Fezejet

 1 I   |        méltóztassék tataroztatni…~– Dehogy! A baglyoknak és patkányoknak
 2 III |           az ítélet kimondása után? Dehogy. Tessék csak elképzelni!
 3 IV  |             csendesen mosolygott.~– Dehogy bolond. Nincs ebben semmi
 4 VII |           amit meg kellett találni. Dehogy volt az: Mind két-háromszáz
 5 VII |         melletti ócska épület.~– Ah dehogy! Garanvölgyi volna tán kompromittálva?~–
 6 VIII|       nincsenek kígyók a kertben?~– Dehogy, azok most téli álmukat
 7 VIII|          eltévedt a sötétben?~– Ah, dehogy. Ne tessék aggódni. Én már
 8 IX  | felkiáltásra elnevette magát.~– Ah, dehogy! Annyira nem vitte.~– Uram –
 9 IX  |       valami vaskos perszóna?~– Óh, dehogy az.~– Honnan tudod te?~–
10 IX  |       jöjjön, s hazakergessen.~– Óh dehogy – rebegé reszketve a lányka. –
11 IX  |        rebegé reszketve a lányka. – Dehogy imádkoztam ezért, dehogy.
12 IX  |            Dehogy imádkoztam ezért, dehogy. Istenem, Istenem. Ő az
13 IX  |      mármost semmi baj sincs?~– Óh, dehogy nincs – sóhajtá a leányka. –
14 IX  |              Éjszaka rossz az út.~– Dehogy rossz. Hát a posta? Egész
15 IX  |                Meg van ön őrülve?~– Dehogy vagyok; sőt inkább nagyon
16 XIV |       megdicsérik. Már így értem.~– Dehogy érti. Attól tartok, hogy
17 XV  |           rajtaesve a hallottakon. (Dehogy, nem – gondolá magában Ankerschmidt,
18 XV  |        helybenhagyás hiányzott még.~Dehogy gondolt az elutazásra többé.