Fezejet
1 I | dohánydöböze közepében. – Már ezentúl nem lehet „szűzdohányt”
2 I | bor is akcíza alá esik, már ezután majd csak felsőbbek
3 I | játékkártyák is bélyeget kapnak, már ezentúl azokon is ott lesz
4 I | olyan papirost vesz, ami már jogosítva van a bíró előtti
5 I | nem perlekedik többet: az már az „ultima Thule”!~Hanem
6 I | üdvözlé őt Garanvölgyi.~– Ezt már szeretem, hogy ilyen gondos
7 I | Ugyan szükségük is van már a birkáimnak a segítségére,
8 I | elhinni, hogy nincs ott már semmi lefoglalni való. Tegye
9 I | jövevényhez a háziúr. – Már „édes amice”, erre mifelénk
10 I | őméltósága?~A doktor úr most már bővebb magyarázatokra is
11 I | aminthogy meg is tette, s már azon bizony semmi kutyabőr
12 I | hozzá a paragrafus. És hát már most miben áll a szívesség,
13 I | von úrnak teljesíthetek? Már azt értem, hogy szomszédommá
14 I | vén sastól, mint magam, de már egyszer én ilyen babonás
15 I | kancelláriába? Óh igen szívesen! Ha már üzletről van szó, akkor
16 I | A juris doctor úr most már ezzel angazsírozva volt
17 I | az építménynek…~– Biz az már nagyon rozzant állapotban
18 I | villám! (Az utóbbi felkiáltás már nem volt a nevetés folytatása;
19 I | Elmúlik az.~De a doktornak már elmúlt a nevető kedve.~–
20 I | úr.~– Csak több ne csípne már meg. Én teljhatalommal vagyok
21 I | megszabdalhatják; pedig már a méh is megcsípte.~És sehol
22 II | helyén. Nagyon köpcös volt már arra, hogy a dicsőséget
23 II | szánalomra méltó ember, de már ilyen állapotban mégis egy
24 II | ne adjanak neki bort, de már éppen ménesit.~– Hagyja
25 II | azt jegyezte meg rá:~– Önt már megint bolonddá tette valaki.~–
26 II | bolonddá tette valaki.~– No, már kérem alássan, ezúttal nem.
27 II | elárulja-e a nagy titkot; már a nyelve hegyén is volt,
28 II | bemelegítni segített.~Ádám úr most már nem a csaláson, hanem kasznárja
29 II | miket Kampós áhítva várt már vissza, hogy újra keblébe
30 II | enné?~– Nem biz én.~– Én már igen. Tessék – a macskafiúk. –
31 II | keresztül elmenekült. Másnap már hallotta, hogy üldözik.
32 II | éppen Magyarországba.~– Már azt gondoltam: Amerikába.~–
33 II | hát jól van no. Hiszek én már „mindent”, csak parancsoljanak
34 II | be ismét Ádám úrhoz.~Az már el is felejtette az egész
35 II | föl, hát akkor látta, hogy már a kukoricaföldek mellett
36 II | tartotta! Ő minden éjjel, mikor már aludt minden lélek a háznál,
37 II | magyarnak boldogabb jövője már mind hazugság?! Ezt nem
38 II | tetőtől talpig reszketés volt már. Úgy gondolá, hogy e szörnyű
39 II | bizony el volt érzékenyülve, már a zsebkendőjét kezdte keresni
40 II | ötvenet eldugtál belőle!~De már ez olyan szó volt, amiért
41 III | Magyarországra.~A leányok nagyobbika már akkor bálba járni való volt,
42 III | Végre életemet is. (Most már csakugyan meg kellett pihenni
43 III | ember.~– Nagyon fáradt volt már – magyarázá a jövevény.~–
44 III | Garanvölgyi úr pártfogását?~De már ez a kérdés csakugyan úgy
45 III | elismerő szemmeregetése már bosszantani kezdett. – Én
46 III | Ennélfogva a bujdosó, most már Bogumil lévén, idején találta
47 III | Hallatlan ez!~– De ugyan már mi volna benne hallatlan?
48 III | magánkívül missz Natalie. – Most már elég! Most már teljes a
49 III | Natalie. – Most már elég! Most már teljes a mérték! Menjen
50 III | kísérte e kötelességmulasztást már messziről, s midőn a fiú
51 III | nagyon örülve rajta, hogy már egyszer magát kezdi ütni
52 III | riadt fel, amit Bogumil már az ajtóban elkezdett.~–
53 III | kisasszony maga is…~– Mondtam már egyszer, hogy az nem. Ha
54 III | két öreget összeveszítenie már szépen sikerült. – Jobb
55 IV | Ankerschmidtnek megint kezdett már a fejébe tódulni a vér. –
56 IV | német irodalomban; hanem már – elfelejtettem.~– Ah, uram,
57 IV | Ejh, balgaság; vége van már. El „kell” felejteni! És
58 IV | mint régen. El kell azt már felejteni; és én el tudtam
59 IV | várnám hazajöttét, mintha már szobájában volna, mintha
60 IV | a kezét, és azt mondom: már most itt maradsz, hogy majd
61 IV | szemei nedvesülnek.~Most már sokkal csöndesebb hangon
62 IV | azt, mit szavára el kell már most hinnem, van tisztviselője,
63 IV | keveset tudott németül.~De már most mit csináljon? Ha ő
64 IV | nem szabad a kasznárnak. Már csak rá kellett szánnia
65 IV | semmi következménnyel.~– Az már az én dolgom – szólt Ankerschmidt
66 IV | takarodót fuvatni. Sietett már haza.~A tornácig elkísérte
67 IV | elváláskor kezet is szorítani. Már késő. Miért nem nyújtotta
68 IV | sietséggel, hogy a lovag már egyelőre azt képzelte, hogy
69 IV | Ankerschmidt, nagy aggódással.~– Már, ha a fejemet veszik is,
70 IV | még mi?~– Hát, még – még. Már csak elmondok mindent: meg
71 IV | levelet hozott számára.~Tudta már, hogy mi van abban. Bevonult
72 IV | kigázolja a lelkét most, s mikor már igen nagy volt a küzdelmi
73 IV | Itt van! – Megdöglött már. – Vigyétek; – szúrjátok
74 IV | küldött neki.~– Hát ezt már ki árulta el? Óh, az az
75 IV | gyermek, s a másik percben már ott csüngött a kérlelhetlen
76 V | jobban tud ő. Majd ő mutatja már meg, hogyan kell aranyat
77 V | rendében legyen.~– El van már az végezve, tessék megnyugodni
78 V | Nos aztán?~– Hát mivelhogy már a Garanvölgyi tekintetes
79 V | napszámot keresnek?~– No már – kit így, kit úgy. Széna,
80 V | leteremteni!~Garanvölgyi kaszásai már az ötödik napot izzadták
81 V | akiben meg lehet bízni.~Már most tehát rajta!~A gép
82 V | megolajozta a tengelyeket. No, már most mehet!~A furfangos
83 V | sejtve, Vendelin úr, de már későn volt. A gépet és a
84 V | Mire segítségére siettek, már akkorra egypár foga hiányzott.
85 V | hazaereszteni őket. Hanem már most a yorkshire-i telep
86 V | vadászokat is szembesíteni velük. Már most tehát a vadászok is
87 V | kevesebb kaszás maradt, már csak a rendes béresek dolgoztak;
88 V | konfrontálni kellett a többivel.~De már erre elkezdett Ankerschmidt
89 V | Ankerschmidt szakkermentírozni. Ez már sok! Ez már rettenetes!
90 V | szakkermentírozni. Ez már sok! Ez már rettenetes! Ilyen munka
91 V | Vendelin úr meg a kis Gyuszi. Már most maga őrizhette, takaríthatta,
92 V | került vissza senki.~De már magunk is nézzünk utána,
93 V | úr doktor Grisákot, mikor már a három óra közelít, s ugyan
94 V | Vajon az értesítés felment-e már a befogott Garanvölgyi Aladár
95 V | diätenklasse” illetményét. Már itt bizony akár doktor Grisák,
96 V | levágott rendben.~Megadta volna már magát Vendelin úr, s kapitulácionális
97 V | palócok vezére –, el legyünk már szegődve az egész aratásra.~
98 V | többit is mind elrabolták már, ahol csak asszonycselédek
99 V | A második hét vége felé már egészen kifogyott Ankerschmidt
100 V | minden türelmi rezervhada. Ez már sok. Ez már kifáraszt minden
101 V | rezervhada. Ez már sok. Ez már kifáraszt minden loyalitást.
102 V | minden újságba: – nem kell már neki se disznó, se tolvaj,
103 V | legalább a kocsisait, hogy a már kinn heverő lekaszált repcét
104 V | együtt kiesett volna. Ezen már senki sem segít. Hozzá még
105 V | nagy bánatpénz mellett. Már most a bánatpénzt is lehet
106 V | A bizony. Elég kár az; már most még eső is talál lenni,
107 V | koldussá lettem bele.~– No, már úgy lehet – szólt engedékenyen
108 V | béreseivel hordassuk be a már összerakott boglyákat, mert
109 V | feledékeny ember.~Csak, mikor már minden be volt takarítva;
110 V | a szónak Vendelin úr, s már nyúlt a tárcája felé.~–
111 V | dicsekedett neki, hogy megvannak már a yorkshire-iek. Lesz a
112 V | szegénylegénye.~Bizony üthette már annak a nyomát Vendelin
113 VI | Tivadar; nem fiatal ember már, de jól bírja magát. Komolyan
114 VI | szokott jönni, mert fél egyre már várja az „Arany sasban”
115 VI | Ennélfogva Corinna 12 órakor már felváltja a pipereasztalt
116 VI | pedig azok sem sokat érnek. Már nézzen ön ide, képzelheti
117 VI | meg.~– Nem nagysád, azt már nem tehetem.~– Ugye báró
118 VI | nagyon mulatságos. Hanem már most jöjjön, mondja el,
119 VI | Következik a Nro 3.~Corinna most már a divatlapok nyomtatásos
120 VI | gyönge: „A leláncolt sas”.~Ez már valóságos politikai költemény.
121 VI | huncutkákkal rakva!~Eredj már Isten hírével Nro 3.; várnak
122 VI | az ebéddel; hadd jöjjön már a Nro 4.~A Nro 4. senki
123 VI | életrevaló doctor jurisnak már aztán könnyű dolog a hálatartozásból,
124 VI | Grisák eddig is úgy érzi már magát a szép özvegynél,
125 VI | Straff nevű egyéniséget, kit már egyszer hallottunk említtetni.~
126 VI | egyszer hallottunk említtetni.~Már most tehát tudjuk igazi
127 VI | térdére csapva. Most kezdett már előtte világosodni a tájék.~–
128 VI | vág vele magán. Érti ön már most a dolgot?~– Tökéletesen.~
129 VI | házasságok is bontattak már fel.~– De hiszen mi tudjuk,
130 VI | Arról magam is töprengtem már; de még nem határozhattam
131 VI | korrespondenciája van, hogy már azért magáért megérdemelné
132 VI | indokolva van, ha az embernek már egyszer az írásban adott
133 VI | semmi szerelmi nyilatkozat. Már pedig ha valaki, hát ő…~
134 VI | letelepedve Ankerschmidtet. Az már akkor a desszertnél volt.~–
135 VI | lediktálom neki magam.~Ezt már nem lehetett megmenteni.
136 VI | megállt Ankerschmidt.~– De már itt csakugyan búcsút kell
137 VI | olyan szépen elbúcsúztunk már háromszor egyhuzomban.~–
138 VI | oda megyek, ön legalább már tudja, merre nyílik az ajtó,
139 VI | polgártársak, mintha az asszonyok már csak kizárólag titeket tüntetnének
140 VI | Dr. Grisák is nézegette már egypárszor az óráját, idestova
141 VI | lesz; mindenki takarodik már, csak Ankerschmidt nem akar
142 VI | elfoglalt pozícióból, s már a hetedik csésze teát issza;
143 VI | kocsijaikat előrendelik. Már ezek búcsúznak a háziasszonytól.
144 VI | kőlábú herceg.~– Ugyan késő már az idő – szól dr. Grisák,
145 VI | etazserre.~– Nagysád vendégei már elmentek mind? – kérdé Ankerschmidt.~–
146 VI | sem találja ki az okát. Én már tudom azt. Ne tessék zavarba
147 VI | maga előtt fogja látni, már akkor egy elmaradt ifjúság
148 VI | minek üldözném azt, aki már nem is védi magát? Én azt
149 VI | volt.”~Minden elég volt már a lovagnak.~Egy hideg főhajtás
150 VI | Hallja, doktor úr. Látta ön már, mikor egy kutyának hat
151 VII | tőszáraik olyan bolyhosak voltak már, mint egy őzláb.~A ház környékét
152 VII | hintve kaviccsal a tér, ez már Ankerschmidt lovagé volt.
153 VII | volna Straffnak, akit most már csak nevezzünk a maga nevén,
154 VII | menekülésben. Egészen öltözve volt már, s az istállók felé menni
155 VII | tudni; most pedig nincs már éjjel, mert reggel van.~–
156 VII | a sor a kemencékre.~Itt már elemében volt Mikucsek úr;
157 VII | Sokkal tisztább munka volt már a folyosók márványkockáinak
158 VII | bűntette néma tanújeleit, a már élettelen palacokat, azoknak
159 VII | megvirradt; világos lévén, most már a padlást lehetett vizsgálat
160 VII | ami régen megveresült.~Ez már keserű munka volt.~Éppen
161 VII | uram kérezkedni fog, hogy már ebédelni kellene menni,
162 VII | patkánynemzetségnek, mely azt már évek óta elfoglalva tartá,
163 VII | kellett kötni azt a szemét, s már most csak egy szemmel folytathatta
164 VII | páholyból nézve, hogy most már ő biztatta a tisztelt urakat,
165 VII | felturkált papirosok közt már látni való, hogy semmi gyanúra
166 VII | melyből minden fiók ki volt már szedve.~– Látja ön ezt az
167 VII | be volt kötve.~– Ugye ezt már megvizsgáltuk?~– És nem
168 VII | tenyerével az asztalra.~Mikor már Kampós uram látta, hogy
169 VII | úr, látva, hogy áldozata már meg nem menekülhet, s kénytelen
170 VII | Mi titka e dugdosásnak?~– Már megbocsásson, tisztelt uraságod,
171 VII | befogassak?~Bräuhäusel úrnak már a nyelvén lebegett az a
172 VII | hogy bontsák fel; s ha már most uraságod ezt a szekrényt
173 VII | rivallt Bräuhäusel, most már komolyan sarkára állva Kampós
174 VII | ütleget kapni a szemére. Mikor már indulófélben voltak az urak,
175 VII | Önök látják, hogy én már veszélyen kívül jutottam;
176 VII | jelentette fel azokat a már megmenekült rejtett iratokat;
177 VII | vadászt magával vitte a lovag) már tizenegy órakor (staatsvisit
178 VII | ember; azért is ez azt most már kémnek gyanítva, nagy toporzékolva
179 VII | takarodol innen, te spion!~Már harmadszor, ahogy messziről
180 VII | hogy miért küldték. De már ezen rajtakapatva, csakugyan
181 VII | egy veszedelmes kémet, ki már tizedszer akar áttörni a
182 VII | száját megtörülte.~– Óh, én már szokva vagyok hozzá. Ilyen
183 VII | arcképe.~Veszélyes arckép!? De már ezt mind a három hölgy látni
184 VII | másfél évi ittlét alatt már magyarul ért.~E veszélynek
185 VII | amazon Kampós uramat; mi lesz már ebből; lehet-e félni valami
186 VII | meglátod a szabad eget, én már akkor régen nem látok a
187 VII | akkor, ha vége lesz. Te már akkor ősz ember, én pedig
188 VII | tartanám, az atyafiak, kik már életemben örökséget, osztályt
189 VII | bizony e szép szemekben már azon írás mérge kárt tett.~
190 VII | a ládikót elzárni.~Hanem már ezután kénytelen volt bal
191 VII | kérdik tőle, hogy falt-e már valamit. Egész nap szaladni,
192 VII | szalonnát a szűre ujjából.~Mi már láttuk egyszer ezt az embert.
193 VII | készülni. A vége felé vagyok már. Meguntam a világkerülést!
194 VII | van hirdetve a statárium, már most megadom magamat, mert
195 VII | mármost annyit értem, ha már annyi pénzt nyer rajtam,
196 VII | kulacsomat; nézze, milyen száraz már az istenadta, egy csepp
197 VII | ördöggel van dolga, aki már meg akar halni, s veszkődtében
198 VII | Káplár uram öröme most már határtalan volt e jó fogás
199 VII | visszatértek a szekérhez, s most már hatan ültek rajta: elöl
200 VII | láthatár lila színbe borult már; sűrű köd kezdett kelet
201 VII | köszönöm, hogy idáig elhozott, már most innen majd odábbtalálok
202 VII | éppen szemközt találkozott a már visszatérő vizsgáló küldöttséggel.~
203 VII | asszonynép úgy pártfogolta.~Már most ebből mi lesz? Ha az
204 VII | a ti kedvetekért. Hanem már most idáig vagyok vele.
205 VII | szót sem szólok neki; de már azt csak engedjék meg excellenciátok,
206 VII | utcára is kihallik. Jön-e már az a zongoramester?~Jött
207 VII | az a zongoramester?~Jött már.~Straff úr mosolyogva lépett
208 VII | minden védelmet, s most már csupán azon volt, hogy a
209 VII | Indulj! Indulj! Mondtam már! Semmi egyéb! – kiabált
210 VII | lovai. Ezek itthon tudnának már valamit az ő szándokáról,
211 VII | Csalatkozik. Eliz kisasszony már ért e nyelven.~– Az nem
212 VII | vádlott belépett rajta.~Tudta már bűnének súlyát, tudta, hogy
213 VII | megyek.~– Így, jól van; már most kelj fel és csókolj
214 VIII | Hermine, vigyázz Elizre; te már nagyobb vagy, mindig okos
215 VIII | Maxenpfutsch, foglaljon helyet. Már el is felejtettük, hogy
216 VIII | Engedelmeskedék.~Maxenpfutsch úr most már megfordítva tette térdére
217 VIII | tekinte Hermine-re, ki most már letevé a könyvet, s hozzálépett,
218 VIII | No, így jól van, missz. Már így helyesen van; mármost
219 VIII | Ankerschmidt magaviselete most már egészen tisztában áll előtte.
220 VIII | Maxenpfutsch úr, s most már világosságot érzett agyában
221 VIII | helyre vigasztalni.~Pedig már ez így szokás.~– Senki sem
222 VIII | felejtették a zongora mellett, s ő már kezdte erősen unni magát.~–
223 VIII | korán aludni.~Tíz óra tájon már csöndes volt a kastély,
224 VIII | azonnal el fog ájulni.~Már diszponálva volt hozzá.~
225 VIII | menyasszony.~Éjfél után járt már az idő, Bogumil mégsem érkezett.
226 VIII | dehogy. Ne tessék aggódni. Én már tudom, miért késnek. Bizonyosan
227 VIII | készül.~Jaj, de azalatt már el is temethette volna a
228 VIII | kocsi mégsem jött vissza. Már bizonyosan rablók fogták
229 VIII | cethal! Ugyan megszepegtettek már magamat is. No missz, most
230 VIII | magamat is. No missz, most már bátorság és erő.~– Uram,
231 VIII | No, mi történik odakünn?~Már csak kénytelen volt Vendelin
232 VIII | szobában, mert meg kell már nézni, hol maradnak az illetők.~
233 VIII | hintó, melynek lámpásaiból már kiégett az olaj, a kocsis
234 VIII | nincs.~– De van.~– Mi van?~– Már hogy izenhetne az ember
235 VIII | kert alatt, jó sötét volt már, mikor az ifjú úr kijött
236 VIII | No, missz Natalie, most már én is elájulok! Az a gazember
237 IX | finom pici csengő hangon már kilencet üt, s még semmi
238 IX | nagyon a kismadárral; most már ideje, hogy félretegye a
239 IX | zongorasáncmunkát végezni!”~Jó lesz már megnézni, hogy ébren vannak-e.~
240 IX | aluszik; de amiért, ha egyszer már fölébredt az ember, minden
241 IX | Gyuszi.~Eliz szemei akkor már nem könnyeztek, arca nem
242 IX | nagyságos úr adta.~– Lőttél már vele?~– Óh, akárhány galambot:
243 IX | Teremtette. Lövök és szúrok.~Eliz már erre kinyitotta az ajtót.~
244 IX | menti!~– Mentem. Mert most már Hermine férje.~– De ő mindnyájunkat
245 IX | lehet. Láthatja, missz, hogy már választottam is ajtóm elé
246 IX | adta, hogy holmiait, ha már költözni kell, ne is a vendégszobába,
247 IX | kismadár és a repkény.~Most már tudta azt, hogy nagy vétek
248 IX | bámulva Maxenpfutsch.~– Ah, én már mindent tudok – szólt doktor
249 IX | Hanem hát beszéljünk most már önökről. Ez a furfangos
250 IX | levest rántott be.~– Tetszik már tudni?~– Hogyne tudnám?
251 IX | mormogá egyre Maxenpfutsch, s már a tarkóját is kezdte törülgetni
252 IX | elveszítse.~– Tudom; ezt már mondta nekem is. A jámbor
253 IX | Doktor Grisák látva, hogy már jó porhanyóra megpárolta
254 IX | honoráriumot adok.~No ez már értelmes beszéd.~– Helyesen
255 IX | forint.~Maxenpfutsch úr most már kevésbé találta visszariasztónak
256 IX | ellenvetést tevé, hogy kegyed már akkor, midőn alkalmat adott
257 IX | de akar-e ő?~Jól vagyunk már.~– Azt bízza kegyed rám,
258 IX | csak félig van értesülve.~Már az ötödik évet tölti Garanvölgyi
259 IX | egyik késő stádiumában teng már; s mennyire meg volt lepetve,
260 IX | adieu”. A legelső levélben már ott volt az „addio”, de
261 IX | hanem azt igenis megszokta már, hogy pontosan szervíroznak.
262 IX | késni találtak a menázzsal. Már egy óra is elmúlt délután,
263 IX | világot!~A másik percben már ismét humoránál volt.~–
264 IX | nem vagyok érdemes, mert már ebédeltem.~– A mennykőbe,
265 IX | kisasszonyt Grisák úr kapná már most nőül. Ez nem elvetendő
266 IX | komplottba méltóságod háta mögött már rég befolytak méltóságod
267 IX | miszerint méltóságod veje (már az, nem tehetünk róla),
268 IX | ha megtörtént, ki tehet már róla? Én csak nem fogom
269 IX | hogy mint vesszük? Azt már csak megengedi doktor úr,
270 IX | hogy jól van jól, csak most már tessék hazamenni.~Ankerschmidt
271 IX | jobban közeledett hazafelé.~Már az úton úgy járt a kocsisával,
272 IX | puskáját, mintha olvasta volna már valahol, hogy ilyen ostrom
273 IX | Ankerschmidt lelkében pedig már ekkor potenciára volt emelve
274 IX | leánykáját; s miután ez már megtörtént vele, többé nem
275 IX | ahol használt. Az az ember már szabad.~– Szabad?!~– Ugye
276 IX | dühösnek lenni, hanem most már tudom. Egy szót se róluk,
277 IX | embert szabadított ki.~– Most már édes leánykám, így vagyunk.
278 IX | mint valami nagy emberét; s már most becsületszavadra járhatsz,
279 IX | Erzsikének” foglak szólítani. S már most láss a házi gond után,
280 IX | akartam tudni, hogy érted-e már?~Erzsike vidám arca aztán
281 IX | megelőzni, az nagy baj; de már most gondoskodni kell felőle,
282 IX | hívé, hogy Aladár ezóta már otthon van. Nem képzelheté,
283 IX | Aladár bizonyosan otthon van már nagybátyjánál. Mit gondolt
284 IX | majd csak inkább hazasiet már.~Nem is soká késlekedett,
285 IX | emberét. Nagyon nélkülözte már, hogy annyi idő óta nem
286 IX | meg Kampós úrra, de ennek már a nyaka közé, s röptében
287 IX | olyan jó embered?~Azonban már léptek is hangzottak a folyosón,
288 IX | hangzottak a folyosón, s most már Cicke teljes erejéből elkezdett
289 IX | megint megjelenni, ahol már akkor a két rokont egymás
290 IX | féltékeny szemmel, mely már elégülten fekteté szép okos
291 IX | az! Neked valami jóakaród már levelet is írt Pestről;
292 IX | Eddig nem értettem, de most már egészen értem. Olvasd el
293 IX | Ankerschmidt lovag tudta már Aladár megérkeztét, s sejtette,
294 IX | Ankerschmidt látta azt jól.~– De már most mondja meg ön – szólt
295 IX | fiatal menyecskének?~Most már aztán Aladáron volt az elkomorodás
296 IX | ismerhetni.~– Elmúlt dolog az már – szólt Aladár könnyű vérrel.~–
297 IX | ellehetek náluk nélkül. Van már hivatalom, amiből megélek.~–
298 IX | hiábavalóságokat.~Mikor aztán már nagyon kezdett Corinna szívdobogásáról
299 IX | szerelemnek, „qua” szerelemnek már vége van; s ilyenformán
300 IX | optima forma felbontani.~Azt már tudta, hogy doktor Grisák
301 IX | joga van szakítani.~– De már most a szerződések?~– Hiszen
302 IX | mondott, régen elfelejtette már.~XI. Az a bizonyos szegény
303 IX | csendes, okos nő, akinek már megjött az esze.~– No, olyan
304 IX | tárgyat.~– Apácskám, találtam már olyan nekünk való asszonyt.~–
305 IX | nekünk való asszonyt.~– Már találtál? Hol vetted?~–
306 IX | akkor tudja meg, amikor már megtörtént rajta.~– A férje
307 IX | mihelyt valaki öregember, már lába szárába szállt az esze.~–
308 IX | egy asszonyt megverni!~– Már az igaz. Hanem ha te minden
309 IX | világon, maga a türelem.~– Te már arról is jót mersz állani?
310 IX | sírt. Nehányszor megindult már, de megint csak vissza kellett
311 IX | asszonnyal?~– Megérkezett már Pestre.~– Hozta Isten. Majd
312 IX | Ugye a fedett kocsit?~– Már minek volna neki fedett
313 IX | megcirógatta az apja arcát, melyen már akkor az új szakáll hüvelyknyi
314 IX | ott, és gyere haza.~– No már ilyen ceremóniával egy hercegasszonyt
315 IX | félórát engedd le.~– De mikor már szent Hubertnek adtam szavamat.~–
316 IX | olyan nagyon? No látott már valaki ilyen vékony porcelánt
317 IX | no. Hiszen nem haragszom már. Még megszakad a szíve az
318 IX | úgy zokog. No hát mondom már, hogy nem haragszom, nem
319 IX | kell lenni? Hát teveled már tréfálni sem lehet? Jól
320 IX | akartál mondani?~– Itt van már. – Megérkezett.~– Az a bizonyos
321 IX | Mindenhatónak! Csakhogy már egyszer itt van, hogy nem
322 IX | úton.~– De nem haragszol?~– Már hogy haragudnám?~– Megteszed,
323 IX | kínozza különösen. Mikor már amaz ember kínzásaitól testileg,
324 IX | délután annyira magához tért már Hermine, hogy szabad volt
325 IX | fázom.~– Nézd, az ibolyák már nyílnak – szólt Erzsike,
326 IX | periculum in mora”. Látod, már a kocsi is előjárt. Menjetek
327 IX | Semmi sem kell, minden van már – sietett röviden végezni
328 IX | az előszobába belépett, már akkor mindjárt az első tekintetre
329 IX | hogy itt hitelezők jártak.~Már az ajtón kívül hallá Grisák
330 IX | áll, hát az viteti el. Ez már csak természetes.~– De ördög,
331 IX | csak köszön is az utcán, már az pénzbe kerül. Ha valaki
332 IX | Ankerschmidt türelmetlenül várt már reá. Justinian jeles utóda
333 IX | ön ördöngös egy fickó. Már én nem merném így túlfeszíteni
334 IX | azt találja mondani, hogy már most nem ád semmit, tessék
335 IX | Pestre, szállásán találta már Ankerschmidtet.~Azon kezdte,
336 IX | csigázta követeléseit; most már harmincezer forintot kér.~
337 IX | tízezeres utalványt, s most már egy metodista komolyságával
338 IX | esküvel egyenértékű, hogy de már ezen az áron csakugyan teljesen
339 IX | sietni vele.~Doktor Grisák már ekkor hat éjszaka egymás
340 IX | egyedüli differencia volt már közöttük. Itt már látni
341 IX | differencia volt már közöttük. Itt már látni való, hogy az egyezség
342 IX | húztam.~– Ah. No elég lesz már.~– Ha tetszik, akár még
343 IX | erősebbeket is diktálhatok.~– De már ez elég erős. A többit bízza
344 IX | egyszerre két oldalról.~– Most már nem írom alá – hatvanezer
345 IX | Hiszen semmi baj sincs már – mondá reggelenkint, midőn
346 IX | törvényesen elválasszák.~S ha már ennyit tudott Erzsike, az
347 IX | előre tudva, jósolva van már; ez az, amire vártak napokon
348 IX | Hisz a titok úgysem titok már; s valakit érdekel, hát
349 IX | postaállomáson megtudta már, hogy a sürgönyt elküldték.
350 IX | nyögés egy küzdő ajkairól már az ajtón keresztül hangzott
351 IX | fog otthon hálni. Pedig már az elmúlt két éjszakát is
352 IX | pedig nagyon szereti.”~„Ha már valaki kétharmadát megtette
353 IX | is a negyvenezer forint már itt van; azért csak az üres
354 IX | elkísérem, amíg belép; mert én már mindent fölteszek önről.~–
355 IX | kérdezőre förmedt rá:~– Elmehet már ön zabot hegyezni Sziléziába!
356 IX | hegyezni Sziléziába! Nem kell már önnek sem archimedesi csavar,
357 IX | ez tréfa, doktor úr?~De már ez aztán kihozta türelméből
358 IX | lopott ki a zsebemből, ami már benne volt. Ön szemtelen,
359 IX | stb. stb.!~Hallott ugyan már Straff úr hasonló hízelkedéseket
360 XIII | mikor az a ravatalon feküdt már.~Olyan könnyű azt kimondani: „
361 XIII | álmodó az álomképnek: „te már nem élsz, meghaltál, láttalak
362 XIII | régen alvók szellemeivel már ismerősek.~Egy hét alatt
363 XIV | zsilip addig kiállja, miután már eddig is inognak a levert
364 XIV | láttak árvizet: mint ezt már több helyen bámulva tapasztalják.
365 XIV | is elég idő lesz, amikor már híre fut a gátszakadásnak.
366 XIV | nyilatkoztatta volna.~De már ezt nem állhatta tovább
367 XIV | méltóságodnak a dolga. Mi részünkről már megtettünk minden intézkedést.
368 XIV | volt a kegyelemdöfés.~– Már hiszen fiskális úr, a mi
369 XIV | dühösen dr. Grisák.~– Megyek már, mert ha soká maradok, még
370 XIV | hogy tán attól tart, hogy már itt reked.~Ő azonban csak
371 XIV | miknek csak a hegye látszott már ki a vízből, mutatták, mekkorát
372 XIV | másodgáttal kerítsék el; s e gát már annyira is ment, hogy csak
373 XIV | látná; – de aki egyszer már szereti, az még jobban megszeretné.~–
374 XIV | Ankerschmidt Aladártól.~– Ezt már sokan kérdezték tőlem, mégpedig
375 XIV | valami Mikucsek úr járt már itt egypárszor.~– Ah! Ismerem.
376 XIV | letelepedtek.~Egész este volt már, vadludak falkái tértek
377 XIV | kívánt jó éjszakát társának, már elaludt.~Ankerschmidt a
378 XIV | éjfél táján aludni ment már, az ezüst csónak a széles
379 XIV | a hold.~Az ezüst csónak már meg is merült a vízben,
380 XIV | meg is merült a vízben, már csak fele állt ki, mint
381 XIV | utoljára csak egy szikra volt már, a félhold hegye, aztán
382 XIV | lőttek. Nehány perc múlva már Ankerschmidt is hinni kezdé,
383 XIV | közeledni. Kevés idő múlva már ki lehetett venni, hogy
384 XIV | hajnalcsillag is feljött már az égre, mire Ankerschmidt
385 XIV | kétségbeesés?~Pedig az így volt már egyszer megírva.~Alig haladt
386 XIV | fordult irányban haladna.~Most már figyelmesebb kezdett lenni,
387 XIV | fenekét megtölték; az apróbbak már mélyen elmerülve, míg a
388 XIV | negyedórányira az árkok már az út melletti réteket is
389 XIV | vetés között. Odább haladva már itt-amott az úton is átért
390 XIV | elfogdosnák őket.~Egy helyütt már egész tó állta útját, mely
391 XIV | nyílt meg a szem előtt. Az már a vész panorámája volt.
392 XIV | vonalban tengerpart volt már, széles vízártól ostromolva;
393 XIV | úton, amelyen jött.~Most már a virágos kórók az út mellett,
394 XIV | alá voltak gyűrve; most már a kocsiderékig érő pocséta
395 XIV | belőle kimenekülni; most már a gazdag árpavetésnek csak
396 XIV | mindenütt az ég!~Nem legelésztek már a fehér és fekete nyájak
397 XIV | magányos tanya, körül volt már véve vízzel, a háztetőn
398 XIV | zsilipgáthoz visszajutott, már akkor nem volt ott egyéb,
399 XIV | visszatért hozzá Aladár.~– Most már rendelkezésére állok, uram:
400 XIV | hazamenni? A jegenyési erdőn túl már eléje került önnek az árvíz.~–
401 XIV | minden dereglyét elbocsátott már.~– Igen. Azok a legközelebb
402 XIV | vannak rendelve, mikhez már el lehet dereglyével egészen
403 XIV | jegenyés erdő feleút, s már közel látszik; ha odáig
404 XIV | a vízből; legszélső fái már a vízben áztatták lábaikat.~
405 XIV | Amint az erdőt megkerülték, már messziről hangzott füleikbe
406 XIV | átszakasztott út töltése most már mind a két oldalán sík tengertől
407 XIV | melyről előre- vagy hátramenni már akkor sem lehetett, mikor
408 XIV | is átszállító a csónak, már akkor annyi fa volt levágva,
409 XIV | Aladár a parthoz érve. – Most már csak rendet kell tartani,
410 XIV | olyan, mint az áldás! s ma már víz alatt van; lehetetlen,
411 XIV | hanem nyolc esztendeje már, hogy rajta van az árvíz,
412 XIV | Ankerschmidt e kérdésnél már a csónakban ültek, Aladár
413 XIV | nyilvánosan megdicsérik. Már így értem.~– Dehogy érti.
414 XIV | fegyencházi fogságba kerülni.~Már ez ellen aztán Ankerschmidtnek
415 XIV | kezemből. Különben most már könnyebb munkánk lesz, a
416 XIV | haladt, mint délelőtt, most már nem tiszta, átlátszó vízen,
417 XIV | miatt.~A nap jól lehaladt már, mire Aladár jelezte, hogy
418 XIV | hogy a falu tornya látszik már a tenger látkörén.~Hanem
419 XIV | képét.~Aladár látta ezt már, oly messziről, aminőre
420 XIV | világosabbá tette a romlást; már a dűlt ablakok, a szétvált
421 XIV | repedéseit lehete látni; már a leomlott szárnyak, a beszakadt
422 XIV | hogy maradjon veszteg, már késő volt; Kampós uram örömében
423 XIV | házsorba igyekezve jutni.~Már késő volt. Ankerschmidt
424 XIV | lóháton nyargalva jöttek; hogy már a határban a víz. No hát
425 XIV | kaput. Amint ez megvolt, már jött nagy harsogással az
426 XIV | utcán végig mind el voltak már töltésekkel rekesztve, hanem
427 XIV | kastély felé. Nagy volt ám már akkor a hiba. Mondtam a
428 XV | fogadták valami csatánnyal, már ahogy tudniillik színpadon
429 XV | szárazra tegye, s mikor aztán már fáradtan, éhesen, szomjasan
430 XV | mert migrénje van, vagy már lefeküdt.~E várakozás azonban
431 XV | feledve.~A másik percben már észrevette a leányka, hogy
432 XV | melynek képe oly régóta él már szívében.~Szerencsére az
433 XV | volna meg a kisasszonyt. Ez már úgy illett volna. Én azt
434 XV | hogy Aladárnak egyszer már a saját szájából autentice
435 XV | jobban beleszerelmesítsem; már akkor csak inkább beszéljünk
436 XV | szeretné látni.~Csúnyának már nem merte ezután állítani
437 XV | kurtására. Őtet harapta már meg farkas is, fel se vette,
438 XV | a ház alá, abba elbújt, már most az ott el fog szaporodni,
439 XV | Ankerschmidt pedig sajnálta már, hogy ezt a témát elő találta
440 XV | Erzsike úgyis „bácsi”-nak híja már önt.~– Óh, ön jól tudhatja,
441 XV | hogy ő e folyamodást látta már valahol.~Aladár minden csepp
442 XV | nem akik úgy mosolyognak már messziről, hanem aki beteszi
443 XV | veszélyt megtekintendő, s már akkor Aladárt egészen felöltözve
444 XV | szobájából kilépni.~– Hát te már fölkeltél?~– Igen; jókor
445 XV | szeglete is csomóba van már kötve. Nem állhatta meg,
446 XV | gazdag négysoros kalászait már kihányta, az egész tér lehetett
447 XV | tanítást, eleget tudott már.~E hír új eszméket öntött
448 XV | apadt.~Aladár nem örült már annak, s még beleveszett
449 XV | rózsabimbókat –, csak hat volt már. (Ezek már egymást lopják! –
450 XV | csak hat volt már. (Ezek már egymást lopják! – gondolá
451 XV | Milyen szépen meg voltál már abban nyugodva, hogy „volt,
452 XV | nincs”. – „Több is elveszett már Buda alatt.” Sok ilyen példabeszéd
453 XV | kimérte ölfának; az utolsónak már nem maradt más, mint a házon
454 XV | járt, persze ugar sem volt már hagyva, s a halomra gyűlt
455 XV | maradt, hova is indult volna már olyan későn?~Másnap ismét
456 XV | faggatta, hogy „Mikor indul már a vízár pusztításait tanulmányozni?
457 XV | Három nap múltán azonban már maga is átlátta Aladár,
458 XV | szólítá meg:~– Hát indulsz már? No, kész számodra a pogácsa.~–
459 XV | volt felőle, hogy Erzsike már rég kész a toalettjével.~
460 XV | várt reá.~– Kegyed tehát már indul? – szólt jobbját az
461 XV | nyújtva.~– Rég itt vagyok már.~– Hiszen itthon van.~–
462 XV | nagybátyám háza, ő pedig már csaknem kerget. Nem szereti
463 XV | örülve a jó kezdetnek, s most már azon tűzben játszottak szemei,
464 XV | minden gyémánton. – Most már bánom, hogy nem kértem –
465 XV | maradjon itt egy hónapig.~Már itt Aladár érezte, hogy
466 XV | susogva: „én uram”.~Tehette már azután Aladár, hogy visszacsókolja
467 XV | bizony egypár óra is elmúlt már azóta, hogy tőle eltávozott,
468 XV | Csónakod készen áll…~– Már nem megyek sehova – szólt
469 XV | szerelmesen.~– Pedig én már idehozattam csónakodat –
470 XV | lábnyit apadt.~– Nem bánom én már – szólt Aladár, ki a zajra
471 XV | mindig tenger volt körül, de már nem hullámzott, oly sík
472 XVI | megrendíteni.~Pedig azt beszélik már róla, hogy összevissza van
473 XVI | kastély tornácába, melyről már akkor lefutott az apadó
474 XVI | hogy nincsen ára. Most már engedékenyebb vagyok. Árát
475 XVI | Aladáron kívül valakim?~– De ön már próbálta őt nélkülözni,
476 XVI | házból.~– Ah, de e fogadás már meg van törve e percben,
477 XVII | amire utoljára undorral néz már az ember, mikor restell
478 XVII | illeti; de hisz azon sincs már mit tartogatni tovább. Tudnak
479 XVII | biz azzal kár is volna már a papirost fogyasztani,
480 XVIII| harminc éven túli korszakban már erősen kockáztatott vállalat
481 XVIII| ismeretségeket mind dezavuálni, mert már ekkor az új pártalakítás
482 XVIII| idáig jól van, hanem erről már most eleve értesíteni kell
483 XVIII| csaknem egészen elfelejtettem már magyarul.~Corinna”~A 4.
484 XVIII| csodálkozzunk, miképp Pajtayné már hallotta említtetni Grisáktól,
485 XVIII| látszat sokaknak megásta már sírját, kik leszálltak oda
486 XVIII| tévedés történjék, mint ezt már vígjátékokban látta az ember;
487 XVIII| vezetni.~A cabinet noir, már tudjuk, hogy micsoda intézmény.~
488 XVIII| megjelenésre. Ezóta imádói már lesik a posta érkezését
489 XVIII| melyben tudatják, hogy már útban vannak.~Corinna nem
490 XVIII| levél elcserélődött.~Ez már világos. Hogyan történhetett?
491 XVIII| kell beszélni róla.~Most már érthető volt, hogy miért
492 XVIII| nevetséget mindenki tudja már, egész a pincérekig és fürdőszolgákig.~
493 XVIII| utolsó ütés kőszívére.~Most már nem gondolkodott többé regényes
494 XVIII| tegnap érkezett betegen, s ma már egészen kigyógyulva tér
495 XIX | tudott remetéskedni, ezután már könnyen folytathatta, mindig
496 XIX | megtelepült tíz év múlva már a „mi sorsunk”-ról beszél.
497 XIX | neki. „Minden kő meg van már bolygatva, ami még hazafireménynek
498 Uto | Rechte nicht confisciren!” Már akkor a nyugalmazott tábornagy
499 Uto | jellemalakjai.~Közel negyven éve már annak, hogy ez a regény
500 Uto | Mindenütt megértették ezt.~És ma már szépen kell kérnem az olvasót,
|