Fezejet

 1 II  |  észrevevén, hogy a jámbor férfiú szemei most is utána merengenek,
 2 III |        összeráncolva; annak a kék szemei, csakhogy némi ábrándos
 3 IV  |          bűnhődik; itt érzé, hogy szemei nedvesülnek.~Most már sokkal
 4 IV  |         parányi, bámulón felnyílt szemei oly ragyogók.~Ez ünnepélyes
 5 VI  |         ékszernél is csak nagysád szemei fogják a többi gyémántot
 6 VII |     szekrénybe, mindaddig, amíg a szemei meg nem telnek valami nedűvel,
 7 VII |         uraim, az itt áll az önök szemei előtt, csak hogy meg nem
 8 VIII|          tegye, még meg is alázta szemei előtt. Így volt-e missz?
 9 VIII|          közelebb lépett hozzá, s szemei hozzászoktak a külsetétséghez,
10 IX  |      hirtelen beállt Gyuszi.~Eliz szemei akkor már nem könnyeztek,
11 IX  |  felkiáltójelei és komoly pauzái, szemei derülten ragyogók, s sötét
12 IX  |      fenyegetés kivitelére, ahogy szemei forogtak.~– Akkor aztán
13 XIV |         el az ár az utána bámulók szemei elől. Hasztalan lett volna
14 XIV |         oly messziről, aminőre jó szemei elláttak, hogy Ankerschmidt
15 XV  | állatocskán –, milyen szép fekete szemei vannak!~Aladár aztán odavitte
16 XV  |        már azon tűzben játszottak szemei, aminek ragyogása túltesz
17 XVI |            hogy telnek meg Aladár szemei könnyel, egyszerre heves