Fezejet

 1 III  |   boríték szegletei felváltak. Mármost birtokában volt a levélnek.~
 2 V    |        készítse el újra.~Hanem mármost mi lesz a kaszálással?~Nincs
 3 VI   |  előtte világosodni a tájék.~– Mármost, ha ő hirtelenében kiszabadul,
 4 VI   |      visszafoglalni nem lehet. Mármost legsürgetősebb feladat e
 5 VII  | semmitől sem tarthatok. No hát mármost tudják önök meg, hogy igenis
 6 VII  |     magyarul? Nem! Annál jobb. Mármost csakugyan mégis be kell
 7 VII  |      Ördöngös egy fickó!~Hanem mármost csakugyan ideje volna, ha
 8 VII  |        bánná. Hanem hát tegyen mármost annyit értem, ha már annyi
 9 VII  |        csendőrök egyikét, hogy mármost hát húzza rá a kesztyűket
10 VII  |      ha nem tapasztalta volna. Mármost mit csináljon a lovag ezzel
11 VII  |      így szereztem.~– Jól van. Mármost olvassa méltóságod ezt az
12 VIII |     sok jót, amit te bírsz. No mármost ölelj meg, aztán vigyázzatok
13 VIII |          Tehát jól van, missz. Mármost az a kérdés, akarja-e kegyed
14 VIII |   missz. Már így helyesen van; mármost csak nehány modalitásról
15 VIII |       a cselédszobába szolgál.~Mármost minden feltűnés kikerülése
16 IX   |   fejszének a nyele!~– Így ni; mármost este hat órakor látogasson
17 IX   |      mondásra. Szépen vagyunk! Mármost adieu szép özvegy! Ez természetesen
18 IX   |       s térítvényt is ad róla.~Mármost aztán Corinna meg lehet
19 IX   |   reggel alágyújtani vele.~– S mármost beszéljen, Kampós barátom,
20 IX   |    hogy nem kell rá várni. Hát mármost semmi baj sincs?~– Óh, dehogy
21 IX   |     volt ön? Hol rejtőzött? No mármost nem szabadul tőlem, míg
22 IX   |       fölteszek önről.~– Hanem mármost kínáljon meg egy szivarral,
23 IX   |      Agyiő negyvenezer forint. Mármost fiákereztessen, ahova akar.~
24 XIV  |       Egy kicsit úsztunk is.~– Mármost a kocsit jó lesz Szolnok
25 XV   |       Csakhogy itthon volnánk! Mármost méltóságos uram, leszek
26 XV   |    volna azt is?~– Igen. És én mármost többet tudok, mint amennyire
27 XVI  | magányomba vagyok zárva. Ebből mármost ön világosan láthatja, hogy
28 XVII |      Pál: testvérek voltak.~De mármost melyik volt hát az igazi
29 XVIII|        ni! Ez is jól ütött ki.~Mármost csak arra kell ügyelni,
30 XIX  |     tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük