Fezejet

 1 I   |            juholtót?~– De uram! – kiálta föl végre egész sértett önérzettel
 2 I   |             bontja a tetejét.~– Én pedig föl nem rakatom, ha lehordja;
 3 II  |               magyarázatok adására kérje föl, hát akkor látta, hogy már
 4 III |                 hogy tudtam és nem adtam föl?~– Nemes szívre mutat.~–
 5 III |            gonosz szándékú árulkodásával föl akar lépni, önmaga essék
 6 V   |                több protokollumot vettek föl, annál kevesebb nyomra akadtak,
 7 VI  |           szállásra, ott leülni, s addig föl nem kelni, amíg a kívánt
 8 VII |               titokszerű sem fedeztetett föl.~Ezután került a sor a kemencékre.~
 9 VII |                az a kérdés uram: ki adta föl Garanvölgyi Ádámot, ki nem.~–
10 VIII| zongora-sáncmunkára van ítélve?~Úgy? Ezt föl kell menteni.~– Eliz kisasszony
11 IX  |                  ez a gazember! – kiálta föl egyszerre, vérszemet kapva,
12 IX  |               Natalie, gravitással állva föl helyéről. – Minek sok szót
13 IX  |           mozdult.~– Nem érti ön? Keljen föl hamar!~– Uram – szólt Aladár,
14 IX  |                  hírhallás után szabadon föl ne leheljen. Szabadnak lenni
15 IX  |                  stásus éppen nem teheti föl, hogy akadhatnak maliciózus
16 XIV |                  hogy új töltést hánynak föl mögötte? – kérdezé Ankerschmidt
17 XIV |                fog helyette, míg magától föl nem ébred, s akkor azt fogja
18 XIV |              hogy még a nevét sem fedezé föl a jámborok előtt, akik valóban
19 XVII|                 egy sz…i földész jelenté föl magát a törvényszéknél,
20 XVII|                 sötét éjjel, hogy hágott föl a hintó lépcsőjére, hova
21 XIX |                   hogy Garanvölgyi ellen föl mert lépni; úgyhogy Ankerschmidt