Fezejet

 1 II  |       bötykével eltörült, megindult hangon rebegé a vallomást.~– Ő
 2 II  |        csendet intett, és megindult hangon közbeszólt:~– Ne mondja
 3 II  |       keserűen rázva, mély, bánatos hangon ily szemrehányást intéze
 4 III |         szólt hozzá katonás őszinte hangon:~– Hallja ön! Én kitaláltam,
 5 III |          széttárni keblét s elszánt hangon így riadozni fel:~– Én most
 6 IV  |          Most már sokkal csöndesebb hangon beszélt a táblabíróhoz.~–
 7 V   |       szűrét félvállra vetve, feddő hangon tanítá az új földesurat
 8 VI  |           lovag elé. És azzal hideg hangon, de tört lélegzettel mondá
 9 VI  |          teáját? – szólt marasztaló hangon Corinna.~– Köszönöm. „Elég
10 VII |         kasznárt végre elhatározott hangon a káplár.~Kampós uram értette
11 VII |            szólt a missz baljóslatú hangon, minővel a hajdankor pythonisszái
12 IX  |       asztali óra finom pici csengő hangon már kilencet üt, s még semmi
13 IX  |        hozzá Eliz, olyan parancsoló hangon, mint egy tábornok. – Tudsz
14 IX  |             szolgáját” olyan vékony hangon tudja elmondani, mintha
15 IX  |                kiálta fel siránkozó hangon Maxenpfutsch úr.~– Kezdhet
16 IX  |          Ankerschmidt katonás nyers hangon a fogolytól. A lovag ezúttal
17 IX  |             s keblébe tevé, csendes hangon kérdezé:~– Mondja meg, doktor
18 IX  |           vette észre.~Azután tompa hangon mondá még:~– E dolgot ne
19 IX  |             remegőkön, s mennydörgő hangon kiálta reájok:~– Ördög,
20 IX  |          azon a nyafogó, kényeskedő hangon szűkölni, amivel hasonló
21 IX  |         rajta – szólt a lovag nyers hangon, széket mutatva a vendégnek. –
22 IX  |         nézett az ifjúra, s csendes hangon, melyen a jóakarat lágysága
23 IX  |              kérdé gyermeteg siránk hangon.~– Haragszom! – szólt mogorván
24 XIV |      Aladárnak meg kelle ismernie a hangon, melyen e szavak mondva
25 XVII| megfenyegetve testvérét; elkeserült hangon mondá hozzá:~– Bátyám, bátyám,