Fezejet

 1 I   |           útnak és kastélynak.~– És valóban, tekintettel volnának még
 2 III |          odább ásott.~– Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én a forradalmi
 3 III |       illeti, annyi, mint semmi. Én valóban nem értem, minek szokták
 4 III | Télen-nyáron pusztán az én lakásom” valóban gyönyörű dallamát.~– Eliz
 5 III | megverekszik velem.~– Dicső! Dicső! Valóban kilátszik a nemes ember
 6 IV  |         szelídséggel felelt:~– Mert valóban nem tudok.~– Ah pah! Ezt
 7 IV  |           bölcsős korától neveltem; valóban az volt nekem, ami egy fiú
 8 VI  |           Hahaha. (Ez jólesett.) Én valóban kénytelen vagyok bálruháimat
 9 VI  |         ifjakat észre sem vennének.~Valóban igen szívesen is fogadák
10 VII |       szólal.~A keresett szekrényke valóban ott hevert az asztal emelvényére
11 VII |     vidimálva láthatók a leveleken.~Valóban Bräuhäusel úr és vizsgálótársai
12 VII |     fáradságba került megtalálnunk. Valóban furfangosan volt elrejtve.
13 VII |         három hölgy látni akarta; s valóban nemének nagy megtagadása
14 VII |      kifejezést ad ez arcnak. Nekem valóban félelmesnek tetszik.~Ez
15 VIII|        buzdított e bátorságra, mert valóban sürgetős ügy, amiben járok,
16 VIII|            ketten megegyeztek, hogy valóban annak, aki meg akar halni,
17 IX  |           eresszem-e vagy sem.~– Én valóban itt nem tudok tanácsot adni –
18 IX  |         mégis én győztem meg önt.~– Valóban ön maradt a téren; én kapitulálok
19 IX  |             magát Aladár előtt – Ön valóban nemes ember.~Aladár vállat
20 IX  |             hogy „gyűlöli” nejét.~– Valóban – ez így szokás.~– Nagyon
21 IX  |            volna igazság szerint.~– Valóban?~– No, de nem bánom, ha
22 XIV |             elismerni, hogy a Tisza valóban igen nagy úr.~A fölháborodott
23 XIV |             azok őrök lettek volna? Valóban egy a nevemet tudakolta
24 XIV |          munkásokat ebédre hívja.~– Valóban, nekem úgy tetszik, mintha
25 XIV | Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s valóban úgy tetszett neki is, mintha
26 XIV |            került önnek az árvíz.~– Valóban onnan tértem vissza. Egy
27 XIV |            megint következik a víz.~Valóban furcsa kis „alkotmány” volt
28 XIV |          föl a jámborok előtt, akik valóban oly hálaérzettel kérték
29 XV  |           született.~Kampós uramnak valóban halavány lett az arca e
30 XV  |         legterhesebb foglalkozás is valóban szinekúra; hanem boldoggá
31 Uto |       földesúr”-ban.~Azok az alakok valóban mind itt éltek, az a küzdelem
32 Uto |            itt éltek, az a küzdelem valóban itt folyott le a szemünk
33 Uto |  évtizedekkel az ő születése előtt, valóban így történt meg.~Hogy voltak