1-500 | 501-1000 | 1001-1149
Fezejet
501 IX | hátulsó ajtót zárjátok be, s hozzátok ide a kulcsát.~
502 IX | kulcsát.~A cseléd elsietett, s utána nagy hirtelen beállt
503 IX | kezeit hátratéve járt alá s fel Hermine szobájában.~–
504 IX | én szobám ajtaja előtt, s mindenkit, aki be akar jönni,
505 IX | becsukta hálószobája ajtaját, s leült, atyjának levelet
506 IX | eltalálja az igazi hangot, s megsúgja, hogy másnak mi
507 IX | legerősebb argumentuma. S nem elég erős-e ez?~– Ki
508 IX | maradjon ott az ajtóban, s ne jöjjön közelebb.~– De
509 IX | sértetlenül Eliz szobájába, s ott tikkadtan, lihegve megállt,
510 IX | a szobaleányt beidézte, s azután az atyjának szóló
511 IX | lovász rögtön nyergeljen, s vigye e levelet a városba
512 IX | ajtót zárja be maga után, s a kulcsot vegye mindig magához.
513 IX | Vevé tehát sátorfáját, s a szobaleánynak azt az utasítást
514 IX | visszafelé a kastélyból, s egyenesen az ő ajtajának
515 IX | elővette rajztábláját, ecsetét, s azt a legsötétebb szépiába
516 IX | egészen eltűnjön onnan, s ne maradjon ott más, mint
517 IX | kedélyesen mosolygó maradt, s úgy tetszék neki, mintha
518 IX | meggörbült a háta a hajlongástól, s a „legalázatosabb szolgáját”
519 IX | Ankerschmidtéknál tartózkodott.~– S az önnek barátja!~– No,
520 IX | tudok más címet adni.~– S hol van ez a gazember! –
521 IX | elveheti tőle, hazaviheti, s minden jó lesz.~– Úgy hiszem,
522 IX | ha elvállalom az ügyet; s kiperlem Ankerschmidttől
523 IX | Ankerschmidt ügyvédje vagyok, s az hűtlenség volna tőlem,
524 IX | hogy míg a missz eltávozik, s felügyelés nélkül hagyja
525 IX | mormogá egyre Maxenpfutsch, s már a tarkóját is kezdte
526 IX | nevetett doktor Grisák. – S méghozzá urasági lovakon;
527 IX | Az a hang, amivel kiejté, s az a halfark alakú kézmozdulat,
528 IX | ellene kártérítési pert.~– S fog az nekem használni?~–
529 IX | mindenki azt fog mondani; s ha a missz akarja…~– Mit
530 IX | Felkelt tehát a causeuse-ről, s lekötelező mosolygással
531 IX | érlelnem. Most hagyjon magamra, s jöjjön vissza két óra múlva,
532 IX | a doktor frakkját kérte, s parancsot adott, hogy azután
533 IX | zöldet Hermine vitte el; – s azt fel nem lebbentette
534 IX | elém ád aláírni, aláírom; s ha megnyeri a kérdéses 5000
535 IX | fel névjegyére szállását, s maradjon otthon, fél óra
536 IX | az aláírandó okmányokat, s azután legyen szerencsém
537 IX | gallérját az érdemes férfiúnak, s homlokával csaknem betörve
538 IX | vegye ön maga nőül a misszt!~S igen jó volt, hogy fogta
539 IX | Gondolja meg ön gyorsan, s határozzon gyorsan, mert
540 IX | beszéltem Maxenpfutsch úrral; s ő azon nyomatékos ellenvetést
541 IX | 5000 forintot elveszítse, s így ő e veszteségért nem
542 IX | kegyed veszendő pénzéhez, s ami több, jó hírneve rehabilitációjához
543 IX | juthatna. Figyeljen kérem rám, s ne aléldozzon; – mert ez
544 IX | híre csorbátlan marad, s kegyed kap egy derék férjet.
545 IX | hozzájárulható jellem, s ha én lelkére fogok beszélni,
546 IX | Őrangyal úr felemelé a hölgyet, s igen szépen kérte, hogy
547 IX | házassági szerződéseket; s midőn a mondott órában a
548 IX | sipegé missz Natalie, s igyekezett kesztyűs kézzel
549 IX | hányva polkázott egyedül alá s fel szobájában dr. Grisák,
550 IX | fel szobájában dr. Grisák, s danolt hozzá valami rázkódó
551 IX | lépés, keresztben három s nagyon kevés fényűzéssel
552 IX | Aladár hármas záraiban, s eléje lépett egyike azon
553 IX | megfogta a börtön penésze, s ki a regényes monománia
554 IX | késő stádiumában teng már; s mennyire meg volt lepetve,
555 IX | szemei derülten ragyogók, s sötét hajzatában egy szál
556 IX | tömlöctartónak, hogy hagyja magukra, s az visszahúzódott az ajtók
557 IX | nem?~– Szeretek idebenn.~– S nem árt az ön egészségének?~–
558 IX | Nincs, aki untasson.~– S mivel tudja magát elfoglalni
559 IX | is elítélném magamat.~– S nem óhajtozik ön az élet
560 IX | fiatalembernek volt az. Asszony, agár s más afféle.~– Ön egy kategóriába
561 IX | Bocsánat. Tudom, hogy hibáztam; s hogy miért tettem, mindjárt
562 IX | körmei közé fogta a tollat, s azzal íratta oda; amiből
563 IX | agaram még most is hű hozzám, s manupropriáját minden levélben
564 IX | nevettek, és egyszer elhagyták, s egymás szeme közé néztek,
565 IX | Aladár vállat vonított, s elkezdett rögtön rá igen
566 IX | ajtó kulcsai csörömpölnek, s jön a porkoláb, hóna alatt
567 IX | falatig el szokta költeni, s miután kést, villát nem
568 IX | köszönni a szolgálatát, s utalványozó borravalóul
569 IX | szólhatott odakinn valamit, s most meg akarják kísérteni,
570 IX | lehetne elrontani jókedvemet, s nem adnak ebédet. Az se
571 IX | utána a vizes korsóból, s mint aki megebédelt, végigveté
572 IX | nyíltak egymás után az ajtók, s nagy sietséggel lépett be
573 IX | fekvőhöz, odasietve hozzá, s megfogva egyik karját.~Aladár
574 IX | karját.~Aladár fölnézett rá, s meg sem mozdult.~– Nem érti
575 IX | letettem a várkormányzó úrnál, s onnan siettem önhöz.~– Sajnálom,
576 IX | magamat a rendszabályhoz, s kikérek minden további diskurzust.~
577 IX | mutatva, amik vasból vannak, s nem divatból viseltetnek.~–
578 IX | karjára ölté Aladárt a tiszt, s sietve vonta magával.~–
579 IX | tudja – szólt a százados, s sietteté a foglyot; kit
580 IX | várkormányzó eléje ment, s megfogta jobbját; katonai
581 IX | együtt. Ezért hívattam, s örülök rajta, hogy ön elfogadta.~
582 IX | várkormányzó, miután leültek, s a levest kiosztották –,
583 IX | hozza elő a mondott iratot, s engedjen egy pillantást
584 IX | beletekintett az iratba, s azután fejet csóvált: ez
585 IX | természethű érzéssel teljes szavak s minő megható könyörgés!
586 IX | kiálta mogorván Ankerschmidt, s kikapta kezéből az iratot,
587 IX | kikapta kezéből az iratot, s visszanyújtá a segédtisztnek. –
588 IX | székvárosban ügyvédéhez, s ösztönszerű elégtételt vélt
589 IX | az lesz az első dolga; s azzal aztán oda a parti!
590 IX | felszakítá a borítékot, s folyton növekedő nyugtalansággal
591 IX | nagylelkűen Corinna vőlegényét, s így elrontotta Grisák úr
592 IX | rendel, hogy utánuk rohanjon s meglövöldözze a szökevényeket;
593 IX | meglövöldözze a szökevényeket; s mint csodálkozott, midőn
594 IX | hajtá homlokát tenyerébe, s keserűen ismétlé:~– Hermine
595 IX | szomorúan hajtá össze a levelet, s keblébe tevé, csendes hangon
596 IX | Mi úton?~– Nálam voltak, s a nevelőnének hagyományozott
597 IX | az úr azóta nálam járt, s nekem húszezer forintot
598 IX | tehát így kap 20-at 5-ért? S micsoda pör az?~– Semmi
599 IX | akkor Straff nagy bolond, s Maxenpfutsch még nagyobb.~–
600 IX | Doktor Grisák húzódott, s tartogatta véleményét.~–
601 IX | adni – szólt doktor Grisák, s egy pár török pipát hozott
602 IX | hanem azért elvette a pipát, s arra használta, hogy előadása
603 IX | rángatta, azzal felelt; s csavargatta a fejét jobbra-balra.~–
604 IX | titokban engedé merítenem, s nem jogosított fel annak
605 IX | pipája a csibukszárról, s nagy sietsége volt a tüzes
606 IX | oly erélyesen volt mondva, s a lovag úr oly sokat ígérő
607 IX | tehát a lovag úr füléhez, s bizalmas suttogással monda:~–
608 IX | elsült bomba lökte volna fel, s nem tudta, hogy micsoda
609 IX | összehajtotta, hogy kettéreccsent, s e „pálcatörés” szájába adta
610 IX | Cselekedjék ön úgy, mint ügyvéd, s ne próbáljon engem egyezkedésre
611 IX | köszönöm.~Azzal eltávozott, s bevágta maga után az ajtót.~
612 IX | tovább is főzte az ötletét, s midőn az irodában letett
613 IX | szomorúan nézett végig rajta, s nádpálcáját átvéve kezéből,
614 IX | csak tud is felőle valamit, s mikor aztán a fele úton
615 IX | kerül-fordul, a csárda mögé kerül, s azzal vesd el magad, neki
616 IX | Megitató csárdánál megszökött, s ő utoljára is hosszú haszontalan
617 IX | bakra a cifra vadász mellé, s úgy hajtani hazáig. Ez még
618 IX | kánnal, nagy riadásnak esett, s kevés kellett volna hozzá,
619 IX | szégyenlett sírva fakadni, s dugta mindenfelé a puskáját,
620 IX | kisietett a cselédekhez, s iparkodott őket megnyugtatni.
621 IX | balgaságot. A papa jó ember, s ők nem tehetnek semmiről.
622 IX | maga fog eléje lemenni. S addig nem engedi feljönni
623 IX | ment, ahol a kocsi megállt, s iparkodott atyját lesegíteni
624 IX | ellenkezései dacára hozzá simulva, s gyermeki bizalommal nyúlva
625 IX | félénken visszahúzódott, s mint egy remegő őzike, melynek
626 IX | természetességgel volt mondva, s oly valódian színezve a
627 IX | összecsókolja leánykáját; s miután ez már megtörtént
628 IX | események folyamatához, s siettek ajtót tárni – amidőn
629 IX | férficselédség, eléje somfordáltak, s kézcsókkal erősíték, hogy
630 IX | nézett széjjel a remegőkön, s mennydörgő hangon kiálta
631 IX | a cabinet noirból kapta, s ez nekem elég gyász, de
632 IX | mint valami nagy emberét; s már most becsületszavadra
633 IX | Erzsikének” foglak szólítani. S már most láss a házi gond
634 IX | fel hozzá a meleg vízzel, s igen rövid idő múlva jött
635 IX | bögréstől együtt a konyhába, s ott elbeszélé a cselédségnek,
636 IX | egyedül bezárkózott szobájába, s leült levelet írni Garanvölgyi
637 IX | házassági szerződésedet, s elfelejtkezel a csapodárról;
638 IX | azután borítékba zárta, s hogy még a pecsétről se
639 IX | Aladár nevét és lakását, s rábízta az inasára, hogy
640 IX | visszadobta a levelét, s jól összeszidta hozzá, s
641 IX | s jól összeszidta hozzá, s hazakergette a levélhozót,
642 IX | saját postahivatala által; s a stásus éppen nem teheti
643 IX | lágyítani kőkemény szívét, s elkapja mérgesen a levelet,
644 IX | marokra fogja a tollat, s olyan szépen odakanyarítja
645 IX | aztán felveszi a posta, s térítvényt is ad róla.~Mármost
646 IX | okvetlenül kézhez fog jutni, s hogy aki azt kézhez veszi,
647 IX | embert, azzal megalkudott, s amint ez a libáit eladta,
648 IX | az untersuchungshaftot, s hált a priccsen és evett
649 IX | hogy négy hétig fogva volt, s erről most vég nélkül beszélhet.
650 IX | asszonyságnak Aladáron jár az esze, s rá szaladt a keze. Nagyságodnak
651 IX | sürgős elintéznivalója, s úgy siettében vétette el
652 IX | reggel alágyújtani vele.~– S mármost beszéljen, Kampós
653 IX | aztán csináltathatna tükröt, s használhatná borotválkozáshoz.~–
654 IX | azokra ott nagy szükség van. S még majd később lesz eredménye.~–
655 IX | úr lábánál a medvebőrön, s úriasan keresztbetett két
656 IX | fölemelte karcsú nyakát, s elkezdett kérdőjel alakú
657 IX | Unja magát a Cicke idebenn, s azt hiszi: a vadász jön,
658 IX | azt hiszi: a vadász jön, s viszi az ugarra.~A Cicke
659 IX | fülét hegyesen feltartotta, s elkezdett azon a nyafogó,
660 IX | múlva elnyiffantotta magát, s Garanvölgyi úrra ugrott,
661 IX | ennek már a nyaka közé, s röptében végignyalta az
662 IX | aztán az ajtóhoz szökött, s elkezdte azt fél lábával
663 IX | azt fél lábával kaparni, s míg az urak felé visszaforgatta
664 IX | is hangzottak a folyosón, s most már Cicke teljes erejéből
665 IX | Aztán kinyílt az ajtó, s belépett a vendég.~Az volt –
666 IX | bolondulva. Ugrál, táncol, kacag; s minthogy szemközt nem férhet
667 IX | Úgysegéljen, itthon van! Uram s én Istenem!” Öt perc alatt
668 IX | beszaladgálta az egész falut, s nem nyugodott meg addig,
669 IX | rokont egymás mellett ülve s nyugodtan beszélgetve találta.~–
670 IX | szólja le vőlegénye előtt, s hogy ez neked jutott, az
671 IX | már Aladár megérkeztét, s sejtette, hogy az udvariasság
672 IX | mint a börtönben volt, s jobban is ügyel magára.
673 IX | múlva innen odább megyek, s azontúl aligha fogok egy
674 IX | sötétborúsan nézett az ifjúra, s csendes hangon, melyen a
675 IX | önnek nagybátyja gazdag, s önt nagyon szereti; azt
676 IX | minél elébb elfoglalni, s ez a helyzet hozza magával,
677 IX | híresek a jogragaszkodásukról, s önnek tudnia kellene, hogy
678 IX | különben ő lesz a sértett fél – s azt nem szeretném.~– No,
679 IX | ajánlom.~Kezet szorítottak s azzal egyik sem mondta a
680 IX | Aladár másnap bement Pestre, s minthogy egy nap kétszer
681 IX | időt a magához térésre, s ha van repülősó a háznál,
682 IX | hogy valaha megházasodom, s a feleségemet mégiscsak
683 IX | megvan-e még a hóka paripája? S számtalan efféle hiábavalóságokat.~
684 IX | előbb Emsbe vagy Ostendébe, s azzal szépen megcsókolta
685 IX | szerelemnek már vége van; s ilyenformán jó lesz azt „
686 IX | asszonysággal?~– Találkoztam vele, s úgy vettem észre, hogy ő
687 IX | meg fogjuk semmisíteni.~– S mik önnek a feltételei?~–
688 IX | Garanvölgyiné az én írásomat, s én visszaadom az övét.~–
689 IX | én visszaadom az övét.~– S ön nem akar semmi igényt
690 IX | Grisák felkelve székéről s meghajtva magát Aladár előtt –
691 IX | tegyenek az enyimmel hasonlón, s azzal legyen belőle hamu.~–
692 IX | önnek, ügyvédemre bízom, s végezzenek együtt.~Dr. Grisák
693 IX | körmei közül az alkalmat, s ismét leülteté Aladárt,
694 IX | cseréljék ki a kötvényeket, s ő egyszerűen vesse a kandallóba
695 IX | mosolyogva lépett hozzá, s titkolódzó szemhunyorítással
696 IX | gazdag lesz, mint volt, s nem fogja megbánni, hogy
697 IX | nagyot nevetett e beszédnek, s az ragadta meg a figyelmét
698 IX | világért sem haragszom.~S hogy bebizonyítsa, mennyire
699 IX | felügyelést megoszthatnám, s okos dolgokról beszélhetnék
700 IX | volt neki semmit sem adni, s elvesztette a keresetét.~–
701 IX | amit az anyjától kapott, s hogy ezt nem adta neki,
702 IX | kitaszította az ajtón az utcára, s a szegény asszony ott virradt
703 IX | kit a sors így megtört, s aki bizonyosan nagyon háladatos
704 IX | csak vissza kellett térnie, s újra egy verset sírni magában,
705 IX | bizonyos szegény asszony.~– S mi történt azzal a bizonyos
706 IX | sokáig magyarázott valamit, s végül egy pohár bort is
707 IX | tisztábban felfoghassa feladatát; s aznap aztán késő estig kimagyarázhatlan
708 IX | szárnyazva volt a kópé, s mire fel akartam venni,
709 IX | viszem a tarisznyában.~– S megint ilyen későn jössz
710 IX | ez a zivatar rám jöjjön, s hazakergessen.~– Óh dehogy –
711 IX | meg a zivatar hazakergeti, s itthon a tulajdon gyermeke
712 IX | azután duzzogva járt alá s fel egyedül, haraggal eltelve
713 IX | esőre, amire semmi szükség, s arra a bizonyos szegény
714 IX | vetette magát végig pamlagán, s föltette magában, hogy sztoikus
715 IX | fejecskéjét a félig nyitott ajtón, s apját kereste szemeivel.~–
716 IX | engesztelőleg a leányka, s odament apjához, és tréfásan
717 IX | egyszerre odaomlott melléje, s arcát eltakarva, elkezde
718 IX | Erzsike megfogadta a szót, s apja nyakát átfűzte karjaival,
719 IX | függöny egyik szárnyát, s ott azokon a fehér vánkosokon
720 IX | Kocsis! Fogj a hintóba újra, s vágtass a városba vissza
721 IX | egymás kezét szorítva, s virrasztanak fölötte.~A
722 IX | mutatott neki sok szakaszokkal, s egyet azok közül ujjával
723 IX | engem el találnál hagyni, s apádhoz visszaszöknél, én
724 IX | százszor atyjának, testvérének, s nem hisz nekik, midőn azok
725 IX | törvényesen elválasztanák, s azután a világban keresne
726 IX | Ankerschmidt is gondolt ilyesmire, s elhatározá, hogy a válóper
727 IX | órára a kertbe lemenni, s Erzsike karján a friss pázsiton
728 IX | elmúlik.~– Nehezen múlik, s mikor az elfog, akkor sárgának
729 IX | sárgának látom a füvet, s a napsugártól fázom.~– Nézd,
730 IX | eszméinek más irányt adjon, s azzal lehajolt a fűbe, s
731 IX | s azzal lehajolt a fűbe, s nehányat leszakasztott e
732 IX | gyermekeiből a tavasznak, s Hermine-nek nyújtó. – Milyen
733 IX | megszagolta a nyújtott ibolyákat, s azzal undorodva veté el
734 IX | Ankerschmidt meghallá e súgást, s sietett őt megnyugtatni:~–
735 IX | miatt el kell mennem Pestre, s az tett rosszkedvűvé, hogy
736 IX | kérdé aggódva Ankerschmidt, s megsimogató Hermine homlokát. –
737 IX | sors haragjához képest, s te elébb érezted ezt, mint
738 IX | e szókra atyja szemébe, s megragadá két kezével annak
739 IX | De hát útravaló ruha s egyéb?~– Semmi sem kell,
740 IX | röviden végezni Ankerschmidt, s azzal mind a két leányát
741 IX | csikóparipa volt fogva, s nagy sebesen elrobogott.~
742 IX | állt a bejárat lépcsőinél, s el nem mozdult onnan mindaddig,
743 IX | elsőről, mint a másodikról, s erre alapítja egész számítását.
744 IX | utalványt bécsi bankáromnak, s kötelezvényt önnek. Tessék
745 IX | amint az ajtót kinyitá, s tanúja volt azon jelenetnek,
746 IX | lábszáröltöny-zsebeibe, s tréfásan felelt:~– Hát a
747 IX | egymásnak a váltótörvényből, s ő nem akarja megérteni,
748 IX | ezek a nőm bútorai voltak, s a váltóján a nőm neve is
749 IX | Grisák, mellét előre vetve s kigombolva kabátját. – Itt
750 IX | eltolva magától hitelezőjét, s azzal összefont karokkal
751 IX | doktor Grisák elé állt, s nagy lélegzetet szíva, beharapott
752 IX | érti a maga mesterségét, s ennélfogva mosolygott az
753 IX | mosolygott az ajánlatra, s mikor elváltak egymástól,
754 IX | elfogta a lejövő doktor urat, s korlátozhatlan tudnivággyal
755 IX | igenis erősen tartja magát, s nem akar egyezkedésbe ereszkedni
756 IX | szóra. Íróeszközöket kért, s még egy utalványt írt másik
757 IX | dolgok ily pompás menetelén, s még az éjszakai vonattal
758 IX | megnyerem a hazárdjátékát, s a feltett tízezer forint
759 IX | odalépett doktor Grisákhoz, s miután ily konfidens lábra
760 IX | elszörnyedve doktor Grisák, s felugrott a székről, mintha
761 IX | magát harmincezer forinttal, s kvittek vagyunk.~– Én csak
762 IX | szorítva Straff Grisákkal, s még csak ki sem kísérte
763 IX | neki, vérszemet kapott, s ismét feljebb csigázta követeléseit;
764 IX | forintról szól. Vigye ön neki, s minthogy nagyon valószínűnek
765 IX | új tízezeres utalványt, s most már egy metodista komolyságával
766 IX | nyugodott Ankerschmidt, s hazautazott családjához.~
767 IX | Ekkor fűzte aztán karjára, s vitte Straff szállására.
768 IX | ijedtségtől, nekirohant Straffnak, s átölelte nyalábra.~–Mit
769 IX | tréfás kedélyben volt ma.~– S ha én önnek itt huszonkilencezerkilencszázkilencvenkilenc
770 IX | viseltetik; vele élni nem akar, s az elválásba beleegyezik.~–
771 IX | gyűlöletes színbe állítanák, s még jobban indokolnák a
772 IX | zsinórját csavartam kezemre, s az ólommal ütöttem.~– Ah,
773 IX | Azután. Bezártam reggel, s estig nem adtam neki enni.~–
774 IX | tőle erővel a jegygyűrűjét, s szeme láttára a szobaleánynak
775 IX | belemártotta a kalamárisba, s megpróbálta neutrális papírszeleten,
776 IX | ízekre tépte az okmányt, s elszórta széjjel a szobában.~ ~
777 IX | legjobban intézte el dolgát, s a leggonoszabb boszorkánynyomástól
778 IX | haragudnom. Pfuj! Csak egy volt, s arról nem fog beszélni senki.
779 IX | örvendetes hírt fogja hozni. S miután ennyit elmondott,
780 IX | törvényesen elválasszák.~S ha már ennyit tudott Erzsike,
781 IX | titkot, mint maga az apa, s éppen olyan nyugtalansággal
782 IX | el-elhagyogatja leshelyét, s éppen akkor nincs ott, mikor
783 IX | postaállomásról érkezett, s midőn a nehezen várt telegram
784 IX | titok úgysem titok már; s valakit érdekel, hát az
785 IX | kézzel tárta fel a sürgönyt, s beletekinte. Hamar elolvashatta,
786 IX | kerek asztalka mellett, s látta, hogy Hermine arca
787 IX | kikapta kezéből a sürgönyt s elhajítá. Késő volt: a méreg
788 IX | mutatta a felbontott sürgönyt, s csak ennyit szólt:~– Ő olvasta
789 IX | vetett az átvett levélbe, s azután összegyűrve azt markában,
790 IX | felnégyelt bankótöredékemnél, s azon gondolkozom, hogy két
791 IX | forint legyen a markomban, s akkor beülhetnék az első
792 IX | beülhetnék az első hotelbe, s olyan traktát csaphatnék,
793 IX | De hátha még várunk, s engedjük nőni a füvet.”~„
794 IX | féldüh hangján az őgyelgőre, s midőn a galléron kapott
795 IX | Grisákkal ki nem egyezik.~S menten alá is dugta kezét
796 IX | missz Natalie férje vagyok, s az engem megöl, ha vagy
797 IX | utolsó filléremből vagyok, s még lealkudtatna az eddig
798 IX | mindjárt a mondott numeróig, s csak akkor nyugodott meg,
799 IX | Azután lement a bérkocsishoz, s elszánta magát a bérkocsiban
800 IX | vállán keresztül nézett, s azt mondta rá, hogy:~– Szervusz!~(–
801 IX | veté le magát a pamlagra, s diskurzust kezdett.~– Nos,
802 IX | megfordult a sarkán a doktor, s üregeiből kikelt szemekkel
803 IX | barátját nyakánál fogva, s úgy kilökte az ajtón, hogy
804 IX | megpillantá, ugrott ki a kocsiból, s sietett eléje.~– Na? Na?
805 XIII | fehéren, némán, halottan, s zárt ajka szól: „feledj
806 XIII | az emlék a szíven örökké, s évek múlva is visszahozzák
807 XIII | álmok az eltűnt alakot, s bizonyságot tesznek róla,
808 XIII | mint szokta élve, ébren, s beleavatkozik az élet dolgaiba.~
809 XIII | halottat meglátogatták, s albumot készített a levelekből,
810 XIII | szomorkodókat vigasztalja vele, s azután áttért arra, amiért
811 XIII | Hermine tensasszony számára, s tudtára esett Aladár úrfinak,
812 XIII | kétölnyi magasan ellepi a víz, s a drága hamvakat el fogná
813 XIII | száraz, vízmentes hely, s olyan szép ott a szomorú
814 XIII | megköszönte az ajánlatot, s elfogadta.~Tehát a szomorú
815 XIV | könnyeket sírta a halott felett; s azon tanácskozott vele,
816 XIV | akkor is viselje nevét, s utódai az apai név mellett
817 XIV | meghajtva magát Kampós uram, s sietve húzott elő egy levelet
818 XIV | védgátak vannak emelve, s így a Tisza arra nem önthetvén
819 XIV | juhaklokat is felveszi, s két lábnyi áradással a szobákban
820 XIV | fecskerakással van kerítve, s a ház előtti kőkerítés is
821 XIV | mélyebben, mint a bátyám laka, s neki sokkal több oka van
822 XIV | megdagad, ha nagy zápor esett, s elhordja a kis hidacskákat;
823 XIV | hajtogató össze a levelet, s eldugta zsebébe.~– Engedelmet
824 XIV | vasat sem kíméltük annál, s a javát válogattuk hozzá
825 XIV | mert alatta homok van; s azt mondom, hogy árvíz napján
826 XIV | felcihelődve Kampós uram, s még egyszer bocsánatot kért
827 XIV | megköszöné a hozott tudósítást, s azt mondta, hogy majd személyesen
828 XIV | veszély mekkoraságáról, s még ma ki fog kocsizni a
829 XIV | hangzó kiáltozás mellett, s a réteken agyaggal terhelt
830 XIV | ember megállíttatá hintaját, s becsülettudó szóval tudakolá
831 XIV | most nagy úr ám a Tisza! S ha megharagszik, annak a
832 XIV | fogadja minden ember; – s amint az új töltésre felhágott,
833 XIV | másodgáttal kerítsék el; s e gát már annyira is ment,
834 XIV | kalapja formátlan az esőtől, s hangja rekedt a kiabálástól.~
835 XIV | hitt levelemnek, ugyebár, s eljött személyesen meggyőződni
836 XIV | Tokajnál egy lábat nőtt.~– S az ránk nézve könnyebbség,
837 XIV | innen lakom-e vagy túl.~– S csak azután bocsátotta fel
838 XIV | túlsó partról átjöjjenek, s gátjainkat elszakítsák?~–
839 XIV | száz lépésnyire őrtűz ég, s puskás őrök cirkálnak a
840 XIV | kínál, titokban, bizalmasan, s nem kíván érte egyéb szolgálatot,
841 XIV | Most vegyük az ölmértéket, s mérjük utána: a tetejétől
842 XIV | sodorgatta bajuszát e tudomásra, s több ízben dörmögte magában: „
843 XIV | egypárszor.~– Ah! Ismerem. S mit akart az?~– Semmi egyebet,
844 XIV | hagyjam abba ezt a munkát, s más fenyegetett pontokat
845 XIV | pontokat menjek védelmezni.~– S hogy szabadult ön meg tőle?~–
846 XIV | feleltem semmit a szavára, s úgy tettem, mintha nem hallanám,
847 XIV | a vetésekről nádasaikba, s a távol falvakból méla estharangszó
848 XIV | dolgoztak, mehetnek pihenni, s következik az éjjeli munka;
849 XIV | át a letett ásót, kapát, s a töltés munkája halad tovább,
850 XIV | mondá rá Ankerschmidt, s Aladárnak meg kelle ismernie
851 XIV | felkölti Ankerschmidt, s azután reggelig ismét az
852 XIV | köszönettel fogadta az ajánlatot, s köpenyébe burkolózva lefeküdt
853 XIV | rőzsekötegre nyugtatva, s alig kívánt jó éjszakát
854 XIV | rőzseköteg másik végén ült, s fát rakott a tűzre, hogy
855 XIV | gondosan betakarta újra, s zavarta a tűzben az üszköket.~
856 XIV | míg magától föl nem ébred, s akkor azt fogja neki mondani,
857 XIV | talpra állt az alvó ifjú, s jó reggelt kívánt Ankerschmidtnek.~–
858 XIV | perc előtt temetkezék.~– S ön megérzette, hogy mikor
859 XIV | csakugyan csónak jő feléjük; s azzal mind a két férfi hirtelen
860 XIV | hirtelen felkapta puskáit, s a töltésen a közeledő csónak
861 XIV | hogy egy ember ül benne, s két evezővel hajtja a ladikot,
862 XIV | tessék – monda a csónakos, s azzal végigfeküdt csónakában.
863 XIV | nem tanakodni való idő.~– S hát ön hogyan fog később
864 XIV | valamelyikre fölkapok, s megyek torony irányában.
865 XIV | megszorítá a lovag kezét, s puskáját szíjra vetve, abban
866 XIV | Aladár visszatekintett, s kezével újra inte a lovag
867 XIV | fölszerszámoztatá lovait, s maga vette kezébe a gyeplőt,
868 XIV | kiereszté ostora sudarát, s rohamban engedé fogatát
869 XIV | magának széjjeltekinteni, s látta, hogy semmi szekér
870 XIV | pillanatra megállítá fogatát, s a hidat elkerülve, lebocsátá
871 XIV | tehenek és fekete bivalyok.~S a felkelő nap sugarával
872 XIV | ragyogott a fűszálakon, s mint az ember árnyéka messze
873 XIV | Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s valóban úgy tetszett neki
874 XIV | figyelmesebb kezdett lenni, s látta, hogy az út mellett
875 XIV | gyökereiket fogja ölni, s más vegetációt honosít meg
876 XIV | az úton is átért a víz, s ott némi lefolyás látszott,
877 XIV | némi lefolyás látszott, s a lapály csillámlott a távoli
878 XIV | nógatá kocsisát a lovag, s folyvást aggódva nézte szekeréből,
879 XIV | egyik berektől a másikig, s tudomást sem látszott venni
880 XIV | lovaknak csaknem hasig ért az, s a szekér derekán keresztülcsapott;
881 XIV | napfény a kiöntött árban, s az út jobb oldala hosszú
882 XIV | jajveszéklő asszonyok, gyermekek s kiabáló férfisereg; magával
883 XIV | vele kikötni merészkedőt, s azután mindig odábbszaggatta
884 XIV | ráismert Ankerschmidtre, s tisztességesebben kezde
885 XIV | míg szinte ide nem reked, s valamelyik Tisza melléki
886 XIV | jöjjön vissza dereglyével, s adjon hírt, hogy itt nagy
887 XIV | csónakokkal fog értük visszajönni, s azzal parancsot adott kocsisának,
888 XIV | kalásza ingott ki a vízből, s ahol félnap előtt sárga
889 XIV | futottak mind az út felé, s a dűlőutaknál porfelleget
890 XIV | falvakból menekvőket hozták, s hordták minden irányban
891 XIV | valami asszonyok ültek, s úgy lobogtattak fehér kendőkkel
892 XIV | és mérnöki segédmunkásai s a készen tartott dereglyék
893 XIV | teszem addig biztosságba, s a mentő legénységnek adok
894 XIV | emelkedő ár ellen küzdve, s a félig zöld, félig kék
895 XIV | ezalatt nyugtalanul járt alá s fel a gáton, s hosszú bajuszát
896 XIV | járt alá s fel a gáton, s hosszú bajuszát sodorgatta
897 XIV | csak annyi emberre való; s az a jó benne, hogy ahol
898 XIV | az ember vállára kapja, s elviszi odáig, ahol megint
899 XIV | irányában akarunk haladni, s azt sem akarjuk bevárni,
900 XIV | bajusza alatt a hadastyán; s azzal kocsisát a lovakkal
901 XIV | kezébe vette a csáklyát, s megindítá a járművet, csak
902 XIV | biztossággal tudta tájékozni magát, s úgy tetszék neki, mintha
903 XIV | kellett tenni a kézből, s evezőhöz nyúlni.~– Sokkal
904 XIV | nől a víz, mint gondoltam, s még mindig szemközt megyünk
905 XIV | még ott piroslott közte, s a hajladozó kalászok, a
906 XIV | gömbölyű füleit hátrahúzva s nagy terebély farkával kormányozva
907 XIV | farkával kormányozva a vízben, s eközben oly kérőleg tekintve
908 XIV | szólt Aladár mosolyogva, s azzal nyugalomba hozta az
909 XIV | nyugalomba hozta az evezőlapátot, s odatartotta a kis menekvőnek.~
910 XIV | felkapaszkodott az evezőre, s azután meg-meggondolt rohammal
911 XIV | átcsúszott a csónak párkányára, s ott mind a négy lábát elnyújtva,
912 XIV | lucskosan, sebesen lihegve, s okos szemeivel folyvást
913 XIV | bennünket – szólt Aladár, s azután kivette zsebkendőjét,
914 XIV | azután kivette zsebkendőjét, s ráveté a fekvő állatkára,
915 XIV | széttekintendő a világban; s mint aki átlátta, hogy biztos
916 XIV | lombos farkát kerítve előre s végig fésülgetve gyors körmöcskéivel,
917 XIV | két hátulsó lábára ült, s ürgék szokása szerint elkezdett
918 XIV | mintha valamit keresne, s azt a sajátszerű cincogást
919 XIV | tegnapi vacsora-maradványát – s abból morzsákat tördelve,
920 XIV | mindegyiket külön két kézre fogva s úgy költve el, azután elégülten
921 XIV | a jegenyés erdő feleút, s már közel látszik; ha odáig
922 XIV | mint ki mulatságra jár, s tréfának veszi a veszélyt.~
923 XIV | mindig új meg új rohammal s elsepréssel fenyegeté az
924 XIV | mely még kiáll a vízből, s melyről előre- vagy hátramenni
925 XIV | csakugyan elhallgattak, s akadt egy ősz hajú ember,
926 XIV | ember, aki levette kalapját, s elvállalta, hogy ő okos
927 XIV | de úszni nem tudunk; s ha tudnánk is, a sok asszonycselédet
928 XIV | szál fát, tutajt üt össze, s a tutajon áthordhatja az
929 XIV | a lélekvesztővel bánni, s ha felfordítja, akkor aztán
930 XIV | parthoz állítá a csónakot, s ki hagyta lépni Ankerschmidtet. –
931 XIV | tolakodók szépen távol maradtak, s Ankerschmidt kiválaszthatta
932 XIV | perc alatt kellett oda- s visszatérni.~Visszajövet
933 XIV | öcsém, ott a ladik orrában, s ne félj addig, míg engem
934 XIV | leveleket és a hajószerszámokat, s csak azután hagyja el a
935 XIV | hajót maga a hajóslegénység, s aki utoljára távozik el,
936 XIV | fahengereken a vízre ereszteni, s azután két legényt maga
937 XIV | csónakát a tutajhoz köté, s átkormányozta azt a töltésig.~
938 XIV | csak rendet kell tartani, s azután nem lesz semmi baj.
939 XIV | akik legjobban félnek, s szaporítják a bajt. Azután
940 XIV | sírt szemeit inge ujjával, s megcsóválta fejét.~– Igaz,
941 XIV | ezt a gyönyörű síkságot, s elgondolom, hogy ez tegnap
942 XIV | volt, olyan, mint az áldás! s ma már víz alatt van; lehetetlen,
943 XIV | öreg meggondolta a dolgot, s azt mondta, hogy „biz igaz
944 XIV | öreg megcsóválta a fejét, s azt jegyzé meg:~– No, ez
945 XIV | vízbe nyomta a lapátot, s a parton állók üdvriadala
946 XIV | a jámborok szája eljár, s így azután a nevemet majd
947 XIV | önnek e dicséretes tettét, s fél tőle, hogy valami kitüntetést
948 XIV | valami kitüntetést kap, s még a hivatalos lapban nyilvánosan
949 XIV | megidéznek „wegen forstfrevel”, s úgy rám olvassák a paragrafust,
950 XIV | rebbentek az emberi közelléttől, s, a szarvascsorda közepén
951 XIV | lesz ma vadpecsenyéjük, s két hét múlva bűnvádi perük –
952 XIV | végigfekszik a csónakban, s megkísért egyet aludni,
953 XIV | rögtön el is nyomta az álom.~S ha valaha fog valamiért
954 XIV | homlokzat romjai is kitűntek, s Aladár örült nagyon, hogy
955 XIV | igyekezettel feszíté a lapátot, s tekintetét le nem vette
956 XIV | mellett, ne lássa ő azt meg, s csak akkor fogja őt felkölteni,
957 XIV | szemek is látnak valamit, s az álmodók megérzik, ha
958 XIV | lelküket álmodva is eltölti, s éppen úgy látja most Ankerschmidt,
959 XIV | összereccsent gerendákat s a házán keresztülomló hideg
960 XIV | gyermekének véres testét, s a fekete vízárban amint
961 XIV | veríték gyöngyözött alá, s szaggatott lélegzetében
962 XIV | el a dúlt kastély előtt, s már-már sikerült azt elhagynia,
963 XIV | kiáltásra felriadt fektéből, s amint szemeit felnyitotta:
964 XIV | felugrott, maga elé kapott, s az őrület hangján kiálta
965 XIV | ostobaságot követett el, s iparkodott minden tőle telhető
966 XIV | egyszerre víz alatt állt, s ma estig az ablakok aljáig
967 XIV | kormányzok!” – mondta az öreg úr, s ekkor törte meg először
968 XIV | félrement minden boltozat. S a falakon akkora repedések
969 XIV | jajveszékelve kiabált az ablakokon, s senki sem látott utána,
970 XIV | félt, hogy a lépcső leomlik s ő ott reked. Az öreg úr
971 XIV | nekitámasztá a lábtót az erkélynek, s maga felmászva rajta, belépett
972 XIV | belépett az ingadozó házba, s a sok rendetlen futkosó
973 XIV | kisasszonynak nyújtá kezét, s lesegítette a csónakba.
974 XIV | Akkor engemet ott hagyott, s ő maga a házáig kormányozta
975 XIV | Szakács, kukta, vadász s más efféle kenyérvesztegető
976 XIV | gyűrűjével lepecsételt, s áthordatott a régi házba,
977 XIV | kivezetteté a paripákat, s azokat a csónak után kötve
978 XV | csónakokat lakatra kösse, s a lakatkulcsot a zsebébe
979 XV | kezet szorított Aladárral, s a folyosón kétfelé válva,
980 XV | öccse benyitott szobájába, s örvendve jött eléje.~– Hozott
981 XV | kastélya romjait megkerültük, s nem látta sokáig azt a pusztulást.~–
982 XV | készen leszek – szólt Aladár, s az ismerős szoba kulcsát
983 XV | átvéve, megölelé bátyját s eltávozott. Úgy tett, mint
984 XV | hazahozza, szárazra tegye, s mikor aztán már fáradtan,
985 XV | megrázta Aladár vállát, s azt dörmögé neki:~– Képzeld,
986 XV | szívélyesen nyújtó Garanvölgyinek, s megrázta azt emberül.~–
987 XV | leánya előtt tért nyitni, s amint e percben Erzsike
988 XV | odanyújtó kezét Aladárnak, s e szókat rebegé:~– Én pedig
989 XV | hagyta ragadtatni magát, s félénken húzta vissza kezét,
990 XV | Szerencsére az estebéd zaja, s Kampós uram kínálgatási
991 XV | is megrestellte a dolgot, s sietett helyreigazítani
992 XV | felugrott az asztaltól, s két perc múlva visszatért.~–
993 XV | az ott el fog szaporodni, s aláminázza az egész kastélyt.~–
994 XV | ujjában – szólt Aladár, s elővette az ott magát rögtön
995 XV | elhelyezett állatocskát, s tenyerébe fekteté. – Ni,
996 XV | cirógató kézre kapaszkodott át, s onnan lassan felmászott
997 XV | is vette mohón a falatot, s a szék támlájára szökve
998 XV | nyakába kapta bolyhos farkát, s elkezdett a kezéből élni,
999 XV | magunk is vendégek vagyunk, s amit úgy hínak, hogy „nálunk”,
1000 XV | fölépíthetik. Tanyám elég tágas, s én úgyis egyedül vagyok.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1149 |