Fezejet

501 XIV  |                 meg. Ha az árvíz kitör, azt mondják, szerencsétlenség;
502 XIV  |               ki bizonyíthatja be, hogy azt a mérnök előre látta? Ki
503 XIV  |                Ha Newton bebizonyította azt, hogy a földnek vonzereje
504 XIV  |          magától föl nem ébred, s akkor azt fogja neki mondani, hogy
505 XIV  |                ember behunyja a szemét, azt képzeli, hogy nappal van,
506 XIV  |              hangján.~– Úgysegéljen, át azt. Láttam, ki volt az. Tudom
507 XIV  |             szekér sem jön utána.~Kezdé azt hinni, hogy vaklárma elől
508 XIV  |                emberi ideg nem sejtheté azt, hogy mi van az erdőn túl.~
509 XIV  |                 körülsáncolni, elhagyta azt, hogy tudomást szerezzen
510 XIV  |        keményfejű ember, a kasznár, még azt is mondta, hogy az egész
511 XIV  |                 csóválta a fejét, mikor azt meglátta.~– Úgy hiszem –
512 XIV  |                   hogy mi mind a ketten azt akarjuk, hogy minél előbb
513 XIV  |            irányában akarunk haladni, s azt sem akarjuk bevárni, amíg
514 XIV  |              csónak visz minket, hol mi azt. Tehát, uram, ha van önnek
515 XIV  |               fáradt? Felváltsam?~– Nem azt akartam vele mondani. Hanem
516 XIV  |             akartam vele mondani. Hanem azt, hogy minél jobban távozunk
517 XIV  |               mintha valamit keresne, s azt a sajátszerű cincogást hallatta,
518 XIV  |          képezett számára.~Ankerschmidt azt gondolá magában, hogy milyen
519 XIV  |          kérdésben, aki szót nem fogad, azt teketória nélkül főbe lövöm.~
520 XIV  |                 elhelyezte magát.~– Hát azt teszi az angol, hogy az
521 XIV  |         lehetett belőle tákolni. Aladár azt is megmutatta, hogyan kell,
522 XIV  |          tutajhoz köté, s átkormányozta azt a töltésig.~Nagyobb örömriadal
523 XIV  |                 meggondolta a dolgot, s azt mondta, hogy „biz igaz a”!~–
524 XIV  |             öreg megcsóválta a fejét, s azt jegyzé meg:~– No, ez sem
525 XIV  |                 oly hálaérzettel kérték azt.~– Nem restelkedésből tettem
526 XIV  |                restelkedésből tettem én azt, hanem azért, mert a jámborok
527 XIV  |                órát eltöltöttünk itten, azt most éjszakával kell helyrepótolnunk.~–
528 XIV  |            megfogadta, hogy lefeküdjék, azt ugyan erősen állítá, hogy
529 XIV  |             hogy aludja át ezt az időt.~Azt az időt, ami alatt a csónak
530 XIV  |                percről percre közeledni azt a képet, mely a fényes holdvilágnál
531 XIV  |                 rom mellett, ne lássa ő azt meg, s csak akkor fogja
532 XIV  |               előtt, s már-már sikerült azt elhagynia, midőn az utcából,
533 XIV  |                  erősen szerencséltetve azt a felborulás minden esélyével.~
534 XIV  |                a víz csónakázható lett, azt mondta az öreg úr: „No Kampós,
535 XIV  |         visszatértem a csónakkal, akkor azt mondá: „No Kampós; ez a
536 XIV  |          szállítani az ócska kastélyba; azt nem viszi el a víz.” Azzal
537 XIV  |               keresztül: igen szép volt azt nézni.~Míg Kampós uram rövid
538 XV   |    Ankerschmidtet is magammal hoztam.~– Azt ugyan jól tetted; a leánya
539 XV   |             agyonsírja magát apja után; azt meg én hoztam ide. Fáradt
540 XV   |         megkerültük, s nem látta sokáig azt a pusztulást.~– A vacsora
541 XV   |               kisasszonynak magában; de azt csakugyan nagyon szívesen
542 XV   |             szívesen hallotta volna, ha azt izené vala, hogy nem jöhet
543 XV   |               megrázta Aladár vállát, s azt dörmögé neki:~– Képzeld,
544 XV   |              Garanvölgyinek, s megrázta azt emberül.~– Uram, ön tudja
545 XV   |               emberül.~– Uram, ön tudja azt, hogy én önnek mit tartozom
546 XV   |                  de most duplán.~– Csak azt az egyet sajnálom, hogy
547 XV   |                már úgy illett volna. Én azt regényben mindig úgy olvastam.
548 XV   |     helyreigazítani a tudósítást.~– No, azt elhallgatja fiatal barátunk,
549 XV   |       polgártárat; Erzsike megcirógatta azt sima kezecskéjével.~– Hozzá
550 XV   |                 a kenyerünkön osztozik; azt sem várja, hogy megsüssük
551 XV   |          elkezdett a kezéből élni, hogy azt még az öregek is megnevették.~–
552 XV   |         vendégem otthon van a házamban. Azt akarom, hogy önök idehaza
553 XV   |             egyet nem tudtak a többiek: azt, hogy Aladár e levél írásáról
554 XV   |          visszaszerző folyamodást írta. Azt egyik sem sejtheté, hogy
555 XV   |         lehetetlen volt észre nem venni azt a megdöbbenést, mellyel
556 XV   |            Kedves bátyám, tegnap, midőn azt a levélkét megmutatta, én
557 XV   |             Eszerint e leány írta volna azt is?~– Igen. És én mármost
558 XV   |              volna, örülnék rajta, mert azt mondhatnám neki: „Édesanyám!”,
559 XV   |              öccse kezét, s még egyszer azt mondó neki: „eredj”; azzal
560 XV   |             számára van kötve. No iszen azt a spektáklit kell majd megnézni,
561 XV   |                   Hát a negyedik?~– Az? Azt csak úgy kötöttem, véletlenül;
562 XV   |             menekült föld. Ankerschmidt azt állítá, hogy Garanvölgyié,
563 XV   |               ön ezt tudja, uram, akkor azt is tudni fogja, kinek köszönhetem
564 XV   |                igaz gavallér, jól tudta azt, hogy a birtok csak kötelezettség,
565 XV   |                nevezheti senki önzésnek azt, ami szerelem.~És boldoggá
566 XV   |          megszeressék egymást, s valaki azt mondhassa, azért esdett
567 XV   |         vagyonának visszaadásáért, hogy azt saját leányának szerezze
568 XV   |               eltéveszté az ajtót, mert azt a nagy vétséget követé el,
569 XV   |              maradok egy hétig.~– Ha én azt tudtam volna, hogy ön ily
570 XV   |            közönyt többé, hanem engedte azt olyan melegen szólni, amint
571 XV   |               többi szobákban senkit, s azt hallva, hogy az urak mind
572 XV   |              téns úr, mikor tegnapelőtt azt mondtam, hogy a víz apad.
573 XV   |               mindjárt kezet csókol; de azt Erzsike semmiképp nem engedte
574 XV   |              Kampós uramnak arról, hogy azt csak igen-igen nagy és hatalmas
575 XV   |                  mikor maga előtt látta azt a két szemet, amikbe nézni
576 XVI  |             magukat megrendíteni.~Pedig azt beszélik már róla, hogy
577 XVI  |            minthogy útjában volt; akkor azt mondtam, hogy nincsen ára.
578 XVI  |                 az építkezést.~– Én nem azt gondoltam: Az összedűlt
579 XVI  |             fognak lakni.~– Ah uram; ön azt akarja, hogy én leányomtól
580 XVI  |               van!~– Az igaz, mert csak azt fogadtam, hogy ki nem megyek,
581 XVI  |              nem lovagolok házamból, de azt nem fogadtam, hogy ki nem
582 XVI  |             nekem előnyöm van ön felett azt követelni, hogy az ifjú
583 XVI  |                alkotmányos ember; tudja azt, hogy semmit rólunk, nélkülünk.
584 XVI  |                 érzéssel volt írva. Aki azt írta, az önt nagyon szerette.~–
585 XVI  |               most is nagyon szereti.~– Azt mondani könnyű.~– Ne hirtelenkedjék!
586 XVI  |                 nem tud arról semmit”. (Azt gondolta mindig, hogy asszonyról
587 XVI  |                    Nos, mi az?~– Hogy ő azt, ki e szekrénykében foglalt
588 XVI  |            Aladárhoz.~– S te megígérted azt?~Aladár patetikus arccal
589 XVI  |                 én írtam hozzád.~Aladár azt akarta válaszolni, hogy
590 XVII |                stb. stb.~– Ankerschmidt azt mondta rá, hogy igaza van,
591 XVII |           ugyanazon szavakkal mondá el, azt állítva, hogy ő volt a gyilkos.~
592 XVII |                valakit fölmenteni; csak azt nem lehete földeríteni,
593 XVII |       tartogatott eszközhöz folyamodék: azt mondta, hogy neki terhelő
594 XVII |              kriminálitásba?~Bárd Péter azt kérdé, midőn tanúival szembesíték:~–
595 XVII |                írva: „Méltóságos uraim!~Azt mondják, hogy amely tanúvallomásra
596 XVII |               ítélet. Igazságos volt-e? Azt egyedül a szíveket látó
597 XVII |                büntetés terhe alatt. Ha azt akarja, hogy be ne csukják,
598 XVII |              Beszélték azután egy ideig azt is, hogy a börtönben öngyilkossá
599 XVIII|           megtanult két dolgot.~Először azt, hogy a börzén spekulálni
600 XVIII|                 arra, hogy valakit, aki azt hiszi, hogy pénze van, becsaljon
601 XVIII|         meghozza az ember „szerelmének” azt az „áldozatot”, hogy ismét
602 XVIII|             Kedves Szellemfim!~Orvosaim azt állítják, hogy mellemben
603 XVIII|           mellemben a baj: szívemben, s azt csak forrón imádott hazám
604 XVIII|              elvállalom az ügyvédséget. Azt tudni fogja ön, hogy Garanvölgyi
605 XVIII|              kezek! De nem, ne tudja ön azt meg soha. Az idén Balatonfüreden
606 XVIII|               ott, még egyszer láthatná azt a nőt, ki ide jött – az
607 XVIII|                elhagyott sírja előtt, s azt fogja rebegni: ,E szegény
608 XVIII|             mulatság lesz annak a vége.~Azt gondolta ki magában, hogy
609 XVIII|               lovagias védelem kéretik, azt bezárta Grisák levélborítékába.
610 XVIII|   megcseréltettek.~Ankerschmidt olvassa azt, hogy a leányával jegyben
611 XVIII|               is azonban kénytelen volt azt tapasztalni, hogy aki legkevésbé
612 XVIII|       reszketett a keze, majd elhullató azt.~Hogy eszerint Grisák is
613 XVIII|                 a sétányon minden ember azt fogja kérdezni: melyik az
614 XIX  |               széttekinteni a világban.~Azt nézi, milyen idő van!~Ha
615 XIX  |                nézi, milyen idő van!~Ha azt látja, hogy szép napfényes
616 XIX  |          azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút,
617 XIX  |             erdőnek.~Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja
618 XIX  |             kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani, hanem
619 XIX  |          körülötte olyan arc, amelyikre azt mondhatta: ezt szeretem
620 XIX  |             igen egyszerű következmény.~Azt, aki maga is nemes szívet,
621 XIX  |                feszíték sarkaikat, hogy azt is kivessék helyéből. –
622 XIX  |               nagyon furcsa történet és azt sem lehet rámondani: „régen