Fezejet

 1 I  |             ismét visszatevé orrára, s egyet villantva vele a táblabíró
 2 III|               Óh, de én nem értek vele egyet – iparkodék magát purifikálni
 3 III|               a meglepetéstől, elővett egyet azon kenyérgalacsinok közül,
 4 IV |                  ilyesmit.~Garanvölgyi egyet sóhajtott, s közelebb húzódott
 5 IV |          hivatalnokaim számára kiadva; egyet önnek átengedek, s mikor
 6 IV |              ön abban a levélben?~Eliz egyet vonított gömbölyű vállacskáján.~–
 7 V  |         megkapta a mándli gallérját, s egyet pöndörített rajta.~– Eltakarodol
 8 V  |              és el nem adatott belőlük egyet is.~Képzelhetni, hogy ezeket
 9 V  |              pedig abból a színből még egyet sem láttam.~Ott volt biz
10 V  | szerencsétlenségem van.~– Játszunk még egyet?~– A legnagyobb örömmel.~
11 V  |       vesztegetni, hogy színleg értsen egyet a zsiványokkal, s azután
12 VI |             bizományában.~Hanem azt az egyet mégis szerette volna tudni
13 VI |             hat kölyke van, aztán csak egyet akarnak belőle megtartani,
14 VII|                ismét felveszi a ládát, egyet kerül-fordul; s végre elhagyja
15 VII|           turkáló ember közepett látni egyet olyat, aki csak néz és néz,
16 VII|              szónál, mintegy taktusra, egyet ütve tenyerével az asztalra.~
17 VII|         kedélyes rémledezés alatt Eliz egyet azon teleírt vékony levélkék
18 VII|            tölte:~– Kegyelmed is igyék egyet szegény lelkemért, nagy
19 VII|       valahányszor megtörlöm a száját, egyet fordítok a csapján, úgy
20 IX |           kikapaszkodhatni, csupáncsak egyet.~Maxenpfutsch úr nem bánta,
21 IX | magukviseletéről tudomást szerezzek. – Egyet mondhatok önnek. Azt, hogy
22 IX |         szívfájásba kerül.~– Aztán még egyet, leánykám – szólt Ankerschmidt. –
23 IX |              utána? Nohát csak szerezz egyet.~Pár nap múlva Erzsike folytatta
24 IX |          Megteszed, amire kérlek? Csak egyet.~– Meg no; ugyan mire kérhetsz?~–
25 IX |               neki sok szakaszokkal, s egyet azok közül ujjával megjelölt: „
26 XIV|               a csónakban, s megkísért egyet aludni, amire nagy szüksége
27 XV |             most duplán.~– Csak azt az egyet sajnálom, hogy Aladár úrfi
28 XV |             úgyis tudtak felőle. Hanem egyet nem tudtak a többiek: azt,
29 XVI|               Ah!~– Én kíváncsi voltam egyet elolvasni belőlük. Nem haragszik