Fezejet

 1 V  |          nem kell az embernek az apja lelkét szidni! Csendes jojcakát
 2 VII|        megadta magát, odaborulva apja lábaihoz s piruló arcát
 3 VII|       két kezével ajkaihoz vonta apja kezét, és ott tartotta ismét
 4 IX |          ha a leányok valmelyike apja ellenére választana férjet,
 5 IX |       ellen, félénk nagy szemeit apja lángoló arcához emelve,
 6 IX |       Szerencsétlen nő, szegény, apja akarata ellen ment férjhez,
 7 IX |     ellen ment férjhez, aztán az apja kitagadta.~– Azt – elhiszem.~–
 8 IX |      Ismerőihez menni szégyellt; apja házához visszatérni nem
 9 IX |    Erzsike annyiszor megcsókolta apja kezét, hogy az utoljára
10 IX |      bírta elfojtani.~Hanem mire apja elé ért, mégis oly tökéletességre
11 IX |     olyan szépen megcirógatta az apja arcát, melyen már akkor
12 IX |       semmi gondja arra, hogy az apja nem ázik-e meg, mint egy
13 IX |          nem akar bánatot érezni apja szerencsétlensége fölött.~
14 IX |       akarta fordítani a dolgot, apja keze után nyúlva.~– Ejh,
15 IX |         keservesen zokogni, hogy apja ijedten ugrott fel: – Hát
16 IX |     Erzsike megfogadta a szót, s apja nyakát átfűzte karjaival,
17 IX | keresztül hangzott elé.~Erzsike, apja lépteit hallva, eléje sietett.~–
18 XV |          leánya agyonsírja magát apja után; azt meg én hoztam