Fezejet

 1 I  |        kérdezni: mi újság odakinn.~Az öregúr elég jókor vetődött még
 2 I  |                Lehetetlen! – szólt az öregúr, oly együgyű fejcsóválással,
 3 II |         családja, egy katonás tartású öregúr, két kisasszonyával.~Gazdatiszteiket,
 4 V  |          rögtön tárgyaltatni, mert az öregúr nagy lármát tud csapni.~–
 5 IX |              hogy hát amit most ez az öregúr elrontott, azt ővele magával
 6 IX | közrebocsátani.~No de nagyon örült az öregúr mégis, hogy ismét láthatná
 7 IX |             ez nagyon.~Utoljára is az öregúr vállat vonított; valaki
 8 IX |            vitte a tettetést, hogy az öregúr azt kérdezte tőle:~– Nos,
 9 IX |             napon minden embernek.~Az öregúr azt is közölte leányaival,
10 XV |              Mi tartunk Aladárral.~Az öregúr is ébren volt még, midőn
11 XV |           tehát essünk át ezen is.~Az öregúr megrázta Aladár vállát,
12 XV |          bátyám. El fogom mondani.~Az öregúr visszament Aladárral szobájába.~–
13 XV |                 Igazad van, eredj.~Az öregúr megszorítá öccse kezét,
14 XV |        kicsónakázunk, az idő szép.~Az öregúr puskát is akart magával
15 XV |          lopják! – gondolá magában az öregúr.)~Bátran fogadhatott volna
16 XV |              lesz kiért.~Tudta ezt az öregúr maga is. Úgy olvasott ő
17 XV |   osztentációval kiporoltatá, mire az öregúr előjött szobájából, s tréfásan
18 XV |        csónakban Kampós uram és a két öregúr foglaltak helyet. A lélekvesztőt
19 XVI|         kacagva Ankerschmidt, s a két öregúr hosszú kézszorítással erősíté
20 XVI|           szavazat, és az dönt.~A két öregúr a nagy disputában a szobákon