Fezejet
1 I | árpaszalma-provizórium, azt nem tudom, hanem biz azok egy télen nagyon kezdték
2 I | Reichsgesetzblattot?~– Járatja biz a kakukk.~– Ah, tehát nem?
3 I | Persze, balga érzékenykedés biz ez egy ilyen vén sastól,
4 I | annak az építménynek…~– Biz az már nagyon rozzant állapotban
5 II | gombóctól, amíg enné?~– Nem biz én.~– Én már igen. Tessék –
6 V | istenadta föld.~Az igaz, hogy biz ezzel igen „földhözragadt”
7 V | hogy herbateát iszik? Jó is biz az, mikor az embernek hasrágása
8 V | vállat von.~– Nem tudom biz én. Nem vagyok én tilógus.
9 V | itthon.~Nem tehettek róla. Biz azoknak el kellett menni.~
10 V | holnap nem, hát holnapután.~Biz elmúlt ott egy hét is, mégsem
11 V | egyet sem láttam.~Ott volt biz az hetedmagával doktor Grisáknál,
12 V | térdem barometrum.~– Így van biz az, de hát ki tehet róla?~–
13 V | egész országnak kár.~Mondott biz az még valamit mást is,
14 V | jöhessek velük haza.~– Igaz biz az – helyeslé Vendelin úr –,
15 VI | erre azt feleltem, hogy biz én az egész Paradisa neve
16 VII | vonítson s azt felelje:~– Biz én nem tudom; tessék megvizsgálni.~
17 VII | tartalmát kezdte számlálgatni. Biz abból hiányzott az a forint,
18 VIII| Ott maradt?!~– Nem maradt biz az, mert az rögtön postakocsit
19 IX | én aztán megtudtam, hogy biz az én menyasszonyom nemigen
20 IX | Nemigen volt elkényeztetve, biz a foglyokat nem tartják
21 IX | benevolizálásra azt felelné, hogy „a biz én voltam”, hanem ha érzi
22 IX | van címezve.~– Hadd lám. A biz a! Bizonyosan tévedés lesz.
23 IX | Megéreztem.~– A Cicke érezte biz azt meg elébb, kedves Kampós –
24 IX | fáskosárba vetett.~– Igaz biz az! Neked valami jóakaród
25 IX | helyben nemigen maradok, mert biz ott mindig járni kell.~Ankerschmidt
26 IX | nagyon fáradságos.~– Az biz a. Többnyire halászgunyhókban
27 IX | megnyugodhatott felőle, hogy biz ennek a szerelemnek, „qua”
28 IX | igényt nem formál.~– Nem írok biz én semmit, hanem az én írásomat,
29 IX | volna neki fedett kocsi? A biz eljöhet a neuditscheinin
30 XIV | dolgot, s azt mondta, hogy „biz igaz a”!~– No nem sírunk
31 XV | egész kastélyt.~– Itt van biz az a kabátom ujjában – szólt
32 XV | kalapja mellé tűzte.~– Tenger biz ez – szólt a lovag, széttekintve
33 XVI | XVI. Az ócska ház~Hja, biz az ócska kastély még most
34 XVII| mondta rá, hogy igaza van, biz azzal kár is volna már a
|