1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1765
Fezejet
1001 IX | valaki akinek azt mondják, hogy szabad, jobban ne siessen,
1002 IX | betűkkel írt. Ez arra való, hogy az írásjegyekről ne lehessen
1003 IX | Aladár!~Vigyázz magadra, hogy egyik rabságból a másikba
1004 IX | ne essél. Nem tanácsolom, hogy a régi menyasszonyodra,
1005 IX | minap is azzal dicsekedett, hogy a gavallérjaiból ötös fogatot
1006 IX | ha elvennéd. Azt se hidd, hogy gazdag, mert nagyon sok
1007 IX | régi jó cimborád vagyok, hogy sokkal jobban teszed, ha
1008 IX | láncot cserélsz. Hidd el, hogy sokkal szebb a független
1009 IX | azután borítékba zárta, s hogy még a pecsétről se jöhessenek
1010 IX | lakását, s rábízta az inasára, hogy ezt a levelet adja fel a
1011 IX | a sajátságos intézkedés, hogy ha valaki ajánlási vevény
1012 IX | hazakergette a levélhozót, hogy írja fel otthon, amit elmulasztott.
1013 IX | a státusnak kell tudni, hogy ki küldi a levelet a saját
1014 IX | stásus éppen nem teheti föl, hogy akadhatnak maliciózus levélírók,
1015 IX | cseléd addig szabadkozik, hogy ne küldje vissza azzal a
1016 IX | mérgesen a levelet, no hát hogy híják?~– Nagyságos!…~– Mit?
1017 IX | anonim” levél hátuljára, hogy abból egy sem marad ki,
1018 IX | meg lehet arról nyugodva, hogy anonim levele okvetlenül
1019 IX | okvetlenül kézhez fog jutni, s hogy aki azt kézhez veszi, okvetlen
1020 IX | okvetlen előbb fogja tudni, hogy ki írta a levelet, mint
1021 IX | írta a levelet, mint azt, hogy mit írt benne.~Kampós uram
1022 IX | Bräuhäusel úr szájából, hogy az egész elővizsgálati ügy
1023 IX | a posta előtt egy szóra, hogy nincs-e az úrnak szóló levél.
1024 IX | nagyon örült az öregúr mégis, hogy ismét láthatná hű és kedves
1025 IX | Nagyon nélkülözte már, hogy annyi idő óta nem hallá
1026 IX | Milyen boldog ez most, hogy négy hétig fogva volt, s
1027 IX | Corinna őnagyságától.~– Hogy tudja, hogy tőle jön?~–
1028 IX | őnagyságától.~– Hogy tudja, hogy tőle jön?~– Rá van írva
1029 IX | Talán azért küldte ide, hogy majd én elküldöm neki.~–
1030 IX | Nem úgy lesz az. Világos, hogy nagyságodnak szól. Hiszen
1031 IX | Hiszen az van odaírva, hogy „teljes tisztelettel”. Márpedig
1032 IX | akkor csak azt tenné oda, hogy „szeretettel”. Nem igaz?
1033 IX | is itt van nagy betűkkel, hogy „sürgős”, három felkiáltójellel. –
1034 IX | írhatja valaki a levélre, hogy „sürgős”, mert azzal ugyan
1035 IX | Garanvölgyit is meggyőzte afelől, hogy a menyecskének csakugyan
1036 IX | csak azt tudná az ember, hogy mi benne hát az élc?~Ezzel
1037 IX | Kampós barátom, tovább, hogy mit mondott Bräuhäusel úr.
1038 IX | is kértem, de azt mondta, hogy nem adhatja ide, a „belég”-
1039 IX | műkiállításra?~– De kérem alássan. Hogy azokra ott nagy szükség
1040 IX | beszédet, szokták tudtul adni, hogy ők tudnak valamit, amit
1041 IX | beszélgetve találta.~– Tudtam én, hogy megjön ma Aladár úrfi! –
1042 IX | úr nem akarja megengedni, hogy én hamarabb megéreztem a
1043 IX | Pedig azért is igaz, hogy én éreztem meg elébb! Hát
1044 IX | A sógorasszony megijedt, hogy el találom venni.~Erre aztán
1045 IX | történik. – Ritka eset, hogy egy asszony saját magát
1046 IX | szólja le vőlegénye előtt, s hogy ez neked jutott, az nagy
1047 IX | azzal lepé meg nagybátyját, hogy ő Ankerschmidt lovagot kívánja
1048 IX | megérkeztét, s sejtette, hogy az udvariasság tartozását
1049 IX | szobájába konszignáltatik, hogy még csak véletlenül se láthassák
1050 IX | midőn kezet szorít vele, hogy a légváltozás igen javára
1051 IX | jövök önnek megköszönni, hogy múltkori magányomban meglátogatott.~–
1052 IX | Persze. Ha tudtam volna, hogy ön csak egy szakasz huszárral
1053 IX | sikerült. – Ebből láthatja ön, hogy mi régi ellenségek vagyunk.~–
1054 IX | Aladár. – Ne gondolja ön, hogy az egy helyben nem maradás
1055 IX | emisszáriusnak; hanem azt, hogy látok valami munka után,
1056 IX | volt, az meg nem gusztusom, hogy valami úri házhoz beálljak
1057 IX | rokonai azt mondanák felőlem, hogy én nem szeretetből vagyok
1058 IX | uram, minket úgy neveltek, hogy amikor semmink sincs a földön,
1059 IX | a helyzet hozza magával, hogy egy helyben nemigen maradok,
1060 IX | üstökét; félni kezdett, hogy nemcsak a leánya, de ő maga
1061 IX | bizalmasabb mosolygással –, hogy fog egy ilyen szüntelen
1062 IX | Aztán nem is titok előttem, hogy önnek igen érdemes, szép,
1063 IX | szeretek. Gondolja meg ön, hogy én házasulható ifjú vagyok,
1064 IX | ember, nagyon érdekel tudni, hogy hol támad megürült állomás
1065 IX | Uram. Ön azt mondta, hogy mi régi ellenségek vagyunk.
1066 IX | legalább bebizonyítom önnek, hogy nem vagyok az. Ne vegyük
1067 IX | s önnek tudnia kellene, hogy még egy váltóhamisítótól
1068 IX | elítélnék. Annál kevésbé hiszem, hogy gyakorlatban legyen Ó-Magyarországon
1069 IX | egyik sem mondta a másiknak, hogy „viszontlátásig”.~Aladár
1070 IX | pedig igen jól történt, hogy e találkozás végbement,
1071 IX | oda kellett hozzá sietni, hogy egy székbe vezesse. A delnő
1072 IX | rám.~Aladár kérte szépen, hogy csak engedjen magának időt
1073 IX | iróniát. – Higgye el, Aladár, hogy valahányszor leültem önhöz
1074 IX | oly szívnyomás fogott el, hogy nem bírtam azt véghez vinni.
1075 IX | Ha el kellett gondolnom, hogy ön micsoda helyzetbe jutott.~
1076 IX | nem tréfálok. Nagyon jó, hogy így szoktattak, mert ennek
1077 IX | arra is kell gondolnom, hogy valaha megházasodom, s a
1078 IX | kellett volna azt mondania, hogy iszonyú szívdobogása van,
1079 IX | szívdobogása van, hanem azt, hogy „íme barátom, amim nekem
1080 IX | hivatkozni.~Corinna azt várta, hogy most mindjárt elő fogja
1081 IX | az alkalomra tartogatta, hogy egy rögtöni elájulással
1082 IX | azt elő.~Megkérdezte tőle, hogy jár-e színházba, micsoda
1083 IX | tanácsolta menyasszonyának, hogy ne engedje erőt venni idegein
1084 IX | megnyugodhatott felőle, hogy biz ennek a szerelemnek, „
1085 IX | felbontani.~Azt már tudta, hogy doktor Grisák Corinna ügynöke,
1086 IX | jelenleg abban a helyzetben, hogy egy asszonynak, ki nőmmé
1087 IX | vele, s úgy vettem észre, hogy ő sem óhajtja e viszony
1088 IX | enyémek? – Hát egyszerűen az, hogy adja vissza Garanvölgyiné
1089 IX | kényszerítek egy nőt arra, hogy feleségemmé legyen?~– De
1090 IX | a vagyonra nézve?~– Ah! Hogy jószágot kapjak menyasszony
1091 IX | vállat vonított.~– Azért, hogy nem lopok, nem rablok?~–
1092 IX | Szíveskedend ráírni, hogy semmi e szerződésből támadható
1093 IX | bizonyítványt adni arról, hogy én őrá, utolsó találkozásunk
1094 IX | leülteté Aladárt, beleegyezve, hogy tehát egyszerűen cseréljék
1095 IX | elmaradni. Emlékezzék meg ön, hogy doktor Grisák, az a pápaszemes
1096 IX | mondta önnek legelőször, hogy ön, tán hamarább, mint gondolná,
1097 IX | volt, s nem fogja megbánni, hogy nagylelkűen kiadta kezéből
1098 IX | meg a figyelmét belőle, hogy: csakugyan a birkafejőre
1099 IX | Oda, uram, és azt akarta, hogy oltsam be neki a himlős
1100 IX | világért sem haragszom.~S hogy bebizonyítsa, mennyire nem
1101 IX | bírta elfojtani derültségét, hogy a doktort mint ültették
1102 IX | jó nőt.~– Jót? Csodálom, hogy Bécsben meg nem tartották.~–
1103 IX | vette el, mert azt hitte, hogy sok pénzt fog vele kapni.~–
1104 IX | történik. Hát újság ez? Hogy ezt minden asszony csak
1105 IX | törvény előtt kiderült, hogy az apának joga volt neki
1106 IX | gavallérok. Azt gondolják, hogy mihelyt valaki öregember,
1107 IX | Igen, de még nem volt elég, hogy megverte; az asszony azt
1108 IX | eltűrte volna, hanem egyszer hogy részegen jött haza…~– Még
1109 IX | amit az anyjától kapott, s hogy ezt nem adta neki, kitaszította
1110 IX | No, úgy következtetem, hogy annak kell lennie, miután
1111 IX | nem az. Ugye beleegyezel, hogy ide fogadjuk?~– Jól van,
1112 IX | nem bánom. De meglásd, hogy ha tejbe, vajba mártod is
1113 IX | Írhatok dr. Grisáknak, hogy küldjön neki útiköltséget?~–
1114 IX | Úgy találod? Dacára annak, hogy a leányát kitagadta?~– Hiszen
1115 IX | hinném.~– Tehát megengeded, hogy ide fogadhatjuk. Köszönöm,
1116 IX | megcsókolta apja kezét, hogy az utoljára kénytelen volt
1117 IX | volt meggyőződni felőle, hogy az a bizonyos szegény asszony
1118 IX | nehogy az észrevegye szemein, hogy sokat sírt. Nehányszor megindult
1119 IX | tökéletességre vitte a tettetést, hogy az öregúr azt kérdezte tőle:~–
1120 IX | is.~– No, de engedd hát, hogy a fedett kocsiba fogassunk.~
1121 IX | hüvelyknyi tarlót eresztett, hogy ez kénytelen volt átlátni,
1122 IX | szemöldöködet. Azt írja a barátném, hogy annak a szegény teremtésnek
1123 IX | minek? Én azt gondoltam, hogy úgyis annyi ruha van itt
1124 IX | alacsony termetű? Tudod, hogy Hermine magas volt.~– Azon
1125 IX | pohár bort is adatott néki, hogy tisztábban felfoghassa feladatát;
1126 IX | vadásza pedig azt jövendölte, hogy e tavaszon nagyon bő szalonkaszüret
1127 IX | elment a bokrok között, hogy rá nem bírtam találni, pedig
1128 IX | magának kárpótlást szerezni, hogy másnap reggel egy órával
1129 IX | mérgében úgy szétlőtte, hogy nem volt érdemes a földről
1130 IX | Csupán annak köszönheté, hogy szárazan megmenekült előle,
1131 IX | Éppen csak azt várta az eső, hogy ő belépjen a kapuján, amint
1132 IX | meg, te boszorkányfajta, hogy imádkoztál érte, hogy ez
1133 IX | boszorkányfajta, hogy imádkoztál érte, hogy ez a zivatar rám jöjjön,
1134 IX | Ennek semmi gondja arra, hogy az apja nem ázik-e meg,
1135 IX | meg, mint egy ürge; hanem hogy „az a szegény asszony” nem
1136 IX | az egyiket úgy szétlőtte, hogy vadászhasé lett belőle;
1137 IX | pamlagán, s föltette magában, hogy sztoikus lesz, semmivel
1138 IX | megjavítani.~Egyszer hallja, hogy valaki nyitja az ajtót csendesen.
1139 IX | Ez Erzsike lesz. Persze, hogy az volt.~Félénken dugta
1140 IX | oly keservesen zokogni, hogy apja ijedten ugrott fel: –
1141 IX | zokog. No hát mondom már, hogy nem haragszom, nem is haragudtam,
1142 IX | mondásokat kellett előhoznia, hogy Erzsikét a rendes életre
1143 IX | No hát most mondd el, hogy mit akartál mondani?~– Itt
1144 IX | Csakhogy már egyszer itt van, hogy nem kell rá várni. Hát mármost
1145 IX | De nem haragszol?~– Már hogy haragudnám?~– Megteszed,
1146 IX | kell a meggyógyulására, hogy engem lásson, hát isten
1147 IX | Ankerschmidt rászánta magát, hogy felkeljen a pamlagról. Erzsike
1148 IX | beteg mindig arról álmodik, hogy ő most menyasszony. Beszél
1149 IX | bálványoztatik. Elmondja, hogy milyen legyen menyasszonyruhája,
1150 IX | látná, nem jelenhet meg úgy, hogy ő ölelve ne tartaná; egyedül
1151 IX | Azt tartják az álomjósok, hogy amely leány halva álmodja
1152 IX | irtózik attól, amit álmodott, hogy panaszolja el testvérének
1153 IX | kényszeríteni foglak téged, hogy a te uradnak küszöbéhez
1154 IX | én azt mondom a bírónak, hogy én szeretlek, az visszaád
1155 IX | birtokomba, mert nem elég, hogy te azt mondjad: gyűlölsz!”~
1156 IX | nekik, midőn azok biztatják, hogy olyan törvény nincs a világon;
1157 IX | ismét aludni kell menni, hogy fél a bekövetkező álomlátásoktól!~–
1158 IX | mélyen aludnom; amint látod, hogy nyugtalan vagyok, szólíts
1159 IX | álmodnom. Óh, az rettenetes, hogy mindig álmodni kell!~Az
1160 IX | kijárt a városból, azt mondá, hogy mélyen elhatalmasodott idegbaj
1161 IX | ilyesmire, s elhatározá, hogy a válóper megindítása végett
1162 IX | magához tért már Hermine, hogy szabad volt neki egy órára
1163 IX | nyílnak – szólt Erzsike, hogy testvére eszméinek más irányt
1164 IX | meg nem gyógyulnék. Most, hogy beteg vagyok, kíméletből
1165 IX | megbocsátott ő neked.~– Tudom, hogy te addig nem nyugodtál,
1166 IX | míg azt nem mondta neked, hogy nem haragszik rám többé,
1167 IX | éppen itt jő felénk, látod, hogy mosolyog rád, most is.~Ankerschmidt
1168 IX | útkanyarulatnál.~– Éppen nem látom, hogy mosolyogna; én azt látom,
1169 IX | mosolyogna; én azt látom, hogy haragszik.~– Azért látod
1170 IX | Hermine-nel, ő azt állítja, hogy te haragos vagy, én pedig
1171 IX | haragos vagy, én pedig azt, hogy mosolyogsz.~– Hó? Persze,
1172 IX | mosolyogsz.~– Hó? Persze, hogy mosolygok – szólt Ankerschmidt
1173 IX | odalépve hozzájuk; és megtette, hogy jó kedvet mutatott.~– De
1174 IX | s az tett rosszkedvűvé, hogy itt kell benneteket hagynom.~–
1175 IX | benneteket hagynom.~– Látod, hogy nekem volt igazam – suttogá
1176 IX | addig megkérem az orvost, hogy maradjon idekinn.~Hermine
1177 IX | is? Úgy mondják diákul, hogy „periculum in mora”. Látod,
1178 IX | tehát pört akar indítani, hogy eltávozott feleségét hazatérésre
1179 IX | Tehát én megvallom őszintén, hogy én e lépésben semmi egyebet
1180 IX | egyebet nem látok, mint hogy Straff úr pénzt akar méltóságodtól
1181 IX | kicsikarni.~– Nagyon örülök, hogy ön ezen a véleményen van.~–
1182 IX | indokul szolgálhasson arra, hogy egy nőt férjétől elválasszanak.
1183 IX | amíg Straff úr azt mondja, hogy ő a feleségét szereti, nem
1184 IX | semmire mehetni.~– Tehát kell, hogy megvegyük tőle azt a szót,
1185 IX | megvegyük tőle azt a szót, hogy „gyűlöli” nejét.~– Valóban –
1186 IX | tudhatom, de úgy sejtem, hogy tízezer forintot rá kell
1187 IX | első tekintetre kitalálta, hogy hányadán van itt a dolog;
1188 IX | alkalmazva, ami annak a jele, hogy itt hitelezők jártak.~Már
1189 IX | ajtón kívül hallá Grisák úr, hogy odabenn két ember nagyon
1190 IX | mégpedig egyszerre, és hogy nem valami tréfás dolog
1191 IX | tanúja volt azon jelenetnek, hogy a két kedves ismerős oly
1192 IX | föltette volna magában, hogy ellenfelének coûte que coûte,
1193 IX | ő nem akarja megérteni, hogy ámbár ő foglaltatta le legkorábban
1194 IX | hitelező bebizonyította azt, hogy ezek a nőm bútorai voltak,
1195 IX | megmondani, mikor elutasított, hogy azért nem vállalja el, mert
1196 IX | hagyja el! Ön tudhatja jól, hogy ha az ember a doctor jurisnak
1197 IX | olyan embert ismerni. Jó, hogy még azt nem vetik szememre,
1198 IX | azt nem vetik szememre, hogy szivaroztam is.~– De ne
1199 IX | az bosszantott leginkább, hogy adósa most is kabanoszt
1200 IX | úr őméltósága megbízott, hogy kezdjek válópert ön ellen.~–
1201 IX | összegecske?~– Megérdemli, hogy összegnek neveztessék –
1202 IX | számítottam. Tudom én azt jól, hogy ennek így „kell” következni.
1203 IX | túzokot. Elébb szükséges, hogy ez az egész „affér” a lehető
1204 IX | bizonyos vagyok afelől, hogy ha ma tízezer forintot ajánlanak,
1205 IX | tízezer forintot ajánlanak, hogy tőlem megszabadulhassanak,
1206 IX | megtudni dr. Grisáktól, hogy vajon lehet-e reménye ennek
1207 IX | ennek a hóbortos embernek, hogy Ankerschmidt még azt a nagy
1208 IX | regényért.~Doktor Grisák látta, hogy praktikus emberrel van dolga,
1209 IX | szorított vele; azt mondva, hogy „no majd meglássuk”.~Odalenn
1210 IX | tőle, vajon lehetséges-e, hogy úgy megdupláztassék az önkéntes
1211 IX | szemével, olyasmit mondott, hogy csak őrá kell azt hagyni,
1212 IX | Ankerschmidt azt mondta, hogy meg fogja várni Pesten,
1213 IX | támlájának dűlve.~– Mondhatom, hogy nehezen tudtam kapacitálni –
1214 IX | Úgy?~– Elmondtam neki, hogy leánya szerencséje forog
1215 IX | forog kérdésben, elmondtam, hogy ön milyen rettenetes ember,
1216 IX | milyen rettenetes ember, hogy milyen bosszúálló természetű,
1217 IX | köszönheti is, mert így értem el, hogy az öreg kiizzadta azt a
1218 IX | tenyereit térdére rakva, hogy jobban megbámulhassa ezt
1219 IX | Semmit sem mond arra, hogy én önnek megnyerem a hazárdjátékát,
1220 IX | alá:~– Azt mondom, doktor, hogy ahol húszezer forint volt,
1221 IX | azonban ő azt találja mondani, hogy már most nem ád semmit,
1222 IX | önnek – szólt dr. Grisák –, hogy imádkozzék, nehogy ma látott
1223 IX | kísérte az előszobába.~Érezte, hogy most ő a helyzetnek az ura.~
1224 IX | Ankerschmidtet.~Azon kezdte, hogy rágyújtott szörnyen gazemberezni
1225 IX | szemfényvesztő, amint látta, hogy készek vagyunk húszezer
1226 IX | nagyon valószínűnek találom, hogy amidőn azt fogja ön mondani,
1227 IX | amidőn azt fogja ön mondani, hogy íme harmincezer forintra
1228 IX | Doktor Grisák átlátta, hogy ez a katonaember praktikus
1229 IX | szó esküvel egyenértékű, hogy de már ezen az áron csakugyan
1230 IX | Biztosító a lovag urat, hogy csak menjen haza, a legközelebbi
1231 IX | ábrázatjával kapacitálgató, hogy érje be az eredeti tőkéjével,
1232 IX | viszont magára vállalja, hogy Straffot inszinuálja a kontroverzia
1233 IX | is vette Vendelin urat, hogy írásba adja, miszerint kész
1234 IX | Ön ugyan elmondhatja, hogy burokban született! Kár
1235 IX | azt kérdem legelébb is, hogy mit enged ön a harmincezer
1236 IX | Fogadja el! Én mondom, hogy fogadja el!~– Ejh, ne beszéljen
1237 IX | közöttük. Itt már látni való, hogy az egyezség tökéletesen
1238 IX | ha ön oly megátalkodott, hogy nem akar harmincezer forintot
1239 IX | elfogadni, hát én megmutatom, hogy ön mégsem fog harmincezer
1240 IX | ha valaki vigyázott rá, hogy e gömbölyű torzmosolygásból
1241 IX | gömbölyű torzmosolygásból hogy nyúlt le négy másodperc
1242 IX | képpé. Az jutott eszébe, hogy: „De ha tudtad azt, mi a
1243 IX | patvarért vettél rá engem, hogy tízezer helyett ötezerrel
1244 IX | kérdhetnők méltán a doktor úrtól, hogy ha látja, miszerint Straff
1245 IX | ha eszünkbe nem jutna, hogy néha az eszélyesség parancsolja
1246 IX | eszélyesség azt gondolni, hogy mikor Straff tíz procentot
1247 IX | szerkesztenünk, melyben ön elismeri, hogy neje iránt engesztelhetetlen
1248 IX | írni. Elismerem először is, hogy őt verni szoktam.~– Mivel,
1249 IX | Majd lefestem én önt úgy, hogy maga is megborzad tőle.~–
1250 IX | úrnak adta kezébe a tollat, hogy írja ő is oda a nevét. Az
1251 IX | oly jókedvű volt odahaza, hogy „madarat lehetett volna
1252 IX | Mint ki bizonyos arról, hogy a legjobban intézte el dolgát,
1253 IX | alatt annyira magához tért, hogy mindenki megcsodálta.~Ő
1254 IX | kiválasztott tárgya. Látszott, hogy őkörüle forognak az eszméi.~–
1255 IX | örvendetes hírt fogunk hallani, hogy ünnepet tartunk bele. Táncolni
1256 IX | azt is közölte leányaival, hogy egy telegramot vár Bécsből,
1257 IX | elzárva tartani titkát, hogy abból Erzsike legalább annyit
1258 IX | beleegyezik jó pénzért, hogy nejétől törvényesen elválasszák.~
1259 IX | az érkezendő telegramnak, hogy azt még a stafétás lovas
1260 IX | sürgönyt kapott, az tudja, hogy mi különbség van a közt
1261 IX | tudása oly sürgetős volt, hogy a villámot kelle megkérni,
1262 IX | villámot kelle megkérni, hogy vigye odább! Tudósítás,
1263 IX | sürgönyhozónak ki kell mutatnia, hogy hány percre érkezett meg;
1264 IX | a sürgönyt ő vette át.~Hogy dobogott a szíve, hogy kigyulladt
1265 IX | Hogy dobogott a szíve, hogy kigyulladt az arca, midőn
1266 IX | visszaadja; ebben van megírva, hogy őneki szabad lesz még valaha
1267 IX | sokat szenvedett nőtől, hogy egy ily hírt minél előbb
1268 IX | másfelől meg valószínű, hogy Ankerschmidt nem fogja őket
1269 IX | ókonzervatív észrevételt tette, hogy ámbár a levélben foglalt
1270 IX | Hermine azt veté ellen, hogy ő addig meghal nyugtalanságában,
1271 IX | mintha azt akarná mutatni, hogy a telegráfos oly sietségben
1272 IX | miszerint nem ér arra sem, hogy a tollát untalan a tintába
1273 IX | asztalka mellett, s látta, hogy Hermine arca e pillanat
1274 IX | csak annyi ideje volt még, hogy a székéről aléltan lehanyatlót
1275 IX | azzal a hírrel fogadták, hogy leánya ismét beteg lett,
1276 IX | postaállomáson megtudta már, hogy a sürgönyt elküldték. Sietett
1277 IX | Maxenpfutsch-csal, azt gondolta ki, hogy két napig nem ment haza
1278 IX | szólt be a házmesterhez, hogy hányszor kereste azóta Grisák
1279 IX | Straff föltette magában, hogy még ma sem fog otthon hálni.
1280 IX | bankótöredékemnél, s azon gondolkozom, hogy két pár krajcáros kolbászt
1281 IX | kellene a kezemet nyújtanom, hogy rögtön negyvenezer forint
1282 IX | olyan traktát csaphatnék, hogy híre menne.”~„Negyvenezer
1283 IX | megtette az útnak, valószínűbb, hogy a harmadikát is előre teszi
1284 IX | is előre teszi még, mint hogy a két elsővel hátramenjen.”~„
1285 IX | üres tárcát kell kinyitni, hogy berepüljön.”~„Tehát csak
1286 IX | karjának, ekként bizonyítva be, hogy e barátságos érintkezésből
1287 IX | Ön nekem nem gyámapám, hogy oda vigyen, ahova nem akarok
1288 IX | mindjárt meg fogja ön tudni, hogy mije vagyok én önnek.~–
1289 IX | Tanácsot is adok neki, hogy mit csináljon velük. Ne
1290 IX | meglátom.~– De nézzen utána, hogy rögtön meglássa, mert én
1291 IX | Megfelezzük? Alig hiszem, hogy nálam kifussa.~– Hát mennyi
1292 IX | csak arra az egyre kérem, hogy ne jöjjön be velem ezúttal
1293 IX | képes volna kivakkantani, hogy az utolsó filléremből vagyok,
1294 IX | Vendelin úr örömére, mondá, hogy a doktor itthon van; éppen
1295 IX | tanulmányt talált abban, hogy este az utcai lámpásokat
1296 IX | nézett, s azt mondta rá, hogy:~– Szervusz!~(– Üm, be nagyra
1297 IX | doktor Grisák tetterejét, hogy midőn a frázisokból kifogyott
1298 IX | s úgy kilökte az ajtón, hogy az kettőt ugrott bele.~Straff
1299 IX | Straff úr, meg nem állhatta, hogy hangosan fel ne kacagjon.
1300 XIII | bebizonyítja azt az ész, hogy a vádlott hibázott, vétkezett,
1301 XIII | jót tett vele az Isten, hogy magához vette –, de csak
1302 XIII | bizonyságot tesznek róla, hogy nem olyan könnyű elmúlni,
1303 XIII | férfi, amit Isten rábízott, hogy a szomorkodókat vigasztalja
1304 XIII | Köszönöm.~– Tetszik tudni, hogy az Aladár úrfi indzsellér…~–
1305 XIII | Úgy?~– Az ám… Csodálatos, hogy ő azt is tudja, hogy a nagyságos
1306 XIII | Csodálatos, hogy ő azt is tudja, hogy a nagyságos úr kastélyának
1307 XIII | alkalmatossággal, hanem azért, hogy megtudtuk, miképpen a nagyságos
1308 XIII | tudtára esett Aladár úrfinak, hogy a patak mentében tetszik
1309 XIII | azért küldött engemet ide, hogy erről beszélném le a nagyságos
1310 XIII | azt az ajánlatot teszi, hogy ha nagyságod sírboltot akar
1311 XIII | szabad megérezni annak, hogy e hang most temetésre vezényel.~
1312 XIII | vette fel az első göröngyöt, hogy a sírdombra hajítsa.~És
1313 XIV | azon tanácskozott vele, hogy Erzsikét fiúsítsa. Ha nőül
1314 XIV | köszönté Ankerschmidt.~– Hogy van, inspector úr? – kérdezte
1315 XIV | ifjú teins úr azt írja, hogy e levél tartalmát tudassuk
1316 XIV | válaszolta erre a levélre, hogy az lehetetlen.~– De ide
1317 XIV | Itt van.~– Elhiszem, hogy ott van; de azért lehet
1318 XIV | lehet nem igaz.~– Micsoda? Hogy Aladár úrfi ne mondana igazat? –
1319 XIV | ismerni.~– Én nem mondom, hogy készakarva ír valótlanságokat,
1320 XIV | Tisza-szabályozásnál; ha ő azt mondja, hogy árvíz lesz a falunkban,
1321 XIV | csak azt akarom mondani, hogy állhat egy folyó vize hat
1322 XIV | Igen, de éppen az a baj, hogy az új gát nem erős, a pilóták
1323 XIV | nagymértékben hihetetlennek találta, hogy ez a sok szép zöld mező,
1324 XIV | a mi házunkat az igaz, hogy csak idevaló pallér építette,
1325 XIV | mondhatom, mert ott voltam, hogy olyan téglából épült, mint
1326 XIV | milyen keveset ügyeltek arra, hogy a fundamentumot mélyebbre
1327 XIV | homok van; s azt mondom, hogy árvíz napján nem laknám
1328 XIV | Engedelmet kérek méltóságodtól, hogy így kimondom az igazat.~–
1329 XIV | tudósítást, s azt mondta, hogy majd személyesen fog meggyőződést
1330 XIV | mehetnékje támadt. Eszébe jutott, hogy holnap sürgetős megjelenési
1331 XIV | Ankerschmidt tréfált vele, hogy tán attól tart, hogy már
1332 XIV | vele, hogy tán attól tart, hogy már itt reked.~Ő azonban
1333 XIV | délfelé szánta rá magát, hogy lekocsizzék a Tiszára; ami
1334 XIV | irányát; messziről látható, hogy száz meg száz ember jön,
1335 XIV | embernek azon okoskodását, hogy mikor az elemekkel szükséges
1336 XIV | kénytelen volt elismerni, hogy a Tisza valóban igen nagy
1337 XIV | tekintetre megértett annyit, hogy a munka legsürgősebb része
1338 XIV | gát már annyira is ment, hogy csak a rőzseborítékot fonják
1339 XIV | levetve szarvasbőr kesztyűjét, hogy az ifjú feltört tenyerét
1340 XIV | szorítsa meg. – Úgy hiszem, hogy eleget láttam. Árad-e még
1341 XIV | vette észre méltóságod, hogy kiállított őreim feltartóztatták?~–
1342 XIV | nevemet tudakolta és azt, hogy innen lakom-e vagy túl.~–
1343 XIV | bocsátotta fel a gátra, hogy megtudta ön kilétét.~– Itt
1344 XIV | Csak nem tart ön attól, hogy a túlsó partról átjöjjenek,
1345 XIV | hanem azt tudhatja ön, hogy nem azok a legveszélyesebb
1346 XIV | egyéb szolgálatot, mint hogy itt vagy ott, ami hibát
1347 XIV | szerencsétlenség; ki bizonyíthatja be, hogy azt a mérnök előre látta?
1348 XIV | elámítják, úgy tévútra vezetik, hogy egészen másutt erődít, mint
1349 XIV | inkább a zsilipeket, mint hogy új töltést hánynak föl mögötte? –
1350 XIV | lábat. Ebből az a tanulság, hogy a zsilip cövekei öt lábbal
1351 XIV | takarékosság következése most az, hogy az áradás alul töri keresztül
1352 XIV | Én is úgy gondolom, hogy még másoknak is fő emiatt
1353 XIV | az?~– Semmi egyebet, mint hogy hagyjam abba ezt a munkát,
1354 XIV | pontokat menjek védelmezni.~– S hogy szabadult ön meg tőle?~–
1355 XIV | ő is; aztán mikor látta, hogy minden ember az én rendeleteimet
1356 XIV | és elment.~– Nem ígérte, hogy visszajön?~– De nagyon fenyegetőzött.~–
1357 XIV | tudatnom kell méltóságoddal, hogy szállásom, melyen éjszakára
1358 XIV | jelt mérföldről mérföldre, hogy a nappali munkának vége
1359 XIV | Mi sem hittük volna, hogy valaha egy sátor alatt fogunk
1360 XIV | vágás akar lenni ellenem, hogy nekem meg csak birtokom,
1361 XIV | e szavak mondva voltak, hogy az nem légre bízott frázis.~
1362 XIV | Newton bebizonyította azt, hogy a földnek vonzereje okozza
1363 XIV | férfi abban egyezett meg, hogy az éjjel felváltva fognak
1364 XIV | ült, s fát rakott a tűzre, hogy folyvást lángja legyen;
1365 XIV | folyvást lángja legyen; hogy folyvást világítson, hogy
1366 XIV | hogy folyvást világítson, hogy ő folyvást láthassa az alvó
1367 XIV | azzal a szándékkal volt, hogy hold lementével sem fogja
1368 XIV | azt fogja neki mondani, hogy éppen most ment le a hold.~
1369 XIV | temetkezék.~– S ön megérzette, hogy mikor megy le a hold? –
1370 XIV | behunyja a szemét, azt képzeli, hogy nappal van, a munkazaj miatt –
1371 XIV | őrök bizonyosan alusznak, hogy még eddig rá nem lőttek.
1372 XIV | Ankerschmidt is hinni kezdé, hogy csakugyan csónak jő feléjük;
1373 XIV | múlva már ki lehetett venni, hogy egy ember ül benne, s két
1374 XIV | legyen az úrnak baja azzal, hogy én ki vagyok, hanem gondoskodjék
1375 XIV | még dicsekedésre venné, hogy ő is ott volt, ahol annyin
1376 XIV | annyin mások; de ha én tudom, hogy ki volt, abból halál lesz.
1377 XIV | vette kezébe a gyeplőt, hogy a part tekervényes utain
1378 XIV | széjjeltekinteni, s látta, hogy semmi szekér sem jön utána.~
1379 XIV | utána.~Kezdé azt hinni, hogy vaklárma elől futott meg.~
1380 XIV | lebocsátá lovait a patakba, hogy amíg azok néhány percig
1381 XIV | békülne ki azon gondolattal, hogy mindez egy nap, fél nap
1382 XIV | elmúljon, semmivé legyen, hogy ami most boldogság és poézis,
1383 XIV | kezdett lenni, s látta, hogy az út mellett levő árkok
1384 XIV | tele vannak vízzel, amik hogy nemrég telhettek meg, látni
1385 XIV | aggódva nézte szekeréből, hogy húzódnak az égen egész falkái
1386 XIV | Az volt a legaggasztóbb, hogy egy lélekkel sem találkozott
1387 XIV | emberi ideg nem sejtheté azt, hogy mi van az erdőn túl.~Alig
1388 XIV | szakadáshoz ért, megérté, hogy miért nem találkozott eddig
1389 XIV | volt kivetve, tanúsítá, hogy akadtak merész próbálkozók,
1390 XIV | révedezőktől.~– Örüljön az úr, hogy odaát lehet! – kiálta át
1391 XIV | udvariasak). – Köszönje, hogy jó dolga van!~Egy kaputos
1392 XIV | oly hirtelen jött a víz, hogy arrafelé lehetetlen volna
1393 XIV | dereglyével, s adjon hírt, hogy itt nagy a veszedelem, ha
1394 XIV | haragja.~Ankerschmidt átlátta, hogy ezt a tanácsot meg kell
1395 XIV | szorongatott embereknek, hogy nemsokára csónakokkal fog
1396 XIV | parancsot adott kocsisának, hogy forduljon vissza, és hajtson
1397 XIV | futamodásból ki lehete venni, hogy senki sem tudja, honnan
1398 XIV | Ankerschmidt arra gondolt, hogy talán most az ő gyermeke
1399 XIV | nem hitt neki; ahelyett, hogy rögtön éjjel-nappal sietett
1400 XIV | körülsáncolni, elhagyta azt, hogy tudomást szerezzen arról,
1401 XIV | kasznár, még azt is mondta, hogy az egész úri kastély rosszul
1402 XIV | most aztán az a büntetése, hogy mindent hisz, és maga előtt
1403 XIV | rendeletet, ki merre induljon, hogy a legnagyobb veszélyben
1404 XIV | emberre való; s az a jó benne, hogy ahol szárazföldet érünk,
1405 XIV | hiszem – szólt Aladár –, hogy mi mind a ketten azt akarjuk,
1406 XIV | mind a ketten azt akarjuk, hogy minél előbb ott legyünk,
1407 XIV | készen kell lennünk arra, hogy hol a csónak visz minket,
1408 XIV | az egyre kérve útitársát, hogy maradjon szépen ülve a lélekvesztő
1409 XIV | Ankerschmidt tapasztalá, hogy nagyon jó kis eszköz ez
1410 XIV | vele mondani. Hanem azt, hogy minél jobban távozunk a
1411 XIV | ráveté a fekvő állatkára, hogy ne dideregjen olyan nagyon;
1412 XIV | világban; s mint aki átlátta, hogy biztos helyre jutott, első
1413 XIV | jutott, első gondja volt, hogy toalettet csináljon, parányi
1414 XIV | én barátom, úgy látszik, hogy egészen itthon találja magát –
1415 XIV | oldalra fordítva az evezőt, hogy el ne riassza vele az ijedős
1416 XIV | Ankerschmidt azt gondolá magában, hogy milyen jó dolga van annak,
1417 XIV | szánakozónak.~– Mikorra reméli ön, hogy hazaérünk? – kérdé saját
1418 XIV | veszélyben forgó néphez Aladár, hogy szavait megérthették, nekiereszté
1419 XIV | kalapját, s elvállalta, hogy ő okos ember.~– Nem kell
1420 XIV | vesztére.~– Hát ki mondta, hogy itt hagyjátok? Azoknak is
1421 XIV | egyszerre ugrottak ötvenen is, hogy készek átmenni a tutajkészítésre.~–
1422 XIV | Atyafiak, ezennel kijelentem, hogy amit a méltóságos úr parancsolni
1423 XIV | Aladár Ankerschmidttől, hogy viseli magát a publikum
1424 XIV | is magyar embernek való, hogy veszedelem idejében kiabáljon.~–
1425 XIV | Hát azt teszi az angol, hogy az égő hajóról előbb csónakra
1426 XIV | akkor annyi fa volt levágva, hogy két tutajt össze lehetett
1427 XIV | kormányos vigyázzon mindig, hogy a tutaj bal szegletét a
1428 XIV | fejét.~– Igaz, tens uram, hogy az életünk ekképpen mentséget
1429 XIV | síkságot, s elgondolom, hogy ez tegnap még mind zöld
1430 XIV | víz alatt van; lehetetlen, hogy ki ne essék a szememből
1431 XIV | viszi el az árvíz. Az ott, hogy is mondja a Kis Tükör: „
1432 XIV | hanem nyolc esztendeje már, hogy rajta van az árvíz, nem
1433 XIV | a dolgot, s azt mondta, hogy „biz igaz a”!~– No nem sírunk
1434 XIV | mostani szorongattatásunkból; hogy még az unokáinknak is meghagyhatnók,
1435 XIV | megnyomta útitársa lábát, hogy hallgasson, ő pedig visszafordulva
1436 XIV | feddé az ifjút a lovag úr –, hogy még a nevét sem fedezé föl
1437 XIV | Ah! Igen? Ön attól tart, hogy a hatóság megtudná önnek
1438 XIV | dicséretes tettét, s fél tőle, hogy valami kitüntetést kap,
1439 XIV | Dehogy érti. Attól tartok, hogy amint lefut a víz, meglátják
1440 XIV | olvassák a paragrafust, hogy meg sem moccanhatok ellene,
1441 XIV | hosszú sorban, oly közel, hogy Aladárnak várni kellett,
1442 XIV | már, mire Aladár jelezte, hogy a falu tornya látszik már
1443 XIV | tanácsoló Ankerschmidtnek, hogy még ne nézegessen hátra,
1444 XIV | Ankerschmidt megfogadta, hogy lefeküdjék, azt ugyan erősen
1445 XIV | azt ugyan erősen állítá, hogy azért nem fog elaludni,
1446 XIV | ez azon tanácsadása lesz, hogy aludja át ezt az időt.~Azt
1447 XIV | lakóhely felé közeledik. Hogy ne lássa percről percre
1448 XIV | aminőre jó szemei elláttak, hogy Ankerschmidt kastélyának
1449 XIV | s Aladár örült nagyon, hogy egyik evezőnyomásról a másikra
1450 XIV | Nemsokára az is kivehető lett, hogy a vízár a földszint ablakain
1451 XIV | útitársról. Az volt a szándéka, hogy nem költi őt fel; elevez
1452 XIV | mielőtt inthetett volna neki, hogy maradjon veszteg, már késő
1453 XIV | örömében akkorát rikoltott, hogy arra minden alvónak fel
1454 XIV | kérdezte, mi baj. Én mondtam, hogy a görgítői csőszök lóháton
1455 XIV | lóháton nyargalva jöttek; hogy már a határban a víz. No
1456 XIV | Igenis. Tehát mondám, hogy azok bizonyosan úsznak.
1457 XIV | ereszteni a csónakot. (Ugyan jó, hogy ezt a csónakot előreküldte
1458 XIV | törte meg először fogadását, hogy nem megy ki a házból, nyolc
1459 XIV | Mondtam a nagyságos úrnak, hogy a bécsi pallér megérdemelné,
1460 XIV | bécsi pallér megérdemelné, hogy bezsindelyezzék a fejét.
1461 XIV | akkora repedések támadtak, hogy keresztül lehetett rajtok
1462 XIV | senki sem látott utána, hogy valami módját keresse a
1463 XIV | kisasszonynak volt helyén a lelke, hogy egy nagy zongoratokot lehozasson
1464 XIV | neki sem fogadott szót, hogy fölmenjen a padlásra, mind
1465 XIV | padlásra, mind attól félt, hogy a lépcső leomlik s ő ott
1466 XIV | lehordva, megparancsolá nekik, hogy legyen eszük: ami bár nehezükre
1467 XIV | Azoknak megparancsolta, hogy álljanak az ajtóragaszték
1468 XIV | ha félnek a házomlástól. Hogy harmadszor is visszatértem
1469 XV | aminek az volt a legfőbb oka, hogy az udvaron belől folyvást
1470 XV | folyvást annyi volt a dolog, hogy éjfél tájon is talpon tartá
1471 XV | lelkére köté Kampós uram, hogy a csónakokat lakatra kösse,
1472 XV | jött eléje.~– Hozott Isten! Hogy jöttél ide?~– Egy lélekvesztőn.
1473 XV | vagy? A vacsora kész.~– Hogy vártak vele ily későig?~–
1474 XV | csónakkal körjáratot tett, hogy nincs-e valahol veszedelem
1475 XV | Úgy tett, mint aki tudja, hogy otthon van.~Aladár, míg
1476 XV | válogatna, elgondolá magában, hogy mégis szépen van az elintézve
1477 XV | az elintézve a világon, hogy mikor egy embert minden
1478 XV | reggeltől estig izzad vele, hogy hazahozza, szárazra tegye,
1479 XV | szépen frakkot kell húznia, hogy az ellensége leányától megkérdezhesse: –
1480 XV | volna, ha azt izené vala, hogy nem jöhet a vacsorához,
1481 XV | szárnyról jutni. Itt történt, hogy csaknem az ajtónál találkoztak
1482 XV | természete is úgy hozza magával, hogy a bemutatásokon hamar át
1483 XV | emberül.~– Uram, ön tudja azt, hogy én önnek mit tartozom köszönni?~–
1484 XV | valamit, úgy nem érdemelné, hogy egy ilyen tündértitkú könyv
1485 XV | már észrevette a leányka, hogy el hagyta ragadtatni magát,
1486 XV | Csak azt az egyet sajnálom, hogy Aladár úrfi nem volt itthon
1487 XV | veszedelemkor.~– Miért öreg?~– Hogy maga szabadíthatta volna
1488 XV | mink öregek…~Aladár látva, hogy ez most mindjárt veszedelmes
1489 XV | ki szörnyen kapott rajta, hogy Aladárnak egyszer már a
1490 XV | elhallgatja fiatal barátunk, hogy a jegenyésen innen meg vagy
1491 XV | majd itt a leányom előtt, hogy még jobban beleszerelmesítsem;
1492 XV | férfiú. Mondja tekintetes úr, hogy hozzak el egy oroszlánt,
1493 XV | Kampós uram; de ráfogta, hogy harap. Hát Aladárt mért
1494 XV | tenyerébe fekteté. – Ni, hogy bámul a gyertyába.~– Óh,
1495 XV | Ankerschmidt pedig sajnálta már, hogy ezt a témát elő találta
1496 XV | osztozik; azt sem várja, hogy megsüssük és kínáljuk vele;
1497 XV | elkezdett a kezéből élni, hogy azt még az öregek is megnevették.~–
1498 XV | Gondold meg, leánykám, hogy most magunk is vendégek
1499 XV | vagyunk, s amit úgy hínak, hogy „nálunk”, az a víz alatt
1500 XV | a házamban. Azt akarom, hogy önök idehaza találják magukat
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1765 |