Fezejet

 1 II  |   kérem alássan, elváltoztatta ám most az ábrázatját, hogy
 2 II  |        Hja, mert elváltoztatta ám azt is, hogy nyomára ne
 3 II  |   tovább. Pedig érzékeny dolog ám az, mikor valaki Bihartól
 4 III |       ütve magát Bogumil.~– Az ám, azt izente, hogy nem tud
 5 IV  |      kérem alássan, más is van ám.~– A patvart! Még más is?~–
 6 V   |   pipára gyújtani.~Nem így van ám az a míveltebb világban.~
 7 VI  |   összeköttetésbe jöhetnek.~Az ám; valóságos szellemi török
 8 VI  | kényelmetlenül feszengve.~– Az ám – helyesli Ankerschmidt –,
 9 VII |      tisztelt urakat, hogy van ám még itt egy irtóztató lomtár,
10 VII |       most mindjárt szétszedik ám azt a tisztességes ócska
11 VII |         mert ilyen ládát kapni ám az esztergályosnál Pesten
12 VII |        Megijedtél nagyon?~– Az ám.~– A nagyságos úr küldött?~–
13 VII |         mindjárt megyünk.~– Az ám. De hát melyiknek van három
14 VII |       értette a kérdést.~– Van ám itt az út mellett egy csárda,
15 VII | odábbtalálok magam is. Aluszik ám ez mind a három. Dupla odúja
16 IX  |    csinálta jobban.~– Nem volt ám az olyan rossz, mint gondolják;
17 IX  |      Valami társalkodóné?~– Az ám. Valami csendes, okos nő,
18 IX  |       Teringettét, nem fogadok ám szót. Holnap reggel Pesten
19 IX  |  Végtére! Hanem én nem tágítok ám öntől.~– Nem bánom, menjünk
20 XIII|     falu hosszant.~– Úgy?~– Az ám… Csodálatos, hogy ő azt
21 XIV |        szót. Mert most nagy úr ám a Tisza! S ha megharagszik,
22 XIV |   menekülni mindenkinek.~– Oda ám, uram – szólt fejét vakarva
23 XIV |  jegyzé meg:~– No, ez sem igaz ám, tisztesség nem esik mondván.~
24 XIV |        kastély felé. Nagy volt ám már akkor a hiba. Mondtam