1-500 | 501-622
Fezejet
1 I | volt, hogy nem szerette azt kérdezni: mi újság odakinn.~
2 I | diákul ment, nem merték volna azt mondani – no de elég. Az
3 I | kedve ellen előretolt napon azt mondák Garanvölgyinek, hogy
4 I | ember azáltal biztosítva, ha azt mondja: hallgatni fogok,
5 I | státusnak.~Garanvölgyi Ádám erre azt mondta:~– Jól van. Nem fogok
6 I | meg magamat.~Egyszer aztán azt is megtudta, hogy ha az
7 I | meg soha. Egyszer aztán azt a legújabb intézkedést tanulta
8 I | Egyszer a drága birkák is azt gondolták ki, hogy ők megdöglenek.
9 I | árpaszalma-provizórium, azt nem tudom, hanem biz azok
10 I | való. Tegye ön a kezét, azt tanácslom, ezekre a birkákra.
11 I | Micsoda parcellát, kérem?~– Azt a bizonyos kétezer holdas
12 I | mint vitalitiumot bírta azt testvérem özvegye; én készpénzen
13 I | özvegye; én készpénzen vettem azt meg boldogult öcsémtől,
14 I | birtokom.~Garanvölgyi úr azt hitte, hogy most olyan igazságokat
15 I | úrnak teljesíthetek? Már azt értem, hogy szomszédommá
16 I | úr „szívességnek” kívánja azt neveztetni, ő igen udvarias,
17 I | azonban „jó ügyletnek” nevezem azt; pactum bilaterale: do,
18 I | átengedni nem tetszik.~– Igenis. Azt valami régimódi ősöm építette,
19 I | mégis via facti elfoglalná azt tőlem a Ritter von, mit
20 I | S nem is valószínű, hogy azt ki méltóztassék tataroztatni…~–
21 I | ördög vigye el ezt a méhet… azt hiszem, hogy tizenkétezer
22 I | megmondani a lovag úrnak, hogy én azt a rongyos épületet el nem
23 I | össze; neki pedig a lovag azt adta megbízásul, hogy ha
24 I | kijön az a paragrafus, mely azt fogja rendelni, hogy akinek
25 I | más kastélyt akar építeni, azt onnan bizonyos határidőn
26 I | Nehogy pedig a doktor úr azt hihesse, miszerint ezt az
27 II | puskáját is meghozta, és azt a szorongattatás napjaiban
28 II | Politikáról. Akit elfoghatott, azt tartotta is effélével untig.~
29 II | valahol rászedheti őket, azt nagy virtusnak tartja. A
30 II | átvételkor olyat követelt, ő meg azt tette, hogy máskor Icignek
31 II | célokra 10 Ft.”~Garanvölgyi úr azt minden kérdezősködés nélkül
32 II | bekocogtatni a hadbíróhoz, s azt mondani: „Megjöttem, uram,
33 II | tartozom? Fizetek.”~Hanem hát azt mégis orrolta a dologban,
34 II | éppen ménesit.~– Hagyja el azt a tekintetes úr – szabódék
35 II | topány? Én magam sem viseltem azt soha, kivált falun.~– Fájt
36 II | órát igazíttatni!~– Hiszen azt is én ajándékoztam neki.~–
37 II | tekintetes úr, ne tessék azt oly nagyon keresni. Hiszen
38 II | oly nagyon keresni. Hiszen azt mondanám, hogy inkább a
39 II | kíváncsivá a titok, legfeljebb azt jegyezte meg rá:~– Önt már
40 II | alássan, ezúttal nem. Csak azt ne tessék mondani. Amiről
41 II | is a minap valakinek, aki azt állította, hogy ő Bem hadsegéde,
42 II | azután az orrának került, azt csavarta; utoljára a szemeibe
43 II | Hja, mert elváltoztatta ám azt is, hogy nyomára ne jöjjenek
44 II | keblébe varrhassa. – Ismeri ön azt az adomát, mikor az egyszeri
45 II | fizetni akar, s a bankójára azt mondják, hogy „hamis”.~Nehéz
46 II | hamis”.~Nehéz az embernek azt elhinni, hogy ami eddig
47 II | sem lenne igaz. Eszerint azt a vigasztalást is szegre
48 II | holt kozákról a bundát, azt magára vette, arra meg feladta
49 II | éppen Magyarországba.~– Már azt gondoltam: Amerikába.~–
50 II | emlegeti a tekintetes urat. De azt mondja: „Nem akarok találkozni
51 II | volt a titkos mentsvár, azt jelenleg még felfedeznem
52 II | felejtette az egész esetet. Azt gondolta, valami ég a tanyán.~–
53 II | alássan: nem vagyok éhes. (Azt sem tudta, mire felel, csak
54 II | forintos reichsschatzscheint, s azt mondá nagy maláciával~–
55 II | vetvén a hallottakat, miután azt, amit Ádám úr mondott, az
56 II | bizonyára a tekintetes úr azt mondá, hogy ő nem emlékezik,
57 II | lesz olyan jó védelem, mint azt az ötven pengőt általadni.~–
58 II | kevesebbet várt tőle, mint azt, hogy menten rongyokká fogja
59 II | No, de hallja az úr, azt nekem ne mondja; ha nekem
60 III | az asztalnál ült, az inas azt mondá, hogy egy szerencsétlen
61 III | válik; nem vesztegette ön azt érdemtelenre. Én is ön oldalán
62 III | hanglejtéssel Natalie kisasszony.~– Azt megölték ellenem való bosszúból.~–
63 III | mégis – megtűrheté?~– Azt érti ön, hogy tudtam és
64 III | ásott.~– Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én a forradalmi
65 III | tovább. Amit ön beszél, azt nekem nem szabad hallanom.
66 III | semmi ütenyhez; kísérte azt a jövevény obligát ájuldozással.~
67 III | kisasszony utánad küldött, hogy azt a levelet, ami a kalapodban
68 III | leveleket lepecsételni, miután azt mindenki tudja, aki akarja,
69 III | Bogumil tehette volna azt, amit „más”, hogy a majoritás
70 III | kék könyv” rendben van, s azt minden percben leteheti
71 III | nyelvecskéjével, mint mikor az ember azt akarja valakivel tudatni,
72 III | házigazdára árulkodni?~– Azt ön nem képes megítélni.
73 III | ön nem képes megítélni. Azt a törvényes férfiak „vétlen
74 III | kivexáltuk magunk közül.~– Azt elhiszem; arra ön nagyon
75 III | adnak magyar nyelvtant? Azt tanulnám.~Missz Natalie-nak
76 III | megragad a fejemben, egész nap azt dúdolom magamban, s a verset
77 III | hanglépcsőt, – hanem magát azt a veszedelmes, betiltott,
78 III | volt, mint ő maga, mintha azt fejezné ki vele: hogy hiszen
79 III | alázatosan, csókolja a kezeiket, azt izeni, hogy „nix tájcs”.~–
80 III | legyintve a gyereket.~– Azt izeni, hogy visszaküldte
81 III | magát Bogumil.~– Az ám, azt izente, hogy nem tud németül –
82 III | őtet.~– Hallatlan! Add fel azt a levelet! Csak nem várod,
83 III | gorombaság. Garanvölgyi azt izente, hogy nem fogadja
84 III | nézegetve.~– Kérem alássan, azt meg lehet tudni – szólt
85 III | ez szörnyű megbántás, azt izenni vissza, hogy nem
86 IV | az ajtón, hogy:~– Áh, ön azt mondja „herein”, és mégis
87 IV | mondja „herein”, és mégis azt állítja, hogy nem tud németül.~
88 IV | szólt Garanvölgyi –, én azt mondtam, hogy „lehet”.~–
89 IV | e szerencsét?~– Ön tudja azt jól; ön engemet megbántott.~–
90 IV | elintézni.~– Tudom, lovag úr, de azt is tudom, hogy kivételes
91 IV | törvények mivel biztatják azt, aki fegyvert vesz a kezébe,
92 IV | Nem tudtam, hogy cseléd; azt gondoltam, szolgabíró, mert
93 IV | tartottam magamat benne; még azt is meg tudtam mondani, melyik
94 IV | ön?~– Hogy az ördögbe ne? Azt mondani, hogy az ember elfelejtett –
95 IV | van, mint régen. El kell azt már felejteni; és én el
96 IV | s megfogom a kezét, és azt mondom: már most itt maradsz,
97 IV | tudtam volna hát elfelejteni azt, amiről nem gondolkozom.~
98 IV | apának, kötelességem megtudni azt, hogy gyermekeim, előttem
99 IV | fel ön, s ha maga nem érti azt, mit szavára el kell már
100 IV | átvéve a levelet, s kivéve azt borítékjából, odainté Kampóst,
101 IV | most mit csináljon? Ha ő is azt mondja, amit a földesúr
102 IV | földesúr mondott, a katona úr azt gondolja, hogy tréfálni
103 IV | késő. Miért nem nyújtotta azt elébb a másik?~Mielőtt azonban
104 IV | hogy a lovag már egyelőre azt képzelte, hogy valami merényletet
105 IV | az ő neve van belevésve. Azt nem akartam beadni, mert
106 IV | roppantul elkacagta magát. Azt várta, legalábbis egy ágyú
107 IV | lőjön aztán.~Kampós uram azt sem tudta, hogy ébren van-e,
108 IV | az ugaron fényes nappal, azt ő ugyan egyhamar még álmodni
109 IV | rozsdafolt sincs rajta, azt Kampós uram összevissza
110 IV | vissza a faluba. Szentül azt hitte, hogy ő most egy lábbal
111 IV | elő, kalábriai!~Kikereste azt most szekrénye titkos rejtekéből,
112 IV | akadtál, isten nélkül való, azt mondhatom.~És itt nekiesett
113 IV | ököllel a kalapnak, elkezdé azt kegyetlenül dögönyözni;
114 IV | kedve szerint.~A cselédek azt hitték odakünn, hogy Kampós
115 IV | vendetta önérzetével nyújtá azt át a vasvillahordozó hetesnek.~–
116 IV | Nekem igenis. Ki mondja azt, hogy nem? De miért mentem
117 IV | Teringettét! Meg fogom én azt mutatni, hogy idehaza én
118 IV | felé. S csakugyan megérte azt a diadalt, hogy négy másodpercig
119 V | vesse el jókor a repcét. Azt mondta, hogy azt jobban
120 V | repcét. Azt mondta, hogy azt jobban tudja ő, mert könyvből
121 V | innen, semmirevaló betyár. Azt gondolod, bolonddal van
122 V | Megyek én magamtoól is, csak azt mondják, hogy nem kell.
123 V | visszajöjjön az udvarába, mert azt ugyan marcipánnal sem csalogatnák
124 V | boglya árpát. Mi lesz ezzel azt a néhány száz hold repcét
125 V | két meklenburgi egyszerre azt vette észre, hogy nem ők
126 V | Ankerschmidt mindenből azt válogatta, ami a legjobb.
127 V | végett.~– Óh, ezek nem tették azt! – bizonyozott Ankerschmidt. –
128 V | négy csendőr. Bräuhäusel úr azt rendelé, hogy miután a kondások
129 V | rabságnak.~Mert tudni kell azt, hogy nincs viszony oly
130 V | volna? A bizottmány csak azt tudhatja meg, hogy mennyi
131 V | mennyi áll ki a földből, de azt nem, hogy mennyi ment le,
132 V | mindvégig kiülje a büntetését?~– Azt én nem tudom. Pajtayné az
133 V | dolgokat fedezett fel.~– S azt nem tudja senki, hogy ki
134 V | Belles musicus. Nem tudhatja azt senki. Ön elhányt négy kilencest.~–
135 V | Persze; nem vigyáztam rájuk. Azt hiszem, hogy sértett hiúság
136 V | Az ménkű dolog. Hanem azt bámulom, hogy ön az utolsó
137 V | két forintot.~No, iszen azt a játszmát el is vesztette
138 V | Nagy tévedés volt tőle azt hinni, hogy a doctor juris
139 V | lovag Ankerschmidtnek.~No, azt bizony ne gondolja senki,
140 V | biztossal játszik, hát hogy azt senkinek sem szükség megtéríteni.~
141 V | akár Bräuhäusel úr veszt, azt Ankerschmidtnek kell megsínyleni.~
142 V | ilyenkor aztán áldotta még azt a yorkshire-i kocát is,
143 V | más mindenféle kocákat is.~Azt hitte egyébiránt, hogy a
144 V | minisztériumhoz, sőt még azt a rettenetességet is felemlegeté,
145 V | bírságul.~Ankerschmidt fogta azt a levelet, rámába tetette,
146 V | mezőn boglyába rakva; ha azt az eső kinn éri, vége van;
147 V | lesz, mert az én térdem azt mindig megérzi, amióta a
148 V | golyóbist leltem az útban; azt én betettem a csurapém zsebébe,
149 V | lecsúszott a bélésébe, de azt én nem vettem észre. Mikor
150 V | egész semmivé lesz; ő aztán azt mondta, hogy az nagy kár
151 V | egész készséggel ajánlotta. Azt mondta, hogy ami a mezőn
152 V | még valamit mást is, de azt Kampós uram elhallgatta.~
153 V | köszönöm, nagyon köszönöm. És azt is mondja meg neki, hogy
154 V | rövidséggel.~– Emberek! Azt mondom, ezután vigyázzatok,
155 V | találna történni a kár; azt mondom, hogy kegyetlenül
156 V | kegyetlenül titokban tartsátok azt, mert aki még valaha ki
157 V | beszélni, hogy engem megloptak, azt minden irgalom nélkül elcsapom!~
158 V | akadnak. Hanem hát én magam azt hiszem, hogy az ilyen különös
159 V | akárkinek el akarnák adni, mind azt kérdezné, hogy jutottatok
160 V | sem vehetik neki. Azért én azt gondolom, hogy ha magamforma
161 V | szavahihető egyéniség.~– Hát én azt mondom kendnek, bátya –
162 V | hiteleznek is.~– De csak azt szeretném tudni, hogy a
163 V | Hát mit ért kegyed ezen?~– Azt értem, hogy ezúttal kegyed
164 VI | különösen tréfásnak találom azt ezen a helyen.)~Törkölyi
165 VI | Arany sasban” a társaság, s azt nem lehet elmulasztani.
166 VI | Magyarországon jog adatott azt mondani: mi urak vagyunk.
167 VI | lapban megjelentek. Én erre azt feleltem, hogy biz én az
168 VI | Mondja meg.~– Nem nagysád, azt már nem tehetem.~– Ugye
169 VI | jószágrész tulajdonává lett, s azt eladhatta. Ezért neki hálával
170 VI | keresetet indítani meg, s azt mint házasságot ekzekválni.~
171 VI | Természetesen. A tolvaj védője is azt mondta védencének: „Barátom,
172 VI | igaz; majd ami nem igaz, azt hozzáteszem én.”~Egy idő
173 VI | doktor úrnak.~A szép özvegy azt bízta rá, hogy egy fiatalembernek,
174 VI | Pajtayné bizományában.~Hanem azt az egyet mégis szerette
175 VI | meg, nagysád, mi oka van azt a Garanvölgyi Aladárt ily
176 VI | nem kétkedem.~– Lássa ön, azt a világon senkinek meg nem
177 VI | intézkedése megtagadott tőle, azt helyre lehet hozni azáltal,
178 VI | egy bujdosónál ottveszni, azt mindjárt hazaárulásnak mondanák.
179 VI | ön jönni teára hozzám?~Ez azt jelentené, hogy most ebédre
180 VI | én szeretni akarok, annak azt nem adom írásban.~Grisák
181 VI | yorkshire-iek végett! Még most is azt képzeli, hogy itt ezen a
182 VI | nyugdíjaztattam magamat, azt mondták odafenn: bizonyos
183 VI | szóval majd elmondom én azt magam.~– Értem – szólt bizalmas
184 VI | nem tartozik a dologra. Azt nem is szükség híresztelni,
185 VI | azután majd én felviszem azt Bécsbe. Azért csak siessen
186 VI | szabadsága érdekében, aki éppen azt akarja nőül venni, akit
187 VI | lovag úr kezébe fogta, s azt többé tőle semmi rohammal
188 VI | akinek valami gonosz sejtelem azt súgja, ha a preceptor megtud
189 VI | oltározó úgy osont el, hogy azt senki se tudja; nem mint
190 VI | védik magukat azok, akik azt akarják, hogy megcáfoltassanak.~–
191 VI | ki az okát. Én már tudom azt. Ne tessék zavarba jönni.
192 VI | nagysád titkolja bánatát, s azt mondja, nem megy nőül soha.
193 VI | verekedtünk; de minek üldözném azt, aki már nem is védi magát?
194 VI | már nem is védi magát? Én azt mondom, hogy nagysádnak
195 VI | zavart akar előidézni; s még azt kívánja, hogy ezt mint nagylelkűséget
196 VI | Még ő fogalmazta számára azt a fatális kérvényt.~És ezt
197 VI | mit akar vele?~– No hát azt mondom önnek, hogy olyan
198 VII | őszig, amekkorát akart, azt se nem aratták, se nem taposták.
199 VII | kezében. Honnan vette elő, azt nem lehetett jól észrevenni.
200 VII | teteje egészen eltakarta azt, ami benne lehet.~Pedig
201 VII | vagy elvitte-e magával, azt a bűnrészes csurapé miatt
202 VII | rendben jött a szobák padlója, azt falmentében szálanként nagy
203 VII | mintha testével akarta volna azt eltakarni.~– Ásókat ide!~
204 VII | hogy vállat vonítson s azt felelje:~– Biz én nem tudom;
205 VII | papirosba csomagolt valamit, s azt kibontva, nyilvánvalóvá
206 VII | anélkül hogy a dolgozóktól azt kérdezné, hogy miben fáradnak;
207 VII | miben fáradnak; a kutatóktól azt, hogy mit akarnak feltalálni;
208 VII | patkánynemzetségnek, mely azt már évek óta elfoglalva
209 VII | káromkodott, a künn levő strázsák azt hitték, haramiabanda tusáz
210 VII | mindjárt be is kellett kötni azt a szemét, s már most csak
211 VII | nézett az indítványozóra. Azt nem gondolhatta, hogy a
212 VII | gyanúra való okot sem?~– Azt sem.~– Mikucsek, Mikucsek!
213 VII | most mindjárt szétszedik ám azt a tisztességes ócska bútort,
214 VII | leffentyűt, s így horkanta reá:~– Azt a bizonyos ébenfa ládikót,
215 VII | ennyi szájtátó embernek azt az orrára nem kötöm.~– Úgy?
216 VII | Hát mit gondol ön?~– Azt gondolom, hogy elébb nézzék
217 VII | lehet. Az én uram pedig azt mondá, hogy ő ilyen formájú
218 VII | mivelhogy az öccse írta: tehát azt parancsolá, hogy dugjam
219 VII | ünnepélyes vendégeknek, valamint azt is, hogy a Hof-Schematismus
220 VII | kastélyhoz, ahol az urak vannak, azt az urat, amelyiknek három
221 VII | őrt álló csendőr ne értse azt a nyelvet, amin Gyuszi beszél,
222 VII | cseh ember; azért is ez azt most már kémnek gyanítva,
223 VII | is elkergette; majd meg azt gondolta ki, hogy felmászik
224 VII | maradt, sehogy sem bírván azt megegyeztetni magában, hogy
225 VII | Óh igen. Igen. Éppen azt kerestük, s nagy fáradságba
226 VII | elnézeget. Ki sejtette volna azt, hogy ő e levél sorait is
227 VII | valaki meglátná e leveleket, azt mondaná: bolond vagyok;
228 VII | volt; vagy veszélyeztessem azt, hogy görcsösült kezem rászalad
229 VII | úszik…”~– Szabad kérnem azt a levelet, Eliz kisasszony –
230 VII | embert meg dolgára küldik, azt se kérdik tőle, hogy falt-e
231 VII | szókat.~Annál inkább helyeslé azt másik két útitárs, kik szintén
232 VII | megállíttatá a kocsit, s azt az indítványt tevé, hogy
233 VII | volt egyéb egy baltánál, azt is kihúzta a szűre szíjából,
234 VII | forint. Ugye káplár uram, azt az egy forintot nem sajnálja
235 VII | veszkődtében humorizál, ahogy azt anekdotás könyvekben sokszor
236 VII | túlbugyborékolván, Szemes Miska felkapá azt, s olyat húzott belőle,
237 VII | faluban?~Első gondolatra azt hitte, hogy a lengyeléért
238 VII | házban motozás történt, úgy azt feladásnak kellett megelőznie.
239 VII | Én titkolni akartam.~– Azt elhiszem; hanem majd dobra
240 VII | híre megőrzendő.~– De hisz azt meg is fogom őrizni. Azt
241 VII | azt meg is fogom őrizni. Azt ugyan nem engedem mondatni,
242 VII | én lenni a házamnál, ha azt valaki meggyalázza!~– No
243 VII | sem szólok neki; de már azt csak engedjék meg excellenciátok,
244 VII | szentélyében, mint hogy azt ilyen könnyen kitéphetné.~–
245 VII | s én nem engedem, hogy azt mondhassa felőlem, hogy
246 VII | mondhatni, méltóságos úr. Azt, hogy azért jött ide mellé
247 VII | börtönben ül.~Ankerschmidt azt hitte, hogy a hír gyorsabb
248 VII | Magyarul.~– Úgy?~– Méltóságod azt hiszi, hogy családjának
249 VII | váltakozó érzelmei között olvasá azt az írást.~Mi volt az?~Mi
250 VII | folyamodását, újra elolvasta azt.~Milyen igaz, milyen mesterkéletlen
251 VII | menyasszonya nem akarta azt leírni, nem akart vele elmenni
252 VII | te írtad ezt itt?~– Én.~– Azt nagyon jól tetted és nagyon
253 VII | fogsz menni.~– Megfogadom.~– Azt is megígéred, hogy amíg
254 VII | amit „az egyik” elhajított, azt felemelte „ez a másik”.~
255 VIII | hazulról; mindenkinek a háznál azt mondta, hogy Pestre megy,
256 VIII | hogy másfelé viszi az útja.~Azt senki sem tudta, nem is
257 VIII | ablak.~Alig verte el a szél azt a port, amit a lovag hintaja
258 VIII | a szerencsét?~– Én pedig azt hittem, hogy nagyon korán
259 VIII | egy regényt vett elő, s azt affektálta, hogy ő most
260 VIII | miatt. No ez csak ürügy, azt mindenki látja. Bogumil
261 VIII | tudom, hogy mit.~– Majd azt is megmondom, missz; kegyed
262 VIII | rá készülve; vagy talán azt gondolja, hogy Bogumilnak
263 VIII | érdemetlenül viselné magát, azt elveszítse. A lovagtól ez
264 VIII | tán még el is veszíttetni azt az ártatlannal; de rajta
265 VIII | valószínű. Egyébiránt nem kell azt másnak bemutatni, mint az
266 VIII | érte, hogy ismét le kell azt majd tenni. Csak azt a sok
267 VIII | kell azt majd tenni. Csak azt a sok unalmas mintaképet
268 VIII | meg fog érkezni, amint ő azt meglátja, azonnal el fog
269 VIII | nem akartak hallatszani, s azt képzelheti mindenki, hogy
270 VIII | kérdem.~– Úgy? Hát hiszen azt, ahova tetszett mondani,
271 VIII | Hát aztán?~– Hát aztán? Azt mondta, hogy köszönteti
272 VIII | Városban? Hát mit mondott?~– Azt mondotta, hogy köszöni a
273 VIII | missz? Csak ösmerem tán azt a zöld selyem fátyolt, amit
274 VIII | hogy a nap el ne süsse; meg azt a pepita rokolyát azzal
275 VIII | virágos kalapját, aztán meg azt a búzavirágszín selyem mantilláját,
276 VIII | parancsolni, én úgy tettem. Azt mondá direktor úr: „Anton,
277 VIII | akit még el kell vinned, azt is felveszed; ő megmondja,
278 VIII | játszanak. Bizonyosan elnézte, azt gondolta: dupla aranyat
279 IX | igazak álmát aludta ezalatt.~Azt a tiszta álmot, amit nem
280 IX | ők ketten vigasztalják azt, aki belül van. – Egy dalosmadár
281 IX | volt egy lepecsételt levél, azt fölvevés a címlapon ez állt:~„
282 IX | vagyok. Te legjobban tudod azt. Állj közénk és atyánk közé;
283 IX | kendőjét lelte meg egy széken, azt százszor összecsókolá, kebléhez
284 IX | düh indulatába ment át; azt hitte, a missz jön. Vadul
285 IX | nem ügyel felhívásodra: azt lelövöd; értetted?~– Igenis
286 IX | Az égre! Ne tartsa erre azt a fegyvert, el talál sülni
287 IX | másik levelet – szólt Eliz, azt nyújtva át, amit ő írt atyjának.~–
288 IX | missznek ez nem tetszett; ő azt akarta, hogy ez embert üldözzék,
289 IX | ami rá volt bízva. Hermine azt írja levele végén: Missz
290 IX | okai semminek. Ebből én azt értem, hogy önök okai valaminek.
291 IX | bármelyik részét lakásul; de azt, amely nekem fogságul van
292 IX | szóló levelet lepecsételve, azt kezébe adta.~– A lovász
293 IX | sátorfáját, s a szobaleánynak azt az utasítást adta, hogy
294 IX | rajztábláját, ecsetét, s azt a legsötétebb szépiába mártva,
295 IX | repkény.~Most már tudta azt, hogy nagy vétek egy arcot,
296 IX | illik, mi nem. Egyébiránt azt mindegy, akár van ő is itt,
297 IX | önmagának, hogy akiről én azt mondom, hogy „barátom”,
298 IX | vérszemet kapva, Vendelin úr; azt hitte tán, hogy még elkaphatja,
299 IX | cigarettet göngyölgetve –, azt akarta, hogy vállaljam el
300 IX | az ügyet más prókátorhoz; azt mondta, hogy majd keres
301 IX | kellemetlen tintába keverte.~– Azt hiszi, doktor úr?~– Bizonyosan
302 IX | hogy nincs idehaza.~– Tehát azt hiszi doktor úr, hogy későbben
303 IX | méltóságos úr ránk haragudni?~– Azt, hogy szerencse. De azt
304 IX | Azt, hogy szerencse. De azt nem mondtam, hogy hiszem.~–
305 IX | legközelebbi teendő.~– Tehát azt hiszi, doktor úr?~– Semmi
306 IX | orvosságról sohasem kell azt kérdezni, hogy fog-e használni?
307 IX | dolga a bizalom.~– Tehát azt éppen nem hiszi doktor úr,
308 IX | Senki sem; hiszen mi azt gondoltuk, hogy a vőlegény
309 IX | odább.~– Hát hogy ki!?~– Azt fogják mondani, hogy ön
310 IX | doktor Grisák –, de mindenki azt fog mondani; s ha a missz
311 IX | Önnönmagának elégtételt venni, azt ecclatanter teheti.~Direktor
312 IX | zöldet Hermine vitte el; – s azt fel nem lebbentette volna
313 IX | ellen, mint aki kegyednek azt a kárt okozta.~– Lenne szíves
314 IX | kap ötezret.~Vendelin úr azt hiszi, hogy ez boszorkányság.~
315 IX | hogy vajon ő akar-e?~– Azt bízza ön rám.~– Jó, itt
316 IX | prókátor. Kénytelen vagyok azt hinni, hogy igaza van.~A
317 IX | akar-e ő?~Jól vagyunk már.~– Azt bízza kegyed rám, missz
318 IX | magának 500 forintocskákat; azt pedig a házasság utáni nap
319 IX | egy végzetes záradék, mely azt rendeli, hogy ha a leányok
320 IX | Ankerschmidt lovag.~Ankerschmidt azt képzelte, hogy egy halvány,
321 IX | félórára.~– Nem találja azt kevésnek?~– Sőt ezt sem
322 IX | faragáshoz véső szükséges, és azt mind kérni kellene.~– Nos
323 IX | egymás szeme közé néztek, azt látta mind a kettő a másik
324 IX | Egyet mondhatok önnek. Azt, hogy ön veszedelmes ember.~–
325 IX | tartják marcipánnal; hanem azt igenis megszokta már, hogy
326 IX | ételnek hínak. Aladár pedig azt, lett légyen akármi, a végső
327 IX | tegnapról maradt zsemlyét, azt nagy gyönyörűséggel elköltötte,
328 IX | Aladár nagy lélegzetet vett; azt mégsem tilthatá meg keblének,
329 IX | Nos? Ön kíváncsi ugye azt az írást látni? Megmutathatom.
330 IX | ez az öregúr elrontott, azt ővele magával helyre is
331 IX | lehanyatlottak a levéllel, miután azt kétszer is keresztül olvasta.~–
332 IX | hallhatóan.~Doktor Grisák azt várta, hogy a hadastyán
333 IX | Méltóságod elűzte a házból, azt, akit ő szeretett.~– Hát
334 IX | ő szereti? Hát mondta ő azt nekem? Mondta valakinek?
335 IX | Meggyalázni? Nem tudta azt mondani, amit húga ír e
336 IX | ketten értették egymást, azt onnan hihetni, mert Maxenpfutsch
337 IX | másik gyermek számára.~– Ah, azt Eliz el nem fogadná. Nem,
338 IX | tudni, hogy mint vesszük? Azt már csak megengedi doktor
339 IX | egyenesen. Becsüli ön „maga” azt az embert vagy nem?~Doktor
340 IX | választ?~Doktor Grisák, ha azt nem akarta, hogy vagy a
341 IX | soha senkivel nem fogom azt közleni, sem semmi használatát
342 IX | használatát nem veszem, de nekem azt tudnom kell!~Ez a „kell”
343 IX | tisztaságára fogadom, hogy azt az embert soha fiamnak,
344 IX | mellemen nem takarja el azt. Köszönöm doktor úr, hogy
345 IX | megint visszajött.~– Doktor! Azt gondolom, hogy meg kell
346 IX | vetnem a bőrömet.~Doktor úr azt mondá, hogy jól van jól,
347 IX | szolgálatkész írnok felsegíté rá, azt kérdezte a jámbor fiútól:~–
348 IX | elszállította a szökevényeket, mert azt ő haladék nélkül főbe lövi.~
349 IX | az ilyen benevolizálásra azt felelné, hogy „a biz én
350 IX | suttogá. – Látod: elvittem azt, amit írtál, oda, ahol használt.
351 IX | látni többet? No hát ha azt nem akarod, hogy ismét azt
352 IX | azt nem akarod, hogy ismét azt az arcomat lásd, azt a hangomat
353 IX | ismét azt az arcomat lásd, azt a hangomat halld, amitől
354 IX | irtózol: elő ne hozd nekem azt a két embert soha; mert
355 IX | mennykő! Ti semmirevalók! Azt mondom, átkozom a lelkit,
356 IX | gyász lenne az, ha valaki azt mondaná, hogy másik leányom
357 IX | a hadastyán megszorító azt, mint valami nagy emberét;
358 IX | neki sohasem lesz szabad azt észrevennie, hogy ez adott
359 IX | tréfálózva Ankerschmidt. – Csak azt akartam tudni, hogy érted-e
360 IX | a múltat; meggyűlöli még azt a tükröt is, amely tegnapi
361 IX | veszély fullánkját.~Corinna azt hívé, hogy Aladár ezóta
362 IX | képzelheté, hogy valaki akinek azt mondják, hogy szabad, jobban
363 IX | vele átkozva, ha elvennéd. Azt se hidd, hogy gazdag, mert
364 IX | amit elmulasztott. Mert azt a státusnak kell tudni,
365 IX | kézhez fog jutni, s hogy aki azt kézhez veszi, okvetlen előbb
366 IX | ki írta a levelet, mint azt, hogy mit írt benne.~Kampós
367 IX | valami észrevétele volna, azt mondja meg; majd protokollumba
368 IX | szóló levél. De bizony van. Azt tehát magához vette és vivé
369 IX | Aladár úrnak írna, akkor csak azt tenné oda, hogy „szeretettel”.
370 IX | akart tán csinálni; csak azt tudná az ember, hogy mi
371 IX | borotválkozáshoz.~– Én is kértem, de azt mondta, hogy nem adhatja
372 IX | magát a Cicke idebenn, s azt hiszi: a vadász jön, s viszi
373 IX | ajtóhoz szökött, s elkezdte azt fél lábával kaparni, s míg
374 IX | előbb hátraesni, aztán azt kérdezni: „Te vagy? Igazán
375 IX | Megéreztem.~– A Cicke érezte biz azt meg elébb, kedves Kampós –
376 IX | jobban is ügyel magára. Azt Ankerschmidtnek is el kell
377 IX | egyéb. Óhajtottam látni azt a vakmerő fickót, aki negyvenkilencben
378 IX | duzzognunk akármennyit.~– Azt is csak hatósági engedély
379 IX | helyben nem maradás alatt azt értem, mintha gerillának
380 IX | járókelő emisszáriusnak; hanem azt, hogy látok valami munka
381 IX | gazdag, s önt nagyon szereti; azt tudom bizonyosan.~– Éppen
382 IX | uram, ha nagybátyám rokonai azt mondanák felőlem, hogy én
383 IX | szerény kis üres állomás, azt sietek minél elébb elfoglalni,
384 IX | szemeiben. Ankerschmidt látta azt jól.~– De már most mondja
385 IX | fogadta a tréfát.~– Uram. Ön azt mondta, hogy mi régi ellenségek
386 IX | menyasszonyomat.~– Van önnek oka azt mondani?~– Van.~– Mivel
387 IX | ő lesz a sértett fél – s azt nem szeretném.~– No, ennek
388 IX | fogott el, hogy nem bírtam azt véghez vinni. Ha el kellett
389 IX | volna, nem kellett volna azt mondania, hogy iszonyú szívdobogása
390 IX | szívdobogása van, hanem azt, hogy „íme barátom, amim
391 IX | ideggyöngeségre hivatkozni.~Corinna azt várta, hogy most mindjárt
392 IX | Aladár azonban nem hozta azt elő.~Megkérdezte tőle, hogy
393 IX | van; s ilyenformán jó lesz azt „mint” szerződvényt is in
394 IX | optima forma felbontani.~Azt már tudta, hogy doktor Grisák
395 IX | ügynöke, tehát egyenesen azt kereste fel.~Doktor Grisák
396 IX | jelentkezőt, mint szokás fogadni azt, akitől az ember fél, és
397 IX | védence.~– Tudom, ismerem azt a szerződést.~– Annál jobb.
398 IX | nagylelkűen kiadta kezéből azt, ami a másé.~Aladár nagyot
399 IX | az öreg?~– Oda, uram, és azt akarta, hogy oltsam be neki
400 IX | akadni. De hát hol vesszük azt?~– Majd én utánajárok.~–
401 IX | aztán az apja kitagadta.~– Azt – elhiszem.~– A férje pedig
402 IX | csak azért vette el, mert azt hitte, hogy sok pénzt fog
403 IX | a keresetét.~– Elhiszem azt! Másutt is van az embereknek
404 IX | hinni a fiatal gavallérok. Azt gondolják, hogy mihelyt
405 IX | hogy megverte; az asszony azt eltűrte volna, hanem egyszer
406 IX | elkártyázta, akkor az asszonytól azt a gyűrűt kérte, amit az
407 IX | Hja, az egészen más, azt te nem érted. Még aki a
408 IX | teljes mértékben megérdemli azt a jó elővéleményt, mellyel
409 IX | levelet kapott Pestről.~Midőn azt magánszobájában elolvasta,
410 IX | tettetést, hogy az öregúr azt kérdezte tőle:~– Nos, miért
411 IX | húzd össze a szemöldöködet. Azt írja a barátném, hogy annak
412 IX | ugye?~– Nem; minek? Én azt gondoltam, hogy úgyis annyi
413 IX | nők dolga; nem érted te azt, apácskám.~– Nem bánom én,
414 IX | szalonkaidény. A vadásza pedig azt jövendölte, hogy e tavaszon
415 IX | szegény asszony”. Teringettét! Azt a szegény asszonyt itt találom
416 IX | megláttad vállamon, mindig azt mondtad: papa, aztán lőj
417 IX | mit? Amit nekem szántál, azt hagyd estére, aztán mikor
418 IX | én részemre kerül a sor, azt ne lődd meg, azt hagyd ott,
419 IX | a sor, azt ne lődd meg, azt hagyd ott, és gyere haza.~–
420 IX | fél kilencnél.~– No még azt a kis félórát engedd le.~–
421 IX | ázott ő eleget.~Éppen csak azt várta az eső, hogy ő belépjen
422 IX | kocsis. Ha kérdőre fogom, azt fogja mondani: nem ő, lépésben
423 IX | arccal, forrón lihegő ajkkal azt a „bizonyos szegény asszonyt” –
424 IX | egyik éjjel, mint a mással.~Azt tartják az álomjósok, hogy
425 IX | szerette!~Szereti álmaiban azt, kit ébren gyűlöl, utánamegy
426 IX | el nem hagyhatsz: ha én azt mondom a bírónak, hogy én
427 IX | mert nem elég, hogy te azt mondjad: gyűlölsz!”~Ez a
428 IX | világon; óh ő látta, olvasta azt! Nem lehet attól menekülni.
429 IX | gyakran kijárt a városból, azt mondá, hogy mélyen elhatalmasodott
430 IX | ő szív.~Erzsike csodálta azt nagyon. Azokat a kedves
431 IX | addig nem nyugodtál, míg azt nem mondta neked, hogy nem
432 IX | többé, de nem felejthette ő azt, valamint én nem bocsáthattam
433 IX | látom, hogy mosolyogna; én azt látom, hogy haragszik.~–
434 IX | borult volt.~Olyannak látta azt Eliz is, de nem akarta.~–
435 IX | vitázunk Hermine-nel, ő azt állítja, hogy te haragos
436 IX | te haragos vagy, én pedig azt, hogy mosolyogsz.~– Hó?
437 IX | Mindaddig, amíg Straff úr azt mondja, hogy ő a feleségét
438 IX | kell, hogy megvegyük tőle azt a szót, hogy „gyűlöli” nejét.~–
439 IX | Nagyon jó, mi lesz az ára?~– Azt még előre nem tudhatom,
440 IX | que coûte, az orrával kell azt meghallani, amit mondanak
441 IX | hitelező bebizonyította azt, hogy ezek a nőm bútorai
442 IX | bútorok?~– Hát hisz én is azt mondom.~– De így én ruinált
443 IX | embert ismerni. Jó, hogy még azt nem vetik szememre, hogy
444 IX | ajánlatára számítottam. Tudom én azt jól, hogy ennek így „kell”
445 IX | embernek, hogy Ankerschmidt még azt a nagy áldozatot is meghozza
446 IX | kezet is szorított vele; azt mondva, hogy „no majd meglássuk”.~
447 IX | mondott, hogy csak őrá kell azt hagyni, majd jól lesz minden.~–
448 IX | visszatért Bécsbe.~Ankerschmidt azt mondta, hogy meg fogja várni
449 IX | hogy az öreg kiizzadta azt a másik tízezer forintot
450 IX | így szólt az orra alá:~– Azt mondom, doktor, hogy ahol
451 IX | nagyon is „kulánt”, ki fogná azt akkor berekeszteni, ki zárná
452 IX | engedékenységre hangolni; ha azonban ő azt találja mondani, hogy már
453 IX | rágyújtott szörnyen gazemberezni azt a rafinírozott zsebmetszőt.~–
454 IX | valószínűnek találom, hogy amidőn azt fogja ön mondani, hogy íme
455 IX | tőkéjével, örüljön neki, ha azt megkaphatja, ő aztán viszont
456 IX | Mi jót hoz, doktor?~– Hát azt kérdem legelébb is, hogy
457 IX | magam kész vagyok hozzátenni azt a hiányzó húszast.~E minden
458 IX | úrnak akarta markába nyomni azt az egy húszast, mely egyedüli
459 IX | eszébe, hogy: „De ha tudtad azt, mi a patvarért vettél rá
460 IX | ötezerrel érjem be?”~Mi pedig azt kérdhetnők méltán a doktor
461 IX | áldozatokat, márpedig eszélyesség azt gondolni, hogy mikor Straff
462 IX | Straff tíz procentot ígér, azt harmincezertől fizesse-e
463 IX | gazdának örömét látja, átveszi azt minden cseléd, mindenkire
464 IX | félj, leányom, levetjük azt, ami bennünket bánt, mint
465 IX | minden embernek.~Az öregúr azt is közölte leányaival, hogy
466 IX | Bécsből, doktor Grisáktól, ami azt az örvendetes hírt fogja
467 IX | szívtelenség lett volna tőle, ha azt apródonkint nem tudatta
468 IX | érkezendő telegramnak, hogy azt még a stafétás lovas tarisznyájában
469 IX | addig nekik helyükbe kellett azt várni, nehezen fékezhető
470 IX | kigyulladt az arca, midőn azt kezében tartá! Ez hát a
471 IX | maga Hermine.~Erzsike ugyan azt az ókonzervatív észrevételt
472 IX | mégis meg kellene várni, míg azt a papa alkotmányos úton
473 IX | szolgáltatni; de Hermine azt veté ellen, hogy ő addig
474 IX | plajbásszal van írva; mintha azt akarná mutatni, hogy a telegráfos
475 IX | levélbe, s azután összegyűrve azt markában, csüggedten sóhajtá:~–
476 IX | Grisákkal és Maxenpfutsch-csal, azt gondolta ki, hogy két napig
477 IX | neki még egy milliója, ha azt a hatvanezer forintot kidobta
478 IX | vállán keresztül nézett, s azt mondta rá, hogy:~– Szervusz!~(–
479 XIII | feküdt már.~Olyan könnyű azt kimondani: „elűzlek, kitagadlak,
480 XIII | feledj hát!”, akkor nehéz azt elviselni.~Mint a kétszerkettő
481 XIII | olyan világosan bebizonyítja azt az ész, hogy a vádlott hibázott,
482 XIII | úgy mulatságból, úgyhogy azt is tudja, melyik ház esik
483 XIII | Az ám… Csodálatos, hogy ő azt is tudja, hogy a nagyságos
484 XIII | le a nagyságos urat, mert azt a helyet, mikor a Tisza
485 XIII | ötödik-hatodik évben el szokta venni azt a részt.~– De hiszen most
486 XIII | Azért a tekintetes úr azt az ajánlatot teszi, hogy
487 XIV | sürgetős; az ifjú teins úr azt írja, hogy e levél tartalmát
488 XIV | önvédelemre.”~Doktor Grisák azt válaszolta erre a levélre,
489 XIV | Tisza-szabályozásnál; ha ő azt mondja, hogy árvíz lesz
490 XIV | az lesz; mert Aladár úrfi azt érti.~Doktor Grisák egyszerre
491 XIV | magyarországi árvízhez képest! Azt tessék megnézni, mikor minálunk
492 XIV | Magyarországtól, hanem csak azt akarom mondani, hogy állhat
493 XIV | képest. Ha méltóztatik-e azt figyelembe venni vagy nem,
494 XIV | azon semmi cifra kívül; de azt mondhatom, mert ott voltam,
495 XIV | válogattuk hozzá a fenyőfának. Azt is láttam, mikor az a híres
496 XIV | mert alatta homok van; s azt mondom, hogy árvíz napján
497 XIV | megköszöné a hozott tudósítást, s azt mondta, hogy majd személyesen
498 XIV | egy a nevemet tudakolta és azt, hogy innen lakom-e vagy
499 XIV | felügyelésem terjed; hanem azt tudhatja ön, hogy nem azok
500 XIV | hibát a mérnök észrevett, azt ne lássa meg. Ha az árvíz
1-500 | 501-622 |