Fezejet

 1 I    |          az „ultima Thule”!~Hanem utoljára is nagyon meg találta adni
 2 II   |     orrának került, azt csavarta; utoljára a szemeibe tódult, ott jelent
 3 IV   | háládatlan ember volt ez!~S még ő utoljára is eltette emlékül a jó
 4 IV   |  szitkozódott, morgolódott, hanem utoljára is azon vette észre, hogy
 5 VII  |     lengyel menekültet, aminek őt utoljára maga Ankerschmidt is hitte.~
 6 IX   |           egy kissé furcsa ember, utoljára elbúcsúztam, arra kértem,
 7 IX   |       Achilles-sark, hátra van az utoljára hagyott mérgezett nyíl,
 8 IX   |         csárdánál megszökött, s ő utoljára is hosszú haszontalan várakozás
 9 IX   |          pogácsát sütött neki; és utoljára a komondorokat, hogy mért
10 IX   |           neve. Bolond ez nagyon.~Utoljára is az öregúr vállat vonított;
11 IX   |            asszonynak, gyereknek, utoljára a paripáknak is: „Megjött!
12 IX   |   gyengülve az idegeim, mióta önt utoljára láttam.~– Ön sokat aggódott
13 IX   |   megcsókolta apja kezét, hogy az utoljára kénytelen volt meggyőződni
14 IX   |            ahhoz még idő kellett; utoljára is Ankerschmidtnek tréfás
15 IX   |  énekelnek a jókedvű cselédek. És utoljára mindig visszatér őreá magára,
16 IX   |           nehogy ma látott légyen utoljára.~– A viszontlátásig, édes
17 IX   |         megint meggondolta magát. Utoljára lecsapta a tollat és felugrott.~–
18 XIV  |        lejjebb, lejjebb süllyedt; utoljára csak egy szikra volt már,
19 XIV  |           az összecsapzott szőrt, utoljára hosszú, lombos farkát kerítve
20 XIV  |     megint újra kezdve a mosdást, utoljára pedig két hátulsó lábára
21 XIV  |           a hajóslegénység, s aki utoljára távozik el, az maga a hajóskapitány.~–
22 XIV  |       nagyobb tutajt készítsenek, utoljára maradnak az öregek, akiknek
23 XV   |           Garanvölgyi megsokallta utoljára, hogy öccse olyan sokáig
24 XV   |           hogy tőle eltávozott, s utoljára rávette magát, hogy maga
25 XVII |     romlás képe mindenfelé, amire utoljára undorral néz már az ember,
26 XVII |         hogy a bírákat meggyőzze, utoljára tartogatott eszközhöz folyamodék:
27 XVIII|         megfogni? Az is meglehet.~Utoljára jutott Straff körmei közé
28 XIX  |          a zivatar még azután; de utoljára is – a medvének van igaza.~
29 XIX  |   harmincháromfelé szöktek előle; utoljára annyira vitte, hogy az ellenjelölt
30 Uto  |   tervekben vezérszerepet vitt, s utoljára a legrejtélyesebb módon
31 Uto  |      rasa-t csinált országunkból, utoljára még az árvizet is ráereszté,