Fezejet

 1 I    |            felé, nagy bölcsességgel mondá:~– Ezt én mind elhiszem,
 2 II   |         tutela – (vétlen védelem) – mondá ilyenkor Kampós.~Csakis
 3 II   |          reichsschatzscheint, s azt mondá nagy maláciával~– Jól van,
 4 II   |       bizonyára a tekintetes úr azt mondá, hogy ő nem emlékezik, mintha
 5 III  |          asztalnál ült, az inas azt mondá, hogy egy szerencsétlen
 6 III  |       jöjjön be, ebédeljen velünk – mondá a lovag, kinek szigorú arca,
 7 III  |          Eliz kisasszony, s susogva mondá: – Az angolkerten keresztül
 8 III  |          ajkaihoz, s azután zokogva mondá:~– Igen, én nem vagyok az,
 9 III  |      lengyelül.~– Őrizkedni fogok – mondá Bogumil, amit annyival könnyebben
10 V    |         hogy ez „point d’honneur” – mondá magában Ankerschmidt, ki
11 V    |          udvaron nem lesznek. El is mondá, hogyan jut hozzájuk.~Kampós
12 VI   |         hangon, de tört lélegzettel mondá neki:~– Uram, mielőtt önt
13 VII  |         lehet. Az én uram pedig azt mondá, hogy ő ilyen formájú betűkkel
14 VII  |             tekintélyes előlépéssel mondá:~– Én vagyok a chef, fiam,
15 VIII |            tűzésekkel, s mosolyogva mondá, hogy „az igaz”.~– Tehát
16 VIII |       diadalmaskodni fog.~– Ahán! – mondá Maxenpfutsch úr, s most
17 VIII |     parancsolni, én úgy tettem. Azt mondá direktor úr: „Anton, fogj
18 IX   |          észre.~Azután tompa hangon mondá még:~– E dolgot ne tudja
19 IX   |            a bőrömet.~Doktor úr azt mondá, hogy jól van jól, csak
20 IX   |      gyakran kijárt a városból, azt mondá, hogy mélyen elhatalmasodott
21 IX   |        Hiszen semmi baj sincs már – mondá reggelenkint, midőn leányát
22 IX   |          kapus Vendelin úr örömére, mondá, hogy a doktor itthon van;
23 IX   |         zsebébe dugta, elmosolyodva mondá magában: „Eszerint mégiscsak
24 XIV  |             még kulcsárnak szólít – mondá felcihelődve Kampós uram,
25 XIV  |          helyen lesz: szíveinkben – mondá rá Ankerschmidt, s Aladárnak
26 XIV  |        pedig visszafordulva e nevet mondá:~– Az én nevem Weltumsegler
27 XIV  | visszatértem a csónakkal, akkor azt mondá: „No Kampós; ez a ház nem
28 XV   |       Sajnállak érte, szegény fiú – mondá rá az öreg keserűen. – Milyen
29 XVII |         magával ugyanazon szavakkal mondá el, azt állítva, hogy ő
30 XVII |        testvérét; elkeserült hangon mondá hozzá:~– Bátyám, bátyám,
31 XVII |   írószereket kért Bárd Péter, mint mondá, a törvényszék elnökének
32 XVII |        saját fölmentését, könnyezve mondá, hogy pedig mégsem ő volt
33 XVIII|            elbízott könnyelműséggel mondá, hogy erre a szegény országra