1-500 | 501-515
Fezejet
1 I | megmondani az okát, hogy miért, és különösen, hogy miért tovább,
2 I | szekerek, ökrök, lovak és birkák nélkül; házi bútorain
3 I | Legalább jobb étvágyam lesz.~És azzal fölviteté a padlásra
4 I | családi klenódiumképpen, és soha többet nem dohányozék
5 I | kell adni az árát jókedvnek és haragnak, mert az ember
6 I | Legalább jobban alszom.~És azontúl nem nyúlt hozzá
7 I | legalább nem vesztek.~És megtartotta fogadását.~Megint
8 I | tehát ezentúl nem vadászom és agarászom többet. Legalább
9 I | fel a kocsival az úton.~És azontúl nem ment tovább
10 I | akarja magát kitenni, ennyi és ennyi hüvelyk, vonal és
11 I | és ennyi hüvelyk, vonal és minőség meghatározását vegye
12 I | szaggatok több csizmát.~És megtartá szavát. Azontúl
13 I | különbséget tenni kisebb és nagyobb bélyegilletmények
14 I | ezentúl nem fogok pörlekedni.~És azzal összezsinegelé pöriratait,
15 I | felesel többet senkivel.~És aki jártas az etnográfiában,
16 I | lenni. Ez az én úri kliensem és megbízóm, az a bizonyos,
17 I | tehát nem? Kár nagyon. – És itt kebelébe dugva kesztyűs
18 I | azon számát, melyben ennyi és ennyi számú paragrafus alatt
19 I | jusst ád hozzá a paragrafus. És hát már most miben áll a
20 I | asszony az érintett épület és hozzá vezető útnak sohasem
21 I | birtokosa az említett útnak és kastélynak.~– És valóban,
22 I | említett útnak és kastélynak.~– És valóban, tekintettel volnának
23 I | csukat be, mint elégületlent és csendháborítót?~Doktor Grisák
24 I | Ugyanott papír is volt és egy nagy fakalamáris, melybe
25 I | építkezni akar. – Igen, igen. És ő oda nagyszerű kastélyt
26 I | Dehogy! A baglyoknak és patkányoknak így is elég
27 I | hát csak tessék hazamenni és megmondani a lovag úrnak,
28 I | megmondom. Tehát utolsó és megmásolhatatlan véleményem
29 I | határidőn túl elhordassa. – És ezzel ajánlom magamat.~Nehogy
30 I | már a méh is megcsípte.~És sehol egy kertész vagy egy
31 II | a puskáját is meghozta, és azt a szorongattatás napjaiban
32 II | emlékszik-e még rá, hol és mikor találkoztunk mi Bécsben,
33 II | Arany báránynál” Petőfi és tekintetes Garanvölgyi Ádám
34 II | utolsó hangnyomatig szentnek és igaznak nem tartani, örök
35 II | baljával csendet intett, és megindult hangon közbeszólt:~–
36 II | nevek nimbusza! Szégyen és gyalázat. Nemtelen kelepcét
37 II | fog jönni a fizetés napja, és az rettenetes nap lesz.
38 II | Megvetlek benneteket uraddal és rongy alamizsnátokkal együtt! –
39 II | a rongy alamizsnát jobb és bal keze közé ragadván,
40 II | hevesen – zsebébe dugta.~És még egyszer végigtekintve
41 II | végtül végig bujdosom!~És elrohant.~Kampós uram úgy
42 II | megyékbe elvándorolni, jutalmat és méltánylatot keresve.~„Ezúttali”
43 III | III. A vén katona és családja~Ankerschmidt lovag,
44 III | jellem, szokva küzdelemhez és parancsoláshoz, bízott az
45 III | könnyű, miután sehova sem jár és útban nincsen.~A lovag még
46 III | pillanatban készek sírásra és nevetésre; piciny száj,
47 III | vagy dalolni kell mindig, és amellett a legháladatosabb
48 III | szörnyű bölcs, tudományos és szenzitív, de amellett nagyon
49 III | látta jónak felsóhajtani.~– És emiatt kell nekem száműzve
50 III | Azok is halva, megölve. – És itt a bujdosó jól dresszírozott
51 III | valószínűbbnek is tartottam.~– És – méltóságod – mégis – megtűrheté?~–
52 III | Azt érti ön, hogy tudtam és nem adtam föl?~– Nemes szívre
53 III | Áttért a beszéd színművekre és táncvigalmakra. Beszéltek
54 III | Beszéltek a Prófétáról és Fidesről. Ebéd végeztével
55 III | a jövevény megneheztelt, és felállt, olyant nem szokott
56 III | maradtak, Ankerschmidt saját és vendége szájába egy-egy
57 III | Amikor akarja, félrevonulhat.~És azontúl nem szólt bele,
58 III | hadjáratot, javában horkol, és elejti szájából a kialudt
59 III | mellett Eliz kisasszony, és írt nagy sebtén valami levelet.
60 III | Richárd mindent jól látott és hallott.~Amint Eliz eltűnt
61 III | Azért rejtse ön el jobban és semmisítse meg, ami féltenivalója
62 III | hogy önök megvetnek engem, és e megvetés megöl. Arcom
63 III | csatába. Három kastélyom volt és tizenkét falum. Az mind
64 III | mind az elveszett hazához!~És itt könnyes arcát tenyereibe
65 III | hasznát venni. Keljen fel és törülje le könnyeit, nehogy
66 III | cselédek észrevegyenek valamit, és legyen arról meggyőződve,
67 III | szót sem tudott lengyelül. És azután letörülte könnyeit,
68 III | egyszerre missz Natalie és Hermine az ifjú oppozíció-tagra. –
69 III | árulkodásnak” szoktuk nevezni. És az olyant kivexáltuk magunk
70 III | Eliz rögtön letett tűt és ollót, elővette a grammaire-t;
71 III | hajoljak le érte, pimasz. És most takarodjál; ne merj
72 III | hogy nem tud németül.~– És énnekem, a mennykőbe is,
73 III | kilátszik a nemes ember és a katona! Minden íz egy
74 III | rohanhassak a vén poltronhoz, és számadásra vonhassam e gyáva
75 III | senkinek.~Bogumil hajlongott és elhátrált, a folyosón végighaladva
76 IV | ön azt mondja „herein”, és mégis azt állítja, hogy
77 IV | mikor engedelme nincs rá; és én engedelem nélküli engedelmes
78 IV | nagyon tisztelt uram, miben és mi által találja magát megsértve
79 IV | előttem a német tudomány és litteratúra; egy időben
80 IV | a lovaghoz.~– Nagyságos és vitézlő uram; igen-igen
81 IV | már. El „kell” felejteni! És én el „tudtam” felejteni.
82 IV | kell azt már felejteni; és én el tudtam felejteni.
83 IV | kivertek őseim örökéből; és én el tudtam vesztett jótetteimet
84 IV | apjának: jószívű, derék, bátor és eszes, büszkeségem, gyámolom;
85 IV | el, míg én megmenekültem; és énnekem úgy tetszett sokáig,
86 IV | álmodom, s megfogom a kezét, és azt mondom: már most itt
87 IV | én addig, hogy őt lássam, és én el tudtam e bánatot felejteni.
88 IV | szofizmát, mely az antecedens és consequens összeállításából
89 IV | amit titokban tartsak. És ezzel be volna fejezve e
90 IV | nélkül való, azt mondhatom.~És itt nekiesett ököllel a
91 IV | legyűrve, felölté kabátját és megnyugodott.~Ankerschmidt
92 IV | megvesztegethetlen közvádló és hidegvérű végrehajtó bíróság:
93 IV | idehaza én parancsolok.~És e szavaknál baljóslatú mozdulatot
94 IV | mosolyogni, fejét illegetni és fecsegni, s e négy másodpercnyi
95 IV | helyéről nagy elszántsággal és hidegvérrel, szigorú márványarccal
96 IV | vétségeért főbe lövetném.~– És minthogy leányod vagyok,
97 V | nincs is nagyon ragadva. És végtére, ha az egész esztendei
98 V | magyar ember oly tudatlan és babonás, hogy mikor kedvenc
99 V | indokolással szokta magát és vendégét rábiztatni a fogyasztásra,
100 V | időszak az a takarítás; cseléd és gazda korán kel, későn fekszik;
101 V | déli harangszóra; ember és állat izzad és siet; kasznár,
102 V | harangszóra; ember és állat izzad és siet; kasznár, tiszttartó
103 V | törött el.~Két okos, kitanult és nagyerejű meklenburgi lett
104 V | elé fogva, tudományáról és lelki nyugodtságáról hírhedett
105 V | a lovakat megállították.~És éppen valami lejtő következett.
106 V | már későn volt. A gépet és a lovakat kísérő négy ember
107 V | aztán a nekiszilajult masina és lovai elkezdtek egymással
108 V | mindennap tojó tyúkjai és hat mázsára meghízható sertései.
109 V | negyvenre. Soha meg nem öletett és el nem adatott belőlük egyet
110 V | elloptak. Mind egyéves úrfiak és kisasszonyok voltak, a legkisebb
111 V | alól is. Azért van rend és törvényszék az országban,
112 V | telep őrzésére három vadászt és csőszt kellett kifogni a
113 V | mit csinál Bräuhäusel úr és dr. Grisák ennyi tenger
114 V | látva doktor Grisák igaz és nem való adatokkal, amikkel
115 V | hogy a vállalkozó napszám és anyag drágasága mellett,
116 V | meg a behozatott tanúkról és gyanús emberekről, és hogy
117 V | tanúkról és gyanús emberekről, és hogy ez gonoszul komplikált
118 V | kevesebb nyomra akadtak, és ezalatt Ankerschmidt repcéje
119 V | szóba sem lehetett állapi.~És ezen az általános izzadás
120 V | falvakat a munkásokért, és minden este maga tért haza.~
121 V | hogy az nagy kár volna, és parancsolatot adott, hogy
122 V | meg a magunk szekereivel és béreseivel hordassuk be
123 V | köszönöm, nagyon köszönöm. És azt is mondja meg neki,
124 V | adva Kampós uram térdének, és megérkezett egy hosszú ügyvédi
125 V | megérkezett egy hosszú ügyvédi és bírói számla, melyet Ankerschmidt
126 V | lovag szó nélkül kifizetett, és senkinek sem mutogatott,
127 V | felőlük – felelt értelmesen és vigyázva. – Gyanítom, hogy
128 V | Gyanítom, hogy ki vitte el, és nyomukban vagyok. Tetszik
129 VI | Ez sem mindennapi eset. És tökéletes udvaronc. Ezzel
130 VI | bálkirálynéja Pajtay Corinna és senki más.~Következik a
131 VI | találnom. Álnév van aláírva; és én azon gondolkodom, ki
132 VI | doktor Grisák.~Nagy tévedés és százados félreértés gyászos
133 VI | cselszövényeket szőni, törvényes és törvénytelen úton, sőt ami
134 VI | lehet élni.~Tehát ok is van.~És végre kedvező körülmények
135 VI | Az asszonyság elég szép és fiatal, s úgy látszik, maga
136 VI | nevét.~Tehát az ál-Petőfi és a többi, amivé átváltozott
137 VI | Straff Péter, senki más: és ez doktor Grisák bérence
138 VI | ami e szép, ragyogó szemű és mosolygó szájú asszonyt
139 VI | engedély megszerzése sok időt és utánjárást vett igénybe.
140 VI | contumaciam semmiseknek és felbontottaknak nyilatkoztatnak.”~–
141 VI | meg nem jelenhet egy év és nap alatt, az az ő hibája;
142 VI | törvény előtt az nem kifogás. És akkor egy év múlva, hogy
143 VI | fogalmazást, szépen összehajtotta és a zsebébe tette.~– Kérem
144 VI | sok szerencsét kívántak, és egymást biztosítók afelől,
145 VI | minket ősz, szürke, alig és egészen kopasz „meglett”
146 VI | mindenkit visszautasít, és ennek senki sem találja
147 VI | nyújthatják egymásnak kezeiket. És nagysád titkolja bánatát,
148 VI | meginni.~Corinna zavartan és közönyösen hebegé.~– Nem
149 VI | azt a fatális kérvényt.~És ezt ő saját kezűleg írja
150 VI | ő saját kezűleg írja le!~És ő maga járjon utána annak,
151 VI | visszatette a lovag elé. És azzal hideg hangon, de tört
152 VI | önnek” útjában ne legyen.~És ez egyúttal aztán kosár
153 VI | főhajtás után búcsút vett, és eltávozott. Doktor Grisák
154 VII | tudta játszani a zongorát és a lengyel menekültet, aminek
155 VII | hogy tárgyakat láthatókká és láthatlanokká tegyen, mint
156 VII | titkárja, írnoka, biztosa és megfelelő fegyveres asszisztencia
157 VII | legény az ajtónál marad, és senkit se ki, se be nem
158 VII | fölött. Titkos menetű egér- és patkánylyukak labirintjai
159 VII | százlábú titkos tenyészverme, és a pinceászka agglomeratív
160 VII | hivatalosan igen dohosnak és azonkívül egészen üresnek
161 VII | megint egy üres palack. És azután még egy. És azután
162 VII | palack. És azután még egy. És azután még vagy tizenöt
163 VII | hallgatott. Nem kérdezték. És ő hallgatott.~Pedig ő mindjárt
164 VII | rejtekhelyek összeesküvők és vércsetojások számára, ócska
165 VII | egy nagy darab kenyérrel és sonkával látta el magát,
166 VII | egyet olyat, aki csak néz és néz, és falatozik hozzá,
167 VII | olyat, aki csak néz és néz, és falatozik hozzá, anélkül
168 VII | pillanatban egy légiója az ifjabb és idősb patkánynemzetségnek,
169 VII | vaktában iramodott holt és eleven tárgyaknak, nem válogatva,
170 VII | felszalad. Lett iszonyú csata és tombolás; csizmasark, székláb,
171 VII | kifelé, hátrahagyva halottait és sebesülteit, és menekülve
172 VII | halottait és sebesülteit, és menekülve mindenféle lyukakba
173 VII | ezt már megvizsgáltuk?~– És nem találtunk benne semmit.~–
174 VII | előtt megfelelek; de most, és itt, ennyi szájtátó embernek
175 VII | rendületlen nyugalommal és elszántsággal nyújtá át
176 VII | hogy a kocsis a lovakkal és a csézával rukkoljon ide,
177 VII | szekrénykében van?~– No, és?~– S hátha abban a szekrényben
178 VII | ott felnyitják a zárt, és találnak benne egy nagy
179 VII | Garanvölgyi Ádám úr fogadott fia és rokona.~– S micsoda levelek
180 VII | ott megvizsgálták kritikai és kémiai úton, nincs-e bennük
181 VII | mindezek megpecsételve és vidimálva láthatók a leveleken.~
182 VII | leveleken.~Valóban Bräuhäusel úr és vizsgálótársai egy betűt
183 VII | idefárasztanak bennünket, és engednek kutatni reggeltől
184 VII | Azért ezennel komolyan és hivatalosan megintem önöket,
185 VII | együttes hatását a közrend és csend megszilárdítására,
186 VII | akadályozná; s ha ezúttal önök és vonatkozólag ön maga, minden
187 VII | minden egyéb tényleges és tettleges következményei
188 VII | azután Gyuszinak sok bámulni és észlelni valója maradt,
189 VII | jönni látó missz Natalie-t és a két házikisasszonyt. Bogumil
190 VII | semmi ismerős viszony közte és a vizsgálók között még csak
191 VII | kisasszonnyal, szemközt a levessel és azon túl Hermine kisasszonnyal
192 VII | Főleg az apró kolbászkás és gombóckás leves. Ez a szakács
193 VII | nem nyelt mást, mint port és gorombaságot.~– Kellemetlen
194 VII | missz Natalie.~– Azok is, és egy veszélyes ember arcképe.~
195 VII | észrevételeket összevissza a missz és Hermine tették; Bräuhäusel
196 VII | kettőnek igazat adott.~– És e levelek itt?~– Ezek nem
197 VII | semmit.~Mit tudhatta ő, és mit tudhatták a ház őrei
198 VII | hogy kapták rajta ezen és amazon Kampós uramat; mi
199 VII | semmit. Ha rajtad kívül és azon, kit megbíztam, más
200 VII | amikor te egyedül vagy, és is egyedül vagyok, de lelkemben
201 VII | Titkolnom kelle azokat és dugdosnom, mert ha magam
202 VII | azért átöleli a tört deszkát és úszik…”~– Szabad kérnem
203 VII | pipázva hallgatá a panaszt, és nem talált számára vigasztaló
204 VII | tudta jól, hogy kasznár.)~És azután ismét ivott a kulacsból,
205 VII | ültek rajta: elöl a kocsis és egy csendőr, azoknak háttal
206 VII | háttal a megvasalt betyár és egy másik csendőr, a hátulsó
207 VII | hátulsó ülésben Kampós uram és a káplár.~A kocsis lovai
208 VII | két csendőr is a betyár és a kocsis mellett. Mire a
209 VII | ráncigálni.~A felocsúdott káplár és a két közvitéz elébb bámulva
210 VII | ilyen erővel.~– Igenis, és teljes sikerrel. Méltóságod
211 VII | is vizsgálat alatt van?~És akkor aztán a lovag nem
212 VII | mértékben ossza fel Pajtayné és Bogumil között; mert ha
213 VII | hogy arca még hosszabbnak és tragikaibbnak lássék.~–
214 VII | vehessen búcsút áhítat- és lemondásteljes hajlongással;
215 VII | ki ezt az urat az ajtón.~És Gyuszi, ki mindössze csípőjéig
216 VII | a köze, hogy ő politikai és csatatéri ellenfelem; s
217 VII | csinos fiatal férfit ábrázol, és idegen nyelven írt levelek.~–
218 VII | bámulat, meglepetés, öröm és bosszúság visszásan váltakozó
219 VII | mesterkéletlen mondások ezek!~És azután mellé tette a doctor
220 VII | legalázatosabb, legszárazabb és legunalmasabb alkalmatlankodás
221 VII | volt ez amahhoz képest!~És amíg a fogoly menyasszonya
222 VII | ajkaihoz vonta apja kezét, és ott tartotta ismét sokáig,
223 VII | ott tartotta ismét sokáig, és ismét sokáig hallgattak
224 VII | Azt nagyon jól tetted és nagyon rosszul. Jól tetted
225 VII | fogoly, ki fog szabadulni és hazajön. Te pedig attól
226 VII | pedig attól fogva rab vagy és házamból ki nem léphetsz;
227 VII | jól van; már most kelj fel és csókolj meg. Arról, ami
228 VIII | kocsiba ült volna; a missz és Hermine lekísérték odáig;
229 VIII | ablakból volt szabad utánanézni és csókokat hányni felé, de
230 VIII | akkor talán megszelídül és eltanul tőled sok jót, amit
231 VIII | is visszainte egy búcsú- és bocsánatadó üdvözletet.
232 VIII | férfiúnak fehér mellénye és fehér nyakravalója volt,
233 VIII | gyorsasággal öltögetett, igen nagy és fontos életfeladatnak tartván,
234 VIII | Igen, missz; hm, hm, missz; és Hermine kisasszony?,~– Oh,
235 VIII | sértve van az ő becsülete és a kegyedé.~– Oh nagyon! –
236 VIII | kisasszony szobájába térhet és festőállványához ülhet.~
237 VIII | missz észrevétlen kimehessen és visszajöhessen a vakajtón,
238 VIII | estebéd is sokkal hamarább és gyorsabban ment végbe, mint
239 VIII | szolgáló volt Hermine-é és a nevelőnőé, ebből nyílt
240 VIII | óra alatt itt lehet a pap és a vőlegény; addig csak eltartja
241 VIII | úr.~Azonban az óra elmúlt és azután még egy óra elmúlt,
242 VIII | mondana a világ, hogy én – és ön – itt – együtt – a kastélyon
243 VIII | missz, most már bátorság és erő.~– Uram, én nem állok
244 VIII | Lassan beszéltek előttem és franciául.~– Hol vetted
245 VIII | Hol vetted fel a kocsira és mikor, és hogyan, micsoda
246 VIII | fel a kocsira és mikor, és hogyan, micsoda körülmények
247 IX | kinek alakja csupa aether és napsugár.~A legelső napsugár,
248 IX | belül van. – Egy dalosmadár és egy árva repkényinda.~Kinek
249 IX | látszik. Első a dalosmadár és a repkény.~A leányka egészen
250 IX | mellékszobában.~A missz és Hermine ugyan soká alusznak.~
251 IX | porkoláb, a keményszívű missz, és mondani fogja: „Allez! zongorasáncmunkát
252 IX | kigyógyulni. Atyám ma elűzte őt, és nem tudta, hogy engemet
253 IX | szeret, te olyan jó vagy: és nekem senkim sincs, aki
254 IX | legjobban tudod azt. Állj közénk és atyánk közé; a te jó szíved
255 IX | ezerszer.~Hermine~Ui. A missz és a direktor nem tudnak semmiről;
256 IX | összecsókolá, kebléhez szorongatta; és újra zokogott és sírt, mint
257 IX | szorongatta; és újra zokogott és sírt, mint a nyári zápor,
258 IX | sírt, mint a nyári zápor, és csókolta a levelet, meg
259 IX | Az bámulva nézett szét, és vállait vonogatta.~Eliz
260 IX | Jó. Töltsd meg a puskádat és gyere vissza.~A kis apróság
261 IX | levelet írni.~Minő gyöngédség és minő erő kellett ahhoz,
262 IX | meghalt anyjának kegyence: és akiért most a könnyelmű,
263 IX | inte neki, hogy tegye le, és aztán menjen. És ismét írt
264 IX | tegye le, és aztán menjen. És ismét írt tovább.~„Tudod,
265 IX | vagyok? Teremtette. Lövök és szúrok.~Eliz már erre kinyitotta
266 IX | tikkadtan, lihegve megállt, és nem tudta, hogy mit kérdezzen.~
267 IX | olvasás alatt a missz arcán és homlokán szederjes veres
268 IX | foltok támadtak; mély harag és ijedtség tanújelei. Egészen
269 IX | szörnyűség, ez borzasztó.~– És most olvassa ön e másik
270 IX | átkozott csábító az oka. És kegyed őt menti!~– Mentem.
271 IX | levele végén: Missz Natalie és a direktor nem okai semminek.
272 IX | át Eliznek a levelet.~– És most megbocsát, missz Natalie,
273 IX | szükségem van egy hiteles és gyanútlan személyre, aki
274 IX | hinni fog, mert gyermek és együgyű. Isten önnel.~A
275 IX | missz Natalie garderobe-jait és ágyneműit a hölgyvendégszobába
276 IX | hidegvérrel beszélni, parancsolni és mindent a legjobb időben.~
277 IX | ott más, mint a kismadár és a repkény.~Most már tudta
278 IX | volt az idő, tizenegy óra, és ő még papucsban és hálóköntösben.
279 IX | óra, és ő még papucsban és hálóköntösben. A segédek
280 IX | oldalzsebéből. – Még csak 10 óra és 57 perc. Mondjad nekik,
281 IX | kacagás, mert igen nagy és ritka fogai voltak.~– Óh,
282 IX | előkap, bosszúját tölteni: lő és vág! Karmonádlit vág az
283 IX | használni?~– Kérem: perről és orvosságról sohasem kell
284 IX | átkozott ember miatt.~– És ön miatt. Mert ön hítta
285 IX | gondoltuk, hogy a vőlegény és a lelkész mindjárt jőni
286 IX | misszt; Maxenpfutsch úr és missz Natalie éppen az ajtóban
287 IX | órakor.~A missz búcsúzott és ment.~Grisák úr azonnal
288 IX | meghatalmazást; így ni. És erre a másik papírra; kérem
289 IX | a mondott órában a missz és a direktor megjelentek lakásán,
290 IX | ki ezúttal fehér mellényt és nyakkendőt viselt –, én
291 IX | úr is.~Egy óra múlva férj és feleség voltak.~Egy óra
292 IX | újépület mind csak gimnáziumok és elemi tanodák hozzá képest;
293 IX | a ráncok felkiáltójelei és komoly pauzái, szemei derülten
294 IX | faragáshoz véső szükséges, és azt mind kérni kellene.~–
295 IX | kellene.~– Nos aztán?~– És miután nekem úgysincs egyéb
296 IX | Mikor aztán sokáig nevettek, és egyszer elhagyták, s egymás
297 IX | a foglyok mintléte felől és magukviseletéről tudomást
298 IX | elkezdett rögtön rá igen szépen és kitanult művészettel népdalokat
299 IX | meg nem ismerni a nőírást és -észjárást.~Aladár elgondolkozott;
300 IX | gondolta; – pedig nőírás; és minő természethű érzéssel
301 IX | senkivel sem közlé, mi dologban és merre jár, kétheti távolléte
302 IX | azzal aztán oda a parti! És ezt a szép mulatságot mind
303 IX | Hát hiszen leányokkal és gyermekekkel hogy gorombáskodnék
304 IX | legbizalmasabb emberei, a direktor és a gourvernante.~– Hogyan?
305 IX | Hogyan? Maxenpfutsch és missz Natalie? Igaz, Eliz
306 IX | dolga. Ez is rendes dolog.~– És rögtön eltávozott.~– Ő is
307 IX | bizonyosan találni fog.~– És így méltóságod hajlandó
308 IX | egész állását bizalmasan.~– És megnyugtatólag szólt felőle? –
309 IX | útravaló pogácsát sütött neki; és utoljára a komondorokat,
310 IX | után, melynek szabad áldani és verni, mely büntethet és
311 IX | és verni, mely büntethet és oltalmazhat, ahogy neki
312 IX | vizsgálatot tenni, ítélni és büntetni! Érti-e?!~Eliz
313 IX | valódian színezve a tréfa és érzékenység szemrehányásával,
314 IX | mint hogy magához ölelje és összecsókolja leánykáját;
315 IX | legelöl, úgymint a kulcsárné és szobaleány, hátrább a férficselédség,
316 IX | amely tegnapi arcát mutatta; és ilyen – nagyon sok van a „
317 IX | a címlapra Aladár nevét és lakását, s rábízta az inasára,
318 IX | levelet adja fel a postára és rekomandírozza.~Alig két
319 IX | illetékes bélyegek-e lat és mérföldtáv szerint.~– Hát
320 IX | vissza! Vissza kell vinni és ráírni.~A jámbor cseléd
321 IX | Azt tehát magához vette és vivé haza.~Az öreg Garanvölgyi
322 IX | untersuchungshaftot, s hált a priccsen és evett porkolábkosztot.~Tudott
323 IX | polgártárs annyi adomát és megtörtént dolgot e négy
324 IX | hogy ismét láthatná hű és kedves emberét. Nagyon nélkülözte
325 IX | borulnak egymás vállára, és úgy maradnak hosszan, boldogan.
326 IX | kiürítése után a hírmondás és öröm elektrikus batteriáinak
327 IX | Ezen pedig át kell esni, és azután végét szakítani.~
328 IX | elrontani. Menjen ön hozzá és beszéljen vele maga. Én
329 IX | a téren; én kapitulálok és magamat ajánlom.~Kezet szorítottak
330 IX | válogatni látszott nevetés és sírás között.)~– Éppen nem
331 IX | nekem van, az a tied is; és én magam is az vagyok ráadásképpen,
332 IX | jutányosabb a szívdobogásra és ideggyöngeségre hivatkozni.~
333 IX | szépen megcsókolta a kezét és eltávozott.~Ez volt az utolsó
334 IX | azt, akitől az ember fél, és akit nem szeret.~– Igen
335 IX | e viszony folytatását.~– És kegyed?~– Én a világért
336 IX | Uram. Ön ma igen generózus és nagylelkű volt oly ügyben,
337 IX | urat az öreg?~– Oda, uram, és azt akarta, hogy oltsam
338 IX | miszerint minden udvariasság és bevett szokás ellen volna
339 IX | lődd meg, azt hagyd ott, és gyere haza.~– No már ilyen
340 IX | szerencsétlensége közvetett és közvetlen okaira: a puskára,
341 IX | leányka, s odament apjához, és tréfásan enyelgésre akarta
342 IX | alszik.~Ankerschmidt lovag és kisebb leánya felváltva
343 IX | kérdezi: szereted-e? Szeretem. És te szereted-e? Szeretem.
344 IX | énekelnek a jókedvű cselédek. És utoljára mindig visszatér
345 IX | kettőjükkel van tele a világ.~És ez így megy egyik éjjel,
346 IX | magát, arról mit mondanak?~És azután, mikor fölébred,
347 IX | Nem lehet attól menekülni. És aztán mikor ismét aludni
348 IX | Ankerschmidt odalépve hozzájuk; és megtette, hogy jó kedvet
349 IX | haragjától? Az apa haragja méz és balzsam a sors haragjához
350 IX | Igaz, igaz – rebegé halkan, és azután lecsüggeszté fejét –,
351 IX | azután lecsüggeszté fejét –, és mi olyan későn tanuljuk
352 IX | forintot fog tőlem kapni. És most adjon papírt és tollat,
353 IX | kapni. És most adjon papírt és tollat, hadd írjak utalványt
354 IX | lármáz, mégpedig egyszerre, és hogy nem valami tréfás dolog
355 IX | nem tudja visszafizetni és még kacag!~– Kérem, kérem –
356 IX | bolondnak adott jogot élet és halál fölött?~– No de arra
357 IX | elégedve, ha az ötezer forintot és annak törvényes kamatjait
358 IX | tíz procentot.~– Vagy úgy! És mint gondolja ön, doktor
359 IX | meg Maxenpfutsch is.~– És most vége minden értekezésnek;
360 IX | vagy asszonyt házamhoz. És most ne is vitatkozzék velem
361 IX | a katonaember praktikus és egyúttal szentimentális; „
362 IX | huszonkilencezerkilencszázkilencvenkilenc forintot és két húszast letennék az
363 IX | aláírom.~Doktor Grisák leült és extempo fogalmazott.~– Helyesli
364 IX | Utoljára lecsapta a tollat és felugrott.~– Ejh, nem írom
365 IX | fájdalomban, szégyenben és megbosszulhatlan haragban
366 IX | megbosszulhatlan haragban érzett. És íme, mindettől megmenekült
367 IX | bánt, mint egy ócska ruhát, és nem fog bántani többet.
368 IX | bandát. Az fogja húzni, és megvendégelek minden embert,
369 IX | elmondott, nagyon erős Wertheim- és Wiese-féle szekrénybe kellett
370 IX | mi különbség van a közt és egy közönséges postai levél
371 IX | nekik atyjuk nélkül feltörni és elolvasni?~Az osztrák büntetőtörvénykönyv
372 IX | összeverekedve doktor Grisákkal és Maxenpfutsch-csal, azt gondolta
373 IX | hányszor kereste azóta Grisák és Maxenpfutsch úr.~A doktor
374 IX | krajcáros kolbászt hozassak-e és egy pohár sert, meg egy
375 IX | virslit, de két pohár sert és semmi stinkadorest?”~„Pedig
376 IX | két elsővel hátramenjen.”~„És hát legrosszabb esetben
377 IX | még ma kreuzerwirstli-e és hatvanezer forint, vagy
378 IX | vagy pedig negyvenezer és pompás vacsora?”…~No, ha
379 IX | akkor önt megint becsukják és így tovább. Tíz évig van
380 IX | van ön biztosítva koszt és kvártély felől, ha addig
381 IX | Egy firtli? Semmi több! És nem akar negyvenezer forintot
382 IX | ki a bérkocsiból Orestes és Pylades.~A kapus Vendelin
383 IX | Midőn e kétségbeeséssel és reménnyel torzított arcot
384 XIII | Az a hant, mely ideköt~És ha az élők el akarnák hagyni
385 XIII | Párosult abban a pompa és a gyász. Papok, énekesek
386 XIII | föld minden rónáiról; arany és selyem a koporsón, fáklyák
387 XIII | selyem a koporsón, fáklyák és lobogó címerek; csak a könny
388 XIII | hogy a sírdombra hajítsa.~És ez a hant az, mely nem ereszt
389 XIV | elhozott bútor vagy holt ember?~És a parton mindenki úgy dolgozik,
390 XIV | úrias alakjából a sok nap és éjen át rajta száradt sártól,
391 XIV | de annál sokkal rövidebb és költségtelenebb munka, meggyöngíteni
392 XIV | egy a nevemet tudakolta és azt, hogy innen lakom-e
393 XIV | Ki vizsgálhatja a szívek és vesék titkait? Ha az ily
394 XIV | teljesíti, megharagudott és elment.~– Nem ígérte, hogy
395 XIV | ellenség – felelt rá Aladár.~– És közös a féltenivaló.~– Nem
396 XIV | kiálta fel Aladár a düh és kétségbeesés hangján.~–
397 XIV | mihelyt e hírt megtudják, és igazuk lesz: mert mindegyiknek
398 XIV | sokáig ott maradt állva, és utánanézett mindaddig, míg
399 XIV | sulyok zuhogott, a fáklyák és szurokszövétnekek lobogtak
400 XIV | fenyegette háznál.~Az országút és a töltés közötti rét süppedékes
401 XIV | zöld volt.~A rétek sárga és lilaszín virágszőnyeggel
402 XIV | lapályokon elszórt fehér és fekete nyájak legelésztek,
403 XIV | legelésztek, fehér tehenek és fekete bivalyok.~S a felkelő
404 XIV | hogy ami most boldogság és poézis, az egy álomidő alatt
405 XIV | ne legyen más, mint sár és kétségbeesés?~Pedig az így
406 XIV | mentek, kocsisa visszafordult és figyelmezteté a patakra.~–
407 XIV | volna telve zavaros vízzel, és fordult irányban haladna.~
408 XIV | egész falkái a vadkácsáknak és liléknek, mintha nagy sietségük
409 XIV | vész panorámája volt. Távol és közel, száz meg száz helyen,
410 XIV | hogy forduljon vissza, és hajtson újra a tiszai gáthoz,
411 XIV | pocséta az úton felvett lovat és szekeret, úszva kellett
412 XIV | ahol félnap előtt sárga és lilaszín virág öntötte el
413 XIV | legelésztek már a fehér és fekete nyájak a lapályon,
414 XIV | a menedéktelen távolba.~És Ankerschmidt arra gondolt,
415 XIV | vészkörnyezte ház ablakában és kiált segítség után, és
416 XIV | és kiált segítség után, és lobogtat fehér kendőt; és
417 XIV | és lobogtat fehér kendőt; és nincs, aki megmentésére
418 XIV | szeretnek ostobának hinni, és ő nem hitt neki; ahelyett,
419 XIV | kegyelmes a benne levőknek.~És ő akkor ezt sem hitte neki,
420 XIV | büntetése, hogy mindent hisz, és maga előtt lát, midőn nem
421 XIV | volt ott egyéb, mint Aladár és mérnöki segédmunkásai s
422 XIV | nyújthassunk segélyt.~A csónakok és dereglyék csoportja nemsokára
423 XIV | mintha ugyanazon házak és tanyák közötti tér, mik
424 XIV | kalászok, a kék búzavirágok és piros pipacsok között ott
425 XIV | zsellérekkel; nem veréb- és seregélyhad, hanem ürge-,
426 XIV | fogaival fölberzegetve hátán és oldalain az összecsapzott
427 XIV | odahinté a pici állat elé. És ez elfogadta a kínálást,
428 XIV | Ankerschmidt először itt volt. És e keskeny veszendő gáton
429 XIV | mert az három napig tartana és addig a víz nem vár; hanem
430 XIV | élelmiszert, azután a leveleket és a hajószerszámokat, s csak
431 XIV | Legelőször az asszony- és gyermeknépet kell átszállítani,
432 XIV | nagy árvíz után”!~Aladár és Ankerschmidt e kérdésnél
433 XIV | felszíne ellepve nádgyökérrel és réti szénával.~Valami távol
434 XIV | elhelyezve a kisasszonyt és a vászonnépet, megint visszatért
435 XV | tér, melyet az udvar, park és szérűskertek képeztek, mint
436 XV | találkoztak össze a lovaggal és leányával.~Ilyen szűk helyen
437 XV | amint e percben Erzsike és Aladár egymással egyszerre
438 XV | félénken húzta vissza kezét, és szemeit nem merte többet
439 XV | szabadított meg egy erőfeszítéssel és egy jó ötlet által.~– Ah,
440 XV | megyek magam – szólt Aladár, és rögtön felugrott az asztaltól,
441 XV | sem várja, hogy megsüssük és kínáljuk vele; elébb eszik
442 XV | volt az, mely csak tenni és érezni tud, de nem enged
443 XV | pillantottak egymásra Ankerschmidt és leánya; a leányka azután
444 XV | ha kedvesükről álmodnak és fölébredtek, megfordítják
445 XV | akarok menni.~– Menni? Hová és min?~– A lélekvesztőn, amin
446 XV | írta volna azt is?~– Igen. És én mármost többet tudok,
447 XV | amennyire szükségem van.~– És most azért el akarod hagyni
448 XV | okos, értelmes gyermek és én: minek találkozunk mi
449 XV | körös-körül tenger van; és ha én mégis felhasználom
450 XV | ezt a szomorú helyzetet és itt maradok, nem jutok-e
451 XV | hogy ismét csónakra ül, és ha lehet, felevez Tiszadobig,
452 XV | nyelven, minden „teremtette” és „kreuzsakerment” után bocsánatot
453 XV | széttekintve a sík víz felett. – És most elmondhatjuk, ifjú
454 XV | önzésnek azt, ami szerelem.~És boldoggá tette az a gondolat,
455 XV | Ankerschmidt leányával cseveg, és nem borzad a Karaib-sziget
456 XV | ami nincs, az nem kell! – És most egyszerre kapsz egy
457 XV | hanem az, hogy ha fáradni és küzdeni kell, lesz hol,
458 XV | küzdeni kell, lesz hol, és lesz kiért.~Tudta ezt az
459 XV | panasztevő jobbágy: ön kihallgat és kegyeskedik tekintetbe venni.~–
460 XV | mindkét oldalról az ifjú arcát és gyöngéden súgá: „Kedves
461 XV | adta neki az újrakezdettet.~És ez a másik élet – jól kezdődik.~
462 XV | az egész mennyországot?~És ha e némán is beszédes ajkakra
463 XV | ajkakra tekinte Aladár, és arra gondolt, hogy e tündérvilági
464 XV | azt csak igen-igen nagy és hatalmas urak engedhetik
465 XV | kedves tüneményt belélegezni, és viselni magában, mint lelket!~
466 XV | A csónakban Kampós uram és a két öregúr foglaltak helyet.
467 XV | tudott irányt tartani ma, és igen lassan evezett; hiszen
468 XV | szemet, amikbe nézni élet és álom együtt.~
469 XVI | megadja magát a mulandóságnak: és íme, az új építmény hamarább
470 XVI | Következőleg a fiamuram és menyemasszony énnálam fognak
471 XVI | Minervae” asszonyi szavazat, és az dönt.~A két öregúr a
472 XVI | lapja Aladár arcképe volt, és alatta a levelek.~– Ezeket
473 XVI | odaborult Garanvölgyi keblére, és bocsánatot kért tőle százszor,
474 XVII | hidakat mind elhordta a víz, és Ankerschmidt nem sietett
475 XVII | minisztériumot kell megkeresni, és végtére, ha hibásnak találtatnék
476 XVII | törvényszék a postakocsist és kalauzt fogatta el, mint
477 XVII | vannak, Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár urak;
478 XVII | volna rá: én tehát meghalok és vallomásomat megerősítem;
479 XVIII| politikusoknak ugyan lehet, és néha jutalmas is elébbi
480 XVIII| tudósítani egy levélkében, és kifejezni találkozási óhaját.~
481 XVIII| maga is mindent veszített és mindenről lemondott. De
482 XVIII| heves vérű, én nő vagyok és gyönge, azért hozzám jobban
483 XVIII| ön közelébe – meghalni – és elfelejtetni; s kinek egyedüli
484 XVIII| be, azért lehet gavallér és gentleman.~Tehát Straff
485 XVIII| Azonban az ő dolga vizsgálni és értesíteni, tehát szóljanak
486 XVIII| nevetni, mikor egyedül van és sohasem kinyitott szájal,
487 XVIII| Straff folyvást tüszkölt és nevetett magában, amíg egy
488 XVIII| táblabíró levélcíme alá került.~És végül Ankerschmidt és Aladár
489 XVIII| került.~És végül Ankerschmidt és Aladár levelei egyszerűen
490 XVIII| megrendelt szállása, a legszebb és jobb, ami Füreden kapható;
491 XVIII| ötlete, mert ő gonosz szívű és gunyoros hangulatú. Tőle
492 XVIII| szerint, mikor, hányszor és mennyi ideig volt látogatáson
493 XVIII| már, egész a pincérekig és fürdőszolgákig.~Holnap a
494 XVIII| mint virággal az illat.~És őneki eszébe jutott, hogy
495 XVIII| ne ártson az esti szellő.~És most egyedül ő volt az,
496 XVIII| volna vele szenvedni, várni és szeretni!~S milyen szerencsétlen
497 XVIII| sincs, akire gondolnia édes, és senkije, aki őreá szeretve
498 XVIII| Ankerschmidt lovag egyeden báj- és szellemdús leányát, Erzsikét. –
499 XVIII| Erzsikét. – Százszoros áldás és üdvkívánás kíséri az ország
500 XIX | bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza
1-500 | 501-515 |