1-500 | 501-1000 | 1001-1149
Fezejet
1 I | nyomott geleitscheinnak; s dacára annak a muszka lándzsának,
2 I | kinő, ha én nem nézem is, s az idei termés tökéletesen
3 I | harmadából sincsenek beszántva, s fundus instructusáról éppen
4 I | rágyújt az ember a pipára, s füstöl, míg beesteledik.
5 I | most kedvező alkalmaiban, s ez aztán egy kis „emócióra”
6 I | fűhöz-fához folyamodik védelemért, s ha az élők nem segítik,
7 I | fajnak passzírozhatnánk, s hogy keresnék kedvünket
8 I | legcsendesebb odújában is, s megtámadják a dohánydöböze
9 I | teszi ki magát az ember, s ha tiltott kedvencét megkapják
10 I | lehet csapra ütni a hordót, s meg kell adni az árát jókedvnek
11 I | csakugyan igaz járatban van, s minden sisakos vitéznek
12 I | vitéznek előmutatni az úton, s keze írását összehasonlíttatni
13 I | alakú föveget viselnek, s a gondviselés rendeleteibe
14 I | csak a kertjében sétált, s ha beszorult, foglalkozott
15 I | bíró előtti megjelenésre; s egyúttal megtanul különbséget
16 I | a maga emberségéből élt, s sohasem jutott hozzá, hogy
17 I | pedig segítségére jött, s jó nagy procent mellett
18 I | Egyik elhajtatta a birkáit, s elkótyavetyélte párját 2
19 I | alul, a másik megszánta, s megvette számára ugyanazon
20 I | forinttal a becsáron felül, s megint „rendben” volt minden.~
21 I | panaszkodott is e fátumáról, s úgy mellesleg felkérte,
22 I | bérkocsi kanyarodott be, s megállva az úrilak tornáca
23 I | tarkótul homlokig elválasztva, s leszorítva a legfényesebb
24 I | két ujjával a virginiát s megemelve pálcás kezével,
25 I | karonfogta a doktor urat, s mielőtt az bővebb magyarázatokba
26 I | kárával glaszé cipőinek, s beerőltetve a beteg birkák
27 I | akkor beleesik a lábfájásba, s megfordítva, amelyiknek
28 I | kinek néz ön engem? – s mérgében úgy ütött orron
29 I | meg boldogult öcsémtől, s hogy ő szegény, sok ide
30 I | ismét visszatevé orrára, s egyet villantva vele a táblabíró
31 I | alapuló igényeket megszünteti, s egyúttal határidőt tűz ki,
32 I | az vétetik tulajdonosnak, s minthogy Garanvölgyi úr
33 I | Reichsgesetzblattot nem járatta, s minthogy bélyegpapírra írni
34 I | aminthogy meg is tette, s már azon bizony semmi kutyabőr
35 I | igaza van. Kapitulálok, s elismerem önt doktornak.
36 I | Rögtön küldök a postára, s megrendelem, s azontúl ez
37 I | postára, s megrendelem, s azontúl ez lesz az, amit „
38 I | régimódi ősöm építette, s nem akartam, hogy az özvegy
39 I | jött tettleges birtokába.~– S ez talán alkalmatlan volna
40 I | fölfogási tehetsége felett. – S ha mégis via facti elfoglalná
41 I | Grisák. – Beperelhetné őt!~– S nem lehetne attól tartanom,
42 I | ilyen „ártatlan” kérdéseket, s sietett őt szárazon rendreutasítani.~–
43 I | Menjünk tehát az irodámba.~S vezette aztán a doktor urat
44 I | kinyitá: – Tessék elölmenni! – s betuszkolta rajta érdemes
45 I | doctor, midőn körültekintett, s füleit gyanús zúgás kezdé
46 I | csendes stúdiumokkal. – S hogy bebizonyítsa szavai
47 I | esztétikája; néhány gazdászati mű s egyéb afféle. Ugyanott papír
48 I | számba megy-e hát ő is. S leült a hárspadra, mely
49 I | megszerezvén a jószágrészt s a hozzá tartozó belső telket,
50 I | elégülten doktor Grisák.)~– S minthogy uraságod úgysem
51 I | rozzant állapotban is van.~– S nem is valószínű, hogy azt
52 I | humorisztikus ötletnek találta, s úgy vélte, hogy az ilyesmit
53 I | a nyakacsigájára repült s fullánkjával tréfásan megcsiklandozá.)~–
54 I | baglyoknak, denevéreknek s az ősanyák kísérteteinek? –
55 I | uram, nagyon szép pénz. – S az épület nagyon rongyos.~–
56 I | nem rakatom, ha lehordja; s ha le talál dűlni, ott hagyom
57 I | úr végigfeküdt a bundán, s elővéve Horatiust, oly buzgón
58 II | pedig mindenüvé elmegy, s a fináncoktól meg nem ijed.
59 II | összeáll a munkásokkal, s beszél velük az ország dolgairól.
60 II | újságok nem közölhetnek; s távol legyen, hogy kétségbe
61 II | mustra búzából a konkolyt, s átvételkor olyat követelt,
62 II | adta a spirituszpróbát, s rászedte egypár fokkal.
63 II | aki fátumát kerülgeti, s úgy húzza a napokat, ma
64 II | bekocogtatni a hadbíróhoz, s azt mondani: „Megjöttem,
65 II | ugrani az asztal mellől, s kérni fog, hogy vezessem
66 II | ütött öklével az asztalra, s azután mélyen sóhajtott.~
67 II | papírra írt versezeteket, s elkezdé azokat olvasni.~
68 II | adomában a jelen esetre.~– S valószínűnek találja ön,
69 II | Tessék – a macskafiúk. – S azzal átnyújtá neki a pszeudoklasszikusokat.~
70 II | mint aki fizetni akar, s a bankójára azt mondják,
71 II | halottnak tettette magát, s nem bántották a kozákok.
72 II | meg feladta az atilláját, s ugyan jól járt vele, mert
73 II | megtudták, hogy az Petőfié, s a kozáknak levágták a fejét
74 II | kivájta magát a föld alól, s az erdőn keresztül elmenekült.
75 II | nem hallgatózik-e valaki, s azután száját félig eltakarva
76 II | beszél a tekintetes úr, s ezért bizonyos helyekről
77 II | Bécsben, mely vendégfogadóban, s micsoda szóval váltunk el
78 II | óra múlva kipirult arccal, s fáradságtól elfulladt kebellel,
79 II | lélegzetet venni a hőkeblű férfi; s nehogy egy szót megmásítson
80 II | annak sarkához szorítva, s míg ujjával a titkos sorra
81 II | mögött álló karosszékbe, s reszkető ajkakkal fogja
82 II | forintos reichsschatzscheint, s azt mondá nagy maláciával~–
83 II | érdemes „armer rájzenderhez”, s mondja meg neki, hogy Petőfi
84 II | kezdett magához téregetni, s jól mérlegre vetvén a hallottakat,
85 II | amerre a kolnának visz az út, s felnyitva annak ajtaját,
86 II | a „csendilla” ajtajába, s minden kockáztatás nélkül
87 II | elfeledkezett föltett szándékáról, s olyan szépen lekapta a kalapját
88 II | hogy kezet csókoljon neki, s bocsánatot kérjen tőle,
89 II | Elengedem.~Kampós úr elrémült, s legjobbnak találó engesztelésül
90 II | összefonta karjait mellén, s fejét keserűen rázva, mély,
91 II | megsajnáltátok a falat kenyért, s kaput zártatok előtte. Reszkessetek!
92 II | hirtelen rajta dobbant, s mellbe ragadá.~– Valld meg,
93 II | forintot küldtek számomra, s te ötvenet eldugtál belőle!~
94 II | tekinte végig a kurta férfiún, s büszke önérzet hangján tromfolt
95 II | alamizsnátokkal együtt! – s azzal a rongy alamizsnát
96 II | folyosó ajtajánál még megállt, s észrevevén, hogy a jámbor
97 II | még egyszer visszafordult, s tenyerét homlokára téve,
98 II | ott hagyott ócska fövegét, s eltette a szekrénybe otthon.~
99 II | eléggé nem jutalmaztatott, s a megye népessége által
100 III | annak alföldi városait, s akkor igen jól érezte magát
101 III | alól fölmentesse magát, s a magányéletbe vonuljon
102 III | rendezés vaskeménységében, s nem kevésbé saját hadvezéri
103 III | ócska kastéllyali servitust, s miután azon nem lehetett
104 III | segíteni, megnyugodott benne, s eléje építkezett.~Meg is
105 III | gyönyörű répa-, repcevetései; s hogy mindenből meglegyen
106 III | ponton vonulni az őrseregnek, s netaláni vakmerő támadásokat
107 III | ábrándos mélasággal fátyolozva, s annak a gödrös álla, csakhogy
108 III | ajkkal jellemezvén magát, s azután meg igen eredeti
109 III | visszatartani keblében, s hangja tompa, hangja fulladt,
110 III | siralomházi lakomához ülne, s gondja volt rá oly érdekes
111 III | fedezni voltak rendelve, s egy huszárcsapat közeledtére
112 III | ellenfél ágyúkat hozatott, s egy fáradt tizenkét fontos
113 III | téríté át a beszédet.~– S miért hagyta ön el Garanvölgyi
114 III | vadásztam a hegyek között, s megláttam önt, amint a kolna
115 III | kormánybiztos a magyar táborból, s ezt én valószínűbbnek is
116 III | forradalmi párthoz tartozom, s azért rejtegetett magánál.~–
117 III | elárulá zeneképességét, s zongorához ült; eljátszotta
118 III | kisasszony ült le a zongorához, s különféle „réverie”-ket
119 III | kezét annak két vállára, s így szólt hozzá katonás
120 III | haditörvényszékek vaskarjait kerülgeti, s minden egyéb, amit ön beszél,
121 III | Richárd keblére tevé kezét, s égre emelt szivarral esküvék,
122 III | lojális érzelmeinek áldozata, s honfitársai üldözése elől
123 III | magát az egyik bőrpamlagon, s a bujdosó nemsokára azon
124 III | kinézett a kulcslyukon, s egy kis ökölnyi gyerkőcöt
125 III | alig volt több hatévesnél, s olyan furcsa volt a magas
126 III | nehány perc múlva visszajött, s egy levelet látszott kalapjába
127 III | jött vele Eliz kisasszony, s susogva mondá: – Az angolkerten
128 III | Gyuszit, a kis cseh inast, s visszahívta.~– Megállj,
129 III | valaki észre ne vegyen, s várj, míg visszajövök.~A
130 III | nagy, tekintélyes úrra, s lehetetlennek tartá, hogy
131 III | lehessen, mint ahogy mondják, s annálfogva minden vonakodás
132 III | Az ajtót magára zárta, s a levelet elővette.~Valakinek
133 III | morzsalékból összeszoktak gyúrni, s ami aztán olyan idomítható
134 III | spanyolviasz szelíden felolvadt, s a boríték szegletei felváltak.
135 III | ismét útban volt a levéllel, s ezúttal szaladt, helyrepótolni
136 III | hirtelen végigfutotta szerepét, s erősnek érezve magát, felkészülten
137 III | a vigyázatlan beszédtől, s azzal, amint látta, hogy
138 III | hirtelen odament hozzájuk, s sietséges gyorsasággal,
139 III | térdre roskadt a bujdosó, s egy kezével missz Natalie,
140 III | felváltva szorító ajkaihoz, s azután zokogva mondá:~–
141 III | ulánusezredet állítottam, s vezettem a csatába. Három
142 III | Brazeszky Bogumil, vagy kicsoda, s ujjai közül vizsgálá a hölgyek
143 III | találta széttárni keblét s elszánt hangon így riadozni
144 III | azután letörülte könnyeit, s áldani kezdte fönnhangon
145 III | tragédiai jelenet alatt, s mosolyogva folytatá hímzése
146 III | kék könyv” rendben van, s azt minden percben leteheti
147 III | engemet akar feláldozni, s ha nála maradok, elárul;
148 III | kelepcébe.~Eliz vállat vonított, s valami olyan csettenést
149 III | érzetével vevé kalapját, s szemhunyó lemondással rebegé:
150 III | Azzal kihátrált a szobából, s mindjárt futott le az angolkertbe,
151 III | kiesett e szóra az öléből, s szétgurult valamennyi szék
152 III | magyarokkal mindennap jövök össze, s aztán olyan furcsa, hogy
153 III | köszönnek nekem az utcán, s én még csak el sem tudom
154 III | nap azt dúdolom magamban, s a verset nem tudom hozzá.
155 III | hozzá. Pedig olyan szép.~S azzal elkezdé dúdolni szöveg
156 III | Keljen ön fel a hímzéstől, s menjen tanulni a grammaire–
157 III | grammaire-t; leült egy ablakba, s az elmés nyelvtani gyakorlatot
158 III | büntetésül a zongoránál fog ülni, s folyvást „skálát” fog játszani.~
159 III | kis gonosztevő felállt, s gonoszul mosolyogva fordítá
160 III | ez fog fájni legjobban.~S aztán mit tett? Talán meghunyászkodott
161 III | elképzelni! Leült a zongorához, s egy óráig folyvást verte
162 III | kötelességmulasztást már messziről, s midőn a fiú a kertajtóhoz
163 III | házba a kurta nemeshez, s az nem fogadta el az általunk
164 III | Ankerschmidt átvevé a levelet, s összevont homlokkal nézte
165 III | megtudom, mert az férfi, s ha meg nem mondja, megverekszik
166 III | szólt a lovag mogorván, s indult kardját felkötni.~–
167 III | most menjen fel szobájába, s ne szóljon efelől senkinek.~
168 III | végighaladva kezeit dörzsölé, s polkalépésben kapkodva lábait
169 IV | ön maga is katona volt, s mint tudom, jó katona; ön
170 IV | Garanvölgyi egyet sóhajtott, s közelebb húzódott a lovaghoz.~–
171 IV | évben újra megválasztva, s osztottam igazságot ismerős
172 IV | ha midőn róla álmodom, s megfogom a kezét, és azt
173 IV | önhöz, hogy bontsa fel ön, s ha maga nem érti azt, mit
174 IV | németül, olvastassa el azzal, s ha lehet, ismertesse meg
175 IV | Garanvölgyi, átvéve a levelet, s kivéve azt borítékjából,
176 IV | hogy tréfálni akar vele, s még megagyalja. Ami szabad
177 IV | háromféle színt is váltott, s mikor elhagyta, úgy tetszett
178 IV | mintha székek, pamlagok s a két földesúr is a pamlagon
179 IV | Ankerschmidt némán inte fejével, s csak hosszú bajuszát morzsolgatta
180 IV | alól, mert ott elrothad.~– S nem lenne érte semmi bántásom?~–
181 IV | egyet önnek átengedek, s mikor lejár, eszközlök önnek
182 IV | akaszthassa a puskáját, s úgy mehessen végig az ugaron
183 IV | vette az útját a kolna felé, s ha látott valaki embert,
184 IV | elhagyott pálinkafőző kéményéig, s abba lenyúlva elő nem húzá
185 IV | végre még meg is csókolgatá, s azután vállára akasztotta;
186 IV | azután vállára akasztotta; s csípőjére tett kézzel ment
187 IV | elég volt, ha bámulhatták, s bejelenthették, hogy a másik
188 IV | riasztotta a svalizsér; s ott gyönyörködött benne
189 IV | háládatlan ember volt ez!~S még ő utoljára is eltette
190 IV | szekrénye titkos rejtekéből, s letette maga elé az asztalra;
191 IV | letette maga elé az asztalra; s levetve felső öltönyét s
192 IV | s levetve felső öltönyét s felgyűrve ingujjait, tartott
193 IV | Rosszat akartál tenni, s jó lett belőle. Látod, ugye,
194 IV | kegyetlenül dögönyözni; s miután laposra verte, két
195 IV | végtére pedig földhöz vágta, s sarkaival meggázoló.~– Nesze!
196 IV | kigázolja a lelkét most, s mikor már igen nagy volt
197 IV | fel a szétgyúrt kalapot, s kielégített vendetta önérzetével
198 IV | verítéket, nagyot fújt, s ingujjait legyűrve, felölté
199 IV | gyertyát gyújtott meg asztalán, s az ott közszemlére kitett
200 IV | is volt az asztalra téve, s kardja még folyvást oldalára
201 IV | Nagy léptekkel járt fel s alá: erősen kigondolta,
202 IV | Eliz benyitott az ajtón, s táncolva, szökellve sietett
203 IV | mert árulkodnak ellene, s ha valami rejtegetni valója
204 IV | drótcsövű pisztolyok felé. S csakugyan megérte azt a
205 IV | fejét illegetni és fecsegni, s e négy másodpercnyi komoly
206 IV | nevetve a pajkos gyermek, s a másik percben már ott
207 IV | elítélendő gonosztevőt, s megcsókolgatva két piros
208 V | Tuileriák újévi köszöntőit s a londoni börzetelegramokat
209 V | csak kikel az új vetés; s ha egy évben mosolyog az
210 V | kiheveri a múltak veszteségeit, s megint csak ott van, ahol
211 V | magunk vetéséről a férgeket, s az övékére utasítom. Mondtam
212 V | kis napfényért imádkozzék, s holnap paszulyt főzetek,
213 V | legkényelmesebben verandája alatt ülve, s szürcsölgetve mindennapi
214 V | paraszt jön be az udvarra, s kérdezősködik a legalsóbb
215 V | neki, hogy ott ül a hűsön, s teát iszik.~A vadember szépen
216 V | nyitott veranda lépcsőjére, s beköszönt egy jószívű „adjon
217 V | magát kihozatni a sodrából, s csak folytatja szépen.~–
218 V | hányan vannak lovastul, s mijük van?~– No, mert csak
219 V | megkapta a mándli gallérját, s egyet pöndörített rajta.~–
220 V | maga rendelt meg Bécsben, s mely a próbakaszáláson padlósima
221 V | pipázva engedé őket fáradni s előre sietni, mint a jófutó
222 V | szabályszerűen kattogtak, s az egymásba kapó ollóvasak
223 V | sebesebben nekiindultak, s ha olyankor aztán az a bolondos
224 V | az egyik, azután a másik, s vitték sebesen lefelé az
225 V | levegőbe, mint egy macskát, s elhajítá tíz ölnyire a repcébe.~
226 V | lófejjel hamarább jutott oda; s minthogy ő végre az akadályt
227 V | rögtön vasútra lehet tenni s visszaküldeni Bécsbe ahhoz,
228 V | Most engedjük őket izzadni, s beszéljünk egy kissé másról.~
229 V | kapu lakattal volt bezárva, s ha a kőfalon emelték át,
230 V | üljön lóra egy lovászlegény, s vigye be a székvárosba ezt
231 V | le van írva a tényállás, s kéretik a hivatalos eljárás
232 V | kiküldött Bräuhäusel úr, s bevitette valamennyit a
233 V | már a három óra közelít, s ugyan el légyen látva doktor
234 V | nem, hogy mennyi ment le, s így egy harmadrészt még
235 V | kakukkba is! Mindenre vártam, s semmi sem jött meg.~– Tessék
236 V | burnótos szelencéjéből, s felszedte kártyáit.~– Fatál;
237 V | kliensem. Ő így kívánja tőlem, s én így működöm. Eszerint
238 V | dolgokat fedezett fel.~– S azt nem tudja senki, hogy
239 V | Grisák nyúlt a zsebébe, s előadta a „felzetet”, míg
240 V | Bräuhäusel úr a keresetlevélbe, s figyelmesen látszott elmélyedni
241 V | költségkönyvét elővenni, s különböző litterák alatt
242 V | volna már magát Vendelin úr, s kapitulácionális föltételekkel
243 V | fel fogja őket költeni, s megitatja, ha szomjasok.~–
244 V | körüllovagolta birtokát, s látta a szép megérett kalászokat
245 V | kalászokat veszendőbe menni, s számítgatta magában, hogyha
246 V | húszezer forint veszteség, s ilyenkor aztán áldotta még
247 V | repcéje most takarítatlan áll, s azután – még más mindenféle
248 V | megcsóválta erre a fejét, s szűrét félvállra vetve,
249 V | folytak odabenn a városban, s Vendelin úr egyre járta
250 V | siessen be rögtön a városba, s fizessen hatszor 45 krajcár
251 V | levelet, rámába tetette, s odaakasztotta az íróasztala
252 V | szólítja meg.~Felkapja a fejét; s íme Kampós uramat látja
253 V | kifúrta a csurapém zsebét, s lecsúszott a bélésébe, de
254 V | engedékenyen a lovag.~– S azóta a térdem barometrum.~–
255 V | elejtett tárgynak utána, s majd megmutatja, hogy azért
256 V | értsen egyet a zsiványokkal, s azután adja kézre őket.
257 V | gombos kék pruszli rajta, s tulipánokkal kivarrt kurta
258 V | ennek a szónak Vendelin úr, s már nyúlt a tárcája felé.~–
259 V | számadó kondása, Vak Mihály, s eszerint igen szavahihető
260 V | töltöttek a vályújokba, s mikor attól lerészegedtek,
261 V | aztán vette a süvegét, s szépen elhálálkodva eltávozott.~
262 V | elcsípnek az úton a zsandárok, s még magamat vernek vasra,
263 V | Vendelin úr Kampós urammal, s dicsekedett neki, hogy megvannak
264 V | kézre kerítette a tolvajt; s most megy a városházára
265 V | kifizettem neki az öt forintot, s ő másodszor is ellopta hivatalosan,
266 V | tolvajnak adott útiköltséget, s hogy háborítatlanul mehessen
267 V | zsákmányával, még útlevelet is, s hogy az a Vak Mihály senki
268 V | annak a nyomát Vendelin úr.~S még az a bosszúsága is volt,
269 V | nevetett rajta legjobban, s a legelső alkalommál, hogy
270 VI | készen van a toalettjével, s igen meg van elégedve azzal
271 VI | Corinna meg van vele elégedve, s nekünk mi közünk hozzá.~
272 VI | Komolyan házasodni készül, s nem megvetendő játszma. (
273 VI | játszmával adják vissza, s én különösen tréfásnak találom
274 VI | Arany sasban” a társaság, s azt nem lehet elmulasztani.
275 VI | nagy számadásos könyvet, s midőn Tivadart meglátja,
276 VI | ujjaikat, ha tollhoz nyúlnak; s elcsukva a számadások unalmas
277 VI | tanulmányozott még a fiatalság, s mindazok közt nagysád arca
278 VI | átengedi a tért másnak, s siet a tizenharmadik párbajt
279 VI | Danó.~Nro 3. fülig pirul, s azon észrevételt teszi,
280 VI | aranyszegélyű papirkát, s elszavalva belőle szörnyű
281 VI | jószágrész tulajdonává lett, s azt eladhatta. Ezért neki
282 VI | hálatartozásból, ügyvédi fáradság s egyéb expenzák hozzáadásával
283 VI | keresetet indítani meg, s azt mint házasságot ekzekválni.~
284 VI | percentet jövedelmeznek, s Jove favente 8-at is hozhatnak.
285 VI | asszonyság elég szép és fiatal, s úgy látszik, maga is hajlandó
286 VI | csaknem mindennapos nála, s rendesen ott szokta magánál
287 VI | felőle értesülve lenni, s a törvény előtt az nem kifogás.
288 VI | őhozzá küldött a szép özvegy, s úgy találta, hogy csakugyan
289 VI | ismét íróasztalához ült, s egy finom illatos lilaszín
290 VI | haragosan Ankerschmidt; s jó szerencse, hogy indulatát
291 VI | utcán, jó napot kívánunk, s odább megyünk. Azért nem
292 VI | iparkodjék, én megvárom, s együtt elmegyünk az ön szállására.
293 VI | juttatni; én zsebembe teszem, s aztán megyünk együtt az
294 VI | a feketekávét szaporán, s igyekezni vele haza a szállásra,
295 VI | a szállásra, ott leülni, s addig föl nem kelni, amíg
296 VI | Én el tudok rajta menni, s lediktálom neki magam.~Ezt
297 VI | A lovag úr kezébe fogta, s azt többé tőle semmi rohammal
298 VI | hanem rögtön veszi kalapját, s indul dolga után. Doktor
299 VI | búcsút Ankerschmidttől, s miután kölcsönösen kezet
300 VI | kölcsönösen kezet szorítottak, s egymásnak jó éjszakát, sok
301 VI | No én is arra megyek.~S a másodszori búcsúzás után
302 VI | örülök – szólt a doktor. S azzal mind a ketten majd
303 VI | törekszik? No ez rendes.~– S mi olyan szépen elbúcsúztunk
304 VI | a lovag a doktor karját, s tolta őt nagy nyájasan maga
305 VI | titeket tüntetnének ki, s minket ősz, szürke, alig
306 VI | mellé ült a teázás alatt, s engedte a társaság egyéb
307 VI | előtáncos, a gazdász, a költő, s egyéb imádók is, azok Corinna
308 VI | bundát, meg a botosokat, s azután sorban búcsúzik a
309 VI | az elfoglalt pozícióból, s már a hetedik csésze teát
310 VI | elosontával szintén fölkerekednek, s kocsijaikat előrendelik.
311 VI | teáskanalában.~Corinna visszajött, s újra letelepedett mellé;
312 VI | nagysád titkolja bánatát, s azt mondja, nem megy nőül
313 VI | legjobban ajánlva eljusson, s kezeskedem a sikerért, hogy
314 VI | Ankerschmidt zsebébe nyúlt, s doktor Grisák kétségbeesésére
315 VI | valódisága. Ezt nagysád aláírja, s aztán együtt felmegyünk
316 VI | ahol megjelennie kell, s biztosítom felőle, hogy
317 VI | micsoda zavart akar előidézni; s még azt kívánja, hogy ezt
318 VI | elégedve a theater-couppal, s semmit sem várt kevesebbet,
319 VI | sírva fog vállára borulni, s kezét megcsókolni törekszik,
320 VI | jellemző arra nézve, mennyi erő s mennyi gyöngeség tud párosulni
321 VI | A kérvényt összehajtá, s visszatette a lovag elé.
322 VI | mellékzsebébe az iratot, s begombolá kabátját.~– Késő
323 VII | bezárt maga után mindent s eltávozott.~Hogy e rendes
324 VII | közeledtét, utánaosont, s míg az maga után bezárta
325 VII | ónkarikája ki van esve, s azon keresztül egy benyúló
326 VII | vett elő mellényzsebéből, s azzal a szekrénykét felnyitotta. –
327 VII | kezével megtörli két szemét, s azután ökölre szorítva markát,
328 VII | vesz elő bekecse zsebéből, s azokat a szekrényke fiókjába
329 VII | ujjáról pecsétnyomó gyűrűjét, s a ládikót lepecsételi.~Legfőbb
330 VII | ládát, egyet kerül-fordul; s végre elhagyja a szobát.
331 VII | Egészen öltözve volt már, s az istállók felé menni készült.~–
332 VII | percben éppen pipára gyújtani s tűzkővel kicsiholni hozzá. –
333 VII | műértelemmel fölbontogatták, s vizsgálatot tartának rejtekeik
334 VII | szétfutottak a motozók lábai alatt, s nem álltak helyt a kérdőre
335 VII | meghordva rágott szalmával, s a százlábú titkos tenyészverme,
336 VII | csákánnyal mehetett végbe, s nem piszkolta össze az embernek
337 VII | tetejét ismét felsrófolni, s a protokollumot oldalzsebébe
338 VII | azoknak fenekei felnyittattak, s belsejük hivatalosan igen
339 VII | azután lehengergették, s akkor fenekét beütve felfordították,
340 VII | víz ott gyorsan összefut, s a taposott földről a porhanyóbb
341 VII | a porhanyóbb felé siet, s így a rejtekhelyet elárulja.~
342 VII | ászokgerendán, gyorsan összefutni, s egy nyilván besüppedő mélyedésbe
343 VII | kiáltának egyszerre hárman, s Mikucsek úr buzgalmában
344 VII | ászokgerendákat félreháríták, s gyorsan ásni kezdtek. Mikucsek
345 VII | ezt nem kérdezte senki, s ő bizony ráért elnézni,
346 VII | ülnek neki a vizsgáló urak, s egy hordófenéken illő buzgalommal
347 VII | repedésből a szemének repültek, s ha valami rejtélyes odúba
348 VII | lebocsáttatá bele magát, s úgy jött vissza onnan, telepókhálózott
349 VII | malícia, hogy vállat vonítson s azt felelje:~– Biz én nem
350 VII | nekiálltak a vizsgáló férfiak, s elkezdék a fakó iratok fülledt
351 VII | akik régen porrá váltak, s olyan tintával, ami régen
352 VII | őrizet alatt hazamehet, s addig majd bezárják a szállást,
353 VII | majd bezárják a szállást, s ők is felmennek a kastélyba
354 VII | papirosba csomagolt valamit, s azt kibontva, nyilvánvalóvá
355 VII | kését a csizmaszár mellé; s azután egy kis szalmás butykost
356 VII | tenyereiről leverte a morzsákat, s szépen zsebbe dugta a kezeit,
357 VII | szépen zsebbe dugta a kezeit, s nézte tovább, hogy vizsgálnak
358 VII | nagyon soká lesznek készen, s néhány férfi mindjárt neki
359 VII | legközvetlenebb következése, s nagy hirtelen felszedte
360 VII | évek óta elfoglalva tartá, s magát benne egészen etablírozta,
361 VII | riadt szét ősi fekhelyéből, s vaktában iramodott holt
362 VII | haramiabanda tusáz a bennlevőkkel, s rohantak segítségökre, amint
363 VII | kellett kötni azt a szemét, s már most csak egy szemmel
364 VII | melynek olyan furcsa ki- s behúzható tetője volt, mint
365 VII | domború tetőt képeznek, s ha feltolatnak, valami nyíláson
366 VII | már meg nem menekülhet, s kénytelen megadni magát,
367 VII | bekecsén az egyik leffentyűt, s így horkanta reá:~– Azt
368 VII | fehérvári bicsakot elővoná, s rendületlen nyugalommal
369 VII | embert szállítani a városba, s ott őrizet alá teszi.~–
370 VII | alá vevé a szekrénykét, s indult volna kifelé, ha
371 VII | szekrénykében van?~– No, és?~– S hátha abban a szekrényben
372 VII | kulcsot, hogy bontsák fel; s ha már most uraságod ezt
373 VII | esztergályosnál Pesten sokat, s nem hiszem, hogy ennek a
374 VII | pecsétet, felnyiták a zárt, s feltárták a láda tetejét
375 VII | fogadott fia és rokona.~– S micsoda levelek ezek?~–
376 VII | főrendőrigazgatósághoz, s az által kézbesíttettek
377 VII | fogta, mindjárt hoztam ide, s tettem a ládába. Gondoltam,
378 VII | misztériumot ilyen hitványságokból, s idefárasztanak bennünket,
379 VII | intézményeire zavarólag hathatna, s az államföltételek legfelsőbbikét,
380 VII | előrehaladásában akadályozná; s ha ezúttal önök és vonatkozólag
381 VII | az arckép porcelán lapja, s mögötte volt látható nehány
382 VII | kályhákat megint rakják össze, s aztán mindent jól bezárjanak,
383 VII | bocsásson se ki, se be, s az Gyuszit is léleknek nézve,
384 VII | rárivallt keményen: „Curukk!”, s előkészületeket tett rá,
385 VII | megfutamodott, hazaszaladt, s elmondta, hogy őt nyársra
386 VII | állásba, sipkájához a kezét, s mondja el neki, hogy miért
387 VII | meghúzta magát az ajtó mellé, s amint Gyuszi jött az ebédre
388 VII | ragadta, jól felpofozta, s megtépte az üstökét.~De
389 VII | felmászik egy gesztenyefára s onnan mondja meg, hogy miért
390 VII | haragos vitéz lehúzta a fáról, s gallérjánál fogva bevitte
391 VII | szempár vette kereszttűzbe, s minden oldalról azzal biztatták,
392 VII | sáljaikat nyakukra tekergették, s így az eltakart gallérokról
393 VII | nagyon tapintatos férfiú, s mindjárt tekintélyes előlépéssel
394 VII | kémnek nézték szegénykét, s elébb elkergették, azután
395 VII | midőn az letevé kanalát, s száját megtörülte.~– Óh,
396 VII | Igen. Éppen azt kerestük, s nagy fáradságba került megtalálnunk.
397 VII | három hölgy látni akarta; s valóban nemének nagy megtagadása
398 VII | ha kívánatuknak enged, s felnyitá előttük a szekrénykét.~–
399 VII | az arckép kiemelkedik, s találjuk alatta e levélkéket
400 VII | leveleket ír – egy arcképhez, s elküldözi leveleit – egy
401 VII | hideg fekhelyed előtt, s láncod egyik végét én hordozom?
402 VII | megvannak-e. Egy sem hiányzott, s azután jónak látta azokat
403 VII | visszatenni rejtekhelyükre s a ládikót elzárni.~Hanem
404 VII | megállíttatá a kocsit, s azt az indítványt tevé,
405 VII | engedett a közóhajtásnak, s betért három kísérőjével
406 VII | öticcés kulacsból iszogatott, s falatozott paprikás szalonnát
407 VII | folyvást feléje sandított, s észrevevé az intést.~Láthatta,
408 VII | szűre szíjából, ahol lógott, s ledobta az asztal alá.~–
409 VII | átmetszhetném a gégémet, s háromszáz forintja bánná.
410 VII | egy csepp sincsen benne.~S a felfordított kulacsból
411 VII | aki már meg akar halni, s veszkődtében humorizál,
412 VII | Szemes Miska felkapá azt, s olyat húzott belőle, hogy
413 VII | megtörülve a kulacs száját s odanyújtva elé.~A káplár
414 VII | kulacs száját ingujjával, s Kampós uramnak is tölte:~–
415 VII | tette két keze csuklóját, s engedte kegyesen összecsatoltatni;
416 VII | érdemrend, hivatalos újságban s aztán Európa-szerte hirdetés,
417 VII | visszatértek a szekérhez, s most már hatan ültek rajta:
418 VII | kesztyű lett volna az rajta, s amint egy hídhoz értek,
419 VII | keresztülvetette magát a lőcsön, s egy perc múlva eltűnt az
420 VII | köpenyegébe húzta magát, s oldalt feküdt a saraglyában,
421 VII | oldalt feküdt a saraglyában, s gondja volt rá, hogy mikor
422 VII | szintén megállapodtak, s leugrálva kocsijukról, odajöttek
423 VII | veté magát hintaja ülésébe, s tovahajtatott. Ha az ócska
424 VII | mint aki semmit sem gyanít, s örvendeni kezdett a hazaérkezett
425 VII | mellére tette tenyerét, s ujjait esküre emelve, valami
426 VII | abbahagyott minden védelmet, s most már csupán azon volt,
427 VII | még egyszer visszafordult, s fenyegető gúnnyal intézé
428 VII | visszanyerte hadvezéri flegmáját, s önfeltaláló humorral fordult
429 VII | gyorsan rohant neki Straffnak, s nekifeszítve két kezét amaz
430 VII | elkékült ajkait összeszorítá, s oly dühvel nézett Ankerschmidtre,
431 VII | háztól adhatta őt fel valaki. S ha nekem bebizonyítja, hogy
432 VII | az, hát én utánamegyek, s bocsánatot kérek tőle: „
433 VII | és csatatéri ellenfelem; s én nem engedem, hogy azt
434 VII | Neki nincs, de van önnek.~– S valaki arra a gondolatra
435 VII | összehajtott iratot vett elő, s a lovagnak nyújtá.~– Ez
436 VII | amit ön nem sejtett előre, s mely az én éber szemeim
437 VII | pedig leült az asztalhoz, s maga elé téve a lyánka folyamodását,
438 VII | juris által fogalmazottat, s összehasonlító vele. Micsoda
439 VII | hullatja el.~Az ajtó nyílt, s a vádlott belépett rajta.~
440 VII | odaborulva apja lábaihoz s piruló arcát annak térdére
441 VII | folyvást amaz iraton tartá, s nézett hol arra, hol gyermekére.~
442 VII | rátevé kezét leánya fejére, s megsimogatta hajfürteit.~
443 VII | ahova azok intézve voltak, s bízom a jó sikerben; de
444 VII | ellenségének fogadott fia után, s midőn nemes tettet vélt
445 VII | megfogta a kezét leánykájának, s kivezetve őt a terembe,
446 VIII | Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s látva, hogy a többi kíséret
447 VIII | kivonta fehér zsebkendőjét, s ő is visszainte egy búcsú-
448 VIII | fehér nyakravalója volt, s a szokott vadászkalap helyett
449 VIII | cilinder a hóna alá kerítve, s nagy kaliberű nyílásával
450 VIII | térdei közé fogta cilinderét, s mintha annak fenekéről olvasna
451 VIII | Natalie Elizhez fordult, s édesanyai nyájassággal szólítá
452 VIII | biztosítani jelenlétéről, s olyan dolgot adni, melynek
453 VIII | tette térdére cilinderét, s öt ujjával kecsesen dobolgatott
454 VIII | másikán a kuszált tűzésekkel, s mosolyogva mondá, hogy „
455 VIII | Hermine egy regényt vett elő, s azt affektálta, hogy ő most
456 VIII | megszégyenülten Natalie, s szemérmes arca elé kapta
457 VIII | méltó viszonyt értettem, s meg vagyok felőle győződve.
458 VIII | viszonyt botránynak találá, s azért elűzte a fiatalembert;
459 VIII | azért elűzte a fiatalembert; s hogy őt kegyedre nézve is
460 VIII | fájdalmasan elforgatott szemekkel s szívére szorított kézzel
461 VIII | nyújtva kezét Maxenpfutschnak; s azután lelki támaszt keresve
462 VIII | most már letevé a könyvet, s hozzálépett, mire az érzékeny
463 VIII | Natalie értette az intést, s a távozót kikísérve, künn
464 VIII | mondá Maxenpfutsch úr, s most már világosságot érzett
465 VIII | senkinek fel ne tűnjék, s azért ott, mert Bogumil
466 VIII | minthogy a helybeli más hitű, s nem érti a nyelvet.~E végre
467 VIII | várni fogja a direktor, s a kerten túli lakig vezetőjéül
468 VIII | fogom a kulcsot hagyni, s megkérem, hogy mikor visszajövök,
469 VIII | neki való; most odaadom, s biztosítva vagyunk, hogy
470 VIII | pedig egészen szükségtelen, s azzal násznagyi tisztét
471 VIII | felejtették a zongora mellett, s ő már kezdte erősen unni
472 VIII | amellett elült volna napestig, s ha kezébe vehette a rajzónt,
473 VIII | virágcsoportokat, felszelt dinnyéket s más afféle ártatlan tárgyakat
474 VIII | semmit meg ne tudjanak, s még az éjjel fog írni atyja
475 VIII | felvilágosítja őt a történtekről, s engesztelődésre hangolja
476 VIII | Hermine-nel a csigalépcsőn, s midőn a vakajtóhoz értek,
477 VIII | missz gondjaira bízott, s ott még egyszer megölelve
478 VIII | ki a falhoz lapulva állt, s karját nyújtó az elrablandó
479 VIII | azután még egy óra elmúlt, s a vőlegény mégsem érkezett.
480 VIII | Tán a szekér árokba dűlt, s ő szerencsétlenül járt?
481 VIII | meg, ő hősileg védte magát s megöletett? Vagy eltévedt
482 VIII | beteghez hívták gyóntatni, s amiatt késik. Mert tudja
483 VIII | nem akartak hallatszani, s azt képzelheti mindenki,
484 VIII | látott annak végén állani, s messziről üdvözlé:~– Alászolgája
485 VIII | hogy közelebb lépett hozzá, s szemei hozzászoktak a külsetétséghez,
486 VIII | rögtön postakocsit rendelt, s odább ment.~– Postakocsit? ’
487 VIII | lovat a födeles hintóba, s aztán üresen hajts ki, kerülj
488 VIII | kinyitotta a hintó ajtaját, s fölsegítette a misszt; én
489 VIII | én meg visszafordultam, s most itt vagyok.~Vendelin
490 VIII | fejét a pamlagvánkusra, s éppen en traine volt, hogy
491 VIII | előre elhajítva, berohant, s képéből kikelve ordítá:~–
492 VIII | elszöktetett egy más nőszemélyt, s rettenetes a sejtelmem,
493 IX | fölkelt, pongyoláját fölvéve, s mielőtt őrei fölébrednének,
494 IX | rajztáblára feszített képhez ült, s amit tegnap elkezdett s
495 IX | s amit tegnap elkezdett s amit álmában továbbgondolt,
496 IX | hangon már kilencet üt, s még semmi nesz a mellékszobában.~
497 IX | a szomszéd szobába Eliz, s egy víg kuplét kezde rá,
498 IX | tördelte, kétségbeesve járt alá s fel a szobában; testvérének
499 IX | meghallották a cselédek, s a szobaleány jónak látta
500 IX | tette összekulcsolt kezét, s lassankint magához kezde
1-500 | 501-1000 | 1001-1149 |