Fezejet

 1 I   |         kakukk.~– Ah, tehát nem? Kár nagyon. – És itt kebelébe
 2 V   |      minden munka. Több belőle a kár, mint a haszon.~Egy szép
 3 V   |   százötvenet felírná.~– No, no; kár a kilenceket elhajigálni.~–
 4 V   |       humorral.~– A bizony. Elég kár az; már most még eső is
 5 V   |         azt mondta, hogy az nagy kár volna, és parancsolatot
 6 V   | összerakott boglyákat, mert nagy kár lesz bennök. Ha tehát méltóságod
 7 V   |    elvész, az az egész országnak kár.~Mondott biz az még valamit
 8 V   |         vigyázzatok, hogy valami kár ne történjék. De ha mégis
 9 V   |     mégis meg találna történni a kár; azt mondom, hogy kegyetlenül
10 VI  |       ezt. Majd később.~– Oh, mi kár annyi lángoló honszerelemnek
11 VII |       szekrénykét felnyitotta. – Kár, hogy úgy állt vele, miszerint
12 VII |         részünkről nem esett más kár, mint hogy egy puskatussal
13 VII |        az talán nem lesz mérges. Kár volna ily szép szemekért.~
14 IX  |       bajba ne keverje ön magát. Kár volna érte. („Kiért”-e,
15 IX  |         hogy burokban született! Kár önnek a lutrira nem rakni,
16 XVII|        hogy igaza van, biz azzal kár is volna már a papirost
17 XIX |          elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! – Ha jégcsap hull
18 XIX |   vészhollók károgása hangzott: „kár várni, kár akarni!”~Ekkor
19 XIX |   károgása hangzott: „kár várni, kár akarni!”~Ekkor egyszer szokatlanul