Fezejet

 1 II |         első lépésre is, hogy lép eléje föltett kalappal.~Egypár
 2 III|   segíteni, megnyugodott benne, s eléje építkezett.~Meg is lehetett
 3 III|         kertajtóhoz ért, hirtelen eléje dobbant, mint a szakállas
 4 V  |           egy diagonális vonallal eléje kerülhessen a lovagló Ankerschmidtnek.~–
 5 IX |   szobaleány visszarettent, amint eléje dobbant.~– Hol van a missz? –
 6 IX |         Aladár hármas záraiban, s eléje lépett egyike azon nagy
 7 IX |     között Aladár.~A várkormányzó eléje ment, s megfogta jobbját;
 8 IX |        bántani senkit. Ő maga fog eléje lemenni. S addig nem engedi
 9 IX |           Eliz a fedett csarnokig eléje ment, ahol a kocsi megállt,
10 IX |         hátrább a férficselédség, eléje somfordáltak, s kézcsókkal
11 IX | találkozott, ki messziről kiabált eléje: „Nagyuram! Kasznár uram!
12 IX |      ittmaradt, abból küldhetnénk eléje; én úgysem viselhetem azokat;
13 IX |      Erzsike aggódó arccal futott eléje.~– No te, rossz leány –
14 IX |          atyjuk mindennap kétszer eléje lovagolt az érkezendő telegramnak,
15 IX |     Erzsike, apja lépteit hallva, eléje sietett.~– Mi történt? –
16 IX |           remegő ajakkal.~Erzsike eléje mutatta a felbontott sürgönyt,
17 IX |           felesége.~Azzal odaveté eléje a telegramot.~„Hermine éjfél
18 IX |          ki a kocsiból, s sietett eléje.~– Na? Na? Megvan?~Midőn
19 XIV|           jegenyési erdőn túl már eléje került önnek az árvíz.~–
20 XV |        szobájába, s örvendve jött eléje.~– Hozott Isten! Hogy jöttél
21 XV |          szólt Aladár, ki a zajra eléje sietett, – ha egészen elapad