Fezejet

 1 I    |            jótállása mellett, hogy csakugyan igaz járatban van, s minden
 2 I    |         megtudja maga felől, vajon csakugyan „jó ember” számba megy-e
 3 II   |             Hisz ezt a nagy verset csakugyan a nagy költő írta.~A nagy
 4 III  |       Végre életemet is. (Most már csakugyan meg kellett pihenni a boldogtalannak,
 5 III  |       gombócból a hús mellé?~A hős csakugyan jónak látta artilleriai
 6 III  |    pártfogását?~De már ez a kérdés csakugyan úgy meglepé a szerencsétlent,
 7 IV   |       drótcsövű pisztolyok felé. S csakugyan megérte azt a diadalt, hogy
 8 V    |            Végre a hatodik levélre csakugyan érkezett egy hivatalos pecsét
 9 VI   |        özvegy, s úgy találta, hogy csakugyan nincs azokban semmi szerelmi
10 VI   |         Ankerschmidt.~– De már itt csakugyan búcsút kell vennünk. No
11 VII  |             alig föltehető.~Straff csakugyan ott maradt a lovag családjánál,
12 VII  |           Nem! Annál jobb. Mármost csakugyan mégis be kell engemet kísértetni
13 VII  |           egy fickó!~Hanem mármost csakugyan ideje volna, ha az ebédre
14 VII  |          De már ezen rajtakapatva, csakugyan megtelt a mértéke; a haragos
15 VII  |           a felfordított kulacsból csakugyan cseppenve sem jött elő semmi.~–
16 VII  |        vezényszót:~– Megállj!~Erre csakugyan meg kellett állni, mert
17 VII  | türelmetlenül a lovag; mire Straff csakugyan jónak látta az ajtóig hátrálni;
18 VIII |       kezét, mennyire dobog! – ami csakugyan úgy is volt.~Azzal sáljába
19 IX   |          mert hiszen a felköltőnek csakugyan igaza van: „itt a reggel”,
20 IX   |        ebéd utáni sziesztát, midőn csakugyan csörömpölve nyíltak egymás
21 IX   |        hanem ha érzi magában, hogy csakugyan ő volt, hát nagyot esküszik
22 IX   |        Hanem az inkriminált kocsis csakugyan fusson.~Alig történt meg
23 IX   |        afelől, hogy a menyecskének csakugyan ővele van valami sürgős
24 IX   |            figyelmét belőle, hogy: csakugyan a birkafejőre ültette le
25 IX   |           nem: gyere oda.~– No, ha csakugyan az kell a meggyógyulására,
26 IX   |            fordulva.~Pedig ezúttal csakugyan Hermine-nek volt igaza;
27 IX   |           hogy de már ezen az áron csakugyan teljesen biztos a kívánt
28 IX   |       kontroverzia komplanálására.~Csakugyan rá is vette Vendelin urat,
29 IX   |         önön bosszút nem állok.~Ez csakugyan erős indok volt. Akit otthon
30 IX   |         forintot elfogadni? No, ön csakugyan ördöngös egy fickó! Az utolsó
31 XIV  |          annál jobb. Különben most csakugyan kevés előnyünk van egymás
32 XIV  |  Ankerschmidt is hinni kezdé, hogy csakugyan csónak jő feléjük; s azzal
33 XIV  |          enni.~– Ez a jámbor fickó csakugyan utasszállító gőzösnek nézett
34 XIV  |            fogja be a száját.~Erre csakugyan elhallgattak, s akadt egy
35 XIV  |      fényes holdvilágnál.~A csónak csakugyan sebesebben haladt, mint
36 XIV  |             amint a fejét letette, csakugyan rögtön el is nyomta az álom.~
37 XV   |      kisasszonynak magában; de azt csakugyan nagyon szívesen hallotta
38 XV   |          hogy el fog menni, tovább csakugyan nem maradhat, ha szavainak
39 XV   |     hallhatták, hogy holnap reggel csakugyan útra kel, csak egy evezőlegényt
40 XVII |            nem tudott.~Mikucsek úr csakugyan jegyet váltott a postakocsira
41 XVII |            De hogy melyik volt, az csakugyan nem tűnt ki.~A törvényszék
42 XVIII|       gyanús közlemények tartalmát csakugyan érdekében áll a státusnak
43 XVIII|       kávéház előtt, de csődületet csakugyan nem támaszthatnak a sétányon;
44 XVIII|            hajlam.~A feltört levél csakugyan más variációt mutatott,
45 XIX  |        lépni; úgyhogy Ankerschmidt csakugyan megérte, amiért fáradt,