Fezejet
1 II | vagyok éhes. (Azt sem tudta, mire felel, csak a „fő” gonddal
2 IV | kolnába, hozza haza a duplát; mire hazaér, én küldök önnek
3 V | kegyetlenül összerugdaltaték.~Mire segítségére siettek, már
4 VII | ami a puskája végén van, mire aztán Gyuszi legelőször
5 VII | szeretett, felejthetlen fiam! Mire te ismét meglátod a szabad
6 VII | betyár és a kocsis mellett. Mire a mezőn kinn jártak, aludt
7 VII | kiabált türelmetlenül a lovag; mire Straff csakugyan jónak látta
8 VIII | az egészet.~Eliz értette, mire való az. Eltávolítani, de
9 VIII | könyvet, s hozzálépett, mire az érzékeny hölgy egyetlen
10 IX | egyedül te. Nem is tudom: mire kérjelek, olyan zavart vagyok.
11 IX | audienciákat szokott adni, mire nézve lapidár betűkkel van
12 IX | hanem megmondom neked, hogy mire vigyázz. Egyik leányom férjét
13 IX | nem bírta elfojtani.~Hanem mire apja elé ért, mégis oly
14 IX | szárnyazva volt a kópé, s mire fel akartam venni, úgy elment
15 IX | elkapva kezét hevesen, mire a leányka egyszerre odaomlott
16 IX | Csak egyet.~– Meg no; ugyan mire kérhetsz?~– Az a szegény
17 IX | volt.~– De hát annyit is mire tudott kegyed elkölteni?~–
18 IX | megdupláztassék az önkéntes kölcsön; mire dr. Grisák, hamisan hunyorítva
19 XIV | is feljött már az égre, mire Ankerschmidt az országútra
20 XIV | nem fordíthat el semmit!~Mire Ankerschmidt a zsilipgáthoz
21 XIV | közelebb húzva csónakát. – Mire való ott az a jegenyés erdő?
22 XIV | után omlottak a földre, mire a tizedik legényt is átszállító
23 XIV | Kiteremti az Isten, kinek mire szüksége van; nem hal meg
24 XIV | A nap jól lehaladt már, mire Aladár jelezte, hogy a falu
25 XV | hullám rohama megtörjék; mire e munka készen volt, eljött
26 XV | hogy meg ne kérdezze, hogy mire való lesz az.~– Ez a csomó,
27 XV | osztentációval kiporoltatá, mire az öregúr előjött szobájából,
28 XVIII| támaszthatnak a sétányon; mire a gyorsszekér meg fog érkezni,
|