Fezejet

 1 IV |     Engem akartál te elúsztatni, ugye? De nem kaptál „piros csizmát”
 2 IV |         s jó lett belőle. Látod, ugye, te ma itt, holnap ott csaló.
 3 IV |       csaló. Meg akartál rontani ugye, de emberedre akadtál, isten
 4 VI |           azt már nem tehetem.~– Ugye báró Királyváryné? Nem?
 5 VII|         mert az be volt kötve.~– Ugye ezt már megvizsgáltuk?~–
 6 VII|      valahol a deszkák között.~– Ugye hogy eltűnt a deszkák között?
 7 VII|     másik kettő az egycsillagos, ugye? Ezek meg a puskával a csendőrök.
 8 VII|     kulacs, ez éppen egy forint. Ugye káplár uram, azt az egy
 9 VII|        lelkemért, nagy uracskám; ugye, maga komiszárus?~(Pedig
10 VII|      arra a gondolatra fog jönni ugye, hogy valamelyik leányomat
11 IX |       hívebb?~– Nos? Ön kíváncsi ugye azt az írást látni? Megmutathatom.
12 IX |         már szabad.~– Szabad?!~– Ugye te ennek örülsz? Látod,
13 IX |         az elébb, milyen voltam? Ugye nem szeretnél olyannak látni
14 IX |    mehessen hozzá. Értesz engem, ugye?~– Értelek. – Nem fogok
15 IX |     Ejnye, az akasztófáravaló!~– Ugye? A szegénynek aztán nem
16 IX |         No ez nem az, ez nem az. Ugye beleegyezel, hogy ide fogadjuk?~–
17 IX |         érte küldjük a kocsit.~– Ugye a fedett kocsit?~– Már minek
18 IX |       Hát pénzt is küldjek neki, ugye?~– Nem; minek? Én azt gondoltam,
19 IX |  odábbmegy, mert az vándormadár. Ugye pedig magad is szereted
20 IX |          más kabátot vegyek rám, ugye?~– Óh nem, így is jó: még
21 IX |      felelt neki:~– Fogadjam el, ugye? Aztán mindjárt adjam oda
22 IX |         szava sincs önnek többé, ugye? – kérdé fensőbbség érzetével
23 XV |         hoztam ide. Fáradt vagy, ugye?~– Arról nem tudok semmit;
24 XV | fertelmes fenevadat – nincs meg, ugye? Elszökött azóta, lyukat
25 XVI|        azzal vetett véget, hogy „ugye öcsém, milyen bolond az