Fezejet

 1 I   |          kegyed juholtót?~– De uram! – kiálta föl végre egész sértett
 2 I   | dolgozószobájába.~– Dolgozószobámba? – kiálta fel Garanvölgyi, nagy készséggel
 3 I   |         vendégét.~– Mi az ördög ez!? – kiálta fel a juris doctor, midőn
 4 II  |               ötven pengőt.~–Hahaha! – kiálta fel a nagy férfiú, elkapva
 5 II  |                tépni. – Ötven pengőt – kiálta elkeserülten a bujdosó;
 6 III |               testület.~– Ott voltam – kiálta a boldogtalan, a körülhordott
 7 III |              dolgokat ne mondjon ön! – kiálta közbe a lovag, türelme fogytán. –
 8 III |                szívre mutat.~– Uram! – kiálta fel indulatosan a lovag,
 9 III |             magyarra?~– Ugyan, Eliz! – kiálta egyszerre missz Natalie
10 III |         levelet.~– Hah! Visszaküldi? – kiálta homlokon ütve magát Bogumil.~–
11 III |                 No! Mi szabadult el? – kiálta a lovag, felszökve a pamlagról. –
12 III |               készséggel.~– Micsoda? – kiálta Ankerschmidt, félrekapva
13 IV  |                uram, ez nagyon erős! – kiálta Ankerschmidt, kardjával
14 IV  |           tőlem többet.~– Hallgatás! – kiálta Ankerschmidt lovag, nagyot
15 VII |              nincsen.~– Topp! Megvan – kiálta fel hirtelen Bräuhäusel,
16 VII |                   Ez valóságos igaz! – kiálta fel Mikucsek úr, tiszteletteljes
17 VII |          voltak az urak, Kampós utánuk kiálta~– Kérem uraim, még egy szóra.~–
18 VIII|           Szent uram Bajorországban! – kiálta fel, üstökébe kapva Vendelin
19 IX  |          dobbant.~– Hol van a missz? – kiálta rá Eliz, minden ízében reszketve
20 IX  |               hol van ez a gazember! – kiálta föl egyszerre, vérszemet
21 IX  |             hivatalomat elveszítsem! – kiálta fel siránkozó hangon Maxenpfutsch
22 IX  |       csábította el.~– Én? A misszt? – kiálta fel, székéről felugorva
23 IX  |             nejévé lenni.~– Ah uram! – kiálta a szemérmes hölgy, fátyolát
24 IX  |               nagyon régi.~– Így ni! – kiálta közbe Grisák úr. – Teljesen
25 IX  |              elolvasni az illetőnek! – kiálta mogorván Ankerschmidt, s
26 IX  |            Nőül vette? Igazán? Nőül? – kiálta fel hihetetlenül Ankerschmidt.
27 IX  |           indulat.~– Ördög, mennykő! – kiálta, elrántva kezét leányáéból. –
28 IX  |         remegőkön, s mennydörgő hangon kiálta reájok:~– Ördög, mennykő!
29 IX  |           nyúlva.~– Ejh, takarodjál! – kiálta mérgesen Ankerschmidt, elkapva
30 IX  |           akarta.~– Gyere csak, papa – kiálta elé, csengő vidor csevegéssel –,
31 IX  |       harmincezer is van.~– Micsoda? – kiálta fel elszörnyedve doktor
32 IX  |              Megkaptam önt valahára! – kiálta egyszerre valaki félöröm,
33 XIV |                 Hahó! Ki vagy? Hová? – kiálta rá Aladár fegyverét lövésre
34 XIV |            töltést.~– Átszakították? – kiálta fel Aladár a düh és kétségbeesés
35 XIV |         reggelt, ifjú úr!~– Megállj! – kiálta rá Aladár – Fordulj ide:
36 XIV |                úr, hogy odaát lehet! – kiálta át valaki mogorván; – (nagy
37 XIV |                 ifjú ténsuram! Hahó! – kiálta a lelkes úr csáklyája végére
38 XIV |            kapott, s az őrület hangján kiálta fel: „Leányom!”~Ha Aladár
39 XV  |                  Mit? Eb? Egy ürgét? – kiálta felugorva a puritán férfiú.
40 XV  |             múlva visszatért.~– Aha! – kiálta Kampós uram nem látva a
41 XVII|                csónakon.~– De uraim! – kiálta fel kétségbeesetten Péter. –