Fezejet

 1 III  |            is facsart rá.~– Szegény ifjú! – sóhajtott csendesen missz
 2 III  |         missz Natalie és Hermine az ifjú oppozíció-tagra. – Hogy
 3 III  |     Gondolja el ön! – szólt a derék ifjú. – Egy levelet vittem a
 4 V    |           mindig veszt.~A szerelmes ifjú nem várja a légyott óráját
 5 V    |          szerelemféltés dolgozik az ifjú özvegynél.~– Az ménkű dolog.
 6 VI   |            leláncolt sas egy fogoly ifjú, kinek a repüléshez a hiányzó
 7 VI   |      hízelegjetek magatoknak azzal, ifjú, felbodorított hajú polgártársak,
 8 VII  |          egy szegény elítélt fogoly ifjú megkegyelmeztetéseért.~–
 9 VIII |            sötét volt már, mikor az ifjú úr kijött a kertajtón. A
10 VIII |            előtt megálltunk, ott az ifjú úr kiszállt, relais-t parancsolt;
11 VIII |             amilyen itt nem jár; az ifjú úr pedig egy papirosba tekergetett
12 IX   |     vasrostélyon belül egy halavány ifjú arc; künn a rostély előtt
13 IX   |            nevet „Ankerschmidt”?~Az ifjú jogtudós hivatalos készséggel
14 IX   |             ön, hogy én házasulható ifjú vagyok, özvegy ember, nagyon
15 IX   |     levélben történt.~– Igen.~– No, ifjú barátom, ez nem elég ok
16 XIV  |              mely igen sürgetős; az ifjú teins úr azt írja, hogy
17 XIV  |           Kinek a parancsa ez?~– Az ifjú Garanvölgyi úré, az itt
18 XIV  |      szarvasbőr kesztyűjét, hogy az ifjú feltört tenyerét ne kesztyűs
19 XIV  |           szél lekapta a köpenyt az ifjú melléről; Ankerschmidt mindannyiszor
20 XIV  |         percben talpra állt az alvó ifjú, s jó reggelt kívánt Ankerschmidtnek.~–
21 XIV  |             halál lesz. Jó reggelt, ifjú úr!~– Megállj! – kiálta
22 XIV  |            elbocsátva, elfogadta az ifjú segélykezét, kit nyugodt
23 XIV  | keresztülszelve a réteket, miken az ifjú mérnök bámulatos biztossággal
24 XIV  |           fel kelte riadni.~– Hahó, ifjú ténsuram! Hahó! – kiálta
25 XV   |             a gyertya a szobájában; ifjú tensuram maga is odatalál
26 XV   |       bűbájából nem értett volna az ifjú valamit, úgy nem érdemelné,
27 XV   |               És most elmondhatjuk, ifjú barátom, mindketten, hogy
28 XV   |       sietett hevesen tiltakozni.~– Ifjú barátom, én kijelentem önnek,
29 XV   |           indul? – szólt jobbját az ifjú elé nyújtva.~– Rég itt vagyok
30 XV   |           megragadva két kezével az ifjú kezét.~– Maradjon ön itt
31 XV   |            Aladár jobbját, midőn az ifjú őt magához ölelte; azonban
32 XV   |      megcsókolá mindkét oldalról az ifjú arcát és gyöngéden súgá: „
33 XVI  |       felett azt követelni, hogy az ifjú pár az én házamban legyen
34 XVIII|        kaphatja. A szolgálatra kész ifjú, megértve a veszedelmet,
35 XIX  |       földesúrrá lett, a munkavágyó ifjú hivatását, hivatalát el
36 Uto  |             börtönből kiszabadított ifjú hősben rá lehet ismerni