Fezejet
1 I | keverve marad a nyelvünk, tán most mi is „román” fajnak
2 II | ki messziről jött, vagy tán inkább nagy kerülőt tett;
3 IV | gondolatfa támadt: az, hogy – tán lehetett volna az elváláskor
4 IV | Amiről az a levél beszél.~– Tán fegyverek?~– Igenis, bizony.
5 V | Nem vagyok én tilógus. Tán a nehézség töri?~– Mit akar
6 V | lejtőt bevégző garádhoz, tán a gép még egy fél lófejjel
7 V | róla, hogy nem akar neki tán pénzt adni, el is fogadott.~–
8 VI | igen szép, ez igen nemes. Tán financiális botlásért van
9 VI | Nem. Magyar katonaember.~– Tán egy hajdani tiszttársa nagyméltóságodnak?~–
10 VII | belőle semmit. Az szegény tán maig is töri a fejét, hogy
11 VII | felszólítás nem maradt el.~– Tán e szekrényke is a fölfedezésekhez
12 VII | dehogy! Garanvölgyi volna tán kompromittálva?~– No iszen
13 VIII | fizetnie az apanázst, sőt tán még el is veszíttetni azt
14 VIII | útközben valami baja történt? Tán a szekér árokba dűlt, s
15 VIII | Micsoda misszt?~– Csak tudom tán, hogy mi az a missz? Csak
16 VIII | az a missz? Csak ösmerem tán azt a zöld selyem fátyolt,
17 IX | Vendelin úr; azt hitte tán, hogy még elkaphatja, a
18 IX | Ankerschmidt ellen.~– Minő ügyét? Tán a becsületsértés?~– Ah,
19 IX | Mi okuk? Csak nem féltek tán, hogy meggátolom összekelésüket?~–
20 IX | valami ügyetlen tréfát akart tán csinálni; csak azt tudná
21 IX | felküldettek Bécsbe.~– Ne mondja! Tán éppen a londoni műkiállításra?~–
22 IX | lesz eredménye.~– Kiadják tán – mint nevettető olvasmányokat „
23 IX | önnek legelőször, hogy ön, tán hamarább, mint gondolná,
24 IX | foglalt titok az ő tulajdonuk, tán mégis meg kellene várni,
25 XIV | De csak nem oly sürgetős tán a baj? – kérdé Ankerschmidt,
26 XIV | Ankerschmidt tréfált vele, hogy tán attól tart, hogy már itt
27 XIV | Istennek, nekem semmim sincs. Tán én sem volnék jobb a többinél.~–
28 XV | mit tartalmazhat, vagy tán olvasta is, de nem gondolt
29 XV | mint átaludta.~Ki tudja, tán van valami abban a babonában,
30 XVIII| meghódolni asszonyi erény: tán valami liezon is megerősül,
31 XVIII| sokszor álmodtam, ezúttal tán nem lesz álom.~Corinna”~
32 XVIII| eljött. Ki tudja, az íróféle tán mégsem oly engesztelhetlen,
|