Fezejet

 1 I   |     nagyon rongyos.~– Az is igaz; sőt még az is igaz, hogy én
 2 II  |         hogy kétségbe volna esve; sőt inkább olyan bizonyos afelől,
 3 III |         Nem is azért beszélt itt, sőt éppen azért mert ily nyílt
 4 III |           egyelőre visszavonulni; sőt ha azon meggyőződésre jutand,
 5 IV  |         Óh igenis, tudtam valaha. Sőt igen nagyra becsült volt
 6 IV  |         ha ismerik-e még egymást, sőt végre még meg is csókolgatá,
 7 V   |        felmegy a minisztériumhoz, sőt még azt a rettenetességet
 8 VI  |   törvényes és törvénytelen úton, sőt ami legvakmerőbb állítás,
 9 VI  |      azért nem folyamodik érte.~– Sőt lényeges szüksége is van
10 VI  |           megnyugtatni Corinna.~– Sőt nagyon szeretem, hogy valahára
11 VII |     nincs-e ott a keresett tárgy. Sőt Mikucsek urat annyira vitte
12 VII |     viszketeg csiklandja a bőrét. Sőt sokkal helyesebben úgy fogta
13 VII |         nézve nem is kellemetlen, sőt inkább alig várta, hogy
14 VII |         fizeté ki a csaplárosnak, sőt vége felé annyira vitte
15 VIII|     kelljen fizetnie az apanázst, sőt tán még el is veszíttetni
16 IX  |        igaza van: „itt a reggel”, sőt még meg kell neki köszönni,
17 IX  |           találja azt kevésnek?~– Sőt ezt sem használom fel soha.~–
18 IX  |   Rokonait nem kívánná-e látni?~– Sőt igen sajnálnám őket, ha
19 IX  |           divatból viseltetnek.~– Sőt azok nélkül. Porkoláb, nyissa
20 IX  | folyamodást saját kezűleg leírni; sőt mernék rá esküdni, hogy
21 IX  |         hozzájuk? Féltek tőlem?~– Sőt ellenkezőleg, éppen az volt
22 IX  |            Üldözött lett volna?~– Sőt ellenkezőleg.~– Ellenkezőleg?
23 IX  |   viszontagsággal járó hivatal.~– Sőt inkább! Nagyon kedves hivatal.
24 IX  |          őrülve?~– Dehogy vagyok; sőt inkább nagyon is eszemen
25 XIV |          a bajt a másik partra!~– Sőt többet is teszünk, mint
26 XVI |       nagyon régen lehetett az.~– Sőt még most is nagyon szereti.~–