Fezejet
1 I | kertész vagy egy házmester, kit kíséretül szólíthatna.~Amint
2 II | várták.~A nevezetes férfiú, kit addig is, míg igazi nevét
3 III | Családi ügyésze, dr. Grisák, kit alkalmas birtokvásárlással
4 III | fel indulatosan a lovag, kit a jövevény elismerő szemmeregetése
5 III | Egy gonosz lelkű áruló, kit ön saját keblén táplált,
6 IV | leánytestvérem egyetlen fia, kit bölcsős korától neveltem;
7 V | napszámot keresnek?~– No már – kit így, kit úgy. Széna, repce
8 V | keresnek?~– No már – kit így, kit úgy. Széna, repce napszám;
9 V | pardon! – altknecht) Konrád, kit Csaszlauból hoztak ide,
10 VI | Straff nevű egyéniséget, kit már egyszer hallottunk említtetni.~
11 VII | Hof-Schematismus szabályai szerint kit miféle kanál illet meg.
12 VII | nem tudta elintézni, hogy kit hova hívjon.~Bräuhäusel
13 VII | Ha rajtad kívül és azon, kit megbíztam, más valaki meglátná
14 VII | Miskát elfogta. Ki volna az, kit ennyi fény el ne szédítene?~
15 VIII | felveszed; ő megmondja, hogy kit. Úgy tettem. Megálltam a
16 VIII | testvérének, az ájulásnak, kit a pogány mitológia az istenségek
17 VIII | rettenetes a sejtelmem, hogy kit?!~
18 IX | szavát ritka volt hallani, kit sohasem kellett figyelmeztetni
19 IX | százados, s sietteté a foglyot; kit aztán a várkormányzó ajtajánál,
20 IX | fiatal menyasszonya van, kit személyesen van szerencsém
21 IX | szegény nőt társalkodónénak, kit a sors így megtört, s aki
22 IX | szerette!~Szereti álmaiban azt, kit ébren gyűlöl, utánamegy
23 IX | mérgesen Maxenpfutsch úr, kit csak az bosszantott leginkább,
24 XIV | elfogadta az ifjú segélykezét, kit nyugodt kedélyéből semmi
25 XIV | a legmarkosabb legényt, kit Aladár legelőbb szállítson
26 XIV | unokáinknak is meghagyhatnók, kit emlegessenek meg, amidőn
27 XIV | erről – sürgeté őt a lovag, kit éppen csak leánya érdekelt.~–
28 XV | szereti, hát tegye.~– Hol? Kit? – kérdé mohón Kampós uram:
29 XV | státusbörtönben sínylik, kit mindenki elfelejtett, s
30 XVII | lehete földeríteni, hogy kit.~Mikor szembeállt a két
31 XVIII| biztosan tudom, – az az ember, kit én nem kevésbé gyűlölök,
32 XVIII| akkor oly forrón szerette, s kit ő balsorsa idején ily hidegen
|