Fezejet
1 I | lefoglalni való. Tegye ön a kezét, azt tanácslom, ezekre a
2 III | egyenességgel rátevé két kezét annak két vállára, s így
3 III | Marczián Richárd keblére tevé kezét, s égre emelt szivarral
4 III | Natalie, másikkal a Hermine kezét ragadta meg, azokat felváltva
5 IV | róla álmodom, s megfogom a kezét, és azt mondom: már most
6 V | nyílt őszinteséggel nyújtsa kezét Kampós uramnak; amit az,
7 V | érdemes férfiú vállára téve kezét –, hogy ha kikeríti a yorkshireieket,
8 VI | sírva fog vállára borulni, s kezét megcsókolni törekszik, amit
9 VI | előjártára várakozva, rátevé kezét a doktor vállára.~– Hallja,
10 VII | piszkolta össze az embernek a kezét.~Ott sem találtatott semmi.
11 VII | rejtélyes odúba bedugta a kezét, megharapták az ujjait.~
12 VII | Azzal Bräuhäusel úr bal kezét kabátja szárnya alá dugva
13 VII | magát állásba, sipkájához a kezét, s mondja el neki, hogy
14 VII | csendesen kihúzta a két kezét a békóból, mintha csak téli
15 VII | kellett állni, mert a lovag a kezét is kinyújtotta, mégpedig
16 VII | napiparancsra. A két hölgy egymás kezét kapta meg ijedtében, míg
17 VII | Straffnak, s nekifeszítve két kezét amaz hátának, bámulatos
18 VII | fektetve.~Ankerschmidt pedig kezét folyvást amaz iraton tartá,
19 VII | Akkor Ankerschmidt rátevé kezét leánya fejére, s megsimogatta
20 VII | kezével ajkaihoz vonta apja kezét, és ott tartotta ismét sokáig,
21 VII | senkinek soha.~Azzal megfogta a kezét leánykájának, s kivezetve
22 VIII| Natalie, nagylelkűen nyújtva kezét Maxenpfutschnak; s azután
23 VIII| hogy tegye a szíve tájára a kezét, mennyire dobog! – ami csakugyan
24 IX | homlokára tette összekulcsolt kezét, s lassankint magához kezde
25 IX | mennykő! – kiálta, elrántva kezét leányáéból. – Én nem enyelegni
26 IX | soha.~– Parolát rá…~Eliz kezét nyújtá atyjának, a hadastyán
27 IX | Aladár szívélyesen nyújtó kezét a buzgó férfiúnak.~– Lám,
28 IX | azzal szépen megcsókolta a kezét és eltávozott.~Ez volt az
29 IX | annyiszor megcsókolta apja kezét, hogy az utoljára kénytelen
30 IX | mérgesen Ankerschmidt, elkapva kezét hevesen, mire a leányka
31 IX | néha együtt is, egymás kezét szorítva, s virrasztanak
32 IX | megragadá két kezével annak kezét.~– Igaz, igaz – rebegé halkan,
33 IX | egyezik.~S menten alá is dugta kezét Straff úr karjának, ekként
34 XIV | neszelve fogá meg Ankerschmidt kezét.~– Uram, most jól hallom
35 XIV | Azzal megszorítá a lovag kezét, s puskáját szíjra vetve,
36 XIV | Azután a kisasszonynak nyújtá kezét, s lesegítette a csónakba.
37 XV | Ankerschmidt egyik kezével a leánya kezét fogta, másikat szívélyesen
38 XV | hirtelen óvhatlanul odanyújtó kezét Aladárnak, s e szókat rebegé:~–
39 XV | s félénken húzta vissza kezét, és szemeit nem merte többet
40 XV | öregúr megszorítá öccse kezét, s még egyszer azt mondó
41 XV | Erzsike most elereszté Aladár kezét, s hátrahúzta magát félénken,
42 XV | megragadva két kezével az ifjú kezét.~– Maradjon ön itt örökre!…~– …
43 XV | emelve, megcsókolá kedvese kezét szemérmesen susogva: „én
44 XV | visszacsókolja a kedves gyermek kezét – mind a kettőt – százszor
45 XV | hogy egy nőnek megengedte kezét csókolni, aki szeret, imád,
46 XV | gondoltam – szólt az öreg, kezét nyújtva Aladár elé, s midőn
47 XV | csókja az ő munkától barnult kezét érinté, akkor erős fogadást
48 XV | jókedvűen kacagva tette kezét Aladár vállára, s arcával
49 XV | a merényt, hogy mindkét kezét eldugta Aladár karja alá,
50 XVI | nyugodtan tette szívére kezét: „az én lelkem nem tud arról
51 XVI | Aladárnak, mint a kérdező kezét szívéhez szorítani, s e
52 XVI | tovább, hanem vállára téve kezét, elnevette magát~– No, akkor
53 XVI | némán szorítá meg nagybátyja kezét, ki az érzékeny jelenetnek
54 XVII| Bárd Péter felemelte láncos kezét, s ujjával gyöngéden megfenyegetve
|