Fezejet

 1 III|           visszahívta.~– Megállj, Gyuszi. A kisasszony utánad küldött,
 2 III|           mért nem sietsz jobban?~Gyuszi ijedten kapta le magas tetejű
 3 III|         nem tud németül – piszegé Gyuszi, nagyon örülve rajta, hogy
 4 IV |       árulta el? Óh, az az ostoba Gyuszi. Mindjárt megyek, megráncigálom
 5 V  |        mint Vendelin úr meg a kis Gyuszi. Már most maga őrizhette,
 6 VII|       illet meg. Annálfogva a kis Gyuszi (mert a vadászt magával
 7 VII|          kapnak enni”.~Le is jött Gyuszi az üzenettel a motozott
 8 VII|     puskája végén van, mire aztán Gyuszi legelőször is megfutamodott,
 9 VII|         értse azt a nyelvet, amin Gyuszi beszél, levén ő becsületes
10 VII|      magát az ajtó mellé, s amint Gyuszi jött az ebédre hívással,
11 VII|           áttörni a vesztegzáron. Gyuszi rugdalódzott kézzel-lábbal.~–
12 VII|           az eltakart gallérokról Gyuszi nem tudta elintézni, hogy
13 VII|      célja felé, míg ő maga a kis Gyuszi által vezetteté magát a
14 VII|         úti öltönyét, midőn a kis Gyuszi jött hozzá azzal a kéréssel,
15 VII|          ebben a pillanatban. Héj Gyuszi!~A missz erre a szomszéd
16 VII|           a hintó, karsamadiner”. Gyuszi! Küldd ide a zongoramestert!~–
17 VII| ajtófélnél álló kis apródkához:~– Gyuszi! Lökd ki ezt az urat az
18 VII|          ezt az urat az ajtón.~És Gyuszi, ki mindössze csípőjéig
19 IX |        utána nagy hirtelen beállt Gyuszi.~Eliz szemei akkor már nem
20 IX |       jelszó? Mondja a jelszót!~– Gyuszi, most mindjárt pofon ütlek.~–
21 IX |          míg atyám hazajön. Mikor Gyuszi elhagyja a külső szobát,