Fezejet

 1 I    |        mely tízezer holdat foglal magában, tisztek, cselédek, ekék,
 2 I    |            Héj, nevetett is rajta magában eleget a doktor úr! Hogy
 3 I    |     alázatos iróniájával! Dühönge magában a doktor.~– Talán hát lehetne
 4 II   |         panaszosan felhányta neki magában azokat a keserves illúziókat,
 5 III  |   négyszögletűséget kölcsönözzön, magában hirtelen végigfutotta szerepét,
 6 IV   |   kipárolgott a harag; elgondolta magában, hogy valamennyire kordiális,
 7 V    |   veszendőbe menni, s számítgatta magában, hogyha ez még nehány nap
 8 V    |          point d’honneur” – mondá magában Ankerschmidt, ki kezdte
 9 VI   |            Mi lehet ez? – kérdezé magában Corinna, míg dr. Grisák
10 VII  |          bírván azt megegyeztetni magában, hogy miféle csodálatos
11 VII  |       lovag nem bírta elhatározni magában, hogy nemes méltatlankodását
12 VII  |           kis lázadó” – triumfált magában missz Natalie.)~Ankerschmidt
13 IX   |            Hanem hiszen – gondoló magában doktor Grisák –, ha neked
14 IX   |         én voltam”, hanem ha érzi magában, hogy csakugyan ő volt,
15 IX   |           az én emberem – gondolá magában Ankerschmidt –, dölyfös,
16 IX   |  viszontlátásig”.~Aladár gondolta magában, midőn távozott, ez kellemetlen
17 IX   |       Ankerschmidt pedig gondolta magában: ez kényelmetlenül érezte
18 IX   |           s újra egy verset sírni magában, mert nem bírta elfojtani.~
19 IX   |        végig pamlagán, s föltette magában, hogy sztoikus lesz, semmivel
20 IX   |       mind a kettő föltette volna magában, hogy ellenfelének coûte
21 IX   |          asztalhoz, végigfutotta, magában dönögve, a sorokat ötödéből-hatodából;
22 IX   |         lehetett.~Straff föltette magában, hogy még ma sem fog otthon
23 IX   |        együtt.~A kalandor nevette magában a dolgot, amint az utcán
24 IX   |         dugta, elmosolyodva mondá magában: „Eszerint mégiscsak a kreuzerwirstlinél
25 XIV  |  tudomásra, s több ízben dörmögte magában: „ezt pedig annak a mennykő
26 XIV  |           van hozzá! – elmélkedék magában Ankerschmidt.~A kis fenevad
27 XIV  |          Ankerschmidt azt gondolá magában, hogy milyen jó dolga van
28 XV   |  ruhatárában válogatna, elgondolá magában, hogy mégis szépen van az
29 XV   |        sem kívánt a kisasszonynak magában; de azt csakugyan nagyon
30 XV   | pillanatban.~Ankerschmidt gondolá magában: No, ez a fiatalember szereti
31 XV   |             Dehogy, nem – gondolá magában Ankerschmidt, majd itt a
32 XV   |         egymást lopják! – gondolá magában az öregúr.)~Bátran fogadhatott
33 XV   |        erős fogadást kelle tennie magában, hogy hosszú évek sora egyenlítendi
34 XV   |           belélegezni, és viselni magában, mint lelket!~Annyi változást
35 XVIII|         egy szép napon elhatározá magában a szívdús honleány (ahogy
36 XVIII|  végigbetűzése.~Nagyokat nevetett magában. Szokása volt csak olyankor
37 XVIII|     folyvást tüszkölt és nevetett magában, amíg egy izzó lámpalemezen
38 XVIII|           a vége.~Azt gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket