Fezejet

 1 III |       minden percben leteheti a ház asztalára.~– Csak bevágtam
 2 VI  |     Végre aztán egy kétemeletes ház kapuja előtt véglegesen
 3 VI  |     ajtó, bevezethet; én csak a ház számát tudtam. ’Sz én is
 4 VII |   voltak már, mint egy őzláb.~A ház környékét egész a fák tövéig
 5 VII |      míg az maga után bezárta a ház ajtaját, addig ő egy orgonabokor
 6 VII |         tudja, mivel tartozik a ház hasonló helyzetben ily ünnepélyes
 7 VII |       való juthatást. Egyszer a ház háta mögé került, hogy majd
 8 VII |  tudhatta ő, és mit tudhatták a ház őrei mind, hogy van egy
 9 VII |       fővárosból visszatérek, e ház kerítésén túl sehova nem
10 IX  |    apának, ki Hermine-t tartá a ház címerének, az okos, szerény
11 IX  |        Fel is vidult kedvétől a ház; mikor a gazdának örömét
12 XIII|    úgyhogy azt is tudja, melyik ház esik magasabban, melyik
13 XIV | fecskerakással van kerítve, s a ház előtti kőkerítés is kiállja
14 XIV |    segítség után.~Egy-egy fehér ház a mezők közepén, valami
15 XIV |         így áll a vészkörnyezte ház ablakában és kiált segítség
16 XIV |         mondá: „No Kampós; ez a ház nem állja sokáig, ha ledűl,
17 XV  |  Elszökött azóta, lyukat fúrt a ház alá, abba elbújt, már most
18 XV  |  szereti a henye embert.~– Ez a ház most nemcsak nagybátyjáé,
19 XV  |       nemcsak nagybátyjáé, ez a ház most a mienk is. Igaz ez,
20 XVI |                   XVI. Az ócska ház~Hja, biz az ócska kastély
21 XVI |        összeroskadt, s az ócska ház még most is dacol az elemekkel,