Fezejet
1 I | nagyon rongyos.~– Az is igaz; sőt még az is igaz, hogy én
2 II | hogy kétségbe volna esve; sőt inkább olyan bizonyos afelől,
3 III | Nem is azért beszélt itt, sőt éppen azért mert ily nyílt
4 III | egyelőre visszavonulni; sőt ha azon meggyőződésre jutand,
5 IV | Óh igenis, tudtam valaha. Sőt igen nagyra becsült volt
6 IV | ha ismerik-e még egymást, sőt végre még meg is csókolgatá,
7 V | felmegy a minisztériumhoz, sőt még azt a rettenetességet
8 VI | törvényes és törvénytelen úton, sőt ami legvakmerőbb állítás,
9 VI | azért nem folyamodik érte.~– Sőt lényeges szüksége is van
10 VI | megnyugtatni Corinna.~– Sőt nagyon szeretem, hogy valahára
11 VII | nincs-e ott a keresett tárgy. Sőt Mikucsek urat annyira vitte
12 VII | viszketeg csiklandja a bőrét. Sőt sokkal helyesebben úgy fogta
13 VII | nézve nem is kellemetlen, sőt inkább alig várta, hogy
14 VII | fizeté ki a csaplárosnak, sőt vége felé annyira vitte
15 VIII| kelljen fizetnie az apanázst, sőt tán még el is veszíttetni
16 IX | igaza van: „itt a reggel”, sőt még meg kell neki köszönni,
17 IX | találja azt kevésnek?~– Sőt ezt sem használom fel soha.~–
18 IX | Rokonait nem kívánná-e látni?~– Sőt igen sajnálnám őket, ha
19 IX | divatból viseltetnek.~– Sőt azok nélkül. Porkoláb, nyissa
20 IX | folyamodást saját kezűleg leírni; sőt mernék rá esküdni, hogy
21 IX | hozzájuk? Féltek tőlem?~– Sőt ellenkezőleg, éppen az volt
22 IX | Üldözött lett volna?~– Sőt ellenkezőleg.~– Ellenkezőleg?
23 IX | viszontagsággal járó hivatal.~– Sőt inkább! Nagyon kedves hivatal.
24 IX | őrülve?~– Dehogy vagyok; sőt inkább nagyon is eszemen
25 XIV | a bajt a másik partra!~– Sőt többet is teszünk, mint
26 XVI | nagyon régen lehetett az.~– Sőt még most is nagyon szereti.~–
|