Fezejet

 1 I    |        sohasem jutott hozzá, hogy valaha egy napszámra valót bírt
 2 II   |         magyar emberről, hogy még valaha szőlőt akar enni lágy kenyérrel!~
 3 II   |           bitorolja.~– Ismerte ön valaha Petőfit? – kérdé szomorúan
 4 II   | fűzfapoézis volt az, amilyen csak valaha szerkesztők kemencéjét bemelegítni
 5 II   |           ő nem emlékezik, mintha valaha személyére nézve Bécsben
 6 IV   |        volna.~– Óh igenis, tudtam valaha. Sőt igen nagyra becsült
 7 IV   |       ember felejteni, – ha akar. Valaha e megyének választott kormányzója
 8 IV   |         én el „tudtam” felejteni. Valaha gazdag ember voltam; ha
 9 IV   |         Jobb, ha előre megmondom. Valaha egy szép duplapuskát kaptam
10 IV   |           aztán reméllettem, hogy valaha mégiscsak lehet majd vadászni.~–
11 IV   |       álmodik. Hogy ő még egyszer valaha vállára akaszthassa a puskáját,
12 V    |           barbár létünkhöz.)~Akik valaha gazdaságot láttak, tudják,
13 V    |       tartsátok azt, mert aki még valaha ki meri beszélni, hogy engem
14 VII  |  megtörténni, hogy te azon embert valaha meglásd, akit megszabadítani
15 IX   |           is kell gondolnom, hogy valaha megházasodom, s a feleségemet
16 IX   |          éppen nem volt honn.~Aki valaha távirati sürgönyt kapott,
17 IX   |        hogy őneki szabad lesz még valaha boldognak is lenni!~Ki venné
18 XIV  |         Mi sem hittük volna, hogy valaha egy sátor alatt fogunk bivouacozni –
19 XIV  |           is nyomta az álom.~S ha valaha fog valamiért köszönettel
20 XV   |       ilyen tündértitkú könyv még valaha nyitva legyen előtte feledve.~
21 XV   |     útközben hőstetteket, amikről valaha regényt lehet írni: én is
22 XV   |        francia regényben olvastam valaha.~A két kigúnyolt szerető
23 XVIII|         megismeri azoknak íróját. Valaha hozzá is érkeztek levelek