Fezejet

 1 I    |             De uram! – kiálta föl végre egész sértett önérzettel
 2 I    |        benőtt úton megsétáltatva, végre egy sajátságos alakú, suta
 3 III  |           Feláldoztam mindenemet. Végre életemet is. (Most már csakugyan
 4 III  |          Hernádon átvezetett; míg végre az ellenfél ágyúkat hozatott,
 5 IV   |   szemöldeit komolyan leráncolva. Végre, hirtelen odafordulva Garanvölgyihez,
 6 IV   |        ismerik-e még egymást, sőt végre még meg is csókolgatá, s
 7 V    |          jutott oda; s minthogy ő végre az akadályt átugrani nem
 8 V    |              Nem használt semmit. Végre a hatodik levélre csakugyan
 9 VI   |         élni.~Tehát ok is van.~És végre kedvező körülmények is vannak.
10 VI   |          Nagyon nevettek ők ezen.~Végre aztán egy kétemeletes ház
11 VI   |      megtalálja ütni a guta!~Most végre egypár női vendég közbejötte
12 VII  |      ládát, egyet kerül-fordul; s végre elhagyja a szobát. Letette-e
13 VII  |           göröngyöket a gödörből. Végre kezére akadt valami; kihúzta;
14 VII  |            szólítá meg a kasznárt végre elhatározott hangon a káplár.~
15 VII  |       bámulatos precízióval hajtá végre a parancsolt műtételt. Magánybosszú
16 VII  |         sokáig hallgattak együtt.~Végre mégiscsak meg kellett szólalni.~–
17 VIII |           s nem érti a nyelvet.~E végre szükséges missz Natalie-nak
18 IX   |       ütöttek ki a kisasszonynál. Végre önt szólítá fel, hogy mint
19 XV   |         magunk megvagyunk – szólt végre a hadastyán megnyugodva. –
20 XVII |        oly pontosan mind a kettő.~Végre Bárd Péter, hogy a bírákat
21 XVIII| gondolkozik.~Pajtayné.”~Az ötödik végre szólt Aladárnak.~Tudni kell