 VIII | elég lyukacsos volt arra, hogy keresztüllásson rajta.~Hermine
737 VIII | elűzte a fiatalembert; s hogy őt kegyedre nézve is imposszibilissé
738 VIII | lesütött szemmel sipogá, hogy mind úgy van.~– Tehát jól
739 VIII | akarok uram, de nem tudom, hogy mit.~– Majd azt is megmondom,
740 VIII | kegyed csak feleljen rá, hogy „igen”. Ez eset által sértve
741 VIII | állomásra. Ha ott megtudatik, hogy innen elűzetett; könnyen
742 VIII | vagy talán azt gondolja, hogy Bogumilnak elég ideje van
743 VIII | folyosón hirtelen tudtára adá, hogy Ankerschmidt magaviselete
744 VIII | pengőt hagyományozott, úgy, hogy amíg a lovag házánál van,
745 VIII | lovagtól ez csak intrika, hogy ki ne kelljen fizetnie az
746 VIII | világosságot érzett agyában afelől, hogy Bogumil mért van úgy beleőrülve
747 VIII | további mondanivalókat.~Hogy az esküvésnek még ma éjjel
748 VIII | úr lakásán.~Azért éjjel, hogy senkinek fel ne tűnjék,
749 VIII | Bogumil rendelkezése alá, hogy azzal a szomszéd faluból
750 VIII | olyan eset adná elő magát, hogy valaki akkor akarna ott
751 VIII | lakig vezetőjéül ajánlkozik.~Hogy azonban ismét ugyanazon
752 VIII | kulcsot hagyni, s megkérem, hogy mikor visszajövök, ismét
753 VIII | Óh, bizonyosan mondhatom, hogy nem. Egy regényt kért tőlem
754 VIII | odaadom, s biztosítva vagyunk, hogy reggelig fennmarad mellette.~–
755 VIII | lesz. Ámbár én úgy hiszem, hogy tévedésből alighanem a nagynénémet
756 VIII | Natalie zokogva bizonyító, hogy erre az áldozatra is kész.
757 VIII | úr aztán csak arra kérte, hogy ne sokat zokogjon, mert
758 VIII | Hermine nyakába borulva, hogy az alig győzte helyre vigasztalni.~
759 VIII | szokás.~– Senki sem sejtheti, hogy én mit érzek. Egyedül ön,
760 VIII | körülmények kényszerítenének, hogy e házat elhagyjam, ha talán
761 VIII | várfogoly alázatosan kérdi, hogy hány órai zongora-sáncmunkára
762 VIII | rajzónt, reszketett érte, hogy ismét le kell azt majd tenni.
763 VIII | lemásolni.~Az bizonyos, hogy mikor rajztáblához engedik
764 VIII | Hermine gondoskodni fog, hogy a missz észrevétlen kimehessen
765 VIII | visszajöhessen a vakajtón, hogy a háziak semmit meg ne tudjanak,
766 VIII | reakció nem várta nehezebben, hogy sötét legyen. Az estebéd
767 VIII | cselédeknek meghagyatott, hogy jókor bezárjanak minden
768 VIII | jel arra Vendelin úrnak, hogy idebenn rendben van minden.~
769 VIII | az összebeszélt jeladás, hogy általa egy kavics fog a
770 VIII | missz arra kérte Hermine-t, hogy tegye a szíve tájára a kezét,
771 VIII | is eltakarta e percben, hogy fényt ne vessen ki a nyíláson.
772 VIII | visszavonhatatlanul megígéré, hogy amint Bogumil meg fog érkezni,
773 VIII | azon vette észre magát, hogy kelleténél többet ásít.
774 VIII | érkeznék, mit mondana a világ, hogy én – és ön – itt – együtt –
775 VIII | mind a ketten megegyeztek, hogy valóban annak, aki meg akar
776 VIII | megérkeztek! Tudtam én, hogy nem nyeli el őket a cethal!
777 VIII | azt képzelheti mindenki, hogy az ájulás előkészületeit
778 VIII | engedelmet kérni Natalietől, hogy egy pillanatra egyedül hagyja
779 VIII | tessék, tessék.~Csak azután, hogy közelebb lépett hozzá, s
780 VIII | külsetétséghez, vette észre, hogy saját köpenyegét hívogatja
781 VIII | Hát aztán? Azt mondta, hogy köszönteti a direktor urat.~–
782 VIII | mondott?~– Azt mondotta, hogy köszöni a nagyságos úr szíves
783 VIII | Igen, missz Natalie-nak.~– Hogy mit „izent” neki? – Gyü,
784 VIII | mit felelhetnék én arra, hogy mit izent a missznek?~–
785 VIII | De van.~– Mi van?~– Már hogy izenhetne az ember akár
786 VIII | misszt?~– Csak tudom tán, hogy mi az a missz? Csak ösmerem
787 VIII | fátyolt, amit viselni szokott, hogy a nap el ne süsse; meg azt
788 VIII | mantilláját, csak tudom talán, hogy milyen az a missz?~– Szent
789 VIII | azután majd az megmondja, hogy hova vidd; azután akit még
790 VIII | felveszed; ő megmondja, hogy kit. Úgy tettem. Megálltam
791 VIII | s éppen en traine volt, hogy Morpheus később született
792 VIII | rettenetes a sejtelmem, hogy kit?!~
793 IX | munkájában, észre sem vette, hogy a kis asztali óra finom
794 IX | sikerült. Szinte látszik rajta, hogy milyen búbánattal énekel
795 IX | énekel ott, mintha tudná, hogy rabnak teszi. Eliz meg van
796 IX | kismadárral; most már ideje, hogy félretegye a képet, mert
797 IX | Jó lesz már megnézni, hogy ébren vannak-e.~Eliz sajátságos
798 IX | szokott azzal gyakorolni, hogy míg ő rendesen igen korán
799 IX | meg kell neki köszönni, hogy nem engedett tovább aludni.~–
800 IX | voltak bontva; látszott, hogy senki sem feküdt bennök.~
801 IX | is, vele mennék. Tudom, hogy ez őrültség; nem tudok belőle
802 IX | elűzte őt, és nem tudta, hogy engemet is vele együtt űz
803 IX | te jó szíved kitalálja, hogy mit tégy. Isten áldjon meg;
804 IX | oly zokogásba tört ki, hogy a könny két piros orcáján
805 IX | levelet, meg a kendőt; úgy, hogy a nagy zokogást meghallották
806 IX | szobaleány jónak látta bejönni, hogy nincs-e rá valami szükség.~
807 IX | minő erő kellett ahhoz, hogy egy ily fájó sebet bekötözni
808 IX | hamupepejkének kell könyörögni, hogy legyen neki nagy vétkeért
809 IX | igazi hangot, s megsúgja, hogy másnak mi fáj, mi esik jól.~„
810 IX | reggelivel.~Eliz inte neki, hogy tegye le, és aztán menjen.
811 IX | Eliz hallgatta egy ideig, hogy mi lesz odakünn.~– Vissza!
812 IX | ütlek.~– Missz! Nem látja, hogy most katona vagyok? Teremtette.
813 IX | lihegve megállt, és nem tudta, hogy mit kérdezzen.~Eliz inte
814 IX | kérdezzen.~Eliz inte neki, hogy üljön le. Érezte, hogy most
815 IX | hogy üljön le. Érezte, hogy most ő az, aki rendelkezik.~–
816 IX | Natalie-nak át kelle látnia, hogy verve van, lecsüggesztett
817 IX | írt.~Feltűnt a missznek, hogy Eliz különösen sok szót
818 IX | szót vesztegetett arra, hogy atyját a csábító személye
819 IX | tetszett; ő azt akarta, hogy ez embert üldözzék, megöljék,
820 IX | Hermine-t is; ő az oka annak, hogy kegyed most atyja haragját
821 IX | semminek. Ebből én azt értem, hogy önök okai valaminek. Rám
822 IX | valaminek. Rám van hagyva, hogy önöket védelmezzem. Én nem
823 IX | felhoznom. Csak annyit tudok, hogy mentül hamarább kibékül
824 IX | ha tisztelettel felkérem, hogy szobámat ezentúl kerülje
825 IX | bizonyságot tegyen afelől, hogy a rám szabott szigort elviseltem.
826 IX | lehet. Láthatja, missz, hogy már választottam is ajtóm
827 IX | szobaleánynak azt az utasítást adta, hogy holmiait, ha már költözni
828 IX | ablakon keresztül meglátta, hogy missz Natalie bőröndöstül,
829 IX | közeit sötétre festé vele, hogy a rajzolt arckép egészen
830 IX | repkény.~Most már tudta azt, hogy nagy vétek egy arcot, amit
831 IX | 57 perc. Mondjad nekik, hogy várjanak. Add ide a jegyeiket,
832 IX | mindjárt. Mondd meg nekik, hogy még csak hálókabátban vagyok,
833 IX | elmondani, mintha félne, hogy különben nem hiszik el.~–
834 IX | teremben, miután meghallotta, hogy nagysád még hálókabátban
835 IX | kincsével rá nem bírnám venni, hogy egy férfiúval beszéljen,
836 IX | neki az métier-je: tudni, hogy mi illik, mi nem. Egyébiránt
837 IX | jegyezze meg önmagának, hogy akiről én azt mondom, hogy „
838 IX | hogy akiről én azt mondom, hogy „barátom”, annak hirtelen
839 IX | Vendelin úr; azt hitte tán, hogy még elkaphatja, a kisasszonyt
840 IX | minden jó lesz.~– Úgy hiszem, hogy azóta Bécsben van. Egyébiránt
841 IX | göngyölgetve –, azt akarta, hogy vállaljam el az ügyét Ankerschmidt
842 IX | Megmondtam neki határozottan, hogy nekem a húszezer forintja
843 IX | prókátorhoz; azt mondta, hogy majd keres Bécsben. Hanem
844 IX | tudnám? Mindent elmondott. Hogy a kisasszonyt elcsábíthassa,
845 IX | Végre önt szólítá fel, hogy mint násznagy, a misszt
846 IX | pedig csak arra való volt, hogy míg a missz eltávozik, s
847 IX | tréfát.~Grisák úr észrevevé, hogy itt kellemetlen húrokon
848 IX | húrokon játszik.~– Az igaz, hogy ezzel most önöket igen kellemetlen
849 IX | Az az egy szerencséjük, hogy Ankerschmidt éppen hosszabb
850 IX | eltávozott, nekem nem mondta, hogy hová. Pedig nálam van egy
851 IX | Az nagy szerencse önökre, hogy nincs idehaza.~– Tehát azt
852 IX | Tehát azt hiszi doktor úr, hogy későbben nem fog majd a
853 IX | úr ránk haragudni?~– Azt, hogy szerencse. De azt nem mondtam,
854 IX | szerencse. De azt nem mondtam, hogy hiszem.~– Tehát miért szerencse
855 IX | miért szerencse ránk nézve, hogy nincs itthon?~– Miért? Hát
856 IX | itthon?~– Miért? Hát azért, hogy ha most itthon volna, önt
857 IX | eloszlatott Vendelin úrnál afelől, hogy mi itt a legközelebbi teendő.~–
858 IX | Semmi kétségem felőle, hogy ez a legjobb tanács. Ahogy
859 IX | sohasem kell azt kérdezni, hogy fog-e használni? A páciens
860 IX | éppen nem hiszi doktor úr, hogy a méltóságos úrral még ki
861 IX | legkellemetlenebb a dologban, hogy neki ötezer forintja van
862 IX | feltétellel van hagyományozva, hogy ha férjhez megy, fölvehesse
863 IX | hiszen mi azt gondoltuk, hogy a vőlegény és a lelkész
864 IX | Sohasem fogja senki elhinni, hogy Straff csábította el Natalie-t,
865 IX | Hermine-nel állt odább.~– Hát hogy ki!?~– Azt fogják mondani,
866 IX | Azt fogják mondani, hogy ön csábította el.~– Én?
867 IX | Maxenpfutsch.~– Én nem hiszem, hogy úgy van – szólt nevetve
868 IX | helyzet!~Doktor Grisák látva, hogy már jó porhanyóra megpárolta
869 IX | látta beleszúrni a villáját, hogy feldarabolja. Felkelt tehát
870 IX | érti? Akkor meglássuk, hogy mit lehet önért tenni.~–
871 IX | kérte, s parancsot adott, hogy azután bocsássák be a misszt;
872 IX | bosszantó kegyedre nézve, hogy Ankerschmidt házát el kell
873 IX | kiváltképpen még azért, hogy a tudvalevő ötezer forintot
874 IX | Annyit mondhatok csupán, hogy kegyed helyzetében alig
875 IX | adom magamat, amit ön mond, hogy tegyem, tenni fogom; amit
876 IX | Vendelin úr azt hiszi, hogy ez boszorkányság.~Doktor
877 IX | mondta:~– Nincs más mód, mint hogy vegye ön maga nőül a misszt!~
878 IX | misszt!~S igen jó volt, hogy fogta Vendelin úr gallérját,
879 IX | is vagyok arról bizonyos, hogy vajon ő akar-e?~– Azt bízza
880 IX | nyomatékos ellenvetést tevé, hogy kegyed már akkor, midőn
881 IX | alkalmat adott Straffnak, hogy növendékét elcsábítsa, okot
882 IX | elcsábítsa, okot adott arra, hogy a stipulált 5000 forintot
883 IX | Kénytelen vagyok azt hinni, hogy igaza van.~A missz egy pohár
884 IX | fogok beszélni, átlátandja, hogy egy karakteres ember itt
885 IX | itt nem tehet mást, mint hogy akit önkéntelenül elejtett,
886 IX | rám – legjobb barátjára –, hogy sorsa felől intézkedjem.~
887 IX | hölgyet, s igen szépen kérte, hogy délután hat órakor legyen
888 IX | délután hat óráig utána járt, hogy a szükséges diszpenzációkat
889 IX | érkezőnek bizalmasan megsúgva, hogy tökéletesen rendben van
890 IX | összeboronálta. A jó mulatság mellé, hogy Maxenpfutsch-csal elvetette
891 IX | kis nyereség is járult, hogy így a missz számára megmentett
892 IX | különösnek a doktor úrnál, hogy ő, ki ilyen mulatságosan
893 IX | záradék, mely azt rendeli, hogy ha a leányok valmelyike
894 IX | Ankerschmidt azt képzelte, hogy egy halvány, beesett arcú,
895 IX | Ankerschmidt inte a tömlöctartónak, hogy hagyja magukra, s az visszahúzódott
896 IX | meg fogságát.~– Igaz uram, hogy súlyos dolog elítélve lenni,
897 IX | útra felfáradnának azért, hogy félóráig idegen emberek
898 IX | azokat?~– Bocsánat. Tudom, hogy hibáztam; s hogy miért tettem,
899 IX | Tudom, hogy hibáztam; s hogy miért tettem, mindjárt be
900 IX | elbúcsúztam, arra kértem, hogy valahányszor nekem levelet
901 IX | utóiratban megmagyarázta, hogy ezt az „adieu”–t menyasszonyom
902 IX | amiből én aztán megtudtam, hogy biz az én menyasszonyom
903 IX | Ankerschmidt azon vette észre, hogy ő maga is kacag a fogoly
904 IX | kettő a másik szemében, hogy ott valami könny van.~Olyan
905 IX | tréfálózni, hanem azért, hogy a foglyok mintléte felől
906 IX | Egyet mondhatok önnek. Azt, hogy ön veszedelmes ember.~–
907 IX | van ellenem?~– Éppen az, hogy semmi sincs. A panaszkönyvben
908 IX | legfőbb mulatsága. Szerencse, hogy ezt a mindig kész hangszert
909 IX | keresztül. A börtönőr bizonyítá, hogy az a jókedvű úr odabenn
910 IX | azt igenis megszokta már, hogy pontosan szervíroznak. Amint
911 IX | elküldeni a börtönészt, hogy hozza el sietve a kardját.
912 IX | Tehát parancsolom önnek, hogy azonnal készüljön fel, jöjjön
913 IX | hívattam, s örülök rajta, hogy ön elfogadta.~Aladár nagy
914 IX | mégsem tilthatá meg keblének, hogy e hírhallás után szabadon
915 IX | az ebédre hívást! Hát az, hogy szabadságát visszanyeri?~–
916 IX | meg volt felőle győződve, hogy ez a vitéz úr valami nagyon
917 IX | várkormányzónak őket annyira vinni, hogy az asztalnál egymás mellé
918 IX | köszönheti szabadulását, hogy valami titkos pártfogója
919 IX | sőt mernék rá esküdni, hogy maga is fogalmazta. Az ide
920 IX | várkormányzó inte segédének, hogy hozza elő a mondott iratot,
921 IX | betűje annak az írásnak, hogy évek múlva is rá fogna arra
922 IX | ötlet támadt a fejében, hogy hát amit most ez az öregúr
923 IX | Doktor Grisák azt várta, hogy a hadastyán fel fog ugrani,
924 IX | átkozódni fog, kocsit rendel, hogy utánuk rohanjon s meglövöldözze
925 IX | Grisák; erre nem tudta, hogy mit replikázzék.~Ankerschmidt
926 IX | ellenkezőleg, éppen az volt a hiba, hogy nagyon is engedékeny volt
927 IX | leányokkal és gyermekekkel hogy gorombáskodnék egy férfi,
928 IX | szeretett.~– Hát tudhattam én, hogy ő szereti? Hát mondta ő
929 IX | amit húga ír e levélben, hogy ne haragudjam azon emberre,
930 IX | haragudjam azon emberre, hogy az végtére is lehet tisztességes
931 IX | kell állni.~– Kétségtelen, hogy a komplottba méltóságod
932 IX | de hát mi a patvarért?~– Hogy ők ketten értették egymást,
933 IX | okuk? Csak nem féltek tán, hogy meggátolom összekelésüket?~–
934 IX | összekelésüket?~– Attól nem, hanem hogy Hermine kisasszony viszonyáért
935 IX | méltóságod.~– No, az igaz, hogy nagyon megszidtam volna;
936 IX | csak sok!~– Úgy hiszem, hogy biztosították magukat a
937 IX | oly jól hiszi befektetni, hogy abból huszonöt legyen. Persze
938 IX | visszautasítottam. Azóta megtudtam, hogy Maxenpfutsch úr ajánlkozott
939 IX | Hogyan? Méltóságod nem tudná, hogy joga van a végrendelet szerint
940 IX | gondol ön? Csak nem képzeli, hogy én bármily ürügy alatt leányaim
941 IX | boldoguljanak.~Doktor Grisák látta, hogy olyan ember áll előtte,
942 IX | azon a néven, mondja ön, hogy Bogumil. De mi a patvarért
943 IX | énnekem érdekemben áll tudni, hogy mint vesszük? Azt már csak
944 IX | csak megengedi doktor úr, hogy nekem kötelességem megtudni,
945 IX | utólagosan becsülésemet, hogy magam elé eresszem-e vagy
946 IX | hozott elő, cifra szárral, hogy elbarikádozza magát a támadás
947 IX | pipát, s arra használta, hogy előadása nyomatékossága
948 IX | Grisák, ha azt nem akarta, hogy vagy a pipaszár, vagy az
949 IX | adni.~– No, én nem mondom, hogy nem becsülöm.~– Ez nem felelet.~–
950 IX | felelet.~– Annyit mondhatok, hogy hivatalos állása van.~–
951 IX | tüzes dohányt összeseperni, hogy össze ne égesse a szőnyeget.~–
952 IX | kérem, kényszerítem önt, hogy mondja meg nekem e titkot.
953 IX | önnek becsületszavamra, hogy soha senkivel nem fogom
954 IX | fogta marokra a pipaszárat, hogy doktor úr beteltnek hívé
955 IX | volna fel, s nem tudta, hogy micsoda szót találjon legelőbb
956 IX | pipaszárat úgy összehajtotta, hogy kettéreccsent, s e „pálcatörés”
957 IX | kardbojtom tisztaságára fogadom, hogy azt az embert soha fiamnak,
958 IX | leányomnak el nem ismerem; hogy jogaimmal a legszigorúbban
959 IX | legszigorúbban élni fogok, hogy soha egy fillért, ha a haláltul
960 IX | azt. Köszönöm doktor úr, hogy ezt tudatta velem.~Ankerschmidt
961 IX | Ankerschmidt annyira ingerült volt, hogy az ügyvéd szobájában felcsapta
962 IX | elég, ha én magam tudom! Hogy kerüljek azután saját szemem
963 IX | azután saját szemem elé? Hogy nézzek tükörbe? Vigye el
964 IX | Doktor! Azt gondolom, hogy meg kell változtatnom a
965 IX | bőrömet.~Doktor úr azt mondá, hogy jól van jól, csak most már
966 IX | kérdezte a jámbor fiútól:~– Hogy fordítaná magyarra e nevet „
967 IX | úton úgy járt a kocsisával, hogy keményen kérdőre találta
968 IX | benevolizálásra azt felelné, hogy „a biz én voltam”, hanem
969 IX | hanem ha érzi magában, hogy csakugyan ő volt, hát nagyot
970 IX | kalendárium minden szent neveire, hogy fusson ki mind a két szeme,
971 IX | lovat, gazdát, nem kérdezve, hogy miként utaznak tovább.~Tehát
972 IX | fellármázta a cselédséget, hogy „jön az úr!”, két pisztoly
973 IX | utoljára a komondorokat, hogy mért nem ugattak.~A házi
974 IX | kevés kellett volna hozzá, hogy Ankerschmidt lovag abban
975 IX | olvasta volna már valahol, hogy ilyen ostrom idején legelső
976 IX | annyira vitte a cselédséget, hogy szavára együtt maradtak
977 IX | előlegesen nyitva tartani, hogy amint az első lövés történik,
978 IX | hajtó kocsi dörgése jelenté, hogy megérkezett az úr; itt a
979 IX | Vissza! Ki engedte meg, hogy a házból kilépj? Miért nem
980 IX | érzékenység szemrehányásával, hogy Ankerschmidt abban a pillanatban
981 IX | nem tehetett mást, mint hogy magához ölelje és összecsókolja
982 IX | amíg én azután jártam, hogy neked ilyen örömöt szerezzek,
983 IX | No hát ha azt nem akarod, hogy ismét azt az arcomat lásd,
984 IX | nem tanított meg senki, hogy mit tesz dühösnek lenni,
985 IX | dolog kimenetelét, látva hogy a lovag szép csendben jön
986 IX | s kézcsókkal erősíték, hogy ők éppen nem okai semminek.~
987 IX | mondom, átkozom a lelkit, hogy ez többet meg ne történjék!~
988 IX | szobájába.~Megengedte neki, hogy segítsen az átöltözésnél.
989 IX | hanem megmondom neked, hogy mire vigyázz. Egyik leányom
990 IX | ha valaki azt mondaná, hogy másik leányom meg egy gazdag
991 IX | meg a börtönből azért, – hogy férjhez mehessen hozzá.
992 IX | szabad azt észrevennie, hogy ez adott szót megtartani
993 IX | Kérlek, szokjál hozzá, hogy ezután „Erzsikének” foglak
994 IX | Csak azt akartam tudni, hogy érted-e már?~Erzsike vidám
995 IX | elbeszélé a cselédségnek, hogy az úr így szólt hozzá: „
996 IX | doktor Grisáktól a Jób-hírt, hogy vőlegénye kiszabadult.~Ez
997 IX | kiszabadult.~Ez rettenetes csapás!~Hogy nem lehetett megelőzni,
998 IX | gondoskodni kell felőle, hogy utólagosan el lehessen venni
999 IX | fullánkját.~Corinna azt hívé, hogy Aladár ezóta már otthon
1000 IX | otthon van. Nem képzelheté, hogy valaki akinek azt mondják,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1765 |