Fezejet

 1 I    |             mik annyi veszteségből egyedül maradtak meg családi klenódiumképpen,
 2 III  |       szeletet szúrva keresztül. – Egyedül maradtam ott, míg társaim
 3 III  | ellenséggel, mint Horatius Cocles, egyedül egy fahídon, mely a mély
 4 IV   |            de miket férfi férfival egyedül szokott elintézni.~– Tudom,
 5 IV   |           nem tud semmiről semmit. Egyedül én vagyok a vétkes; neki
 6 VI   |         nem szabad senkinek tudni. Egyedül ön hallotta ezt. Majd később.~–
 7 VI   |            szeretem, hogy valahára egyedül szólhatok nagysáddal.~Corinna
 8 VI   |            Ő nem félt gyalog járni egyedül a barbárok fővárosában.~
 9 VII  |         megtagadom, hogy amikor te egyedül vagy, és is egyedül vagyok,
10 VII  |      amikor te egyedül vagy, és is egyedül vagyok, de lelkemben ott
11 VII  |           attól tartok.~A teremben egyedül várt az érkező lovagra a
12 VII  |    szobájában.~– Küldje őt hozzám, egyedül akarok vele beszélni.~–
13 VII  |            jelen legyek?~– Nem. Ha egyedül van velem, akkor sokkal
14 VIII |       missz; ha talán szíveskednék egyedül kihallgatni. Az ügy kegyedet
15 VIII |       sejtheti, hogy én mit érzek. Egyedül ön, szeretett Hermine, lelkemnek
16 VIII |          házat el kellene hagynom, egyedül ön miatt vérzenék szívem;
17 VIII |    Natalietől, hogy egy pillanatra egyedül hagyja a szobában, mert
18 IX   |            aki előtte védelmezzen, egyedül te. Nem is tudom: mire kérjelek,
19 IX   |            szobámban fogok étkezni egyedül, míg atyám hazajön. Mikor
20 IX   |            tart.~Eliz pedig, amint egyedül maradt, bezárkózott szobájába,
21 IX   |         füttyöket hányva polkázott egyedül alá s fel szobájában dr.
22 IX   |            unja magát?~– Nem. Hisz egyedül vagyok. Nincs, aki untasson.~–
23 IX   |    furfangos asszonyi ész?~Corinna egyedül bezárkózott szobájába, s
24 IX   |    Apácskám, nekem mégis bajos így egyedül lenni a háznál. Így szólt
25 IX   |            duzzogva járt alá s fel egyedül, haraggal eltelve szerencsétlensége
26 IX   |          hogy ő ölelve ne tartaná; egyedül ővelük kettőjükkel van tele
27 XIV  |            most be lelkét, ki most egyedül van a vész fenyegette háznál.~
28 XV   |      Tanyám elég tágas, s én úgyis egyedül vagyok.~E szónál gyöngéd
29 XV   |           megtalálni.~Amint Aladár egyedül maradhatott nagybátyjával,
30 XVII |      ítélet. Igazságos volt-e? Azt egyedül a szíveket látó Úr tudja.~
31 XVIII|        fürdője meg nem gyógyíthat, egyedül Balatonfüred. Az ember nem
32 XVIII|            olyankor nevetni, mikor egyedül van és sohasem kinyitott
33 XVIII|            az esti szellő.~És most egyedül ő volt az, aki levelét válasz
34 XVIII|  törekedtek a felfedett árulásért; egyedül ez nem felelt semmit. Közönyösen