Fezejet

 1 II  |         kitudhatnók, kénytelenek vagyunk „teljes című Szerencsétlen
 2 III |       jókor jött, még a levesnél vagyunk.~A bujdosó olyan hosszú,
 3 VI  |     adatott azt mondani: mi urak vagyunk. Nagyszerű helyzet ez! Azonkívül
 4 VI  |     útjában, míg így kénytelenek vagyunk őt szomorú sorsában továbbra
 5 VI  |      egyhuzomban.~– Pedig nem is vagyunk egymásnak adósok.~– Micsoda
 6 VII |      elfogadni.~Bizonyosan közel vagyunk a rejtekhelyhez, azért akar
 7 VIII| lelkemnek fele; mi annyira egyek vagyunk, mint egy hímzésnek két
 8 VIII|       most odaadom, s biztosítva vagyunk, hogy reggelig fennmarad
 9 IX  |            de – de akar-e ő?~Jól vagyunk már.~– Azt bízza kegyed
10 IX  |          orra e mondásra. Szépen vagyunk! Mármost adieu szép özvegy!
11 IX  |      Most már édes leánykám, így vagyunk. Én többet a házhoz olyan
12 IX  |          hogy mi régi ellenségek vagyunk.~– Igen hosszú fegyverszünetre.~–
13 IX  |          hogy mi régi ellenségek vagyunk. No hát én legalább bebizonyítom
14 IX  | harmincezer forinttal, s kvittek vagyunk.~– Én csak annyit mondok
15 IX  |         amint látta, hogy készek vagyunk húszezer forintot megadni
16 XIV |   táboriasan megy.~– Kénytelenek vagyunk vele. Nem csupán az elemmel
17 XV  |          most magunk is vendégek vagyunk, s amit úgy hínak, hogy „