Fezejet

 1 II  |             soha még csak útban sem voltam Bécs felé. Ezt a keveset
 2 III |        büszkeségem. Szabadcsapatnál voltam.~– Miféle szabadcsapatnál?~–
 3 III |             érdemes testület.~– Ott voltam – kiálta a boldogtalan,
 4 III |     bosszantani kezdett. – Én medve voltam, ki marakodtam magamhoz
 5 IV  |     megyének választott kormányzója voltam huszonnégy éven át, minden
 6 IV  |      felejteni. Valaha gazdag ember voltam; ha szüksége volt a népnek,
 7 VI  |          hogy „úgy van”.~– Hanem én voltam oly előrevigyázó, hogy mielőtt
 8 VI  |             akkor ő volt gazdag, én voltam csőd alatt; most én vagyok
 9 VI  |          magot. Mikor én olyan idős voltam, mint ön, minden cseresnyét
10 VI  |             meglehet, hogy ellenség voltam, amíg verekedtünk; de minek
11 VIII|       vagyok, missz; éppen azért is voltam bátor, missz, ilyen korán
12 VIII| postaállomás.~– De nem is a faluban voltam én, hanem a városban.~–
13 IX  |           mindig őszinte tisztelője voltam.~– Uram! – biztosítá őt
14 IX  |           én gyermekeimmel? Szigorú voltam hozzájuk? Féltek tőlem?~–
15 IX  |             felelné, hogy „a biz én voltam”, hanem ha érzi magában,
16 IX  |             Láttál az elébb, milyen voltam? Ugye nem szeretnél olyannak
17 XIV |             azt mondhatom, mert ott voltam, hogy olyan téglából épült,
18 XIV |            én, ki előkelő várfogoly voltam, restellnék most megint
19 XVI | gazdálkodásom mellett tőkepénzes is voltam; vagyonom egy része státuspapírokban
20 XVI |           írva.~– Ah!~– Én kíváncsi voltam egyet elolvasni belőlük.
21 XVII|       akivel szóba eredtek?~– Az én voltam! – vágott bele Bárd Pál.~–
22 XVII|         valahol, mert a csónakos én voltam.~– Vagy pedig te hallgatóztál,
23 XVII|         pedig te hallgatóztál, s én voltam a csónakon.~– De uraim! –
24 XVII|                Én esküszöm, hogy én voltam a csónakon.~– Én is esküszöm.~
25 XVII|     vallomásomat megerősítem; magam voltam a gyilkos, testvérem ártatlan.