Fezejet

 1 I    |     családi klenódiumképpen, és soha többet nem dohányozék vala.~
 2 I    |        a vetéseit sem nézte meg soha. Egyszer aztán azt a legújabb
 3 I    |         ezt a charádát, mert én soha életembe sem tudtam kitalálni
 4 II   |       Én magam sem viseltem azt soha, kivált falun.~– Fájt szegénynek
 5 II   |     Petőfi írásban hagyta, hogy soha Bécs városába nem fog menni,
 6 II   |         nem: én pedig tudtommal soha még csak útban sem voltam
 7 III  |         oly tökéletesen, mintha soha fel sem lett volna bontva
 8 III  |       franciákat sem hozzák ide soha; de magyarokkal mindennap
 9 IV   |       sem szoktam méltóságodról soha. Senkit sem bántok meg.
10 V    |  felszaporodtak vagy negyvenre. Soha meg nem öletett és el nem
11 VI   |      szép legyen.~Nem vesződött soha gyermekkel, nagy szenvedélyei
12 VI   |      kisebb-nagyobb aranyakból. Soha érdekesebb numizmatikai
13 VI   |     doctor jurisné lesz belőle; soha jobban összeillő kedélyek
14 VI   |       azt mondja, nem megy nőül soha. Én ezt nagyra becsülöm.
15 VII  |  Értelek, szót fogadok.~– Tehát soha nálam vagy nevelőnéd nélkül
16 VII  |         volt, ne szólj senkinek soha.~Azzal megfogta a kezét
17 VIII |       sohasem kellett dorgálni, soha figyelmeztetni arra, hogy
18 VIII |         félreismert nemes szív.~Soha semmi reakció nem várta
19 IX   |       Sőt ezt sem használom fel soha.~– Miért nem?~– Szeretek
20 IX   |    önnek becsületszavamra, hogy soha senkivel nem fogom azt közleni,
21 IX   |     fogadom, hogy azt az embert soha fiamnak, feleségét leányomnak
22 IX   | legszigorúbban élni fogok, hogy soha egy fillért, ha a haláltul
23 IX   |   mindent. Hozzám ne írjanak ők soha; mert én meg vagyok ölve,
24 IX   |     hozd nekem azt a két embert soha; mert látod, vén katona
25 IX   |      nagyon meleg csatákban, de soha nem tanított meg senki,
26 IX   |       Nem fogok vele találkozni soha.~– Parolát rá…~Eliz kezét
27 IX   |         ha én nem akarom, engem soha el nem hagyhatsz: ha én
28 IX   |       bocsáthattam meg magamnak soha.~– Nézd, éppen itt jő felénk,
29 IX   |     tömegben, mint ezúttal, még soha.~Végül a düh, mely oroszlánokat
30 XIV  |          hogyan kell, mert ez a soha vizet nem látott nép gyámoltalan
31 XIV  |      árvíz, nem is megy le róla soha; azért mégsem pityergek,
32 XV   |         is történt volna az meg soha, hogy egymást megismerjék,
33 XVIII|        nem, ne tudja ön azt meg soha. Az idén Balatonfüreden