Fezejet

1501 XV   |                   szokott az megtörténni, hogy mindazok, akik úgy elhallgattak,
1502 XV   |                      Óh, ön jól tudhatja, hogy a mi ismeretségünk nagyon
1503 XV   |                   akkor még nem is tudta, hogy vajon érdemes leszek-e rá.~–
1504 XV   |             poharát letakarva tenyerével, hogy Kampós uram orozva tele
1505 XV   |                tárcámban hordozok.~Azzal, hogy állításáról mindenkit meggyőzzön,
1506 XV   |        gyermeklyányka írt hozzá titokban, hogy őrizkedjék a házi árulótól.~
1507 XV   |                nem tudtak a többiek: azt, hogy Aladár e levél írásáról
1508 XV   |                   Azt egyik sem sejtheté, hogy ő e folyamodást látta már
1509 XV   |          Garanvölgyi.~– Azon gondolkozom, hogy ez írás úgy hasonlít – másvalakinek
1510 XV   |               Garanvögyi arra magyarázta, hogy a nap fáradalmai után nyugalomra
1511 XV   |                  fiatal lyánkák tartanak, hogy ha kedvesükről álmodnak
1512 XV   |                 lépdelt végig a folyosón, hogy az alvók felzavarása nélkül
1513 XV   |                    Édesanyám!”, s kérném, hogy nevezzen fiának. De egy
1514 XV   |            maradok, ahol nem őrajtuk áll, hogy engem elfogadjanak-e vagy
1515 XV   |              kergette, s nincs módjukban, hogy ha akarnak, elutasítsanak,
1516 XV   |                  sem segíthetnek magukon, hogy itthagyjanak, mert körös-körül
1517 XV   |                Aladár rögtön intézkedett, hogy nehány hombár, melyet megraktak
1518 XV   |                 megmondá Ankerschmidtnek, hogy ismét csónakra ül, és ha
1519 XV   |                  kérdé tőle Ankerschmidt, hogy ellenkezzék vele.~– Semmit;
1520 XV   |                   pedig arra számítottam, hogy ma reggel kirándulást teszünk
1521 XV   |                  szóért. Aladár biztatta, hogy csak tessék, az tisztítja
1522 XV   |                kedélye olyan traktábilis, hogy kikáromkodja magát, nem
1523 XV   |              alkalommal Aladár észrevevé, hogy ugyanannak a másik három
1524 XV   |                  kötve. Nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze, hogy mire
1525 XV   |                meg, hogy meg ne kérdezze, hogy mire való lesz az.~– Ez
1526 XV   |             kötöttem? Ez arra emlékeztet, hogy legközelebb, amint Grisák
1527 XV   |                   amice Mikucseknek szól, hogy mi keresete volt a töltés
1528 XV   |                  Ankerschmidt azt állítá, hogy Garanvölgyié, Aladár Ankerschmidtének
1529 XV   |                   haza belőle mutatványt, hogy íme zöldet láttunk, mint
1530 XV   |                 ifjú barátom, mindketten, hogy birtokaink egy helyen vannak,
1531 XV   |                   fog jutni a magáéhoz.~– Hogy érti ön ezt?~– Bizonyosan
1532 XV   |                  ezt?~– Bizonyosan tudom, hogy ön kegyelem útján vissza
1533 XV   |                  Ankerschmidt észrevette, hogy Aladár előtt többet talált
1534 XV   |             barátom, én kijelentem önnek, hogy kegyet csak annak köszönhet
1535 XV   |                  gavallér, jól tudta azt, hogy a birtok csak kötelezettség,
1536 XV   |             boldoggá tette az a gondolat, hogy többé nem nevezheti senki
1537 XV   |             boldoggá tette az a gondolat, hogy keresztüllátott egy család
1538 XV   |                vagyonának visszaadásáért, hogy azt saját leányának szerezze
1539 XV   |                történt volna az meg soha, hogy egymást megismerjék, hacsak
1540 XV   |            örvendetes hírrel fogadá őket, hogy míg odavoltak, azalatt az
1541 XV   |                  beleveszett a kasznárba, hogy mit tud ezen úgy jubileálni,
1542 XV   |                 kétségtelenül arra mutat, hogy másutt új gátat szakított
1543 XV   |          Garanvölgyinek mindjárt feltűnt, hogy Aladárnak jobb kedve van;
1544 XV   |               mint reggel volt. Ahelyett, hogy az ő szobájába jött volna,
1545 XV   |              Bátran fogadhatott volna rá, hogy a hiányzó árpaszálat valahol
1546 XV   |                voltál már abban nyugodva, hogy „volt, nincs”. – „Több is
1547 XV   |                   van a magyarban. Tudom, hogy keveset álmatlanított az
1548 XV   |              álmatlanított az a gondolat, hogy hátha még egyszer lenne!
1549 XV   |                  életben, s hozzászoktál, hogy ami nincs, az nem kell! –
1550 XV   |                   jószágodon, s elmondta, hogy miket tapasztalt. Nyolc
1551 XV   |                    mind a négy azon volt, hogy a jószágot elpusztítsa;
1552 XV   |                 három megszökött, anélkül hogy az államnak haszonbért fizetett
1553 XV   |                 aztán törheted a fejedet, hogy mit kezdj vele előbb: szántó-vető
1554 XV   |                   vállat vonítva.~Persze, hogy nem az volt a főkérdés,
1555 XV   |                volt a főkérdés, hanem az, hogy ha fáradni és küzdeni kell,
1556 XV   |                itt-ott engedtek az árnak, hogy dél vetette haza a nagy
1557 XV   |                   szarkazmussal faggatta, hogy „Mikor indul már a vízár
1558 XV   |                  ejtett olyan célzásokat, hogy azon a kis csónakon járni
1559 XV   |                   maga is átlátta Aladár, hogy miután kimondá, hogy el
1560 XV   |              Aladár, hogy miután kimondá, hogy el fog menni, tovább csakugyan
1561 XV   |           kijelenté bátyja előtt, de úgy, hogy mellesleg a többiek is hallhatták,
1562 XV   |                  a többiek is hallhatták, hogy holnap reggel csakugyan
1563 XV   |                 Garanvölgyi az mondta rá, hogy jó lesz, majd süttet neki
1564 XV   |                  nagy vétséget követé el, hogy Ankerschmidt helyett előbb
1565 XV   |            szerint. Bizonyos volt felőle, hogy Erzsike már rég kész a toalettjével.~
1566 XV   |                nem tudta elrejteni arcán, hogy várt reá.~– Kegyed tehát
1567 XV   |           félénken, mintha attól tartana, hogy kérelmének az a színe lehet,
1568 XV   |              kérelmének az a színe lehet, hogy az „erőszakos körülmények”
1569 XV   |                   Arra akartam önt kérni, hogy – maradjon itt még egy nap.~
1570 XV   |                kelle biztatni.~– Mondtam, hogy látatlanul alá van írva: –
1571 XV   |              gyémánton. – Most már bánom, hogy nem kértem – egy hetet.~–
1572 XV   |                   Ha én azt tudtam volna, hogy ön ily nagylelkű kedélyhangulatban
1573 XV   |                   kellett volna kezdenem, hogy maradjon itt egy hónapig.~
1574 XV   |                    Már itt Aladár érezte, hogy a kémjáratból eldöntő ütközetbe
1575 XV   |                Tehette már azután Aladár, hogy visszacsókolja a kedves
1576 XV   |                nem hozhatta azzal helyre, hogy egy nőnek megengedte kezét
1577 XV   |                  árulja, de gondolt arra, hogy ez embernek nagy joga van
1578 XV   |               nagy világban, s feledteti, hogy micsoda szerencsétlen planétán
1579 XV   |                   világban! Lehetséges-e, hogy ily pici parányi kezek legyenek
1580 XV   |                   halandót? Lehetséges-e, hogy ily átlátszó szemek legyenek
1581 XV   |         keresztülolvasható? Lehetséges-e, hogy egyetlenegy angyal magával
1582 XV   |                  Aladár, és arra gondolt, hogy e tündérvilági bársony csókja
1583 XV   |            fogadást kelle tennie magában, hogy hosszú évek sora egyenlítendi
1584 XV   |         Garanvölgyi megsokallta utoljára, hogy öccse olyan sokáig búcsúzik
1585 XV   |                  óra is elmúlt már azóta, hogy tőle eltávozott, s utoljára
1586 XV   |                   utoljára rávette magát, hogy maga átmenjen a vendégeihez.~
1587 XV   |          folyosóra csónakot!~– Tudtam én, hogy ez lesz a vége – szólt az
1588 XV   |                 házasságról elmondhatjuk, hogy nemcsak az „ég” akarta,
1589 XV   |               hűteni fogja az a gondolat, hogy nem tudott másutt feleségre
1590 XV   |                  magának szemére vetheti, hogy nem tudott másként férjhez
1591 XV   |               másként férjhez menni, mint hogy egy halálra ítélt rabot
1592 XV   |           szobákban senkit, s azt hallva, hogy az urak mind Ankerschmidtéknél
1593 XV   |                   azon hírrel botlott be, hogy a víz reggeltől fogva egy
1594 XV   |                  tegnapelőtt azt mondtam, hogy a víz apad. No ez…~De többet
1595 XV   |             járult úrfia menyasszonyához, hogy annak most mindjárt kezet
1596 XV   |                   hiúsítva meg a merényt, hogy mindkét kezét eldugta Aladár
1597 XV   |            komolyan Kampós uramnak arról, hogy azt csak igen-igen nagy
1598 XV   |                   alárendelt szolgáiknak, hogy nekik kezet csókoljanak.~
1599 XV   |        kedélyekben Kampós uram hírhozása, hogy mindenkit a szabadba készte
1600 XV   |            uramnak becsületszavát vették, hogy nem fordítja fel a csónakot.~–
1601 XVI  |              Pedig azt beszélik már róla, hogy összevissza van furdalva
1602 XVI  |               jóravaló zivatar kell neki, hogy halomra omoljon, s megadja
1603 XVI  |           elemekkel, tanúságot téve róla, hogy a hajdankor emberei nem
1604 XVI  |                emberei nem úgy építettek, hogy csak „tessék-lássék”.~Garanvölgyi
1605 XVI  |                  volt; akkor azt mondtam, hogy nincsen ára. Most már engedékenyebb
1606 XVI  |            Garanvölgyi – ebből az sül ki, hogy ön a házat is meg akarja
1607 XVI  |                   Ah uram; ön azt akarja, hogy én leányomtól megváljak,
1608 XVI  |              távol volt.~– Annál több ok, hogy most nálam legyen.~– Lássa
1609 XVI  |              sietett e szóra protestálni, hogy de a tens úrtól, ha kiverik,
1610 XVI  |             átjöhet hozzánk.~– Feledi ön, hogy nekem fogadásom tartja,
1611 XVI  |                   mert csak azt fogadtam, hogy ki nem megyek, ki nem kocsizom,
1612 XVI  |            házamból, de azt nem fogadtam, hogy ki nem csónakázom. Márpedig
1613 XVI  |            mármost ön világosan láthatja, hogy nekem előnyöm van ön felett
1614 XVI  |                  ön felett azt követelni, hogy az ifjú pár az én házamban
1615 XVI  |             alkotmányos ember; tudja azt, hogy semmit rólunk, nélkülünk.
1616 XVI  |               végigjárva, észre sem vevé, hogy az érdekelt fél hátramaradt
1617 XVI  |                 nem gondolt egyebet, mint hogy Pajtayné hiábavalóságai
1618 XVI  |                      Azt gondolta mindig, hogy asszonyról van szó.) – De
1619 XVI  |                   bebizonyodnék ön előtt, hogy ezeknek írója méltó volt
1620 XVI  |            ezeknek írója méltó volt arra, hogy ön őt szeresse, akkor is
1621 XVI  |               ereklyére esküdni, fogadni, hogy elhagyna őérte mindent,
1622 XVI  |                 fogadott.~– Nos, mi az?~– Hogy ő azt, ki e szekrénykében
1623 XVI  |             Aladár azt akarta válaszolni, hogy akkor ezek nem szerelmes
1624 XVI  |              jókedvét, hanem amint látta, hogy telnek meg Aladár szemei
1625 XVI  |            jelenetnek azzal vetett véget, hogy „ugye öcsém, milyen bolond
1626 XVII |            törődött ő most egyébbel, mint hogy leánya boldog fog lenni,
1627 XVII |                  illető helyeken afelett, hogy kinek hibája vagy vétsége
1628 XVII |        nyomozásokból azonban az tűnik ki, hogy „egy kis félreértés” okozta
1629 XVII |                  Galíciába tevődött át, s hogy konfrontáltathassék, elébb
1630 XVII |               Ankerschmidt azt mondta rá, hogy igaza van, biz azzal kár
1631 XVII |                   a papirost fogyasztani, hogy honnan eredt a szerencsétlenség;
1632 XVII |                   szerencsétlenség; elég, hogy megvan.~Hanem eközben valami
1633 XVII |                  keresztül, oly közelről, hogy a lőpor füstje egészen megfogta
1634 XVII |                lövést, rögtön úgy eltűnt, hogy nyomára nem lehetett akadni;
1635 XVII |                   magát a törvényszéknél, hogy ne üldözzenek semmi ártatlant:
1636 XVII |                 gyilkos ő volt. Elmondta, hogy bosszúból tevé a gyilkosságot,
1637 XVII |            bosszúból tevé a gyilkosságot, hogy erre készült; leírta körülményesen,
1638 XVII |                 postakocsira sötét éjjel, hogy hágott föl a hintó lépcsőjére,
1639 XVII |          szavakkal mondá el, azt állítva, hogy ő volt a gyilkos.~Az egyik
1640 XVII |                állítja a másik ok nélkül, hogy ő követte el a bűnt, az
1641 XVII |                  kölcsönösen a feleletük, hogy a másik testvér saját magát
1642 XVII |                  magát akarja feláldozni, hogy testvérét megmentse.~Az
1643 XVII |           megmentse.~Az kétségtelen volt, hogy egyik a valóságos gyilkos,
1644 XVII |                   az is kétségtelen volt, hogy a másik meg nem az.~Valakit
1645 XVII |                   nem lehete földeríteni, hogy kit.~Mikor szembeállt a
1646 XVII |           érzékenyen tudta egymást kérni, hogy mondjon le szándékáról,
1647 XVII |                faggatták: hogyan volt ez, hogy történt ez, de mindabból
1648 XVII |              mindabból csak az derült ki, hogy a körülményeket egyik a
1649 XVII |                  kettő.~Végre Bárd Péter, hogy a bírákat meggyőzze, utoljára
1650 XVII |                   folyamodék: azt mondta, hogy neki terhelő tanúi vannak,
1651 XVII |              bizonyítani fognak amellett, hogy neki kell a gyilkosnak lenni.~
1652 XVII |              éppen nem tudták elgondolni, hogy kerül az ő tanúskodásuk
1653 XVII |             gátnál virrasztottak éjszaka, hogy egy csónakos jött el előttük,
1654 XVII |                  ha te voltál, mondd meg, hogy mit beszélt ez a csónakos
1655 XVII |                      Hát én hoztam hírül, hogy a d…i gát át van törve,
1656 XVII |                  van törve, s én mondtam, hogy valaki meg fog halni.~–
1657 XVII |     kétségbeesetten Péter. – Én esküszöm, hogy én voltam a csónakon.~–
1658 XVII |                  kellett akkor lennie. De hogy melyik volt, az csakugyan
1659 XVII |                bátyám, te csak azon vagy, hogy magadat elöld miattam; de
1660 XVII |                elöld miattam; de meglásd, hogy semmi sem lesz belőle.~Este
1661 XVII |            Méltóságos uraim!~Azt mondják, hogy amely tanúvallomásra halál
1662 XVII |             fölmentését, könnyezve mondá, hogy pedig mégsem ő volt a gyilkos.~
1663 XVII |               terhe alatt. Ha azt akarja, hogy be ne csukják, hát ismerje
1664 XVII |                  csukják, hát ismerje el, hogy ártatlan.~Beszélték azután
1665 XVII |                  azután egy ideig azt is, hogy a börtönben öngyilkossá
1666 XVIII|                 után elköltözött Pestről, hogy magát minden alkalmatlanságtól
1667 XVIII|                  két dolgot.~Először azt, hogy a börzén spekulálni csak
1668 XVIII|           elbízott könnyelműséggel mondá, hogy erre a szegény országra
1669 XVIII|             különösen alkalmas volt arra, hogy valakit, aki azt hiszi,
1670 XVIII|                   valakit, aki azt hiszi, hogy pénze van, becsaljon abba
1671 XVIII|            iskolába, ahol megtanítják rá, hogy de bizony nincs.~Egy év
1672 XVIII|                  hosszra, hol a besszre), hogy vagyonának csak töredékeit
1673 XVIII|                dolog, amit megtanult, az, hogy meglett korú politikusoknak
1674 XVIII|                pillanatjait”.~Tudni való, hogy a jó bolond magyar egy megtérő
1675 XVIII|              referensek szokták címezni), hogy a fürdői idényt Balatonfüreden
1676 XVIII|                  végén könyörögni fognak, hogy ne menjen vissza Bécsbe;
1677 XVIII|          szerelmének” azt az „áldozatot”, hogy ismét itt marad ebben a
1678 XVIII|             értesíteni kell az illetőket, hogy a megjelenés napján Balatonfüreden
1679 XVIII|                nehezen veszik rá magukat, hogy ilyen tárgyban írjanak;
1680 XVIII|         külföldiek, s én nagyon megnézem, hogy hová teszem a pénzt. Ott
1681 XVIII|                    Orvosaim azt állítják, hogy mellemben a baj, melyet
1682 XVIII|              nincs nyugtom, nincs örömem, hogy egyesek ármánya s az üldöző
1683 XVIII|                   vágyom egyéb után, mint hogy poraim egykor hazám földében
1684 XVIII|          ügyvédséget. Azt tudni fogja ön, hogy Garanvölgyi Aladárral rég
1685 XVIII|                szakítottam, most tudatom, hogy a táblabírónak is kiadtam
1686 XVIII|                 családjára mért; engedje, hogy egy őszinte, régi barátnéja
1687 XVIII|                   ütött, én megmondhatom, hogy hol van. Ha találkozni kívánna
1688 XVIII|                   amikből ön látni fogja, hogy van egy barátnéja a távolban,
1689 XVIII|              Aladárnak.~Tudni kell pedig, hogy azután nagyon ne csodálkozzunk,
1690 XVIII|            hallotta említtetni Grisáktól, hogy Aladár vissza fogja kapni
1691 XVIII|             talány, melynek megfejtésére, hogy ön gondot nem fordított,
1692 XVIII|                   leszálltak oda anélkül, hogy megértettek volna. Ön férfi,
1693 XVIII|                azért hozzám jobban illik, hogy megalázzam ön előtt magamat,
1694 XVIII|               kinek egyedüli óhajtása az, hogy egykor ön meg fog állani
1695 XVIII|                   csak arra kell ügyelni, hogy mindegyik levél a neki szánt
1696 XVIII|                  Corinna oly óvatos volt, hogy a levélborítékokra előre
1697 XVIII|                   levelet melyikbe teszi, hogy egy se tévedjen máshová.
1698 XVIII|            Kétszer is kivette némelyiket, hogy meggyőződjék, nem cserélte-e
1699 XVIII|                 lehetett felőle győződve, hogy semmi tévedés nem történt
1700 XVIII|                  Még arra is óvatos volt, hogy saját maga bérkocsit hozatva,
1701 XVIII|                  Nevelné a gyanút még az, hogy e levelek mind Bécsben keltek,
1702 XVIII|                 cabinet noir, már tudjuk, hogy micsoda intézmény.~Straff
1703 XVIII|              keresztül.~Szegény bolondok! Hogy engedik magukat lóvá tétetni!
1704 XVIII|                  Azt gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket újra visszarakta
1705 XVIII|                  melyben kontesztáltatik, hogy az anyanyelv elfeledése
1706 XVIII|                 Ankerschmidt olvassa azt, hogy a leányával jegyben járó
1707 XVIII|                 ifjút hűtlen menyasszonya hogy iparkodik visszacsábítani;
1708 XVIII|                pedig mulassa magát azzal, hogy egykori menyasszonya hogy
1709 XVIII|                 hogy egykori menyasszonya hogy törekszik azon, miszerint
1710 XVIII|           kénytelen volt azt tapasztalni, hogy aki legkevésbé udvarias
1711 XVIII|                  Legnagyobb baj pedig az, hogy ilyen esőben az imádók,
1712 XVIII|            szobáiba, első gondja az volt, hogy a vendégek lajstromát fölkeresse.~
1713 XVIII|                  írtak, melyben tudatják, hogy már útban vannak.~Corinna
1714 XVIII|               fölkeresteté a postakiadót, hogy ha számára levelek érkeztek,
1715 XVIII|               atilláját rángatni kezdték, hogy valakinek gyors segélyre
1716 XVIII|             Ankerschmidt”~Egyebet semmit.~Hogy van ez? Corinna kirántá
1717 XVIII|                  de Aladár olyan jó volt, hogy semmi kísérő észrevételt
1718 XVIII|              Mikor ő kétszer is megnézte, hogy jó helyre teszi-e.~Ejh!
1719 XVIII|                 keze, majd elhullató azt.~Hogy eszerint Grisák is nem neki
1720 XVIII|          folyamodni.~Ez kellett még csak! Hogy egy szép asszony az imádójával
1721 XVIII|                felől kétség sem lehetett, hogy az is cserepéldánnyá vált.~
1722 XVIII|              vatum”-nak. Azután meglehet, hogy tréfára vette a cserét;
1723 XVIII|         Paszkvillról elég annyit mondani, hogy paszkvill. Tovább nem kell
1724 XVIII|                    Most már érthető volt, hogy miért jött el az utolsó
1725 XVIII|               rövid óra, amelyben érezte, hogy van szíve.~Hiúsága oly mély
1726 XVIII|                 megaláztatást szenvedett, hogy annak hideg oltalma alá
1727 XVIII|                   És őneki eszébe jutott, hogy egy évben ő maga is éppen
1728 XVIII|           kormányozá, s gyöngéden ügyelt, hogy hölgyének meg ne ártson
1729 XVIII|                  óráig gondolkozott azon, hogy milyen szép volna az eget
1730 XVIII|              lelke hidegsége, átgondolta, hogy sokáig lehet élni, s kevés
1731 XVIII|             Cselédjét szólítá, meghagyva, hogy a holnap Pestre visszainduló
1732 XVIII|                 utánatalált.~Felbontotta, hogy unalmát elűzze.~Az újdonságokon
1733 XVIII|           öngyilkolásról; eszébe juttatá, hogy van még egy ember a világon,
1734 XVIII|                   kisujját kell mutatnia, hogy fogva legyen. Ez a jeles
1735 XIX  |                 nagy megnyugvással várja, hogy melyikük unja meg hamarább
1736 XIX  |                   konfundálja; tudja jól, hogy azért mégis csak el kell
1737 XIX  |                váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a
1738 XIX  |             milyen idő van!~Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van,
1739 XIX  |                 napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van;
1740 XIX  |                   a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani;
1741 XIX  |               Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó
1742 XIX  |                  tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek
1743 XIX  |         elfoglalta munkaköre, mert azért, hogy ismét földesúrrá lett, a
1744 XIX  |                   jobban meggyőzé afelől, hogy Aladárnak igen boldognak
1745 XIX  |                 kőnek feszíték sarkaikat, hogy azt is kivessék helyéből. –
1746 XIX  |               akik kétségbe merték hozni, hogy Garanvölgyi legyen a képviselő.~
1747 XIX  |                 Aladár váltig csitította, hogy mit izzasztja magát, hisz
1748 XIX  |                 semmi malícia, aki látja, hogy nem megy, pusztuljon, mert
1749 XIX  |              Garanvölgyi ellenfeleit úgy, hogy azokból választás napjára
1750 XIX  |                   utoljára annyira vitte, hogy az ellenjelölt megkövette
1751 XIX  |              előtt bocsánatot kért azért, hogy Garanvölgyi ellen föl mert
1752 XIX  |                   megérte, amiért fáradt, hogy választás napján csak egy
1753 Uto  |                 az állambölcsek figyelme, hogy még a magyarok öltözetére
1754 Uto  |                   Kecskeméten kidobolták.~Hogy a tollat ne hordozzák.~Most
1755 Uto  |              Közel negyven éve már annak, hogy ez a regény íródott; a kor,
1756 Uto  |                   kell kérnem az olvasót, hogy higgye el nekem, hogy ez
1757 Uto  |            olvasót, hogy higgye el nekem, hogy ez az egész regény, évtizedekkel
1758 Uto  |                  valóban így történt meg.~Hogy voltak emberek, akik lemondtak
1759 Uto  |               minden kényelméről – azért, hogy a hatalomnak akadályt gördítsenek
1760 Uto  |                  a megtestesülése voltak.~Hogy volt egy korszak, amikor
1761 Uto  |                  áldottuk a sorsot azért, hogy semmink sincs, se vasútunk,
1762 Uto  |                   a varégerek hadának.~És hogy lehetett egy kormány, mely,
1763 Uto  |                  az árvizet is ráereszté, hogy az Isten áldását is letörülje
1764 Uto  |         megtámadva a vallásszabadságot. S hogy ezen a merényleten összetört
1765 Uto  |               idők voltak!~Hála az Égnek, hogy elmúltak!~1895.~Dr. Jókai