Fezejet

 1 III |       vissza.~Neje bécsi bankár leánya volt, kinek halála után
 2 VII |      ért?~– Óh nem.~– Van talán leánya az öregnek, akinek udvarlok,
 3 VII |       Ankerschmidt rátevé kezét leánya fejére, s megsimogatta hajfürteit.~
 4 VII | Ankerschmidt gyöngéden fölemelé leánya gömbölyű állát, hogy szeme
 5 IX  |       méltóságod hajlandó lenne leánya elcsábítójával kibékülni?~–
 6 IX  |         kezdett, hogy nemcsak a leánya, de ő maga is nagyon bele
 7 IX  |        elővéleményt, mellyel őt leánya oly buzgón igyekszik behízelegni.~
 8 IX  |     vagy te.~Ekként kiérdemelve leánya dicséretét, Ankerschmidt
 9 IX  |   Ankerschmidt lovagot kisebbik leánya.~Ott félrehúzta a fehér
10 IX  |    Ankerschmidt lovag és kisebb leánya felváltva ott ülnek a beteg
11 IX  |            Elmondtam neki, hogy leánya szerencséje forog kérdésben,
12 IX  |         a hírrel fogadták, hogy leánya ismét beteg lett, elájult,
13 XIII|         hivatalt vállalt, midőn leánya meghalt.~Éjjelét, nappalát
14 XIII|       ér mellett választotta ki leánya örök fekhelyét, ahol a fűzfák
15 XIII|          egy hant, amit meghalt leánya sírjára hajított.~
16 XIV | kitaláljon kocsijával. Egyetlen leánya tölté most be lelkét, ki
17 XIV |    életéért aggódunk: kegyednek leánya, nekem nagybátyám.~Furcsa
18 XIV |         a lovag, kit éppen csak leánya érdekelt.~– Igenis. Tehát
19 XV  |         Azt ugyan jól tetted; a leánya agyonsírja magát apja után;
20 XV  |    Ankerschmidt egyik kezével a leánya kezét fogta, másikat szívélyesen
21 XV  |         e szónál kénytelen volt leánya előtt tért nyitni, s amint
22 XV  |        egymásra Ankerschmidt és leánya; a leányka azután mily zavarodottan
23 XV  |      nem volt meglepetve, midőn leánya Aladár karján lépett be
24 XVII|        most egyébbel, mint hogy leánya boldog fog lenni, az első