Fezejet

 1 I    |        mindegy, azért csak egyforma szegény az mind; egy-egy lengyel
 2 I    |        boldogult öcsémtől, s hogy ő szegény, sok ide nem tartozó ok
 3 II   |         ötven pengő a jutalmam. Óh, szegény, elhagyatott hazám!~Kampós
 4 III  |           citromot is facsart rá.~– Szegény ifjú! – sóhajtott csendesen
 5 V    |             ki a csürhére, mint más szegény ember malacait. Ezek nem
 6 VII  |          egyszerre mind a három úr.~Szegény kis Gyuszival jó hogy valami
 7 VII  |            értett belőle semmit. Az szegény tán maig is töri a fejét,
 8 VII  |           leülnek a kész ebédhez. A szegény embert meg dolgára küldik,
 9 VII  |             fegyvereiket emelték. A szegény legénynél nem volt egyéb
10 VII  |           forintot nem sajnálja egy szegény legénytől, aki egy ötszáz
11 VII  |          hát ebből kegyelmed is egy szegény veszendő betyár lelkéért
12 VII  |            Kegyelmed is igyék egyet szegény lelkemért, nagy uracskám;
13 VII  |              őszinte folyamodás egy szegény elítélt fogoly ifjú megkegyelmeztetéseért.~–
14 VII  |          hogy mit kellene tenni egy szegény szenvedőért, ki ifjúsága
15 VIII |           kérdés, akarja-e kegyed e szegény, földresújtott fiatalembert
16 IX   |             nagyon kompromittálta a szegény teremtést, direktor úr.
17 IX   |          amit nagyon okosan is tesz szegény; hanem az agaram még most
18 IX   | elfelejtette már.~XI. Az a bizonyos szegény asszony~– Apácskám, nekem
19 IX   |      tartották.~– Szerencsétlen nő, szegény, apja akarata ellen ment
20 IX   |             az ajtón az utcára, s a szegény asszony ott virradt meg
21 IX   |         nagyon ajánlja nekünk ezt a szegény nőt társalkodónénak, kit
22 IX   |          felőle, hogy az a bizonyos szegény asszony teljes mértékben
23 IX   |         kedved?~– Hát az a bizonyos szegény asszony.~– S mi történt
24 IX   |            történt azzal a bizonyos szegény asszonnyal?~– Megérkezett
25 IX   |            a barátném, hogy annak a szegény teremtésnek még csak tisztességes
26 IX   |        azalatt meg fog érkezni az a szegény asszony.~– Az a „bizonyos
27 IX   |           asszony.~– Az a „bizonyos szegény asszony”. Teringettét! Azt
28 IX   |        asszony”. Teringettét! Azt a szegény asszonyt itt találom én
29 IX   |              mint ezt a te bizonyos szegény asszonyodat. Jól van no;
30 IX   |              Mennyit kell nekem egy szegény asszonyért szenvednem, akit
31 IX   |             Kicsoda „ő”?~– Ah, az a szegény asszony.~– Az a „bizonyos
32 IX   |           asszony.~– Az a „bizonyos szegény asszony”? Mennykő áldotta!
33 IX   |          egy ürge; hanem hogy „az a szegény asszony” nem lesz-e nyavalyás
34 IX   |          szükség, s arra a bizonyos szegény asszonyra, akit most hoz
35 IX   |          hazaérkező hintaját. No, a szegény asszony hát itt van; de
36 IX   |           asszony hát itt van; de a szegény lovaim! Annak csak nem történhetett
37 IX   |        Megérkezett.~– Az a bizonyos szegény asszony? No hála a Mindenhatónak!
38 IX   |              sóhajtá a leányka. – A szegény asszony nagyon beteg.~–
39 IX   |         ugyan mire kérhetsz?~– Az a szegény asszony elébb szeretne téged
40 IX   |       lihegő ajkkal azt a „bizonyos szegény asszonyt” – tulajdon édes
41 XIV  |          vagyok, hanem gondoskodjék szegény életéről, míg van ideje;
42 XIV  |            megyünk. Magam is sietek szegény bátyámhoz. Az én hivatalom
43 XIV  |             a könny.~– Jaj, öreg, a szegény tótokat odafenn Árvában
44 XV   |        neked adják.~– Jó bátyám; én szegény legény vagyok, fáradsággal
45 XV   |            felől.~– Sajnállak érte, szegény fiú – mondá rá az öreg keserűen. –
46 XVIII|  könnyelműséggel mondá, hogy erre a szegény országra többé semmi gondja;
47 XVIII|     fellengzését; rettegek, ha az a szegény poéta, aki Szellemfi név
48 XVIII|             s azt fogja rebegni: ,E szegény nőnek, ott a porban, én
49 XVIII|            csak az orrán keresztül.~Szegény bolondok! Hogy engedik magukat