Fezejet

 1 I   |         gondol, uram, mennyiért mondom fel a szállást a baglyoknak,
 2 II  |       igényeit.~– Hiszen én nem mondom, hogy ne adjanak neki bort,
 3 II  |        tetszik elhinni, hát nem mondom tovább. Pedig érzékeny dolog
 4 II  | küldöttségét.~Kampós úr, igazán mondom; nagy zavarban volt. Ha
 5 IV  |        megfogom a kezét, és azt mondom: már most itt maradsz, hogy
 6 V   |     rövidséggel.~– Emberek! Azt mondom, ezután vigyázzatok, hogy
 7 V   |     találna történni a kár; azt mondom, hogy kegyetlenül titokban
 8 V   |         egyéniség.~– Hát én azt mondom kendnek, bátya – szólt Vendelin
 9 VI  |       nem is védi magát? Én azt mondom, hogy nagysádnak rövid időn
10 VI  |         akar vele?~– No hát azt mondom önnek, hogy olyan elevenen
11 VIII|        Így volt-e missz? Én úgy mondom, ahogy tőle hallottam. Nem
12 IX  |   önmagának, hogy akiről én azt mondom, hogy „barátom”, annak hirtelen
13 IX  |       hangot adni.~– No, én nem mondom, hogy nem becsülöm.~– Ez
14 IX  |   mennykő! Ti semmirevalók! Azt mondom, átkozom a lelkit, hogy
15 IX  |    hazajönnöd.~– Szent Hubertre mondom! Nem jövök haza hamarabb
16 IX  |   gyermeknek, úgy zokog. No hát mondom már, hogy nem haragszom,
17 IX  |        nem hagyhatsz: ha én azt mondom a bírónak, hogy én szeretlek,
18 IX  |   bútorok?~– Hát hisz én is azt mondom.~– De így én ruinált ember
19 IX  |        szólt az orra alá:~– Azt mondom, doktor, hogy ahol húszezer
20 IX  |      kötekedjék! Fogadja el! Én mondom, hogy fogadja el!~– Ejh,
21 XIV |    tetszik őt ismerni.~– Én nem mondom, hogy készakarva ír valótlanságokat,
22 XIV |         alatta homok van; s azt mondom, hogy árvíz napján nem laknám
23 XIV |         nevét.~– Ki volt?~– Nem mondom meg. Ha megmondanám, az