Fezejet
1 II | annak most ne mulass! Majd milyen szépen meg lesz lepetve,
2 II | gonosztevő. Hátha mégis „ő” volt. Milyen méltósággal beszélt! Hogy
3 III | nyilvánítá, hogy szeretné tudni, milyen lehet egy csárdás. Arra
4 VI | eléggé magasztalni, hogy milyen okos, milyen takarékos asszony
5 VI | magasztalni, hogy milyen okos, milyen takarékos asszony ez a Pajtayné,
6 VI | észrevételt teszi, hogy milyen boldogok a költők, kik azon
7 VI | ebből láthatja ön, hogy milyen haszontalan ember.~– Pedig
8 VI | biztosítók afelől, hogy milyen nagy szerencse volt rájok
9 VII | meglássák az urak, hogy milyen nagy lármát csapok én ottan!~–
10 VII | ebédre hívnom.~Oh, egyszerre milyen gömbölyűre nyílt mind a
11 VII | jól látszik tudni, hogy milyen levest kell olyankor főzni,
12 VII | korcsmárossal a kulacsomat; nézze, milyen száraz már az istenadta,
13 VII | Méltóságod nem is sejté, milyen veszélyes titkokat rejtett
14 VII | folyamodását, újra elolvasta azt.~Milyen igaz, milyen mesterkéletlen
15 VII | elolvasta azt.~Milyen igaz, milyen mesterkéletlen mondások
16 VIII | testvéred fölött; tudod, milyen szeles; jó szíve van, de
17 VIII | csak tudom talán, hogy milyen az a missz?~– Szent uram
18 IX | Szinte látszik rajta, hogy milyen búbánattal énekel ott, mintha
19 IX | szerezzek, azalatt nekem milyen szomorúságot szereztek itthon.
20 IX | szólj! – Láttál az elébb, milyen voltam? Ugye nem szeretnél
21 IX | hol járt, mi sikerrel. Milyen kegyetlen szívű embert szabadított
22 IX | majd ha feljössz Pestre, milyen jól mulatunk. Itt a sok
23 IX | alapú hazafi-dicsekedéseit.~Milyen boldog ez most, hogy négy
24 IX | most vég nélkül beszélhet. Milyen könnyű az embernek „apró
25 IX | láttam életemben.~– No látod, milyen jó atyuska vagy te.~Ekként
26 IX | bálványoztatik. Elmondja, hogy milyen legyen menyasszonyruhája,
27 IX | legyen menyasszonyruhája, milyen legyen a koszorú: mirtusból,
28 IX | kíséri; ott körülállja, a pap milyen szépen kérdezi: szereted-e?
29 IX | szereted-e? Szeretem. Elbeszéli, milyen szép a vőlegény kis háza,
30 IX | s Hermine-nek nyújtó. – Milyen pompás illatuk van. – Hermine
31 IX | kérdésben, elmondtam, hogy ön milyen rettenetes ember, hogy milyen
32 IX | milyen rettenetes ember, hogy milyen bosszúálló természetű, egyszóval
33 XIV | közeit törmelékkel; láttam, milyen keveset ügyeltek arra, hogy
34 XIV | támadt a harmatos fűben.~Milyen boldog vidék! Ki békülne
35 XIV | azt gondolá magában, hogy milyen jó dolga van annak, aki
36 XIV | uram, ki most észrevevé, milyen rettenetes ostobaságot követett
37 XV | a tréfás állatocskán –, milyen szép fekete szemei vannak!~
38 XV | mondá rá az öreg keserűen. – Milyen szépen meg voltál már abban
39 XVI | véget, hogy „ugye öcsém, milyen bolond az ember, mikor maga
40 XVIII| visszaküldé az eltévedt levelet.~S milyen boldog lehetne most az ő
41 XVIII| szenvedni, várni és szeretni!~S milyen szerencsétlen most, amidőn
42 XVIII| gondolkozott azon, hogy milyen szép volna az eget mutató
43 XIX | széttekinteni a világban.~Azt nézi, milyen idő van!~Ha azt látja, hogy
|