Fezejet
1 I | veszteségből egyedül maradtak meg családi klenódiumképpen,
2 I | azzal a hírrel örvendezteték meg, hogy bizonyára a bor is
3 I | csapra ütni a hordót, s meg kell adni az árát jókedvnek
4 I | többet. Legalább nem hűtöm meg magamat.~Egyszer aztán azt
5 I | még a vetéseit sem nézte meg soha. Egyszer aztán azt
6 I | legújabb intézkedést tanulta meg, mely szerint múlhatatlan
7 I | között.~– No – hát legyen meg ez is. Tehát ezentúl nem
8 I | Hanem utoljára is nagyon meg találta adni az árát ennek
9 I | a szénát rágni, emennek meg a lába fáj, nem tud a lábán
10 I | kliense ugyan nem köszöni meg, mert ez a bőrével fog fizetni,
11 I | szórejtvényhez. Nem fejtené meg doktor úr ezt a charádát,
12 I | jószága mellett.~– Kitől vette meg?~–Természetesen Pajtayné
13 I | én készpénzen vettem azt meg boldogult öcsémtől, s hogy
14 I | el is adhatta; aminthogy meg is tette, s már azon bizony
15 I | rendreutasítani.~– Uram, meg lehet ön győződve, hogy „
16 I | nem bántják – nyugtatá meg őt a háziúr, a sareptai
17 I | Csak több ne csípne már meg. Én teljhatalommal vagyok
18 I | romnak induló épület jól meg lenne fizetve.~– Tizenkétezer
19 I | adom.~– Miért nem?… Még meg fog dagadni!~– A vételár?~–
20 I | Essünk át rajta, uram, nekem meg van engedve, hogy ígérjek
21 I | De hát, uram, monda ön meg maga, mi véleményben van? –
22 II | elmegy, s a fináncoktól meg nem ijed. Ha valahol rászedheti
23 II | átvételkor olyat követelt, ő meg azt tette, hogy máskor Icignek
24 II | ilyenért aztán rendesen nagyon meg szokta őt dorgálni Ádám
25 II | neki.~– Még az is hozzá? Meg aztán bizonyos célokra?
26 II | inkább a magaméból adom meg, ha nem tudnám, hogy a tekintetes
27 II | legfeljebb azt jegyezte meg rá:~– Önt már megint bolonddá
28 II | szemeibe tódult, ott jelent meg két nagy könnycsepp képében,
29 II | hogy a macskakölyköket meg ne tudja különböztetni a
30 II | azt magára vette, arra meg feladta az atilláját, s
31 II | forint amerikai bankóban, meg egy csatadal. A bankót elégették,
32 II | fejét az övé helyett. Őtet meg azután eltemették; de minthogy
33 II | rájzenderhez”, s mondja meg neki, hogy Petőfi írásban
34 II | elnyögni. No de hiszen, majd meg is mondja neki, csak kerüljenek
35 II | mulass! Majd milyen szépen meg lesz lepetve, ha meglátja,
36 II | vissza hozzánk? – szólítá őt meg a tisztelt boldogtalan,
37 II | szemeibe talált nézni, akkor meg éppen közel volt hozzá,
38 II | megmondta volna neki, amivel meg akarja sérteni.~– Uram.
39 II | s mellbe ragadá.~– Valld meg, hitszegő, hogy száz forintot
40 II | volt, amiért Kampós úr is meg tudott haragudni.~– No,
41 III | bizony nemigen sokat tudott meg a lovag, csak később fedezte
42 III | benne, s eléje építkezett.~Meg is lehetett Ankerschmidt
43 III | a vevőre is kiterjeszti; meg más egyébért is haragszik,
44 III | mint a miniszterek odafenn meg a képviselők idelenn; de
45 III | jellemezvén magát, s azután meg igen eredeti divat lévén
46 III | is. (Most már csakugyan meg kellett pihenni a boldogtalannak,
47 III | minden kérdezősködés nélkül meg is talált; addig azonban,
48 III | lehelt a körmeire, mert meg voltak gémberedve.~Innen
49 III | még nem tudná, hát tanulja meg, hogy a levéltitok szentségének
50 III | el jobban és semmisítse meg, ami féltenivalója van.
51 III | Egy ismeretlen.”~Ah! Nézze meg az ember a kis galambot,
52 III | nem árt semmit. Hadd tudja meg az öreg kuruc, hogy leskelődnek
53 III | Tisztelt úrnőim, bocsássanak meg nekem, hogy oly nyomorult
54 III | előtt tovább. Inkább haljak meg.~E szavaknál elszántan térdre
55 III | a Hermine kezét ragadta meg, azokat felváltva szorító
56 III | további önigazolást; de ő meg akarta mutatni, hogy nála
57 III | híják.~– No, mi kis leánykák meg a nevelőben „csúnya árulkodásnak”
58 III | francia leckéit tanulná meg azalatt.~– Én meg jobb szeretném,
59 III | tanulná meg azalatt.~– Én meg jobb szeretném, ha éppen
60 III | hiszen itt az üstököm, cibáld meg, de ne kérdezz.~Bogumil
61 III | de ne kérdezz.~Bogumil meg is tépázta. Ilyen alkalmat
62 III | de hát mi az? Magyarázza meg ön.~– Tessék, elmondom.
63 III | nézegetve.~– Kérem alássan, azt meg lehet tudni – szólt Bogumil
64 III | énnekem, a mennykőbe is, meg kell tudnom, mi van ebben
65 III | kényszeríteni, mert én gyermeket meg nem ütök; de amattól megtudom,
66 III | megtudom, mert az férfi, s ha meg nem mondja, megverekszik
67 III | minden íz egy hős. Engedje meg méltóságod, hogy én rohanhassak
68 IV | IV. Akik egymást meg akarják enni~Garanvölgyi
69 IV | soha. Senkit sem bántok meg. Mindig a zsebemben van
70 IV | sohasem teszek semmit, amíg meg nem nézem, hogy nincs-e
71 IV | folytatá Garanvölgyi –, mondja meg, nagyon tisztelt uram, miben
72 IV | levelet fel sem bontotta; meg sem nézte, kitől jön, hanem
73 IV | magamat benne; még azt is meg tudtam mondani, melyik szakma
74 IV | vigasztalása. Nem, az nem csalt meg; hanem Kufsteinban ül; tizenkét
75 IV | támad; nála csak az ragadt meg, hogy ellenfelének egy kedves
76 IV | leányom kéziratát ismertem meg. Ön, uram, természetesnek
77 IV | s ha lehet, ismertesse meg velem annak tartalmát.~–
78 IV | Garanvölgyi; ott Kampósnak hagyta meg, hogy kísérje tovább a nagyságos
79 IV | Ezt nem gondoltam. Hanem meg aztán, kérem alássan, más
80 IV | Már csak elmondok mindent: meg egy lőporszaru.~Ankerschmidt
81 IV | még egymást, sőt végre még meg is csókolgatá, s azután
82 IV | ma itt, holnap ott csaló. Meg akartál rontani ugye, de
83 IV | küzdőket egymástól.~Kampós uram meg nem zavarodva emelé fel
84 IV | okáért négy gyertyát gyújtott meg asztalán, s az ott közszemlére
85 IV | jövök én most?~– Vallja meg!~– Mennykőt! Még én valljak
86 IV | asztalra. – Teringettét! Meg fogom én azt mutatni, hogy
87 V | hitelező.~E szókkal vigasztalá meg Garanvölgyit Kampós uram;.
88 V | nyári délután izzadtan térve meg a rétről; hol éppen a szénagyűjtést
89 V | utasítom. Mondtam neki, hogy ő meg küldje őket mihozzánk vissza.
90 V | tud ő. Majd ő mutatja már meg, hogyan kell aranyat csinálni.~–
91 V | fürjezni. Egyéb dolog meg nincs.~Egy öreg paraszt
92 V | Hát nemzetes uram. Én meg a pajtásaim innen a szomszédból
93 V | magának kaszája is, vellája is meg gerebléje is.~– De hát az
94 V | tekintetes úrnak a repcéje jobban meg volna érve, mint a tekintetes
95 V | kenyér, délben főtt hús meg galuska vagy tokány; este
96 V | egy csinyált virág; ami meg rész, hát az minden kilencedik
97 V | arató-kaszálógépje, melyet ő maga rendelt meg Bécsben, s mely a próbakaszáláson
98 V | nyugodtságáról hírhedett faj, akiben meg lehet bízni.~Már most tehát
99 V | mindjárt helyben ki is csépli, meg is őrli. Vendelin úr utánanézett.
100 V | fejeit, de a repce bugáit meg éppen kifejti. Ennek nyomában
101 V | mint szalmát.~Vendelin úr meg akarta mutatni, hogy ért
102 V | az ördögmalmot.~– Állítsd meg! – ordítá, gonoszat sejtve,
103 V | adni a kezébe, próbálja meg, tud-e „mezőt borotválni”?~
104 V | felszaporodtak vagy negyvenre. Soha meg nem öletett és el nem adatott
105 V | két őr állt szolgálatukra, meg egy állatorvos, mindhárom
106 V | éjjel, hogyan, hogyan nem, ő meg nem foghatja: tizenkettőt
107 V | költséget; a tetteseknek meg kell kerülniök.~Másnap négy
108 V | fegyveres csendőr jelent meg a kastélyban, Bräuhäusel
109 V | neki más, mint Vendelin úr meg a kis Gyuszi. Már most maga
110 V | az aztán az ő foglya, az meg van kötözve, az le van láncolva,
111 V | az el van ítélve ennyi meg ennyi esztendei tárklisáncmunkára,
112 V | bizottmány csak azt tudhatja meg, hogy mennyi áll ki a földből,
113 V | vártam, s semmi sem jött meg.~– Tessék osztani.~Új játszma
114 V | osztani magamnak; csupa hetes meg nyolcas.~– Kinőheti még
115 V | Nekem sohasem jönnek meg.~– Vajon az értesítés felment-e
116 V | yorkshire-iek felől is, meg a behozatott tanúkról és
117 V | asszonycselédek maradtak meg a háznál. Feléjük sem mert
118 V | küldözé doktor Grisáknak, meg Bräuhäusel úrnak; kért,
119 V | valami ismerős hang szólítja meg.~Felkapja a fejét; s íme
120 V | eszébe.~– Olyanformán ütött meg, kérem alássan – magyarázá
121 V | repcéjének, takarítsuk be; aztán meg a magunk szekereivel és
122 V | is fogadott.~– Mondja ön meg földesurának, hogy ajánlatát
123 V | köszönöm. És azt is mondja meg neki, hogy Ankerschmidt
124 V | csupán annyit jegyzett meg rá Maxenpfutsch előtt, hogy
125 V | ne történjék. De ha mégis meg találna történni a kár;
126 V | Egypár erdőn lakó embert is meg lehet vesztegetni, hogy
127 V | zsandár pedig éppen nem kaphat meg ilyesmit, mert amint észreveszik
128 V | ember.~– Nem elég az. Én meg akarom mutatni, hogy jó
129 V | kétszer rajtam sem esett ez meg.~– Hát mit ért kegyed ezen?~–
130 VI | sokáig szépek maradnak. Aztán meg – nincs is egyéb feladata,
131 VI | van a toalettjével, s igen meg van elégedve azzal a sikerrel,
132 VI | szép. Hanem hát Corinna meg van vele elégedve, s nekünk
133 VI | tökéletes udvaronc. Ezzel ugyan meg nem lehet az embernek unni
134 VI | hahaha! Ki volt az? Mondja meg.~– Nem nagysád, azt már
135 VI | fejékemet senkinek se mutassa meg, különben sohasem vásárlok
136 VI | vásárlok nála. De ha ön meg akarja tekinteni…~Hogyne
137 VI | Nem. Magam olvasom fel. De meg ne ítéljen, tudom, hogy
138 VI | szerelmi keresetet indítani meg, s azt mint házasságot ekzekválni.~
139 VI | lehető korábbi kiszabadulását meg kell akadályozni.~Ez a fiatalember
140 VI | kell használnia. Egyszóval meg kell akadályozni Aladár
141 VI | legközelebbi alkalommal meg is indítá a nyomozást, félig
142 VI | tudnivággyal.~– Ugyan mondja meg, nagysád, mi oka van azt
143 VI | azt a világon senkinek meg nem mondanám; de önnek kell,
144 VI | kiszabadul, a birtokviszonyok meg vannak fordulva; akkor ő
145 VI | Hogy a megidéztetés helyére meg nem jelenhet egy év és nap
146 VI | miniatűr arcképeiket látva meg az üveg tükrében.~No de
147 VI | semmi. Egy halszálka akadt meg a torkomon.~– Halszálka?
148 VI | cseresnyét magostól ettem meg. Tehát csak iparkodjék,
149 VI | ellenkező megbízással terhelé meg! Hogy ő maga írjon szívreható
150 VI | Ankerschmidttől szabadulni; csak meg kellett inni a feketekávét
151 VI | lehajítani a lépcsőn, ha meg nem lett volna győződve
152 VI | vendégei között; tőle kérdezte meg, hogy mit zongorázzon; mellé
153 VI | elébb felveszi a bundát, meg a botosokat, s azután sorban
154 VI | sorban búcsúzik a háziaktól, meg az ott maradó vendégektől.
155 VI | legfeljebb az inas tudja meg, hogy eltávozott valaki,
156 VI | vendég közbejötte háborítja meg a társalgást, kik mulattatóik
157 VI | volt. Egyébiránt várjon meg, hanem akkor még töltsön
158 VI | égetett cukrot.~Egészen meg volt elégedve a theater-couppal,
159 VI | törekszik, amit ő telhetőleg meg fog akadályozni.~Corinnának
160 VI | úr. Mehetünk.~– Nem issza meg teáját? – szólt marasztaló
161 VII | mindaddig, amíg a szemei meg nem telnek valami nedűvel,
162 VII | megnézegetni: ha nem ez-e az, amit meg kellett találni. Dehogy
163 VII | puskatussal Mikucsek úrnak úgy meg találták ütni hátulról a
164 VII | személyzetét, diadallal állt meg az asztal előtt, melyből
165 VII | nem állhatá tovább, hogy meg ne kérdje:~– Ugyan, tisztelt
166 VII | uraságok, nem mondhatnák meg, hogy mit akarnak itten
167 VII | látva, hogy áldozata már meg nem menekülhet, s kénytelen
168 VII | szemei előtt, csak hogy meg nem szólal.~A keresett szekrényke
169 VII | uraságodnak a kezében, hogy nézze meg.~– Kinek a tulajdona? Miért
170 VII | a kísérők nem köszönnék meg, annálfogva megengedé Kampós
171 VII | ellenvetéssel még egyszer meg nem állította volna.~– Hát
172 VII | gondolom, hogy elébb nézzék meg az urak, hogy van-e abban
173 VII | hát mármost tudják önök meg, hogy igenis van ebben a
174 VII | van-e kézre való vas? Kössön meg szaporán, aztán menjünk.~
175 VII | megmenekült rejtett iratokat; meg, hogy mi lehet azokba írva? –
176 VII | szerint kit miféle kanál illet meg. Annálfogva a kis Gyuszi (
177 VII | Gyuszinak még vagy négyszer meg kellett kísértenie a vizsgáló
178 VII | onnan is elkergette; majd meg azt gondolta ki, hogy felmászik
179 VII | gesztenyefára s onnan mondja meg, hogy miért küldték. De
180 VII | a kezeit, kisfiam, mondd meg, mindjárt megyünk.~– Az
181 VII | egycsillagos, ugye? Ezek meg a puskával a csendőrök.
182 VII | inspektornál ebédre, maga meg azzal a három csillaggal,
183 VII | elébb elkergették, azután meg elfogták; szerencsére, hogy
184 VII | egy arcképnek! Ki értene meg engem? Élő testedhez írjak-e
185 VII | pedig hideg por. De azért meg kell tudnod akkor is, mennyire
186 VII | ebédhez. A szegény embert meg dolgára küldik, azt se kérdik
187 VII | szaladni, mint a kutya, este meg lefeküdni étlen, mint a
188 VII | maga nem éhes? – szólítá meg a kasznárt végre elhatározott
189 VII | ahol kapni egy pohár bort meg egy kis paprikást.~– De
190 VII | pénzt nyer rajtam, töltesse meg a korcsmárossal a kulacsomat;
191 VII | ördöggel van dolga, aki már meg akar halni, s veszkődtében
192 VII | van! Korcsmáros! Töltse meg e fickó kulacsát!~A korcsmáros
193 VII | megszomjazik, akkor itassa meg.~Káplár uram öröme most
194 VII | megszólítá a kocsist:~– Állítsd meg a lovadat, öcsém. No nagyuram;
195 VII | hajdankor pythonisszái zendíték meg a dodonai körmondataikat.~–
196 VII | kegyed nemes szívét nagyon meg fogja háborítani.~– Nos,
197 VII | félni.~– Uram, gondolja meg ön, hogy családjának jó
198 VII | megőrzendő.~– De hisz azt meg is fogom őrizni. Azt ugyan
199 VII | De uram, mégis gondolja meg, ön családjának tagja.~–
200 VII | Kímélje, uram. Gondolja meg…~– Ne féljenek olyan nagyon.
201 VII | Nem verem pofon, még csak meg se szidom. Nem én, még csak
202 VII | de már azt csak engedjék meg excellenciátok, hogy ha
203 VII | ha mondok valamit, tudja meg minden ember. Azért adott
204 VII | Megállj!~Erre csakugyan meg kellett állni, mert a lovag
205 VII | hölgy egymás kezét kapta meg ijedtében, míg Straff mellére
206 VII | Ankerschmidthez:~– Ezért még meg fog ön engemet emlegetni.~
207 VII | virágnyelven –, hanem mondja meg, ha jobban van értesülve:
208 VII | együtt.~Végre mégiscsak meg kellett szólalni.~– Kis
209 VII | most kelj fel és csókolj meg. Arról, ami kettőnk közt
210 VIII | megy, csupán Eliznek súgta meg, hogy másfelé viszi az útja.~
211 VIII | bírsz. No mármost ölelj meg, aztán vigyázzatok itthon,
212 VIII | méltó viszonyt értettem, s meg vagyok felőle győződve.
213 VIII | nap múlva a szertartásnak meg kellett volna történni.
214 VIII | imposszibilissé tegye, még meg is alázta szemei előtt.
215 VIII | rideg elbujdosás sorsát is meg kellene osztanom? Hiszen
216 VIII | vakajtón, hogy a háziak semmit meg ne tudjanak, s még az éjjel
217 VIII | megígéré, hogy amint Bogumil meg fog érkezni, amint ő azt
218 VIII | valahogy történetesen ez éjjel meg nem érkeznék, mit mondana
219 VIII | valahol rablók támadták meg, ő hősileg védte magát s
220 VIII | hogy valóban annak, aki meg akar halni, inkább szabad
221 VIII | hagyja a szobában, mert meg kell már nézni, hol maradnak
222 VIII | a lovakat járatom; azok meg velem jönnek.~– Ne bolondulj;
223 VIII | közremunkálását, mindig meg fog róla emlékezni.~– Közremunkálásomat?
224 VIII | hogy a nap el ne süsse; meg azt a pepita rokolyát azzal
225 VIII | zöld bársony tükörrel elöl, meg a sárga virágos kalapját,
226 VIII | virágos kalapját, aztán meg azt a búzavirágszín selyem
227 VIII | posta trombitájába fújt, én meg visszafordultam, s most
228 IX | hogy rabnak teszi. Eliz meg van elégedve nagyon a kismadárral;
229 IX | itt a reggel”, sőt még meg kell neki köszönni, hogy
230 IX | hogy mit tégy. Isten áldjon meg; csókollak százszor, ezerszer.~
231 IX | őket atyám előtt. H.~Sirass meg.”~Ezt az utolsó mondást
232 IX | elejtett kendőjét lelte meg egy széken, azt százszor
233 IX | és csókolta a levelet, meg a kendőt; úgy, hogy a nagy
234 IX | vonogatta.~Eliz mérgesen ragadta meg a cseléd vállát.~– Hol a
235 IX | vércsét is.~– Jó. Töltsd meg a puskádat és gyere vissza.~
236 IX | az istenért, hallgasson meg elébb.~– Semmit sem akarok
237 IX | akarok hallani, missz.~– Meg kell önnek mindent tudnia.~–
238 IX | vezesd be mindjárt. Mondd meg nekik, hogy még csak hálókabátban
239 IX | no, no. Kérem, jegyezze meg önmagának, hogy akiről én
240 IX | megtántorított férfiúhoz, így bíztatá meg:~– Kedves Maxenpfutsch.
241 IX | ön számára; de amit elébb meg kell érlelnem. Most hagyjon
242 IX | kacsintva Grisák úr. – Gondolja meg a dolgot; ötezer forintot
243 IX | való feleség.~– Gondolja meg ön gyorsan, s határozzon
244 IX | hat órakor látogasson ön meg újra; addig végzek.~Maxenpfutsch
245 IX | egy derék férjet. Gondolja meg, olyan állásban, egy jószágdirektor!~–
246 IX | ehelyütt; mit az erősen zokogva meg is ígért.~Doktor Grisák
247 IX | az a magán semmi foltot meg nem szenvedő nagy becsület!~*~
248 IX | stádiumában teng már; s mennyire meg volt lepetve, midőn egy
249 IX | hajzatában egy szál sem őszült meg időnek előtte.~A fogoly
250 IX | felügyelőire?~– Semmi panaszom. Meg vagyok velük elégedve.~–
251 IX | kértem.~– Más foglyoknak meg van engedve gondolataikat
252 IX | Eszerint ön saját maga nehezíti meg fogságát.~– Igaz uram, hogy
253 IX | hosszú zsemlyével, tenyerében meg egy tállal, amiben valami
254 IX | elmetélte, annak rendesen meg szokta köszönni a szolgálatát,
255 IX | odakinn valamit, s most meg akarják kísérteni, vajon
256 IX | Aladár fölnézett rá, s meg sem mozdult.~– Nem érti
257 IX | humoros pedantsággal –, nekem meg van tiltva civilistákkal
258 IX | vett; azt mégsem tilthatá meg keblének, hogy e hírhallás
259 IX | játszanak a bűnhődéssel, akiken meg sem látszik a szenvedés,
260 IX | látszik a szenvedés, majd meg tudnék én tanítani.~Aladár
261 IX | tanítani.~Aladár egészen meg volt felőle győződve, hogy
262 IX | okiratok közt lehetetlen volt meg nem ismerni a nőírást és -
263 IX | Megmutathatom. Győződjék meg felőle!~A várkormányzó inte
264 IX | távolléte alatt ő sem tudhatá meg, mik várnak rá odahaza.
265 IX | kedéllyel, mint ki magával meg van elégedve, látogatott
266 IX | kézszorításra e kellemes hírrel lepi meg:~– No, tehát Garanvölgyi
267 IX | hangon kérdezé:~– Mondja meg, doktor úr, őszintén: nagyon
268 IX | Eliz mentegeti a nénjét, meg a csábítót? Ohó! Ennek útjába
269 IX | fontos. E napokban ismertette meg velem Bräuhäusel úr egész
270 IX | De ugyan az Isten áldja meg, kapok választ?~Doktor Grisák,
271 IX | kényszerítem önt, hogy mondja meg nekem e titkot. Fogadom
272 IX | ha a haláltul válthatnám meg őket, nem fogok nekik adni.
273 IX | írjanak ők soha; mert én meg vagyok ölve, meg vagyok
274 IX | mert én meg vagyok ölve, meg vagyok halva. Hat érdemjel
275 IX | még:~– E dolgot ne tudja meg senki. Elég, ha mi ketten
276 IX | Doktor! Azt gondolom, hogy meg kell változtatnom a nevemet.
277 IX | nem ügyelt a kisasszonyra; meg a szakácsot, amiért útravaló
278 IX | házánál; ami minden bizonnyal meg is történt volna, ha jó
279 IX | szerencsére Eliz kisasszony meg nem tudta volna a riadalt
280 IX | csakugyan fusson.~Alig történt meg ez intézkedés, midőn az
281 IX | magától.~– Vissza! Ki engedte meg, hogy a házból kilépj? Miért
282 IX | csatákban, de soha nem tanított meg senki, hogy mit tesz dühösnek
283 IX | a lelkit, hogy ez többet meg ne történjék!~Azzal ment,
284 IX | mondaná, hogy másik leányom meg egy gazdag ifjút szabadított
285 IX | gazdag ifjút szabadított meg a börtönből azért, – hogy
286 IX | Eliz mosolyogva csókolta meg atyja arcát mindkétfelől;
287 IX | ötös fogatot csinál. Nagyon meg volnál vele átkozva, ha
288 IX | egyhez magadat? Ne házasodjál meg, barátom! Ki tudja, micsoda
289 IX | a levélketrec oroszlánya meg hagyja lágyítani kőkemény
290 IX | róla.~Mármost aztán Corinna meg lehet arról nyugodva, hogy
291 IX | pedig ugyanezen a napon érté meg Bräuhäusel úr szájából,
292 IX | elővizsgálati ügy kegyelem útján meg lévén szüntetve, ezúttal
293 IX | észrevétele volna, azt mondja meg; majd protokollumba veszik.~
294 IX | honfimártírhoz, ki négy hétig lakta meg az untersuchungshaftot,
295 IX | szeretettel”. Nem igaz? Aztán meg az is itt van nagy betűkkel,
296 IX | az anonim aláírás; kívül meg a küldő neve. Bolond ez
297 IX | aztán a másik nyiffantással meg Kampós úrra, de ennek már
298 IX | szólni?~Hanem Kampós uram, az meg van bolondulva. Ugrál, táncol,
299 IX | példaadása után látja; azután meg kirohan az udvarra, a pajtába,
300 IX | egész falut, s nem nyugodott meg addig, míg visszakerülve
301 IX | Aladár úrfi!” Így kerüli meg az embert a tulajdon újdonsága.~
302 IX | A Cicke érezte biz azt meg elébb, kedves Kampós – szólt
303 IX | is igaz, hogy én éreztem meg elébb! Hát nem hoztam-e
304 IX | másnap Aladár azzal lepé meg nagybátyját, hogy ő Ankerschmidt
305 IX | sietend leróni; mégis erősen meg volt lepetve, midőn az előleges
306 IX | véletlenül se láthassák meg egymást.~Helyesen is; mert
307 IX | kapitálisom sohasem volt, az meg nem gusztusom, hogy valami
308 IX | jól.~– De már most mondja meg ön – szólt a lovag, bizalmasabb
309 IX | erről beszélni.~– De én meg szeretek. Gondolja meg ön,
310 IX | én meg szeretek. Gondolja meg ön, hogy én házasulható
311 IX | Van.~– Mivel sértette önt meg?~– Ilyesmit férfi, ha egy
312 IX | asszónál mégis én győztem meg önt.~– Valóban ön maradt
313 IX | ön nem képzeli, mennyire meg vannak gyengülve az idegeim,
314 IX | mint gondolják; látja ön, meg sem őszültem bele.~– Ah,
315 IX | Többnyire halászgunyhókban meg deszkabódékban kell laknom.~–
316 IX | egyúttal szerződésileg is meg van kötve; erre az alkalomra
317 IX | Micsoda új neveket tanult meg azóta a kedvenc papagája?
318 IX | Azokat a szerződéseket meg fogjuk semmisíteni.~– S
319 IX | fog elmaradni. Emlékezzék meg ön, hogy doktor Grisák,
320 IX | beszédnek, s az ragadta meg a figyelmét belőle, hogy:
321 IX | Csodálom, hogy Bécsben meg nem tartották.~– Szerencsétlen
322 IX | asszony csak akkor tudja meg, amikor már megtörtént rajta.~–
323 IX | szegény asszony ott virradt meg a küszöbön fekve.~– Ejnye,
324 IX | érted. Még aki a férjétől meg hagyja magát verni, lehet
325 IX | vadásztáskája hurokjait. Erzsikének meg kellett tudnia minden egyes
326 IX | legjobban.~– Igen, de azalatt meg fog érkezni az a szegény
327 IX | itt találom én holnap is, meg egy hónap múlva is, de a
328 IX | kerül a sor, azt ne lődd meg, azt hagyd ott, és gyere
329 IX | holnapután.~– No legyen meg, hát hazajövök nyolcra.
330 IX | garaboncás diákot. Valld meg, te boszorkányfajta, hogy
331 IX | hogy az apja nem ázik-e meg, mint egy ürge; hanem hogy „
332 IX | vadászhasé lett belőle; akkor meg a zivatar hazakergeti, s
333 IX | jöttek idáig; aztán most meg sem jártathatja ebben az
334 IX | lehet? Jól van no, csókolj meg szépen, aztán ne sírj többet.~
335 IX | átfűzte karjaival, aztán meg is csókolta, hanem a sírást
336 IX | amire kérlek? Csak egyet.~– Meg no; ugyan mire kérhetsz?~–
337 IX | ő ne látná, nem jelenhet meg úgy, hogy ő ölelve ne tartaná;
338 IX | nyugtalan vagyok, szólíts meg, attól magamhoz térek; ha
339 IX | Pedig sokkal jobb volna, ha meg nem gyógyulnék. Most, hogy
340 IX | valamint én nem bocsáthattam meg magamnak soha.~– Nézd, éppen
341 IX | szólt Erzsikéhez:~– Kérd meg atyánkat szépen, ne küldjön
342 IX | olyan későn tanuljuk ezt meg!~– Hanem gyermekeim, nekem
343 IX | ember. Straff éppen úgy meg van győződve az elsőről,
344 IX | egyezségre.~– Megadatik. Indítsa meg az ügyet doktor úr azonnal;
345 IX | én nem az vagyok?~– De én meg nem foghatom ennek az úrnak
346 IX | volt”, igazolva lesz. Aztán meg rangomhoz illően élnem is
347 IX | úr nem adott semmit?~– No meg egy kicsit kártyáztunk is,
348 IX | Maxenpfutsch úr, úgy hiszem, nagyon meg lehetne elégedve, ha az
349 IX | forintot önnek? Csókoljon meg hát legalább „a conto” ezért
350 IX | kiáltó egyszerre Grisák is, meg Maxenpfutsch is.~– És most
351 IX | Kérem, doktor, értsük meg egymást. Ön okos ember,
352 IX | szemét sem hunyorította meg e szóra. Íróeszközöket kért,
353 IX | Tessék doktor úr, adja meg neki, amit kívánt.~Doktor
354 IX | Ankerschmidt azt mondta, hogy meg fogja várni Pesten, míg
355 IX | hidegvérrel a kalandor.~– Meg van ön őrülve?~– Dehogy
356 IX | tenni: nem utazik, nem válik meg leányától. Megváltja magát
357 IX | forintra is ráállok, akkor meg negyvenezret fog kérni,
358 IX | fogja tudósítani.~Ebben meg is nyugodott Ankerschmidt,
359 IX | miszerint Straff harmincezerrel meg van elégedve, mit áll elő
360 IX | boszorkánynyomástól menekült meg. Ah, e gondolatban volt
361 IX | senki. Csak te gyógyulj meg akkorra, mert táncolni kell
362 IX | hogy hány percre érkezett meg; mennyire igyekezett sietni
363 IX | büntetést szab: de másfelől meg valószínű, hogy Ankerschmidt
364 IX | ő tulajdonuk, tán mégis meg kellene várni, míg azt a
365 IX | csüggedten sóhajtá:~– Akkor meg van ölve.~ ~Straff
366 IX | hozassak-e és egy pohár sert, meg egy stinkadorest, vagy egy
367 IX | tüzeskedés! Majd mindjárt meg fogja ön tudni, hogy mije
368 IX | kvártély felől, ha addig meg nem unja. Mégiscsak vagyok
369 IX | Hanem mármost kínáljon meg egy szivarral, mert nekem
370 IX | s csak akkor nyugodott meg, midőn látta őt belépni
371 IX | a bérkocsiban ülve várni meg barátját, míg kijön.~Straff
372 IX | arcot megpillantó Straff úr, meg nem állhatta, hogy hangosan
373 XIII | Ankerschmidt akkor tudta csak meg, mennyire szerette leányát;
374 XIII | szentel. Ez a göröngy magyaráz meg mindent, aki még ezt nem
375 XIV | víz, bátyám szérűskertjéig meg nem áll; még egy láb emelkedéssel
376 XIV | mérföldnyire. Igen, de a tenger meg száz mérföldnyire van, azért
377 XIV | még az árvíz sem ártana meg. Egészen más az olyan ős
378 XIV | paloták sorsa, miket vályogból meg polyvás sárból építettek;
379 XIV | emelte, ezt nem ingatja meg minden kis tréfa.~Kampós
380 XIV | hozzá; láttam, hogyan rakták meg az oszlopok közeit törmelékkel;
381 XIV | messziről látható, hogy száz meg száz ember jön, megy, talyigát
382 XIV | Ankerschmidt nem haragudott meg ez interpellációért, hanem
383 XIV | Akkor jól van. Nem mondaná meg becsületes nevét, ha szépen
384 XIV | ottan. Csak néha rémlik meg az egymás hátára tolakodó
385 XIV | Ankerschmidt alig ismerte volna meg ezúttal Garanvölgyi Aladárt,
386 XIV | kesztyűs kézzel szorítsa meg. – Úgy hiszem, hogy eleget
387 XIV | észrevett, azt ne lássa meg. Ha az árvíz kitör, azt
388 XIV | De miért nem erősítik meg inkább a zsilipeket, mint
389 XIV | tart; különben ott ázunk meg, ahol legjobban védve hisszük
390 XIV | védelmezni.~– S hogy szabadult ön meg tőle?~– Igen egyszerűen;
391 XIV | küzdelem éjszaka sem szűn meg: pihent kezek veszik át
392 XIV | lenni ellenem, hogy nekem meg csak birtokom, de nem hazám.
393 XIV | Ankerschmidt, s Aladárnak meg kelle ismernie a hangon,
394 XIV | két férfi abban egyezett meg, hogy az éjjel felváltva
395 XIV | hold.~Az ezüst csónak már meg is merült a vízben, már
396 XIV | az – felelt Aladár –, aki meg nem érezné álmában a percet,
397 XIV | A hold lementével száz meg száz fáklyafény gyulladt
398 XIV | Ki volt?~– Nem mondom meg. Ha megmondanám, az urak
399 XIV | rálövöldözés. Aladár neszelve fogá meg Ankerschmidt kezét.~– Uram,
400 XIV | hogy vaklárma elől futott meg.~A hajnalhasadásnál egy
401 XIV | patakocska medre nagyon meg volna telve zavaros vízzel,
402 XIV | amik hogy nemrég telhettek meg, látni való volt a nem vízben
403 XIV | s más vegetációt honosít meg helyükben.~Egy újabb negyedórányira
404 XIV | midőn egy új táj nyílt meg a szem előtt. Az már a vész
405 XIV | volt. Távol és közel, száz meg száz helyen, mint elszórt
406 XIV | átlátta, hogy ezt a tanácsot meg kell fogadni; az átszakított
407 XIV | visszatükrözve látszott meg az ég, mindenütt az ég!~
408 XIV | Egy-egy félig elmerült fa meg volt rakva szokatlan zsellérekkel;
409 XIV | te nem vagy az, aki engem meg fog enni.~– Ez a jámbor
410 XIV | ezzel a kis lélekvesztővel meg nem szabadíthatunk annyi
411 XIV | fodrokban jött felé, mindig új meg új rohammal s elsepréssel
412 XIV | keskeny veszendő gáton száz meg száz szekéren jajveszékelő
413 XIV | víz nőttön nő; ha az éjjel meg nem szabadulhatnak onnan,
414 XIV | beszéljek vele, a többi meg fogja be a száját.~Erre
415 XIV | ettől a nagy víztől – jegyzé meg az ősz földmíves.~– Micsoda
416 XIV | mire szüksége van; nem hal meg Magyarországon éhen senki,
417 XIV | becsületes nevét, mondaná meg, hadd hirdetnénk az ismerőseinknek,
418 XIV | ismerőseinknek, ki szabadított meg e mostani szorongattatásunkból;
419 XIV | meghagyhatnók, kit emlegessenek meg, amidőn az új házak mestergerendáin
420 XIV | megcsóválta a fejét, s azt jegyzé meg:~– No, ez sem igaz ám, tisztesség
421 XIV | olvassák a paragrafust, hogy meg sem moccanhatok ellene,
422 XIV | az őzünők okos fejecskéi meg sem rebbentek az emberi
423 XIV | mellett, ne lássa ő azt meg, s csak akkor fogja őt felkölteni,
424 XIV | Leányom!”~Ha Aladár jókor meg nem ragadja, a vízbe esik.~–
425 XIV | Ankerschmidték? Azok nem fogadták meg az intést.”~– Erről beszéljen,
426 XIV | az öreg úr, s ekkor törte meg először fogadását, hogy
427 XIV | Utána a többi leánycselédet meg a kis Gyuszit. Akkor engemet
428 XV | agyonsírja magát apja után; azt meg én hoztam ide. Fáradt vagy,
429 XV | jobb, merre van bal: de meg a dolog természete is úgy
430 XV | maga szabadíthatta volna meg a kisasszonyt. Ez már úgy
431 XV | lehet írni: én is mentettem meg veszélyben forgó lényt a
432 XV | hogy a jegenyésen innen meg vagy ezer embert szabadított
433 XV | ezer embert szabadított meg egy erőfeszítéssel és egy
434 XV | Aladárt mért nem harapja meg? Az más. Az neutrális; de
435 XV | kurtására. Őtet harapta már meg farkas is, fel se vette,
436 XV | fertelmes fenevadat – nincs meg, ugye? Elszökött azóta,
437 XV | falatot törve számára.~– Meg bizony! – erősíté a kasznár
438 XV | is beleszólt.~– Gondold meg, leánykám, hogy most magunk
439 XV | Leghamarabb Ankerschmidt töré meg a csendet.~– Igen köszönöm
440 XV | lekötelezettje vagyok. Ő is mentett meg engemet, pedig akkor még
441 XV | vissza a levelemet, vagy meg akarod könyv nélkül tanulni? –
442 XV | Vagy magát, vagy „valakit” meg találna még vele lőni.~Aladár
443 XV | már kötve. Nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze, hogy
444 XV | Nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze, hogy mire való
445 XV | gondolat szikrája villant meg.~– Ha ön ezt tudja, uram,
446 XV | saját leányának szerezze meg. Ezért utasítá el a látogatót
447 XV | nem is történt volna az meg soha, hogy egymást megismerjék,
448 XV | megmentett paripáit mutogatta meg az akolban, s onnan atyja
449 XV | keserűen. – Milyen szépen meg voltál már abban nyugodva,
450 XV | szobájából, s tréfásan szólítá meg:~– Hát indulsz már? No,
451 XV | körülmények” között adatott meg.~– Arra akartam önt kérni,
452 XV | halálra ítélt rabot váltott meg kezével, mint valami francia
453 XV | megtörténni, akként hiúsítva meg a merényt, hogy mindkét
454 XV | hatalmas urak engedhetik meg igen-igen alárendelt szolgáiknak,
455 XVI | előtt ön ezt a kastélyt meg akarta tőlem venni, minthogy
456 XVI | kalács s egy szép leány”.~– Meg van adva! – szólt kedélyesen
457 XVI | hosszú kézszorítással erősíté meg az alkut.~– E kastélyra
458 XVI | sül ki, hogy ön a házat is meg akarja kapni, meg az árát
459 XVI | házat is meg akarja kapni, meg az árát is magánál tartani.
460 XVI | Ah, de e fogadás már meg van törve e percben, hisz
461 XVI | De hátha nem egyeznek meg? Ha egyik ide, másik oda
462 XVI | amint látta, hogy telnek meg Aladár szemei könnyel, egyszerre
463 XVI | olvasta után némán szorítá meg nagybátyja kezét, ki az
464 XVII | Csak a negyedik maradt meg: ez Aladárt illeti; de hisz
465 XVII | utasításait is rosszul értették meg; tévedés volt az egész,
466 XVII | károsultak, testen, lelkén meg az esernyőjén kívül semmije
467 XVII | pisztolyt, hol húzódott meg az árokban. Teljesebb vallomást
468 XVII | napon egy másik sz…i földész meg a miskolci törvényszék előtt
469 XVII | törvényszék előtt jelent meg, s ugyanazt a történetet
470 XVII | kétségtelen volt, hogy a másik meg nem az.~Valakit el kelle
471 XVII | amit nem követett el: Majd meg vitatkozni kezdtek, egymást
472 XVII | Hát ha te voltál, mondd meg, hogy mit beszélt ez a csónakos
473 XVII | én mondtam, hogy valaki meg fog halni.~– Akkor ott hallgatóztál
474 XVII | meghalt, az volt a bűnös, aki meg élt, az az ártatlan.~Ez
475 XVIII| csak töredékeit menthette meg a csalóka tengerből.~Másik
476 XVIII| amit a világ minden fürdője meg nem gyógyíthat, egyedül
477 XVIII| készen leveleivel.~Maga is meg volt magával elégedve, midőn
478 XVIII| magyar kedély nem ítéli meg érte, míg Ischlben hercegnőkkel
479 XVIII| balatoni lég orvosolhat meg. Igazuk van, mellemben a
480 XVIII| hazám lege gyógyíthatja meg. Azóta nincs nyugtom, nincs
481 XVIII| magának, látogasson ott meg. Nevezetes ügyekről kell
482 XVIII| De nem, ne tudja ön azt meg soha. Az idén Balatonfüreden
483 XVIII| óhajtása az, hogy egykor ön meg fog állani elhagyott sírja
484 XVIII| ahol valaki a leveleket meg a borítékokat elcserélte.
485 XVIII| másiknak szóló levelet kapná meg.~Azért is Corinna oly óvatos
486 XVIII| maga lepecsételé azokat, s meg lehetett felőle győződve,
487 XVIII| mindegyikpék „nesze semmi, fogd meg jól”. Vagy talán szeretné
488 XVIII| sétányon; mire a gyorsszekér meg fog érkezni, este lesz,
489 XVIII| érkezett leveleit még ma meg nem kaphatja. A szolgálatra
490 XVIII| összeadva, summa summarum, ennyi meg ennyi „ügyvédi konzultációért”
491 XVIII| tête à tête óráit fizesse meg 10 forintjával, mint ügyvédi
492 XVIII| viszonyokat, ezt aligha meg nem fogja fizetni.~Az ötödik
493 XVIII| gyöngéden ügyelt, hogy hölgyének meg ne ártson az esti szellő.~
494 XIX | várja, hogy melyikük unja meg hamarább a passzív ellenállást:
495 XIX | gyertyaszentelő” a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését
496 XIX | hozott neki. „Minden kő meg van már bolygatva, ami még
497 XIX | pusztuljon, mert én megeszem.~Meg is rágta a vitéz Garanvölgyi
498 Uto | előtt, valóban így történt meg.~Hogy voltak emberek, akik
|