Fezejet

1001 XV   |       szemrehányással tekinte Aladárra, s e szóra nagy elhallgatás
1002 XV   |                 önnek szíves ajánlatát, s nehéz volna okot találnom
1003 XV   |          először nem akartam elolvasni, s melyért másodszor tisztelt
1004 XV   |                 akarta vágni a fejemet, s melyet végtére azóta is
1005 XV   |              elővonta régi bőrtárcáját, s annak negyedik rejtekéből,
1006 XV   |         mindenki búcsúvételre használt, s nehány perc múlva mindenki
1007 XV   |                a vánkost a fejük alatt, s akkor a kedvesnek kell a
1008 XV   |                 veszélyt megtekintendő, s már akkor Aladárt egészen
1009 XV   |          mondhatnám neki: „Édesanyám!”, s kérném, hogy nevezzen fiának.
1010 XV   |            egymásba szerettek, elveszed s neked adják.~– Jó bátyám;
1011 XV   |                 éppen hozzánk kergette, s nincs módjukban, hogy ha
1012 XV   |                födél alatt lenni velem, s ha nem akarnak látni, nem
1013 XV   |                 megszorítá öccse kezét, s még egyszer azt mondó neki: „
1014 XV   |                azzal karjába fogódzott, s kiment vele az udvarra további
1015 XV   |              eljött a reggelizés ideje; s ott még egyszer kellett
1016 XV   |       összejövök, annak a hajába kapok, s megkérdezem tőle, miféle
1017 XV   |                leszedett kilenc szálat, s a kalapja mellé tűzte.~–
1018 XV   |           elárulni, mint amennyit akar, s sietett hevesen tiltakozni.~–
1019 XV   |              katonától, vegye jó néven, s ne keressen titkos pártfogókat,
1020 XV   |              birtok csak kötelezettség, s aki éveinkben Magyarországon
1021 XV   |         kötelessége megszámlálhatatlan, s ahhoz mérve a legterhesebb
1022 XV   |               kit mindenki elfelejtett, s kiért az öreg maga nem tehet
1023 XV   |            nehogy megszeressék egymást, s valaki azt mondhassa, azért
1024 XV   |                az első találkozás után, s óvakodott vele összeköttetésbe
1025 XV   |             vele összeköttetésbe jönni.~S nem is történt volna az
1026 XV   |             Aladár nem örült már annak, s még beleveszett a kasznárba,
1027 XV   |               új gátat szakított az ár, s más vidéket is elöntött.~
1028 XV   |               mutogatta meg az akolban, s onnan atyja karjába fűződve,
1029 XV   |             volna, elbeszélni, hol járt s miket látott, kinn maradt
1030 XV   |                 kinn maradt a folyosón, s mintha se árvíz, se veszedelem
1031 XV   |               kalapja az árpabokrétával s Erzsikéé a vadrózsabimbókkal.
1032 XV   |              Erzsike atyjához távozott, s azután Aladár is csak felkereste
1033 XV   |                 felkereste nagybátyját, s a csengettyű szavára mind
1034 XV   |         találtad magadat ez új életben, s hozzászoktál, hogy ami nincs,
1035 XV   |               ízben hajdani jószágodon, s elmondta, hogy miket tapasztalt.
1036 XV   |               ugar sem volt már hagyva, s a halomra gyűlt trágyát
1037 XV   |              úgy megszerették a helyet, s a címertermed plafonján
1038 XV   |               fölfedezned, aki megszán, s keresztyéni harminchárom
1039 XV   |              öregúr előjött szobájából, s tréfásan szólítá meg:~–
1040 XV   |                 elereszté Aladár kezét, s hátrahúzta magát félénken,
1041 XV   |                  örülve a jó kezdetnek, s most már azon tűzben játszottak
1042 XV   |               eldöntő ütközetbe jutott, s nem parancsolt hangjának
1043 XV   |          szemmel lépve egyszerre hozzá, s megragadva két kezével az
1044 XV   |          hirtelen kisiklott öleléséből, s mielőtt Aladár sejthette
1045 XV   |                 nélkül, megmérhetlenül; s ki mindezért – előre bocsánatot
1046 XV   |                 karját Aladáréba fonva; s átvitte őt magával atyja
1047 XV   |             gyermek –, én megkértem őt, s ő elvesz engem.~– Ezt gondoltam –
1048 XV   |               kezét nyújtva Aladár elé, s midőn ezt megfogta, magához
1049 XV   |          világot képez a nagy világban, s feledteti, hogy micsoda
1050 XV   |               kezek legyenek a világon; s ezek a láthatatlan tündéri
1051 XV   |            azóta, hogy tőle eltávozott, s utoljára rávette magát,
1052 XV   |       Ankerschmidt szobájába lépett be, s elmosolyodott, midőn ugyanott
1053 XV   |                 többi szobákban senkit, s azt hallva, hogy az urak
1054 XV   |             vannak, nagy robajjal jött, s azon hírrel botlott be,
1055 XV   |             tette kezét Aladár vállára, s arcával odafeküdt kedvese
1056 XV   |               eldugta Aladár karja alá, s nagy leckét tartott igen
1057 XV   |             lélekvesztőt előreereszték, s Kampós uramnak becsületszavát
1058 XVI  |             neki, hogy halomra omoljon, s megadja magát a mulandóságnak:
1059 XVI  |         építmény hamarább összeroskadt, s az ócska ház még most is
1060 XVI  |           felnyitá a rozsdás lakatokat, s bebocsátó vendégeit a kastély
1061 XVI  |         szabhatom. Odaadom e kastélyt – s az ára, mint a népdal mondja: „
1062 XVI  |             mondja: „egy kemence kalács s egy szép leány”.~– Meg van
1063 XVI  |        kedélyesen kacagva Ankerschmidt, s a két öregúr hosszú kézszorítással
1064 XVI  |              összeszorítkozhatik benne, s innen legalább szeme láttára
1065 XVI  |         kénytelen vagyok vásárra vinni, s gazdálkodást kezdeni ott,
1066 XVI  |             ablakokat kissé magasabbra, s itt fogunk együtt lakni
1067 XVI  |          holnapután nem lesz itt többé, s én ismét magányomba vagyok
1068 XVI  |                fő, a nő „elhagyja apját s követi férjét”, ezt mondja
1069 XVI  |                Erzsike rögtön ráismert, s arra vezeté Aladár figyelmét.~–
1070 XVI  |               kezét szívéhez szorítani, s e szívére tett ereklyére
1071 XVI  |               Erzsike Garanvölgyihez –, s legyen tanúja annak, amit
1072 XVI  |         meglepetve fordult Aladárhoz.~– S te megígérted azt?~Aladár
1073 XVI  |             óraláncára csatolt kulcsot, s kinyitá vele a szekrénykét,
1074 XVII |       kihirdetteték a házasulandó párt, s öröm volt az öregeknek a
1075 XVII |        időközben Galíciába tevődött át, s hogy konfrontáltathassék,
1076 XVII |                Négyen ültek a kocsiban, s a négy közül Mikucsekot
1077 XVII |           törvényszék előtt jelent meg, s ugyanazt a történetet saját
1078 XVII |                Valakit el kelle ítélni, s valakit fölmenteni; csak
1079 XVII |                 a másiknak elmondhatta, s azért tudja oly pontosan
1080 XVII |                 a d…i gát át van törve, s én mondtam, hogy valaki
1081 XVII |             Vagy pedig te hallgatóztál, s én voltam a csónakon.~–
1082 XVII |                 felemelte láncos kezét, s ujjával gyöngéden megfenyegetve
1083 XVII |               meghallotta öccse halálát s saját fölmentését, könnyezve
1084 XVIII|         ingatlan birtokát pénzzé tette, s elbízott könnyelműséggel
1085 XVIII|             valami liezon is megerősül, s akkor aztán meghozza az
1086 XVIII|             reggeltől estig mindig írt, s csak akkor lett készen leveleivel.~
1087 XVIII|             olcsóbb, mint a külföldiek, s én nagyon megnézem, hogy
1088 XVIII|              Azért jöjjön ön, ha lehet, s legyen oltalmazóm.~Corinna”~
1089 XVIII|             mellemben a baj: szívemben, s azt csak forrón imádott
1090 XVIII|            örömem, hogy egyesek ármánya s az üldöző sors hazámat elhagyni
1091 XVIII|                elhagyni kényszerítének; s nem vágyom egyéb után, mint
1092 XVIII|              kevésbé gyűlölök, mint ön, s kinek tolakodásától az ön
1093 XVIII|                önnek el kell vállalnia, s azután, ha kegyednek is
1094 XVIII|            megalázzam ön előtt magamat, s azon jelenet után, mely
1095 XVIII|             meghalni – és elfelejtetni; s kinek egyedüli óhajtása
1096 XVIII|           állani elhagyott sírja előtt, s azt fogja rebegni: ,E szegény
1097 XVIII|            előre mind ráírta a címeket, s aztán jól megnézte, melyik
1098 XVIII|                maga lepecsételé azokat, s meg lehetett felőle győződve,
1099 XVIII|              fel a postára a leveleket, s maga bocsátotta be azokat
1100 XVIII|              azokat a gyűjtőszekrénybe. S azzal, mint ki dolgait legjobban
1101 XVIII|                 kézvonásaival címzetén, s hozzá még oly gyanút gerjesztő
1102 XVIII|              címekkel, mint egy elítélt s megkegyelmezett forradalmi
1103 XVIII|                 ügyvéd, egy zsurnalista s egy zúgolódó táblabíró,
1104 XVIII|            levelek mind Bécsben keltek, s Magyarországra szólnak.
1105 XVIII|               akkor besározza a ruháit, s annálfogva komisz ember;
1106 XVIII|           szerint választja a tálalást, s mindegyikpék „nesze semmi,
1107 XVIII|              posta érkezését mindennap, s készen tartják a színházi
1108 XVIII|              mint esőcsapkodta ablakot, s azon keresztül sáros utat,
1109 XVIII|                 ázott szűrű parasztokat s krinolintalan parasztasszonyokat,
1110 XVIII|                mely onnan felülről jön, s nem bátorkodott kijjebb ,
1111 XVIII|           végigfutni nem csekély munka, s nem találni közte a keresettek
1112 XVIII|                a tánc” végét abbahagyni s leszaladni a szállására,
1113 XVIII|             Ankerschmidt neve volt írva s ijedten ejté ki kezéből.
1114 XVIII|         leveleket egymásnak megmutatni, s ők maguk gondolták ki ezt
1115 XVIII|             Ezzel megvigasztalta magát, s feltöré a harmadik levelet.
1116 XVIII|                 kapott, az kétségtelen. S ha éppen a divaturacshoz
1117 XVIII|              akkor oly forrón szerette, s kit ő balsorsa idején ily
1118 XVIII|               amint a hajót kormányozá, s gyöngéden ügyelt, hogy hölgyének
1119 XVIII|        visszaküldé az eltévedt levelet.~S milyen boldog lehetne most
1120 XVIII|           szenvedni, várni és szeretni!~S milyen szerencsétlen most,
1121 XVIII|              csónak, énekes hajósaival; s egy óráig gondolkozott azon,
1122 XVIII|                víztükör fenekén feküdni s egyike lenni azon bolygó
1123 XVIII|              Balaton felőli redőnyöket, s amint a csábító kép ki volt
1124 XVIII|                 hogy sokáig lehet élni, s kevés vagyonnal, egy kis
1125 XVIII|                tegnap érkezett betegen, s ma már egészen kigyógyulva
1126 XIX  |            napjai, addig élvezi azokat, s ha zordonulni kezdenek,
1127 XIX  |              odúba, ott összekuporodik, s nagy megnyugvással várja,
1128 XIX  |           betartja a hátával a nyílást, s akkor csak azon az egy helyen
1129 XIX  |          cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt,
1130 XIX  |              talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik
1131 XIX  |              csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak
1132 XIX  |               annál hamarább vége lesz.~S a medvének mindig igaza
1133 XIX  |               annál többet lakott nála, s az öregurat mindennap jobban
1134 XIX  |            csekélységet nagyba vesznek, s mindent elhisznek, ami az
1135 XIX  |             egymáshoz törnek bennünket, s végül meghódít mindenkit
1136 XIX  |                 öregúrhoz Ankerschmidt, s nyomtatott újságban rossz
1137 XIX  |               Miskolcra, – a konventbe.~S a vén táblabíró újra megjelent
1138 XIX  |             kalapján, kabátján viselte, s felfalta az embereket, akik
1139 XIX  |                megkövette a kaszinóban, s az egész világ előtt bocsánatot
1140 XIX  |           napján csak egy név hangzott, s a megválasztottnak ő mondhatá
1141 Uto  |                 Bonyhádyra változtatta, s aki az országos vásárokon
1142 Uto  |                kettő szedi,~Amsli zsidó s a Bonyhády.”~Ebből aztán
1143 Uto  |          dandárokat vert ki állásukból, s tömlöcében is oly csuda
1144 Uto  |           tervekben vezérszerepet vitt, s utoljára a legrejtélyesebb
1145 Uto  |              vele.~Az ál-Petőfi alakja, s aztán a bevándorolt hivatalnokcsapat,
1146 Uto  |             ismeretlenségük jégre visz, s azok mellett a kárörvendő
1147 Uto  |     szegénylegényt és az elemi csapást, s belekacag a pusztító zivatar
1148 Uto  |         megtámadva a vallásszabadságot. S hogy ezen a merényleten
1149 Uto  |                 mint jóakaró hallgatók, s a honszeretet és szabadság