Fezejet

 1 I   |     beszédeket lehetett hallani az öreg Garanvölgyi szájából azokon
 2 I   |              Jól van – monda rá az öreg szittya –, tehát ezentúl
 3 II  |              Nem akarok találkozni öreg barátommal, nehogy kompromittálni
 4 III |          semmit. Hadd tudja meg az öreg kuruc, hogy leskelődnek
 5 V   |         Egyéb dolog meg nincs.~Egy öreg paraszt jön be az udvarra,
 6 V   |       ismét osztott.~– Apropos. Az öreg Ankerschmidt írt ma nekem.
 7 VI  | fiatalember Garanvölgyi Aladár.~Az öreg Garanvölgyi Ádám bizonyosan
 8 VI  |           Midőn férjem meghalt, az öreg Garanvölgyi Ádám addig mesterkedett,
 9 VI  |            úrra visszaesik. Óh, az öreg nagy mester, igen ravasz
10 VI  |           tartva.~– Úgy? Értem. Az öreg Garanvölgyi lesz a folyamodó?~–
11 VI  | Garanvölgyi lesz a folyamodó?~– Az öreg Garanvölgyi? Ah, barátom,
12 VI  |           meglehet. Hanem azért az öreg szomszédnak hamarább nyakába
13 VII |            névből látható, hogy az öreg Garanvölgyi Ádám sajátkezű
14 VII |        mondaná: bolond vagyok; egy öreg ember, ki szerelmes leveleket
15 VII |          most ebből mi lesz? Ha az öreg Garanvölgyi valami ügyetlenségbe
16 VII |         Kivel adassa be? Még ha az öreg Garanvölgyi rávehető volna
17 IX  |   mellőzvén lefirkantani, a tréfás öreg az agaram első lába körmei
18 IX  |     magához vette és vivé haza.~Az öreg Garanvölgyi kandallója előtt
19 IX  |        rend. Mutassa hát.~Amint az öreg megnézi a levelet, fejet
20 IX  |      Kampós – szólt tréfálkozva az öreg Garanvölgyi, míg Aladár
21 IX  |        ültette le a doktor urat az öreg?~– Oda, uram, és azt akarta,
22 IX  |           ez kemény munka volt. Az öreg dühös volt, mint egy róka!
23 IX  |         mert így értem el, hogy az öreg kiizzadta azt a másik tízezer
24 IX  |            ne okoljon ön.~– Óh, az öreg fogatlan oroszlán, egyiket
25 XIII|           helyen állt azok közt az öreg Garanvölgyié, másodikon
26 XIII|     egyenlő magas vonalban esik az öreg úr pádimentumával.~– Szép.~–
27 XIV |             szólt fejét vakarva az öreg –, de úszni nem tudunk;
28 XIV |           Jól van, uram – szólt az öreg –, én leszek hát az a hajóskapitány
29 XIV |      minden elkészülhet. Hát kend, öreg, mit sirat még?~Az öreg
30 XIV |            öreg, mit sirat még?~Az öreg elöljáró megtörlé veresre
31 XIV |          szememből a könny.~– Jaj, öreg, a szegény tótokat odafenn
32 XIV |           tenyerét ne sajnálja.~Az öreg meggondolta a dolgot, s
33 XIV |           Weltumsegler Jonatán.~Az öreg megcsóválta a fejét, s azt
34 XIV |           a harangot meghúzták, az öreg úr egyszerre talpon volt;
35 XIV |   csónakázható lett, azt mondta az öreg úr: „No Kampós, mit csinálnak
36 XIV |           kormányzok!” – mondta az öreg úr, s ekkor törte meg először
37 XIV |          leomlik s ő ott reked. Az öreg úr látva a veszedelmet,
38 XV  |        maga is odatalál azalatt az öreg úrhoz.~Ankerschmidt kezet
39 XV  |           a veszedelemkor.~– Miért öreg?~– Hogy maga szabadíthatta
40 XV  |               igazítá őt helyre az öreg Garanvölgyi. – Az én vendégem
41 XV  |    hajlítja, megóvni igyekezik egy öreg embert, akkoriban nagyon
42 XV  |           járványos veszélytől. Ez öreg embernek szeretett rokona
43 XV  |            elfelejtett, s kiért az öreg maga nem tehet semmit, mert
44 XV  |          szegény fiú – mondá rá az öreg keserűen. – Milyen szépen
45 XV  |        magával atyja szobájába.~Az öreg Ankerschmidt, ki, ha szavakat
46 XV  |           Ezt gondoltam – szólt az öreg, kezét nyújtva Aladár elé,
47 XV  |        mennyiségű nagy adósság!~Az öreg Garanvölgyi megsokallta
48 XV  |           jószívű szarkazmussal az öreg.~Ankerschmidt felkacagott
49 XV  |          ez lesz a vége – szólt az öreg. – Erről a házasságról elmondhatjuk,
50 XIX |       kokárdákat hímzett, miket az öreg úr osztott elöl-utol találtaknak;